Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Pici-cica gondolatok


Aranyosi Ervin: Pici-cica gondolatok

Hol lehetek biztonságban?
Ott éltem Anyu hasában.
Minden meg volt, ami kellett,
nem ismertem a félelmet.
Igaz, kicsit unatkoztam,
sosem történt semmi ottan!
Ezért aztán megszülettem,
s végre élő cica lettem!

Ma még ijesztő az élet,
de, mert anyukámmal élek,
ő megvéd, míg nagyra növök,
s akkor: – Világ vigyázz, jövök!
Ügyes leszek, mint a mamám,
megvédem majd magam lazán!
Bejárom majd a világot,
s irigyel majd, aki látott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Unatkozom

Aranyosi Ervin: Unatkozom

Unatkozom, gyere, kérlek,
gyere velem játszani.
Ne akarj már állandóan
elfoglaltnak látszani.
Legyél kedves, legyél mókás,
úgy, ahogy egy kis gyerek.
Legyél az a szerethető gazdi,
akit ismerek…

Aranyosi Ervin © 2017-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd el a labdám!


Aranyosi Ervin: Dobd el a labdám!

Dobd el a labdámat, én meg visszahozom!
Te mosolyogsz rajtam, én sem unatkozom.
Élvezem a percet, ez egy csodás játék,
és veled játszani, igazi ajándék.

Dugd el a labdámat, én majd megkeresem!
Azt, hogy hova dugod, nem nézem, nem lesem.
Tudod, a szimatom elárulja nékem,
ilyet kinyomozni egy kopónak érdem!

Dobd el a labdámat, én meg visszahozom!
A rám szánt idődet úgyis viszonozom.
Egy kis játék után csak téged szolgállak,
s közös játékaink szép emlékké válnak!

Aranyosi Ervin © 2017-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodozom, ábrándozom

álmodozó
Aranyosi Ervin: Álmodozom, ábrándozom

Álmodozom. Ugye látod?
Neked is van olyan álmod,
ami, ha valóra válna,
minden dolog helyreállna?
Itt ülök egy nagy lakásban,
nem is töröm fejem másban:
– Hogy mehetnék ki a kertbe,
bánatom kergetve szerte.

Mert idebent unatkozom,
a gazdámra a frászt hozom,
mikor cipőit megrágom,
aztán meg a kárát látom.
Ott kint vár rám a szabadság,
rágni valók, huncut macskák.
Ott nyugodtan ugathatok,
amivel másokra hatok.

Ám idebent nincsen semmi,
nem jó így egyedül lenni!
Majd, ha hazajön a gazdám,
egy kis nyakörvet akaszt rám,
aztán együtt megyünk futni,
szeretnék már odajutni!
Addig pedig álmodozom:
szabad kutyává változom!

Aranyosi Ervin © 2016-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva