Aranyosi Ervin versei

“Humorban nem ismerek tréfát”,
elloptam nyuszitól a répát,
s miközben csendben majszolom,
az élvezetet hajszolom.

Miközben répát legelészek,
meglátom macinál a mézet,
hiszem, hogy enyimé lehet,
élve egy édes életet.

Nagyfejű, búsuljon a ló!
Patája villanyvasaló.
Szőr-farka legyet hesseget,
zabos, mert nem üt eleget.

Egy tehén áll az udvaron,
arcáról süt az unalom,
ám én most ámulatba ejtem,
komplikált állat, de megfejtem.

Macska sétál egy eb előtt,
kutyába se veszi, de őt
most nem érdekli holmi CAT,
őrzi a drága holmikat.

A spejzban egér lefetyel,
bajszán vajjá kövült a tej.
Cirmoson kuncog a duhaj,
eltűnt a tej, eltűnt a vaj.

Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, – arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.

Az ember tudja ezer éve,
hogy gyógyító a nevetése.
A rekeszizmok rezegése,
a belső szervek ébredése!
Ne kérdezd, hogy tévedés-e?
Egy dolog legyen az észbe vésve:
Ne kezdj hozzá sose késve.
Reggelire, és ebédre,
S ha készülsz a lefekvésre,
Legyen időd nevetésre.