Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére


Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére

Megyek az utcán és nézem,
ahogy csepeg az eső.
Felhők könnyét én átérzem,
lelkem a sírást leső.
Fúj a szél is. Viszi kedvem,
– ázom-fázom szomorún?
Hát a napfény ragyog bennem,
keresztül a bús borún.

Kabátomat szél tépázza,
s azzal vajon mire megy?
Hiszi, lelkem megalázza,
s a napsütés lesz a kegy?
Eső és szél, mit akartok?
Ellopni a kedvemet?
Meglocsoltok, belém martok?
Folyton szomorú legyek?

Lelkemben a Napot őrzöm,
tőle jókedvű vagyok,
inkább derűben időzöm,
s a mosolyom kiragyog.
Feledem a szürkeséget,
napjaimba színt viszek,
eső és szél nem vet véget
annak, amiben hiszek.

Mert, amikor jó a kedvem,
a lelkem is felragyog,
s előcsalogatom menten
felhők mögül a Napot.
Mások arcára is írom
saját fényem, mosolyom,
többé nem lesz okom sírnom,
gond nem ráncol homlokon.

Kinn az utcán eső csepeg?
Fákat cibál most a szél?
Én mégis napfényre lelek,
s lelkem is derűt remél!
Nem hagyom, hogy keserítsen,
hisz világom változó!
Bentről jó kedvre derítsen,
a lelkembe fényt hozó!

Aranyosi Ervin © 2020-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itókás este (paródia)


Aranyosi Ervin: Itókás este
(paródia)

Jöttem, jöttem haza felé…
– Hogy értem a házunk elé?
Jaj Istenem el ne essek!
Egyszer még józan lehessek!

Ez az utca olyan keskeny!
Itt is, ott is falnak estem!
Egereket kerülgetek,
nincs egy hely, hol leülhetek!

Mint egy kígyó, szépen járok,
itt egy járda, ott egy árok…
A fejemen nincs már kucsma,
visszamegyek, vár a kocsma!

Ha sikerül, egyet iszom,
ne remegjen a lábizom!
Aztán talán hazamegyek…
– Nézd már, lökdösnek a legyek!

Mikor iszom, kezem remeg,
egyre többet csepegtetek!
Ki iszom hát a poharat,
ha remegek, kevés marad!

Édesanyám, hazamegyek,
s kivárom, hogy józan legyek!
Soha többet nem iszom már,
de otthon még, demizson vár!

Egész úton, ahogy jöttem,
az árnyékom jött mögöttem!
Előle kellet kitérnem,
nem hagytam, hogy utolérjen!

Na, már megint itthon vagyok,
az árnyék is békén hagyott.
Keresem a házam kulcsát.
Nem találom, s szidom Julcsát!

Aztán az ajtó kitárul,
az akadály el nem hárul!
Sodrófával ott áll Julcsa,
mi lesz hát a helyzet kulcsa?

Beengedsz hát, édes párom?
Vagy elzavarsz mindenáron?
Könyörülj meg, szomjas voltam…
Nem jöhettem haza holtan!

Aranyosi Ervin © 2018-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bejöttél az én utcámba!

aranyosi_ervin-bejottel_az_en_utcamba

Aranyosi Ervin: Bejöttél az én utcámba!

Bejöttél az én utcámba!
Ez a Mosoly utca!
Mosolyogtat, vidámmá tesz
minden kedves “cucca”!

Annak, hogy itt tovább mehess,
egy mosoly az ára,
arra kérlek, ne tartogasd
mosolyodat mára!

Minden napot mosollyal kezdj,
s folytasd, mert úgy könnyebb!
Jobb, ha lelked vidám marad,
s nem hullik a könnyed.

És a mosolyt sose sajnáld,
nem fogysz ki belőle!
Az emberek körülötted
megszépülnek tőle!

Aranyosi Ervin © 2015-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva