Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Sok hölgy elhízott, s mondhatná: – Ki nem ma?
Bizony akad a hölgyekben dilemma.

Milyennek kéne lenni? Nem vitás,
a legtöbb modell ma anorexiás!

Persze, van olyan, kit nagyit a tükör,
kit nem vontat el hat ló, vagy ökör.

Van, kin nevet felhőtlen kék ege,
mert megmérni nem bírja mérlege.

Jár köztünk persze csinos és kecses,
kinek alakja majdnem tökéletes.

Olyan is van, ki szép és bomba nő.
Ha teltté válik, tán felrobban ő?

Akad olyan, ki vékony, deszka-léc,
s van, kit e forma mégis megigéz.

Vajon milyen a szép nőideál?
Hirdess versenyt, és lesz, ki ideáll.

A kerek forma ma nem túl divatos,
meghízni mégis sok nő hajlamos.

Mindegy is milyen színű a haja,
csak egy szerelme van, s az a kaja!

Vajon a férfi, az milyet szeret,
jó húsosat, s abból kell több szelet?

Vagy a karcsút szeme hizlalja fel,
s a disznaja tán szebbet érdemel?

Milyen nő legyen hát az illető?
Szerethető, vagy megfizethető?

Ott volt Rubens ki Lédát megfestette,
a sok festékért, tán adózott a teste?

Festés közben tán dicsérte a festő:
– Milyen csodás, milyen hatalmas test ő!

Tudom, akkoron ez volt a divat,
s ki ily molett, rögtön festőt hívat.

Kövérnek lenni, az ma bajt jelent,
ne hússal töltsd meg a mát, a jelent.

Van, aki szégyell levetni kabátot,
fél, hogy úgy nem fog találni barátot.

Van, akit büszkévé tesz rusnya hája,
s a szexepiljét zsírjában találja.

Van, aki sír, mert üres este ágya,
s evéssel telik szomorú magánya.

Ó, drága nő, te a választ kerested,
milyen legyen, az ideális tested?

Töltsd meg, mint hurkát, egyre vastagabbra,
vagy vágyj inkább egy karcsúbb, kis darabra!

Vajon a szép, a jó milyen lehet,
melybe egy férfi majd beleszeret?

Milyen legyen? Kövér, avagy sovány?
Nem ad ma választ erre tudomány!

Mi a divat, vagy régen mondva: sikk?
Olyat viselj, amilyen jól esik!

Hát tudd meg azt, hogy itt, e földtekén,
már vár reád egy szép deli legény.

Aki idáig azért tespedett,
hogy megtalálja vonzó testedet.

Amilyen vagy, pont az kell őneki!
Ha vadász lenne, téged lőne ki!

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Festmény: Szitár Éva

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Megszállt a kisördög,
folyton nevetnem kell!
Képzeld, nevetéssel
indul minden reggel.
Mindegy hová nézek,
mindegy mit csinálok,
bármit a világban
viccesnek találok.

A hétköznapokat
sem veszem komolyan,
hisz, aki nem nevet,
hát tudod, az olyan…
Olyan kis szomorú,
vagy bánatos kedvű,
mint a barlang mélyén
éppen megeredt fű.

Az nem lát kacagást,
sohasem lát Napot,
az csak egy borongós
kis életet kapott.
Ám én – tudod – mindig,
jól és vígan élek,
mert reggeltől estig
folyton nevetgélek.

Mi ad arra okot,
hogy folyton kacagjak,
hogy vidámságomnak
mindig hangot adjak?
Hát minden, mert látom,
csodaszép az élet,
s találok rá okot,
nem is keresgélek.

Korán reggel a Nap
beragyog szobámba,
derűsen ébresztget,
ne maradjak ágyban!
Kinyitom a szemem,
máris vidám vagyok,
hisz az egész szoba,
mosolyától ragyog.

Aztán belenézek
mélyen a tükörbe,
látom, hogy a szájam
mosolyomtól görbe,
mert a tükörképem
vidáman rám nevet,
ilyen társaságban
búsulni nem lehet!

Lassan öltözködöm,
s elkezdek kuncogni,
elszökött az egyik
incselkedő zokni!
Elbújt a fiókban,
s rajtam már a párja,
kuncog a bújócskán,
és a párját várja.

Jön a reggeli is,
az is nevetséges,
vidámnak maradni
itt is lehetséges.
Nézd csak, mosolyog
a lekvár a kenyéren,
s megeszem mosolyát,
feketén-fehéren.

A tea gőzölög,
rám kacag a gőze,
így a mosolyomhoz
neki is van köze.
Aztán a tükörben,
ismét viccet látok,
lekvárbajuszt kent rám,
a reggeli, látod?

Lemosom friss vízzel,
csiklandozza ajkam.
Eszembe juttatja,
nevetni akartam!
A fésű simítja
szétkuszált hajamat,
helyenként kisimul,
máshol kócos marad.

Mint a szénaboglya
sima füvű réten,
ezen is kell nekem
egyet nevetgélnem.
Megyek és felveszem
az iskola táskát,
hogy iskolás vagyok,
kint az utcán lássák!

Megyek át a kerten,
Morzsi jön elébem,
vidám csaholásán
muszáj nevetgélnem!
A farkát csóválja,
vagy épp őt a farka,
mert az egész mozog,
kacagnom kell rajta!

Elindulok szépen,
hangyaboly a város
mindenki rohan fut,
vagy épp buszra vár most.
Faarccal bámulnak
bele a világba,
s nem látják jókedvem
hogy szökik virágba.

Látom, nem csak nekem
van nevethetnékem,
vannak más gyerekek,
kik nevetnek éppen.
Csak egymásra nézünk
és máris mosolygunk,
reggeli kedvünkre
nem nehezül gondunk.

Lassan be is érek
már az iskolába.
jönnek a barátok
vidáman, sorjában.
Csak köszöntjük egymást
és máris nevetünk,
e találkozástól
vidámak lehetünk.

Mindig, minden reggel
valami történik,
ami miatt aztán
nevetgélünk délig.
Na jó, bent az órán
egy kicsit figyelünk,
a tanító néni
mosolyog mivelünk.

Mert ő szereti
a vidám képünk látni,
a feladatokat is
könnyebb megcsinálni,
Sokkal fogékonyabb
minden vidám gyerek.
Mikor derűs vagyok
könnyebben figyelek.

A szünetben persze
kieresztjük hangunk,
de csuda jó érzés,
vidáman kacagnunk.
Feltöltődünk, bizony,
egy kis nevetéssel,
kieresztjük a gőzt
nyitott szájon réssel.

Aztán a délután is
vidáman zajlik,
vidám nevetésre
minden gyerek hajlik.
Néha bohóckodunk,
vagy okot keresünk,
aztán az egészen
folyton csak nevetünk.

Ám, nem gúnyolódunk,
senkit meg nem bántunk,
senki se bánkódjon!
Legyen a barátunk!
Szeretnénk, hogy mindig
mindenki nevessen,
hogy a mi világunk
vidámabb lehessen.

Este anyukámnak
mindent elmesélek.
A sok közös mókán
vele nevetgélek.
Mosollyal arcomon
bújok este ágyba,
egy vidám álomra,
kacagósra várva.

Aranyosi Ervin © 2017-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszinte beszéd


Aranyosi Ervin: Őszinte beszéd

Beszéljünk egymással,
beszéljünk őszintén!
Igaz szóra vágyunk,
te és én, s ő szintén!
Ám az igazságnak
ereje van, éle,
s vajon a gyökere
lelkünk mélyén él-e?

Gyakran a valóval
félünk szembenézni,
s inkább hagyjuk lelkünk
csúnyán megigézni.
Hamis prófétának,
hiszünk a szavában,
s kételkedni kezdünk
magunk igazában.

Pedig a szó tükör,
tiszta lelkünk tükre,
s kimondva visszaszáll
majd mindegyikünkre.
Mert, amit kiküldesz
a valós világba,
azt kapod válaszul,
az borul virágba.

Hazugság virágod
tele van tüskével,
ezért ne nagyon játssz
mások életével!
Mikor visszakapod
neked is fog fájni,
jó lesz szavaidra
mindenkor vigyázni.

Legyél hát őszinte,
erre taníts mást is!
Ne dédelgess tovább
kebleden a jáspist!
Hidd el, az igazság
szebbé teszi léted,
ha a hamis bálványt,
Istenre cserélted!

Aranyosi Ervin © 2017-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad szeretni
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.

Aranyosi Ervin © 2016-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önarckép

Önarckép
Aranyosi Ervin: Önarckép

Beültem a tükör elé, s festettem egy képet.
Kicsit ráncos lett az arcom, nem használok krémet!
A tükörben önmagamat kissé másnak láttam,
a jellemem kiütközött, így hát megformáztam!
Megpróbáltam megmutatni, mi is lakik bennem:
ott a természetes szépség, s enged naggyá lennem.
Más nem képes belém látni, őrzöm belső képem,
ügyesen eltitkolom hát, vad egyéniségem.
Ám, ha barátra találok, visszahúzom karmom,
Levetem az álarcomat, s hordom cicaarcom.

Aranyosi Ervin © 2016-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézz a lábad elé!

nézz a lábad elé
Aranyosi Ervin: Nézz a lábad elé!

Nézz a lábad elé. ha utadat járod!
Ne gázolj le más lényt, mert gyengébbnek látod!
Legyél emberséges, ne csábítson érdek!
Megértően élni, van okod temérdek.
Ahogy te viszonyulsz, úgy tesznek majd mások,
légy hát együtt érző, s ne vezessen más ok!
Tükör az életed, azt kapod, mit adtál,
elégedett lehetsz, ha jó ember maradtál.
Utadon, hát mindig, szeretet vezessen,
segíts, hogy világunk élhetőbb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2015-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszélgettem a tükörrel

aranyosi_ervin-beszelgettem_a_tukorrel

Aranyosi Ervin: Beszélgettem a tükörrel

Beszélgettem a tükörrel,
sok mindent mondott nekem.
Megsúgta, hogy akit látok,
azt az embert szeretem!

Az életét kéne élnem,
s megmutatni ki vagyok!
Azt is mondta. – A tehetség,
ha engedem, kiragyog.

Mikor más munkáját végzem,
nem lehetek önmagam,
elveszítem szabadságom,
s annak bizony ára van.

Erőlködöm, rabszolgaként
fillérekért dolgozom.
Pedig itt, a lelkem mélyén,
a géniuszt hordozom.

Meg kell engednem magamnak,
hogy végre azzá legyek,
aki lelkem mélyén alszik,
s megálmodtam, mint gyerek.

Nem robotnak születtem én,
akit betanítanak,
teremtésre képes lelkem.
Eljött hát a pillanat!

Beszélgettem a tükörrel
és magamba néztem én!
Elmondta, hogy nincsen másom*,
e hatalmas földtekén.

Különleges képességgel
áldott meg az Istenem,
s örömre akkor találok,
ha e titkot meglelem.

Ki leszületik a Földre,
mindenkinek dolga van!
Saját létét kéne élni,
és élvezni boldogan.

Mindenkiben van tehetség,
csak rá lelni kellene.
Egyediség, kiválóság?
Ezt rejti a jelleme.

Mert mindenki tehetséges,
csak még nem tudja miben.
Ezért él más árnyékában,
s nem hisz szinte semmiben!

Inkább átkozza a sorsát,
s hiszi, megvan írva rég.
Nem tudja, hogy sorsot írni,
pont Őnéki illenék.

Vágyait kéne megélni,
beváltani kincseit,
örömöt lelni a mában,
s a Jó Isten is segít.

Beszélgettem a tükörrel,
s rájöttem, magam vagyok,
s megtudtam, hogy naggyá válni
nem is olyan nagy dolog.

Nem kell nagy dolgokat tenni,
sokkal inkább élni kell!
Ám aki másokat szolgál,
gyakran ezt felejti el.

Keresed a lét értelmét,
önmagadban megleled.
Merülj csak el a lelkedben,
a tükröd segít neked!

* másom = hasonmásom

Aranyosi Ervin © 2015-07-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélektükör

aranyosi-ervin-amikor-boldog-vagy
Aranyosi Ervin: Lélektükör

Szeretet kísérjen át az életeden,
megértés és hála, méltó társad legyen!
Fogadd el az élet száz, apró csodáját,
s enged hogy tiédet, mások megcsodálják.
Egyedi vagy, s mégis az egésznek része.
S benned ott a világ lüktető egésze.
Engedd szép fényedet, hogy másokra hasson,
eltévedt lelkeknek jó utat mutasson.
Ha a helyes utat járod egész végig,
lelked megkönnyebbül, s felemel az égig.
Hosszú szép utadon becsülj minden társat!
Bennük a tanítót, lelked tükrét lássad!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tükör vagyok

aranyosi_ervin-tukor_vagyok
Aranyosi Ervin: Tükör vagyok

 Én vagyok a tükör,
szép Napomnak tükre,
mely egyformán ragyog
le mindegyikünkre.

Én vagyok a mosoly,
arcra festett álom.
Utánozz hát engem!
Ugye, jól csinálom?

Én vagyok a tükör,
hogy magadba láthass!
Én vagyok a kérdés,
te vagy rá a válasz.

Én vagyok a tükör,
nézz hát önmagadba,
kérdezz, s válaszolok,
nem hagylak magadra!

Aranyosi Ervin © 2015-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva