Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Este még játszottunk, úgy, ahogyan szoktunk,
aztán a napunkat szögre akasztottuk.
Pizsamát vettem és bebújtam az ágyba,
egy kis pihenésre, s szép álmokra vágyva.
Pötyi, a barátom szintén megágyazott,
– hagyta a kerekét, tudva: – Megvár az ott!
Puhafa-forgácson elnyúlt lustán, hosszan,
a jó vacsorától telten, jóllakottan.
Beszéltem még hozzá, csak hogy elaludjon,
álma csodálatos tengerébe hulljon.

Aztán az én szemem szintén csak leragadt,
valóság-lufimból a szusz messze szaladt.
Áteveztem lassan az álom világba,
valami csodára, nagy kalandra várva.
Ott találtam magam a saját szobámban,
épp az ágyam előtt, a szőnyegen álltam.
Kivettem Pötyikét alvó kuckójából,
s letettem a földre, s elindult magától.
Futott ki a kertbe, na én meg utána,
az utunkat állta egy kedves platánfa.

Az a hintás fám volt, hintám rajta lógott,
csalogatott engem, szinte morgolódott,
mert bizony, nem ültem rajta tegnap óta,
s nem hangzott a számból vidám gyereknóta.
Na jó, ha már hívott, rögtön beleültem,
és egy csodálatos mesébe kerültem.
Ahogy szállt a hinta, egy varázslat éledt,
minden körülöttünk apró, törpévé lett.
Lám az egész világ összement köröttünk,
az égen apró Hold nevetett fölöttünk.

Én is átváltoztam, egy manóvá váltam,
s hittem, hogy majd Pötyi változik utánam.
Jaj, de nem ez történt, mert ő nem lett kisebb,
hanem inkább megnőtt, már nem kis Pötyis lett.
Aztán rám ijesztett, amikor megszólalt,
s elnyomtam magamban egy nagy, ijedt sóhajt.
Azt mondta: – Gyere csak, ülj fel a hátamra,
induljunk az útra, izgalmas kalandra.
– Hát én mit tehettem, rögtön szót fogadtam,
s elindult barátom, csak futott alattam.

A rohanás végén egy kastélyhoz értünk,
szép tükörfalából nevetett ránk képünk.
Kinyílt a kapuja, mintha csak ránk várna,
mintha csak miattunk, csakis értünk állna.
Tükör folyosókon vezetett az utunk,
oly kíváncsi voltam, vajon hová jutunk.
De tudod, az álom mindent jól elrendez,
odaértünk hát egy tükör trónteremhez.
A folyosón végig tükörképünk kísért,
tőlünk jobbra-balra a mennyezetig ért.

Lám a trónteremnél nyitott ajtó várt ránk,
által lépni rajta, együtt megpróbálnánk.
Bent hatalmas tömeg és mind tükörmásunk,
ahogyan haladtunk, mind bámult utánunk.
Pötyi és én hősként vonultunk előre,
taps szólt, s ettől kaptunk mindketten erőre!
A trónterem végén, a király ott trónolt,
mellette a Pötyim hasonmása hódolt.
A király fülébe furulyáján zenélt,
ami egy klasszikus zenekarral felért.

Mit gondolsz, a király, hogy nézett ki éppen?
Szakasztott olyan volt, mint a tükörképem.
Szólott is énhozzám: – Hűséges lovagom,
tudom, neked nem kell holmi kincs, vagy vagyon,
de a bátorságod meg fogom hálálni,
meséld el, hogy mivé szeretnél te válni.
Legyőzted a sárkányt, bedobva pár trükköt,
mert ő össze akart törni minden tükröt.
Tükörképünk nélkül, mi nem tudnánk élni,
de te megmentettél, s nem kell többé félni.

Várjon rád vidámság és terített asztal,
és a tükörképed, ki folyton marasztal.
Legyél a lovagunk, s úgy végezd a dolgod,
tükörképeid közt, legyél mindig boldog.
Hisz tükör a szívünk, s bármit visszatükröz,
pont azt kapod vissza, mit adsz életükhöz.
Ha szeretetet adsz, az tér vissza hozzád,
csupa kedves érzést, és jóságot hoz rád!
Ám, ha a szívedben düh, vagy harag ébred,
azt kapod majd vissza, még ha nem is kéred.

– Felséges királyom – feleltem én bátran –
ahonnan én jöttem, abban a világban,
ott is pontosan így, tükröt tart az élet,
ott is ügyelek rá, mikor, s hogyan élek.
Ebből az álmomból vissza kell, hogy menjek,
hogy holnap keléskor újra megjelenjek.
Tudod, hiányoznék, fájdalmat okoznék,
a szeretteimre bús perceket hoznék.
Otthon kell, hogy legyek, ha véget ér az álom,
az élet tükreit ott is megtalálom.

Elköszöntem szépen, Pötyire felültem,
szaladt is a drága, így haza kerültem.
Hátáról hintámra szépen visszamásztam,
s ringattam magamat, hosszasan hintáztam.
Aztán új varázslat vette a kezdetét,
nőni kezdett minden, s nagyobb lett szerteszét.
Tengerimalacom viszont nem nőtt velünk,
Pötyi kicsi maradt, amilyet kedvelünk.
Így együtt futottunk a kertből a házba,
szépen visszabújva a ránk váró ágyba.

Majd eljött a reggel, szépen felébredtem,
tengerimalackám felébredt mellettem.
A mókuskerekét kezdte el hajtani,
aranyos kis hangját lehetett hallani.
Csak mi ketten tudtuk, hol jártunk az éjjel,
az álombuborék mikor pattant széjjel.
Tudtuk az életünk tele van tükörrel,
s tartoztunk magunknak egy szép álomkörrel.
Tetteink a létben visszatükröződnek,
s éjjel álmainkban új meséket szőnek.

Aranyosi Ervin © 2019-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyban fürödni


Aranyosi Ervin: Mosolyban fürödni

Képzeld csak el,
milyen lehet mosolyban fürödni?
Ha te ragyogsz,
az utcán is az fog szembe jönni!
Nézz csak bele
a tükörbe, amikor felébredsz!
Ha egy mosolyt
felragyogtatsz, egész napod szép lesz!

Szembe jönnek
a mosolyok, vidámságot hozva.
Gondolj mindig
szép dolgokra, sohase a rosszra!
Majd meglátod
a sok ember, örülni fog néked.
Kedvesebbé,
vidámabbá válik majd az élet!

Aki nem tud
mosolyogni, az folyton csak duzzog.
Neked nem kell
őmiatta csúf álarcot húznod!
Nem kell hozzá
hasonulni, ne hagyd, hogy rád hasson,
szomorúság,
jókedv felett, győzelmet arasson!

Nézd az élet
szebbik arcát, légy jóban magaddal!
Ha mosolyogsz,
a mosolyod versengjen a Nappal!
Legyél képes,
örülni a mások mosolyának!
Több mosolygós
ember kéne ennek a világnak!

Ha teheted,
légy a mosoly neves szószólója,
ki a mosolyt
hétköznap is ünnepelve hordja.
Hisz a mosoly
testre szabott, mindenkinek jól áll,
mi lenne,
ha mosolyodtól még csinosabb volnál?

Mosolyogj hát
mindenkire, s kapd mosolyod vissza!
A lelked
a többiekét boldogan beissza!
Ha a világ
rád mosolyog, fürödj hát meg benne!
De jó lenne,
ha a világ mosolygásból lenne!

Aranyosi Ervin © 2019-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Lehajoltál, hogy bekössed a cipőfűződet,
ez egy lassú folyamat már, s közben jött egy ötlet.
– Ha már úgyis odalent jársz, van-e még akármi,
amit ott lent, lehajolva meg lehet csinálni.

Mert ugyebár lehajolni, nem megy már túl könnyen,
itt-ott, ez-az fájdogál és szemed úszik könnyben!
Ha már odalent vagy, nézd meg, nincs-e mit felszedni?
Tegnap elgurult a gyógyszer, s nem tudtad bevenni!

Kapd el gyorsan, ne engedd meg, hogy tovább guruljon,
nehogy már a jó egészség a mozgáson múljon!
Bár, ha nem a gyógyszert szednéd sokkal jobban lennél,
ha egy párszor lehajolnál, s felegyenesednél!

Ha élveznéd a perceket, jó nagyot sétálnál,
lelkedben fiatalodva kisgyerekké válnál!
Ha feladod, rozsdás lesz majd a kezed, a lábad,
megfájdul a mozdulattól, s szemed könnybe lábad!

Ne a ráncaidat számold a tükörbe nézve,
vágjál inkább vidám arcot és aztán vedd észre:
Ha mosolyogsz, s jókedved van, megszépül az arcod,
ha mosolyogsz, minden könnyebb, s nem vallhatsz kudarcot!

Ha már ráérsz, s nyugdíjas vagy, gondolkodj előre,
ne ücsörögj rendelőben, ott nem kapsz erőre!
Ne panaszkodj, figyelmedet inkább tereld másra,
a sétából, a jókedvből áradó hatásra.

Gyerekkorban álmodoztál, volt annyi szép álmod,
mondd csak mindaz megvalósult, ma emlékként látod?
Vagy akad, mit életedből ki kellett már hagynod,
mert nem volt rá elég időd és félbe maradt ott!

Most van időd, hát mi lenne, ha valóra válna?
Ha a kezed megmozdulna, s alkotni próbálna?
Ha szellemed szabadulna a test fogságából,
és kivennéd a részedet újra a világból.

Hisz kincseket gyűjtögettél, tudást bölcsességet,
s képes lennél megújulni, hiszen vár az élet!
Lehajoltál? Emelkedj fel, ne maradj a porban,
keresd meg a szépségeket mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin © 2018-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Sok hölgy elhízott, s mondhatná: – Ki nem ma?
Bizony akad a hölgyekben dilemma.

Milyennek kéne lenni? Nem vitás,
a legtöbb modell ma anorexiás!

Persze, van olyan, kit nagyit a tükör,
kit nem vontat el hat ló, vagy ökör.

Van, kin nevet felhőtlen kék ege,
mert megmérni nem bírja mérlege.

Jár köztünk persze csinos és kecses,
kinek alakja majdnem tökéletes.

Olyan is van, ki szép és bomba nő.
Ha teltté válik, tán felrobban ő?

Akad olyan, ki vékony, deszka-léc,
s van, kit e forma mégis megigéz.

Vajon milyen a szép nőideál?
Hirdess versenyt, és lesz, ki ideáll.

A kerek forma ma nem túl divatos,
meghízni mégis sok nő hajlamos.

Mindegy is milyen színű a haja,
csak egy szerelme van, s az a kaja!

Vajon a férfi, az milyet szeret,
jó húsosat, s abból kell több szelet?

Vagy a karcsút szeme hizlalja fel,
s a disznaja tán szebbet érdemel?

Milyen nő legyen hát az illető?
Szerethető, vagy megfizethető?

Ott volt Rubens ki Lédát megfestette,
a sok festékért, tán adózott a teste?

Festés közben tán dicsérte a festő:
– Milyen csodás, milyen hatalmas test ő!

Tudom, akkoron ez volt a divat,
s ki ily molett, rögtön festőt hívat.

Kövérnek lenni, az ma bajt jelent,
ne hússal töltsd meg a mát, a jelent.

Van, aki szégyell levetni kabátot,
fél, hogy úgy nem fog találni barátot.

Van, akit büszkévé tesz rusnya hája,
s a szexepiljét zsírjában találja.

Van, aki sír, mert üres este ágya,
s evéssel telik szomorú magánya.

Ó, drága nő, te a választ kerested,
milyen legyen, az ideális tested?

Töltsd meg, mint hurkát, egyre vastagabbra,
vagy vágyj inkább egy karcsúbb, kis darabra!

Vajon a szép, a jó milyen lehet,
melybe egy férfi majd beleszeret?

Milyen legyen? Kövér, avagy sovány?
Nem ad ma választ erre tudomány!

Mi a divat, vagy régen mondva: sikk?
Olyat viselj, amilyen jól esik!

Hát tudd meg azt, hogy itt, e földtekén,
már vár reád egy szép deli legény.

Aki idáig azért tespedett,
hogy megtalálja vonzó testedet.

Amilyen vagy, pont az kell őneki!
Ha vadász lenne, téged lőne ki!

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Festmény: Szitár Éva

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Megszállt a kisördög,
folyton nevetnem kell!
Képzeld, nevetéssel
indul minden reggel.
Mindegy hová nézek,
mindegy mit csinálok,
bármit a világban
viccesnek találok.

A hétköznapokat
sem veszem komolyan,
hisz, aki nem nevet,
hát tudod, az olyan…
Olyan kis szomorú,
vagy bánatos kedvű,
mint a barlang mélyén
éppen megeredt fű.

Az nem lát kacagást,
sohasem lát Napot,
az csak egy borongós
kis életet kapott.
Ám én – tudod – mindig,
jól és vígan élek,
mert reggeltől estig
folyton nevetgélek.

Mi ad arra okot,
hogy folyton kacagjak,
hogy vidámságomnak
mindig hangot adjak?
Hát minden, mert látom,
csodaszép az élet,
s találok rá okot,
nem is keresgélek.

Korán reggel a Nap
beragyog szobámba,
derűsen ébresztget,
ne maradjak ágyban!
Kinyitom a szemem,
máris vidám vagyok,
hisz az egész szoba,
mosolyától ragyog.

Aztán belenézek
mélyen a tükörbe,
látom, hogy a szájam
mosolyomtól görbe,
mert a tükörképem
vidáman rám nevet,
ilyen társaságban
búsulni nem lehet!

Lassan öltözködöm,
s elkezdek kuncogni,
elszökött az egyik
incselkedő zokni!
Elbújt a fiókban,
s rajtam már a párja,
kuncog a bújócskán,
és a párját várja.

Jön a reggeli is,
az is nevetséges,
vidámnak maradni
itt is lehetséges.
Nézd csak, mosolyog
a lekvár a kenyéren,
s megeszem mosolyát,
feketén-fehéren.

A tea gőzölög,
rám kacag a gőze,
így a mosolyomhoz
neki is van köze.
Aztán a tükörben,
ismét viccet látok,
lekvárbajuszt kent rám,
a reggeli, látod?

Lemosom friss vízzel,
csiklandozza ajkam.
Eszembe juttatja,
nevetni akartam!
A fésű simítja
szétkuszált hajamat,
helyenként kisimul,
máshol kócos marad.

Mint a szénaboglya
sima füvű réten,
ezen is kell nekem
egyet nevetgélnem.
Megyek és felveszem
az iskola táskát,
hogy iskolás vagyok,
kint az utcán lássák!

Megyek át a kerten,
Morzsi jön elébem,
vidám csaholásán
muszáj nevetgélnem!
A farkát csóválja,
vagy épp őt a farka,
mert az egész mozog,
kacagnom kell rajta!

Elindulok szépen,
hangyaboly a város
mindenki rohan fut,
vagy épp buszra vár most.
Faarccal bámulnak
bele a világba,
s nem látják jókedvem
hogy szökik virágba.

Látom, nem csak nekem
van nevethetnékem,
vannak más gyerekek,
kik nevetnek éppen.
Csak egymásra nézünk
és máris mosolygunk,
reggeli kedvünkre
nem nehezül gondunk.

Lassan be is érek
már az iskolába.
jönnek a barátok
vidáman, sorjában.
Csak köszöntjük egymást
és máris nevetünk,
e találkozástól
vidámak lehetünk.

Mindig, minden reggel
valami történik,
ami miatt aztán
nevetgélünk délig.
Na jó, bent az órán
egy kicsit figyelünk,
a tanító néni
mosolyog mivelünk.

Mert ő szereti
a vidám képünk látni,
a feladatokat is
könnyebb megcsinálni,
Sokkal fogékonyabb
minden vidám gyerek.
Mikor derűs vagyok
könnyebben figyelek.

A szünetben persze
kieresztjük hangunk,
de csuda jó érzés,
vidáman kacagnunk.
Feltöltődünk, bizony,
egy kis nevetéssel,
kieresztjük a gőzt
nyitott szájon réssel.

Aztán a délután is
vidáman zajlik,
vidám nevetésre
minden gyerek hajlik.
Néha bohóckodunk,
vagy okot keresünk,
aztán az egészen
folyton csak nevetünk.

Ám, nem gúnyolódunk,
senkit meg nem bántunk,
senki se bánkódjon!
Legyen a barátunk!
Szeretnénk, hogy mindig
mindenki nevessen,
hogy a mi világunk
vidámabb lehessen.

Este anyukámnak
mindent elmesélek.
A sok közös mókán
vele nevetgélek.
Mosollyal arcomon
bújok este ágyba,
egy vidám álomra,
kacagósra várva.

Aranyosi Ervin © 2017-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszinte beszéd


Aranyosi Ervin: Őszinte beszéd

Beszéljünk egymással,
beszéljünk őszintén!
Igaz szóra vágyunk,
te és én, s ő szintén!
Ám az igazságnak
ereje van, éle,
s vajon a gyökere
lelkünk mélyén él-e?

Gyakran a valóval
félünk szembenézni,
s inkább hagyjuk lelkünk
csúnyán megigézni.
Hamis prófétának,
hiszünk a szavában,
s kételkedni kezdünk
magunk igazában.

Pedig a szó tükör,
tiszta lelkünk tükre,
s kimondva visszaszáll
majd mindegyikünkre.
Mert, amit kiküldesz
a valós világba,
azt kapod válaszul,
az borul virágba.

Hazugság virágod
tele van tüskével,
ezért ne nagyon játssz
mások életével!
Mikor visszakapod
neked is fog fájni,
jó lesz szavaidra
mindenkor vigyázni.

Legyél hát őszinte,
erre taníts mást is!
Ne dédelgess tovább
kebleden a jáspist!
Hidd el, az igazság
szebbé teszi léted,
ha a hamis bálványt,
Istenre cserélted!

Aranyosi Ervin © 2017-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad szeretni
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.

Aranyosi Ervin © 2016-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva