Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

A mese tegnapról
a szép mába nyúlik.
A mai nap elszállt,
mert az idő múlik.

Kinyitom a könyvem,
keresem tündérem,
a mai folytatást,
érdeklődve kérem!

– Folytasd kedves tündér,
ott, hol abbahagytad!
A jó hintaszéked,
hintázzon alattad.

Én meg sámlin ülve
áhitattal nézlek,
hallgatva varázsát
csodaszép mesédnek.

A tündér királylány
méltó párját várta,
ám a királyfiban
sajnos nem találta.

A vitéz katona
sem volt szíve vágya…
Vajon igaz párját,
végre megtalálja?

S lám, nyílik az ajtó,
s egy egyszerű vándor
sétál most be rajta,
a másik szobából.

A szoba varázsa
tüstént megváltozott,
amikor a szemük,
s lelkük találkozott.

Varázsos bizsergés,
felizzik a lélek,
és a szívük dobban:
– Jaj, de jó, hogy élek!

Emiatt a percért
jöttem tán világra,
emiatt nyitottam
fénylő szemem tágra!

Ím, az egyik lelke,
mint a mágnes vonzza,
és a másik lélek
szívből viszonozza.

– Amióta élek
csak téged kereslek,
álmomban láttalak,
s azóta szeretlek.

Szólt a vándor,
s aztán folytatta beszédét:
– Bocsáss meg tündérlány
e nagy merészségért,

de ha te nem leszel
az én feleségem,
akkor nincs mért élnem,
akkor ez a végem!

És a tündérlány is
hasonlóan érzett,
őt is eltalálta
a bűvös igézet.

Érezte, a vándor
jó férje lesz mindig.
Nem hallgat azokra,
akik másra intik.

Aztán csak leültek
két szemközti székre,
és sort kerítettek
egy hosszú beszédre.

Elszaladt néhány perc,
elszállt néhány óra,
s mintha csak egy álom
válna itt valóra.

Meséltek, beszéltek,
kérdezgették egymást,
elszaladt három nap,
nem lesz vége meglásd…

Nem tudták megunni,
s nem is adták jelét,
meglelték a lelkük
rég elveszett felét.

A negyedik napon
hagyták végül abba,
s elhagyták a szobát,
együtt és szaladva.

Be kell jelenteni:
– Esküvő lesz kérem!
Jöjjön ünnepelni
rokonom és vérem!

Aztán egy igazi
tündér lagzit csaptak,
táncoltak, vigadtak
és sokat kacagtak.

A félvilág meglett
hívva lakomára…
Ám e történetből
elég is lesz mára!

Becsuktam a könyvet,
szépen elbúcsúztam,
majd a valóságból
az álmomba csúsztam!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva