Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Varázsolás


Aranyosi Ervin: Varázsolás

Egész nap írok, olvasok,
a tudós macska én vagyok,
kit elvarázsolt egykoron,
egy másik mágikus rokon.
Régen kis ember voltam én,
túljártam varázslók eszén.
A varázsigét keresem,
hogy újra emberré tegyen!

A tudós macska ritkaság,
nem mindig ért meg a világ,
pedig azért dorombolok,
hogy lehessetek boldogok!
Dorombolni, szeretni kell,
nem mástól érzést venni el!
Csak adni folyton kedveset,
szebb világba csak ez vezet!

Aranyosi Ervin © 2023-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Einstein macskája


Aranyosi Ervin: Einstein macskája

Hasonlítok a gazdámra,
éppolyan okos vagyok,
és ha jól megy, meglátjátok,
Nobel-díjat is kaphatok!

Az én tudós elméletem
nem értik az egerek,
s amíg ők ezt megtanulják,
mindig lesz majd, mit egyek!

Rájöttem, hogy a világon
minden elvont, s relatív,
görbül a tér és az idő,
s közben szerethet a szív.

Ha összejön minden részlet,
mást nem is kell tudnia,
egy macskának jól kell lakni,
s eleget aludnia!

Aranyosi Ervin © 2022-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk


Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk

A lét értelmét keressük,
és mellette elmegyünk.
Pedig az életünk célja
az hogy boldoggá legyünk.
Szeretet adva másnak,
élvezzük az életet,
nincs értelme rohanásnak,
figyeld a természetet!

Érezz együtt a világgal,
légy hálás, hogy itt lehetsz,
légy boldog egy kis virággal,
amely pompázik neked.
Apró csodák vesznek körül,
rohanva nem láthatod,
ha megállsz és körül nézel,
látsz virágot, állatot.

Ha megérted, érted vannak,
szebbé tegyék életed,
szeretet morzsákat adnak,
s ettől léted szép lehet!
Ne hagyd, hogy lelkedre hasson
a gerjesztett félelem,
fölötted sikert arasson
a technika, a kényelem.

Ne kergesd a gazdagságot,
nem boldogít az a cél,
nem kell, hogy egy rút világban,
szorgos rabszolga legyél!
Fontos lenne felfedezni,
élni születtél ide,
ne hagyd hát hogy álmaidat
rettegésed elvigye.

Hej, ha rájönne az ember,
nem kell pénz, se hatalom,
örökös rettegés sem kell,
álmom élni akarom!
Együtt, egymást jobbá téve,
őszintén és boldogan,
tudva, a szeretet magja
kicsírázik, megfogan…

Ha a tudós azt keresné,
mitől lesz szebb életünk,
ha az élő bolygót lesné,
értünk lenne és velünk!
Nem vonná el a figyelmét
értelmetlen csillogás,
látva használná az elmét,
s értünk lenne a tudás.

Hiszen, ott a természetben,
minden, ami kell nekünk:
– Hogy lehetne élni szebben,
könnyítve az életünk?
Látni kéne, megismerni,
felhasználva a tudást,
nem uralni, eltiporni,
nem bántani soha mást!

A technika kezdetleges,
még ha látszólag modern,
a végső cél rég nem nemes,
mesterséges, rossz modell.
Lassan minden MŰ-vé válik,
a lét vegyszerrel kezelt,
robotolunk mind halálig,
belőlünk csak ennyi telt?

Távolodunk a tudástól,
és a tudás hatalom,
én a helyes utat járni,
s azt szolgálni akarom.
Szeretettel megérteni,
mi az élet lényege,
nem hagyni és nem rettegni,
s hagyni, hogy más elvegye.

Gondolkodni kéne végre,
míg nem hal ki a világ,
változzon az élet szépre,
s a féreg tűnjön, ami rág!
Emberekké kéne válnunk,
s úgy élni az életünk,
rájönni, ha teszünk érte,
szebb lesz ez a Föld velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

A faluban élt egy fiú,
nem volt undok, nem volt hiú,
csak nem tudott nyugton ülni,
tanulásban elmerülni.

Inkább csavarogni vágyott,
felfedezni a világot,
új dolgokat megismerni,
a falun túlt felfedezni.

Néha bizony vitte lába,
s nem mindig az iskolába,
hanem ki a természetbe,
az útját másfelé vette.

Gyakran ment ki az erdőbe,
sokkal vidámabb lett tőle,
ezért el is szökött párszor,
messze ment az iskolától.

Erdőt, mezőt mind bejárta,
de szülője hazavárta,
ezért haza is tért este,
lakóhelyét megkereste.

Olykor, olykor megbüntették,
de ő nem bánta meg tettét,
ment, amerre szíve vitte,
– ez a dolga – ő ezt hitte.

Megismerni a világot,
amit addig még nem látott.
Mindennek okára lelni,
mit, miért kell elviselni?

Hogyan működik az élet,
miből eredt és mivé lett?
Kérdésekre választ kapni,
kihívásra választ adni.

Írni, olvasni már tudott,
számoláson is túljutott,
a többi meg neki nem kell,
hisz örömöt bennük nem lel.

Képzelete másfelé szállt,
a világnak más felén járt,
ő csak követni akarta,
az iskola csak zavarta.

Kis tudós akart ő lenni,
saját feje után menni,
tapasztalni ezer csodát.
Hát otthagyta az iskolát.

Figyelte a természetet,
az éledő szép életet.
Rügyfakadást, fű növését,
a világnak élő részét.

Hol rovart, hol gombát nézett,
s megjegyezte az egészet,
egy füzetbe mind leírta,
ahogy tollal írni bírta.

Madarak hangját hallgatta,
ő is dalt dúdolt alatta.
Néha fészkekhez felmászott,
de bele nem kotorászott.

Fiókák életét leste,
amíg el nem jött az este,
akkor haza vitte lába,
s másnap sem ment iskolába.

Figyelt nyulat, lesett őzet,
de ha útjába állt kőzet,
azt is mind, mind megcsodálta,
mindet fontosnak találta.

Történt aztán egyik este,
mikor az útját kereste,
hazafelé indult éppen,
és megállt a faluszélen.

Ott egy kedves kis ház állott,
körülötte udvart látott,
arrébb volt egy veteményes,
s látszott gazdája erényes.

Szépen művelt kicsi kert volt,
és a növényekkel telt sort,
karók jelölték meg sorban,
zöldségekkel dús csoportban.

Az udvarban Anyót látott,
ki etetett pár jószágot.
Tyúkok, csibék ott lebzseltek,
szórt magokat szedegettek.

Kacsák, pulykák, és gyöngytyúkok,
liba, de galamb is volt ott,
mind, mind együtt vacsoráztak,
nénével kukoricáztak.

Senki nem maradt ott éhen,
volt élelem nyáron, s télen.
A fiú figyelte őket,
a kicsiket, a szülőket.

Kutya, macska, disznó, tehén,
nem tolongott egymás fején,
mindnek ki jutott a jóból,
ételből és kedves szóból.

A fiú csak nézte, nézte,
amit látott, megigézte,
hisz az anyó olyan boldog,
örömmel végzi a dolgot.

Ez aztán a csodás élet,
nincs megbántás, nincs ítélet,
csak kedvesség, s harmónia,
s nincs is miért aggódnia.

De ez sajnos másképp nem megy,
ehhez tudást kell szerezned,
ki kell járnod iskoládat,
kiélni a tudásvágyad.

Ott a tudás összegyűjtve,
s ha jól figyelsz a betűkre,
mire felnősz mindent tudhatsz,
vágyaiddal messze juthatsz!

Belőled még lehet orvos,
aki gyógytudományt hordoz,
aki gyógyít, aki szeretet,
aki másokkal jót tehet.

S lehetsz állatok doktora,
akit megbecsül a kora,
aki segít, ahol baj van,
kiben jóra ott a hajlam!

Így is tett hát ez a legény,
hajtotta a cél, a remény.
Büszkén járt az iskolába,
nem pont úgy mint kiskorában.

Tanítás után meg persze,
kijárt ő a természetbe,
s mindent leírt, amit látott,
könyvbe véste a világot.

Az anyóhoz gyakran elment,
segített neki, ha kellett,
meg ismert ott sok állatot,
orvosukká így válhatott.

Végül egyetemet végzett.
Kezeléshez mindhez értett,
mert, mit kellett megtanulta,
naphosszat a könyvet bújta.

Állatorvos lett belőle,
csupa jót hallunk felőle.
Valóra vált minden álma,
s jó hogy járt az iskolába!

Aranyosi Ervin © 2019.02.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi história


Aranyosi Ervin: Karácsonyi história

Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.

Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?

Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.

Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!

Aranyosi Ervin © 2017-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindent tudó cica

mindent tudó cica
Aranyosi Ervin: Mindent tudó cica

Mindent tudok a macskákról,
amit tudni érdemes.
Kiolvastam könyveimből,
mindazt, ami lényeges.
Aztán elnyomott az álom,
elfáradt a cicaagy.
Álmomban a Cica Isten,
azt mondta: – Jó cica vagy!
Szereted az embereket,
és jó kedvre deríted.
Doromboló szereteted
a lelkükre teríted.
Ettől mindjárt jobb a kedvük,
s elviselnek másokat,
és a lelkük szépen gyógyul,
ha egymástól fáj sokat.
Okos, tudós macska vagy,
hát így gyógyítasz lelkeket,
Te már tudod, mire való,
szívedben a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

könyvtündér2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

Ahogy megígértem,
ma is visszatértem.
Adott szót tartani,
úgy gondolom, érdem.

Ám a kíváncsiság
komoly hajtó erő,
nem látott világok
kerülnek így elő.

A könyv tündéréhez
ma is megérkeztem.
Oda, ahol magam
eddig jól éreztem.

Fogtam a sámlimat
és leültem ottan,
vártam a folytatást
kicsit izgatottan.

És a drága tündér
mesélni is kezdett.
– Hol is hagytuk abba?
Legyen az a kezdet!

No, a szegényember
elindult hát messze,
hogy a szerencséjét
végre megkeresse.

Először is indult
a királyi várba,
hogy megtudja hol él
a vasorrú bába.

Hát a kapu előtte
nagy tömeget látott,
mert a félországra
sok-sok ember vágyott.

Voltak ott hercegek,
daliák, leventék,
kik a feladatot
mind komolyan vették.

Meglátva, emberünk
el is gondolkodott:
– Mit is keres ő itt,
s miről is álmodott?

Ám, ha egyszer eljött,
nem fordulhat vissza,
a feladás mérgét
ő biz’ meg nem issza!

Beállt hát a sorba,
s bejutott a várba.
Bent egy íróasztal
meg pár tudós várta.

Felírták a nevét
egy öles papírra.
Csak az juthat célba,
aki fel van írva!

Aztán, kérdésére,
hogy majd merre menjen,
vasorrú boszorkányt
vajon merre leljen?

Útmutatást kapott:
A Fekete erdő,
odaindul ma el
mindegyik tekergő

ki a gonosz banyát
meg szeretné lelni,
ki a kihívásnak
meg akar felelni.

A Fekete erdőn
farkasok tanyáznak,
akik a banyára
roppantul vigyáznak.

Aki megküzd velük,
az ritkán éli túl,
ám egy próbát megér,
vagy csellel, vagy vadul.

– Ha neki indultam,
visszalépés nincsen,
ha célja van velem,
majd segít az Isten!

A szegényemberünk
így hát neki vágott,
a kaland is hívta,
– még sohasem járt ott!

Messze volt az erdő,
hosszú volt az útja,
fogyott a kenyere,
vajon meddig futja?

Árok partján aludt,
reggel ott is ébredt,
messze volt az erdő,
s messzire sötétlett.

Mielőtt az útnak
újra neki vágna,
hazai kenyérből
kis szeletet vágna.

– Jut még talán arra
hazai szalonna,
ami jól lakatna.
Legyen szép napom ma!

A tündér mesének
pont itt ért ma véget,
mielőtt elalszom,
talán hazaérek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világnézet

világnézet
Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös nyelv


Aranyosi Ervin: Közös nyelv

Van egy közös nyelvünk,
szeretetnek hívják.
Szívből jövő érzés,
sehol sem tanítják.
Nem kell hát tudósnak,
professzornak lenni,
könnyű megtanulni
őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2014-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

2014. február 23.

By

Aranyosi Ervin: Tudós cica

Tudós cicaAranyosi Ervin: Tudós cica

Tudásszomjam oly hatalmas, könyveket is olvasok!
Mert a tudás hatalom is, s bőven adagolva sok.
Így, ha néha erre téved, néhány kevésbé tudós,
annak előadást tartok, – és nem vagyok hazudós!
Terjesztem az okosságot, szeretném, hogy szebben élj.
Hogy megismerd a világot, ezért hajt a szenvedély.
Szeretettel sokkal többre képesek az emberek.
Félelemben soká élni, higgyétek el, nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2013-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva