Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

A verset Skolik Ágnes novellája ihlette

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

Tudod, a nagymamák kislányként születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.

Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.

Akit tanítgathat mindenféle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
Ekkor még anyukák, telve szeretettel,
hitekkel, amiktől gazdagabb az ember.

Minden kisbabával anyukák születnek,
és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek!
Igyekeznek jól és ügyesen csinálni,
a világ legjobbik anyájává válni.

Nagymamává aztán vajon mikor válnak?
Mikor nevezhetjük őket nagymamának?
Mikor gyermeküknek, gyermeke születik,
amikor a szívük unokával telik.

Képzeld, az ő szívük akkorára megnő,
nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő?
Pedig lesz ott helye bőven unokának,
mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!

Helyét átveszi a boldogság, imádat,
büszkeség, a csöppség iránti csodálat.
Többet akar adni, mint anyaként adott,
sokszor ezért vállal még több feladatot.

A szíve meglágyul, inkább engedékeny,
sokszor végigszalad sok régi emléken,
amikor anyaként itt-ott még hibázott,
s amikor megbánta, szeme könnyben ázott.

Most már van türelme, többet képes adni,
nem is akar csupán anyuka maradni.
Ideje is több van, nagy már a tudása,
s kell, hogy unokáját minél többször lássa!

A szeretet hajtja a szíve motorját,
játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát,
minden szép tudását unokának adja,
bele van égetve szíve egy darabja!

Bizony, valahányszor kisbabák születnek,
a régi anyákból, új nagymamák lesznek!
Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele,
apró, tiszta lénybe szerethetnek bele!

Aranyosi Ervin © 2019-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!


Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!

Nagymama, te olyan jó vagy,
szíved őszintén szeret!
A szíveddel jobban látod
a csintalan gyermeket.

Tanítgatsz, hogyan kell élnem,
hogy majd én is jó legyek.
Honnan a sok bölcsességed,
amit át kell, hogy vegyek?

Te már tudod, hogy mi a jó,
mit szabad és nem szabad,
ha figyellek, összhangban van
minden tetted és szavad.

Van türelmed, időd is van
– igaz – itthon dolgozol.
Figyelmed is rám áldozod,
s napjaimba jót hozol.

Nagymama, te olyan jó vagy,
megérted az unokád,
mikor elfoglalom magam,
annyi munka vár reád.

Ám, ha véget ér a dolgod,
velem játszol, és tanítsz,
a meséid rám találnak,
szavad messzi földre hívsz.

Néha csak úgy kitalálod,
néha könyvből olvasod,
a mesén át bölcsességed
unokádnak átadod.

Gyakran vagy a játszótársam,
bár a tested néha fáj,
de én értem mindig mozdulsz,
csakhogy a kedvemben járj.

Nagymama, te olyan jó vagy,
s tőled én is az vagyok.
Nem is értem, miért mások,
miért furcsák a nagyok.

Nem tudják, amit te tudsz már,
hogy fontos a szeretet?
Nincsen, kitől megtanulják?
Nem éltek még eleget?

Olyan jó, hogy vagy te nékem,
tőled annyit tanulok,
szeretem a melegséged,
ezért öledbe bújok.

Nagymama, ilyen jó mint te,
nincs is a Föld kerekén,
tőled vagyok okosabb is,
s igazán jó gyerek én!

Aranyosi Ervin © 2018-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott “terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó


Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó

Falu végén, erdőszélen
nagyapócska éldegélt.
Unokának – ha épp ott volt –
mindig szép mesét mesélt.

Az udvaron tüzet gyújtott,
elűzve a hűvöset.
Mesebontó imát mormolt,
varázsosat, bűvöset.

Karosszékben kényelmesen
megpihent jó nagyapó.
Unokája az ölében,
mert ott jobban hallható!

Nagyapó hát el is kezdte
szőni mesefonalát,
s átléptek egy új világba,
s izgalmas volt odaát.

Előttük a tűz lobogott,
szikrát szórt a parazsa,
s röpködtek, mint darázsfészek
száz zümmögő darazsa.

Szólt a mese, s odavonzott,
kutyát, cicát, madarat.
Mindenki jött még időben,
– mert attól félt, lemarad!

A tűz lángja felragyogott,
táncot járt az arcukon,
mesefonál tűbe fűzve
átkúszott a gomblyukon.

Mesevilág életre kelt,
tündér, s manó megjelent.
Hétmérföldest lépő csizma
bejárta a végtelent.

Szegénylegény csupa jót tett,
megnyitotta a szívét,
rút boszorkány átalakult,
változtatva a színét.

Persze, győzött az igazság,
s mindig boldog vége lett.
Lám a mese így ragyogtat
álmos, kedves, szép szemet.

Ha eljött a mese vége,
álmos lett az unoka.
Ágyba vitte, betakarta
a mesélő nagyapa.

– Álmodd tovább a mesédet,
legyél boldog kisgyerek!
Remélem, a szép mesémmel,
jó lenni segíthetek.

Erdő szélén, falú végén
minden este szól mese.
Gyere el, ha kíváncsi vagy,
ne maradj le már te se!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

a nagymama ilyen
Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

Nagymama, egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?

Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.

Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!

Minden nagyi fiatal,
lesi szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!

Ám ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!

Ha kell süt, főz, csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!

Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!

Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.

Drága kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.

Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.

Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud látogat.

Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell vezet.

Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!

Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.

Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.

A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.

Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.

Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!

Aranyosi Ervin © 2016-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít 
minden apró gyereket.

Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából 
Ő sem akar látszani.

Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást 
kap tőle az unoka.

Sokan hiszik, – elkényeztet – 
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.

Így hát, amit Ők adhatnak,
felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: 
úgy hívják, hogy SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2014-09-15.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva