Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az ősz
Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

Aranyosi Ervin © 2016-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Őszi tánc
Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Mennyi színes levél hullott le a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!

Aranyosi Ervin © 2016-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva