Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet


Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ki szívvel hallgat.
Ha megnyithatom lelkemet,
s nem beszélek a falnak.
Ha szárnyalnak érzéseink
s rokon lelket találnak,
s gondolatok, vágyak szerint,
valós élménnyé válnak.

Tanítani csak úgy lehet,
ha tisztán hisznek benned.
s nem kell eladnod lelkedet,
nem kell pokolra menned.
Ha szívedből a szeretet,
másokra átsugárzik.
Őszinteség, hit és remény,
minden szavadban látszik.

Tanítani csak úgy lehet,
ha szavadra figyelnek,
ha van jó szót befogadó,
még tiszta lelkű gyermek,
vagy felnőtt ki utat keres,
ki egy jobb létre vágyna,
s nem indul vakon és bután
bele a nagyvilágba!

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ezernyi kérdés,
ha elsimul a lelkünkben
a sok-sok félreértés.
A tudás úgyis messze jut,
célba ér menthetetlen,
s aprócska magot ültet el
a nyitott emberekben.

Tanítani úgy érdemes,
ha van, aki tanuljon!
A mag kikel, de fontos az,
hogy jó talajra hulljon!
Nem elég adni a tudást,
öntözd a hit vizével,
segítsd a lelki tanulást,
lelked erős hitével!

Aranyosi Ervin © 2020-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni


Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni

Szeretnélek felemelni,
hogy ne játssz a porban lenn!
Léted értelmet tud lelni,
ha látod a végtelent,
ha látod a teljességet,
s hiszed, van hozzá közöd!
Hisz kaptál egy képességet,
lelked testbe öltözött!

E Földre élni születtél,
annyi minden várt reád,
teremtőd gyermeke lettél,
s kaptál földet, óceánt,
hozzá annyi játszótársat,
és már megszerzett tudást,
használd értelmes dologra,
s állítsd meg a pusztulást!

Állítsd meg a pusztítókat,
fogd le gyilkos kezüket!
Ne lehessen kínzóeszköz,
jelképként a feszület!
Írd újra a sorsunk könyvét,
egy közösen élhetőt,
hagyd változni a világod,
mert újra cseréled őt!

Szeretnélek felemelni,
lehess végre, aki vagy!
Ne pusztítson csenevésszé,
hideg télben, napi fagy!
Hagyd lelkedet szárnyra kelni,
élj egy gazdagabb jövőt,
mutass utat, adj új hitet,
tanítsad a felnövőt!

Térj vissza a természethez,
bontsd csak le a falakat,
megépített börtönödből
szabadítsd ki magadat!
Legyél végre újra ember,
akiben jóság lakik,
add vissza az igazaknak,
mit elloptak valakik!

Tedd a létet élhetővé,
kell hogy emberré legyél!
Eltüntesd a mesterségest,
teremtő csodát tegyél!
Szeretnélek felemelni,
élő lélekké lehess,
újra megtanulhass élni,
használd szíved és szeress!

Aranyosi Ervin © 2020-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség


Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség

A bölcsességet nem kapjuk készen,
nekünk kell azt megszerezni!
A kapott tudást kiválogatni,
a megszokottat kiszemetelni.
Hitrendszerünk olyan sok rétű,
tanuljuk a jót, na meg a rosszat,
döntések útján vándorolva,
töltjük időnk velük naphosszat.

A választáshoz jogot kaptunk
és néha áldó segítséget,
de jószándék is vihet félre,
ha nem látod a különbséget.
Persze, nehéz előre látni,
hogy a döntésed mit okozhat,
de álmodozva, megfigyelve,
képzeletünk csodákat hozhat!

A jó pap holtáig is képes
a sok tudást befogadni,
de, hogy melyik lesz majd előnyös,
olyan nehéz kiválogatni.
Aztán, mire bölccsé válunk,
elszáll az idő is felettünk,
világunkból odébbállunk,
mert távozó lelkek lettünk.

Mit hagyunk az utókorra?
Utunkat mind végigjárják,
a tőlünk megszerzett tudást,
a saját szitán átrostálják.
A hibákat kijavítják,
de közben elszáll az élet,
s csak a síron fog ez állni:
– Ez az ember is bölccsé lett!

Későn válunk csak bölcsekké,
mikor átlátjuk a létet,
kár hogy nincs az ifjúságban,
a megfontolt tudás készlet!
Hiába a millió könyv,
nem érünk rá elolvasni,
s mikor időnk lesz reájuk,
létünkre már nem fog hatni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Lehet-e a mában tiszta szívvel élni?
Mindent kimondani, őszintén beszélni?
Lehet-e igaza a bennünk élő jónak,
és van-e hatása a kimondott szónak?
Eljut-e azokhoz, akinek én szánom,
elmúlik-e végre a csipkerózsa-álom?
Érdek nélkül szólni, tenni, vajon lehet?
Célba jut-e végül a fontos üzenet?

“Ha kinyitod szádat, betörik a fejed!”
Talán ezt a mondást te is jól ismered.
Ám, ha csendben vagyunk, s nézzük a világot,
elfogadjuk a sok ránk mért hazugságot.
Akinek elmondom, pont akiért teszem,
az fog szembeszállni legelőször velem,
mert már régen hiszi, mit neki hazudtak,
s régen elfeledte, mit ősei tudtak.

Józan paraszti ész – csak használni kéne!
Tán az ember tovább, s boldogabban élne!
Nem kell el fogadni a sok hazugságot,
szebbé kéne tenni újra a világot!
Mikor a sötétben semmi sem világít,
elveszted az irányt, pont az e-világit.
Rohansz tovább vakon, nincs mi visszatartson,
s nem töröd a fejed a hazug parancson.

Jó lenne megállni, önmagunkba nézni,
régiek szép szavát újra felidézni!
Megvezetettek közt nem állni a sorba,
hogy becsületünkön ne eshessen csorba!
Nem kéne becsülni a bemagolt tudást,
s önként elfogadni a hazug árulást!
Lenne számos dolog, mit meg kéne beszélni,
hogy lehessen újra tiszta szívvel élni!

Aranyosi Ervin © 2020-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Megjött a boszorkány,
almát hozott neked.
Nem kell félned mégsem,
egyik sem mérgezett!

A boszorkány szíve jó,
hisz adni képes,
az alma meg érett,
nagyon finom, édes!

Bizony, meleg szívet,
takar ez a jelmez:
Jóságosan tanít,
kedvesen fegyelmez.

Senkit sem riaszt el
vidám kacagása,
mert ez a boszorkány
Tünde néni mása!

Felismerted benne
a tanító nénit?
Akkor ez a jelmez
téged már nem rémít.

Csak azért vette fel,
hogy jobb kedved legyen,
jóra irányuljon
mától a figyelem!

A kezedbe adja
a tudás almáját,
megtanítja neked
minden tudományát.

Akad jó boszorkány
a mindennapokban,
csak fel kell fedezni,
hogy ő az, hogy ott van.

Nem kérkedik vele.
Viszont jót varázsol!
Mutatja az utat,
s közben jót tanácsol.

Ha másképp öltözne,
akkor tündér lenne,
de így sem kell soha
kételkedned benne.

Hát külső alapján
ne ítélj meg senkit!
Az csupán a látszat,
melyben szemed sem hitt!

Meg kell, hogy ismerjed,
mit takar a jelmez,
amit még a jó is,
igen gyakran felvesz.

Az érző, a kedves
járhat álruhában.
mégis jóra tanít
téged általában.

Keresd inkább másban
a belső értéket,
s figyeld meg, hogy tette,
mire tanít téged?!

Aranyosi Ervin © 2019-11-01.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!


By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én.

A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben.

Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra.

A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak.

Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott.

Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta.

Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába.

Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja.

Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek.

Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában.

Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át!

Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett.

Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett.

A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt.

Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát.

Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek.

Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve.

Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát!

Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak.

Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett.

A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek.

Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára.

Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet.

Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni.

A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

A faluban élt egy fiú,
nem volt undok, nem volt hiú,
csak nem tudott nyugton ülni,
tanulásban elmerülni.

Inkább csavarogni vágyott,
felfedezni a világot,
új dolgokat megismerni,
a falun túlt felfedezni.

Néha bizony vitte lába,
s nem mindig az iskolába,
hanem ki a természetbe,
az útját másfelé vette.

Gyakran ment ki az erdőbe,
sokkal vidámabb lett tőle,
ezért el is szökött párszor,
messze ment az iskolától.

Erdőt, mezőt mind bejárta,
de szülője hazavárta,
ezért haza is tért este,
lakóhelyét megkereste.

Olykor, olykor megbüntették,
de ő nem bánta meg tettét,
ment, amerre szíve vitte,
– ez a dolga – ő ezt hitte.

Megismerni a világot,
amit addig még nem látott.
Mindennek okára lelni,
mit, miért kell elviselni?

Hogyan működik az élet,
miből eredt és mivé lett?
Kérdésekre választ kapni,
kihívásra választ adni.

Írni, olvasni már tudott,
számoláson is túljutott,
a többi meg neki nem kell,
hisz örömöt bennük nem lel.

Képzelete másfelé szállt,
a világnak más felén járt,
ő csak követni akarta,
az iskola csak zavarta.

Kis tudós akart ő lenni,
saját feje után menni,
tapasztalni ezer csodát.
Hát otthagyta az iskolát.

Figyelte a természetet,
az éledő szép életet.
Rügyfakadást, fű növését,
a világnak élő részét.

Hol rovart, hol gombát nézett,
s megjegyezte az egészet,
egy füzetbe mind leírta,
ahogy tollal írni bírta.

Madarak hangját hallgatta,
ő is dalt dúdolt alatta.
Néha fészkekhez felmászott,
de bele nem kotorászott.

Fiókák életét leste,
amíg el nem jött az este,
akkor haza vitte lába,
s másnap sem ment iskolába.

Figyelt nyulat, lesett őzet,
de ha útjába állt kőzet,
azt is mind, mind megcsodálta,
mindet fontosnak találta.

Történt aztán egyik este,
mikor az útját kereste,
hazafelé indult éppen,
és megállt a faluszélen.

Ott egy kedves kis ház állott,
körülötte udvart látott,
arrébb volt egy veteményes,
s látszott gazdája erényes.

Szépen művelt kicsi kert volt,
és a növényekkel telt sort,
karók jelölték meg sorban,
zöldségekkel dús csoportban.

Az udvarban Anyót látott,
ki etetett pár jószágot.
Tyúkok, csibék ott lebzseltek,
szórt magokat szedegettek.

Kacsák, pulykák, és gyöngytyúkok,
liba, de galamb is volt ott,
mind, mind együtt vacsoráztak,
nénével kukoricáztak.

Senki nem maradt ott éhen,
volt élelem nyáron, s télen.
A fiú figyelte őket,
a kicsiket, a szülőket.

Kutya, macska, disznó, tehén,
nem tolongott egymás fején,
mindnek ki jutott a jóból,
ételből és kedves szóból.

A fiú csak nézte, nézte,
amit látott, megigézte,
hisz az anyó olyan boldog,
örömmel végzi a dolgot.

Ez aztán a csodás élet,
nincs megbántás, nincs ítélet,
csak kedvesség, s harmónia,
s nincs is miért aggódnia.

De ez sajnos másképp nem megy,
ehhez tudást kell szerezned,
ki kell járnod iskoládat,
kiélni a tudásvágyad.

Ott a tudás összegyűjtve,
s ha jól figyelsz a betűkre,
mire felnősz mindent tudhatsz,
vágyaiddal messze juthatsz!

Belőled még lehet orvos,
aki gyógytudományt hordoz,
aki gyógyít, aki szeretet,
aki másokkal jót tehet.

S lehetsz állatok doktora,
akit megbecsül a kora,
aki segít, ahol baj van,
kiben jóra ott a hajlam!

Így is tett hát ez a legény,
hajtotta a cél, a remény.
Büszkén járt az iskolába,
nem pont úgy mint kiskorában.

Tanítás után meg persze,
kijárt ő a természetbe,
s mindent leírt, amit látott,
könyvbe véste a világot.

Az anyóhoz gyakran elment,
segített neki, ha kellett,
meg ismert ott sok állatot,
orvosukká így válhatott.

Végül egyetemet végzett.
Kezeléshez mindhez értett,
mert, mit kellett megtanulta,
naphosszat a könyvet bújta.

Állatorvos lett belőle,
csupa jót hallunk felőle.
Valóra vált minden álma,
s jó hogy járt az iskolába!

Aranyosi Ervin © 2019.02.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet csodás


Aranyosi Ervin: Az élet csodás

Az élet csodás, szép kirakós játék,
apró részletekből rakjuk össze mind!
Akad benne fájó, és sok szép ajándék,
kinek-kinek hitünk, s vágyaink szerint.

Gyakran érezzük úgy, hogy egy helyben járunk,
ugyanazt a bús kört írva le megint.
Igyekszünk és mégis bánt a csalódásunk,
ahogyan a lelkünk tegnapba tekint.

Ki kellene lépni az ördögi körből,
változtatnunk kéne rossz szokásokon!
Ám a gyermek lelkünk hitek által nőtt föl,
amit megtanított néhány jó rokon!

Persze mindannyian keressük utunkat,
hogy járhatnánk jobban, mint elődeink,
de ugyanúgy féljük szeretett Urunkat,
s hisszük hogy jól tudták mindezt őseink!

Végül unalmas lesz ugyanaz a játék,
de mitől változna, ha ugyanúgy hiszünk?
Ha cselekedetünkben nincs is önző szándék,
akkor sem lesz tisztább az ivóvizünk.

De jó lenne tudni, miről szól az élet,
de jó lenne végre összerakni már!
Megtudni, hogy mitől lesz boldog a lélek,
s mitől lesz az élet kihalt, vagy sivár.

Ha megismerhetnénk merre járunk jobban,
hogy jutunk a fénybe, mikor, mit tegyünk?
A tudást többé nem tartanánk titokban,
hisz egymásért élünk, hogy egyekké legyünk.

Hisz egy a világunk, s össze kéne fognunk,
nem játszmákban élve darabolni szét!
Mindenből van bőven, nem kell nyomorognunk,
csak használnunk kéne mindőnknek eszét.

Hiszen, ha a jóság, szeretet vezetne,
sosem fájna semmi, s az élet szép lehetne,
mindenkit a többi boldoggá szeretne,
és az egész világ egy csodás hely lenne!

Aranyosi Ervin © 2018-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked


Aranyosi Ervin:
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
hiszen okos felnőtt belőle így lehet!
De ne csak tanítsd meg, könyvet adj kezébe,
hogy amikor felnő is jusson eszébe,
hogy a képzeletét a betűkhöz adva,
teremtsen világot, jövőbe haladva!

Hiszen az olvasás lelkünk mozivásznán,
új világba repít képzeletünk szárnyán.
Amikor olvasol, önmagadban látod,
a könyvíró által álmodott világot.
Az olvasás közben más bőrébe bújhatsz,
röpke percek alatt bármit megtanulhatsz.

Az idő kerekét forgathatod épp el,
ami múltba vihet, vagy jövőbe képzel.
Láthatod, ami volt, s azt is, ami nincs még,
magadnak tudhatod mások vágyott kincsét.
Lehet Deja Vu-d is, amit már megéltél,
egy könyvből már ismert történetbe léptél.

Mint színész ezernyi új szerepet játszhatsz,
álmokat, vágyakat valóságként láthatsz.
Bejárhatod szinte az egész világot,
szemed elé tárul, amit csak más látott!
Találkozhatsz akár múltban élt személlyel,
lehet télen nyarad, vagy nappalod éjjel.

Nem csak képzeleted emel fel magasra,
s nem kell más tudása előtt esned hasra,
hiszen az a tudás mind a tiéd lehet,
az olvasás ekképp szolgálja életed.
Több leszel általa, gazdagodsz is tőle,
életedben előnyt kovácsolsz belőle.

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
ahogy elődeid bölcsen tették veled!
Hiszen, ha a lelke a nyelvtől gazdagabb,
könnyebben lebont majd tudást rejtő falat.
Az olvasás közben kitárul a világ,
s könyvvel a legkönnyebb a tudást adni át!

Adj hát örökségül könyvbe zárt világot,
táguló értelmet, örök szabadságot!
Szabadítsd fel lelkét, engedd könnyen szállni,
könyv által, világot teremtővé válni!
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
s olvass, az olvasás a jó példa lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglepem a világot


Aranyosi Ervin: Meglepem a világot

Úgy döntöttem, ma meglepem az egész világot!
Amikor épp nem figyelnek, két lábamra állok!
Elindulok, s meg sem állok, csak mikor úgy érzem,
megjelenik a csodálat szüleim szemében!
Lesz ámulás, csodálkozás! – Nézzétek, tud járni!
Ha ez így megy, előbb-utóbb felnőtté fog válni!
Én pedig csak kuncogok majd a csodálkozáson,
hisz még nem is tudják, hogy az eszem járhat máson…
Egyszer csak majd megszólalok és beszélni kezdek,
s minden nappal újabb tudást szépen kifejlesztek!
Olyan gyerek leszek, kinek csodájára járnak!
Ilyen csodás teremtményre már régóta várnak!
Csak az első lépés nehéz, aztán jön a többi,
hogy mekkora csoda leszek, az élet eldönti…

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva