Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mutass utat

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Mutass utat

Leszülettem, tanulni jöttem,
szívemet kitártam.
Keresem még hol a helyem
ebben az új világban.
Járj előttem, mutass utat,
legyen amit kövessek,
lábnyomodban lépegetek,
hogy boldoggá lehessek.

Taníts hát meg, hogyan is kell
e szép világban élni,
ne ijesztgess, ne fenyegess,
ne kelljen folyton félni!
Szeretni mindig tudtam én,
szívem örülni képes,
azt is tudom, mosoly vezet
az emberek szívéhez.

Lelkemben még öröm lakik,
amit magammal hoztam,
mosolyomból kéretlenül,
én mindnek adakoztam.
Szeretném felvidítani
szívvel e szép világot.
mindenkinek, ki erre jár,
adni egy szív-virágot.

Kérlek, hát ebben támogass,
megélni küldetésem!
Szeretetről szóló szavad
mind-mind szívembe vésem.
Nem gonoszok az emberek,
s tudom, mit kéne tenni,
hogyan lehet a lelkeket,
szívvel jobbá szeretni.

Az élet az, mi fontosabb,
anyagnál, bármely tárgynál,
de kincset kergetsz szüntelen,
bár szeretetre vágynál.
Siker és nagyra becsülés,
gazdagság vonz magához.
Mindig a harc, a küzdelem,
mi téged meghatároz.

Ám ez az út nem kell nekem,
mert útvesztő a szívnek.
Magányt teremt a törtetés,
csak csalnak ócska kincsek.
Elnyomják az értékeset,
kincsekre, pénzre vágynak,
pedig így adják lelküket
a rút rabszolgaságnak.

Háborúk, titkok, bűnözés,
hatalomvágy a célod?
Uralni mindig másokat,
tűzben tartod acélod?
Ám, mindenki legyőzhető,
s rettegsz, mikor lesz vége,
kihal a szív, s a lelkednek
elfogy az elesége…

Azt kérem hát, másra taníts,
szeretni, szépen élni,
hogyan lehet föld poklait,
földi mennyre cserélni.
És kellenek a válaszok,
vezess és mutass példát,
s az úton végig jöjj velem,
s a boldog létet éld át!

Aranyosi Ervin © 2017-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne harcolj…

Ne harcolj
Aranyosi Ervin: Ne harcolj…

Ne harcolj érte, csak szeresd!
Az kell, hogy boldoggá tehesd.
A küzdelem nem boldogít,
hibázik az, ki azt tanít!

Tanítsd meg élni, s tenni jót!
Mutass igazat és valót,
jó példát, szépet, élhetőt,
szeretettel elérhetőt!

Mutass neki békés utat,
s tudd, amit jó példád mutat,
követni fogja lelkesen,
s nem sérül majd a lelke sem.

Aranyosi Ervin © 2016-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hullámzik az élet?

hullámzó út
Hullámzik az élet? Hullámvasút volna?
Ha beleszólhatnál, tán, másképpen szólna?
Egyszer fenn a csúcson, máskor lenn a mélyben:
Fénylő napsütésben, vagy szénfekete éjben?
Kellene egy lámpa, ami utat mutat?
Keresed az élet vizét adó kutat?
Jó hírem van, nem kell tovább már keresned.
A jó irányjelző, létezik már benned!
Ám kifelé nézel, ezért nem találod,
hiába járod be az egész világot.
Pihenj meg egy kicsit, csillapítsd le elméd,
magadban megleled életed értelmét!