Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!


Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
pótoljuk a levert, széttört fecskefészket!
Fecskepelenkát is tehetünk alája,
hogy ne piszkítsanak a házunk falára!
Csupán csak jó szándék kell, s egy kis fáradság,
hogy a fecskéinket visszacsalogassák,
hiszen nélkülük sok rovar ural minket,
csalogassuk haza hát a fecskéinket!

Mert a vegyszer sosem helyettesít fecskét,
mérget szerte szórni ezért ne is tessék!
Hisz a fecskék mellett eltűnnek a méhek,
rájuk is mérgezőn hatnak mind a mérgek.
Persze, ez is üzlet, páran gazdagodnak,
akik a világra vegyszereket szórnak,
de őket sem védi később pénz és vegyszer,
magát is pusztítja az oktalan ember.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
hadd fessenek újra az egünkre kéket,
hadd cikázzanak fenn, hisz azt oly jó nézni,
fecskerepüléstől szívünk megigézni.
Hallgatni a kedves, szép csivitelésük,
– mi, akik hallhattuk, a szívünkbe véstük.
Ám ma már sok gyermek nem is hallott róla,
milyen kedves dal is a szép fecskenóta.

Ma már több a rovar és kevés a fecske,
nem oly romantikus nélkülük az este.
Sok oktalan ember leveri a fészkét,
fecske mentesíti az eresz egészét.
Így tűnik el lassan ővelük az élet,
s nélkülük a világ meglátod mivé lett!
Hiszen lassan minden MŰ lesz körülöttünk,
mert a vegyszerekkel szerződést kötöttünk.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket!

Aranyosi Ervin © 2019-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bolondok szilvesztere


Aranyosi Ervin: Bolondok szilvesztere

Végetért az óév, eljött a szilveszter.
Ilyenkor sok ember nem csak múltat veszt el,
hanem az eszét is rögtön sutba dobja,
süvít trombitája, tamtamot ver dobja.

Mintha kifordulna a világ magából
és csak őrültekből állna igazából.
Mintha most nyílna meg az őrültek háza,
utcára tódul lám, az agyak csontváza.

Vajon hol bújt eddig a sok részeg állat,
aki petárdázva, őrjöngve piálgat?
Hogyan kéne őket oda vissza vinni,
vagy egy kis szigetre, hol nem tudnak inni!

Mert, ha rajtuk múlna, itt háború dúlna,
sarkából a világ végleg kifordulna,
menekülne tőle minden ember, s állat,
s akikre tartozna, azok vonnak vállat.

Mert azon a szinten lézeng az elméjük,
meg – persze – petárdát sem dobnak feléjük.
Hát hadd robbantgasson a sok agyi sérült,
a sok robbanószer pont miattuk készült.

Na meg jó üzlet is, és nem maradandó,
s legközelebb újat vesz majd a halandó.
Jó, hogy csak az ünnep ad törvényes okot,
és nem egész évre írták át a jogot.

Egész évben dúlna, rombolna sok részeg,
hangorkánként csapna le ránk az enyészet.
Kutyák és a macskák sírva menekülnek,
mikor az emberek az új évnek “őrülnek”.

Amikor megnyílik a Föld diliháza,
talán a jó Isten is az öklét rázza!
Kevés itt a mosoly, a vidámság látszat,
kábszeressel telnek sorban a kórházak.

Betegeknek nem jut mentő, ami mentsen,
a rendőr sem siet, hogy rendet teremtsen!
Bábeli zűrzavar, s nem hallod a hangod,
boldogan kihagynád e sekély kalandot!

De mert ez a “szokás”, s törvénnyé lett téve,
s jó példát mutatnak neked a tévében,
mész a majmok után, ki ne lógj a sorból,
robbantgatni illik, csak amolyan sportból.

Lám, az igaz lelkek, kik szívből szeretnek,
a petárdák elől életeket mentnek.
Nekik a szilveszter nem örömet okoz,
szerető szívükben csak aggódást fokoz.

Kívánom az éved, legyen persze boldog,
de ne csatazajban élvezzük a dolgot,
a mosoly ragyogjon minden kedves arcról,
de mondj le italról és petárda harcról!

Aranyosi Ervin © 2017-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiú-e a Hiúz?

Fotó: Ádám Korinna

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Hiú-e a Hiúz?

Hiú-e a Hiúz? – Ez itt a nagy kérdés.
Mert hiúnak lenni, igen nagy kísértés.
Ám az nem hiúság, ha büszke magára,
hogy szép a bundája, s könnyen mászik fára.

A hiúság az, ha annál többet képzel,
amit már te sem látsz, mikor reá nézel.
Vagy amikor lenéz mást, mert gyengébb mint Ő,
a hiúságáért, akkor jár az intő!

A hiúz nem olyan, mért is dicsekedne,
nincs lenéző szándék, nincs kérkedés benne.
Minek lenne hiú, nem pályázik rangra,
az üzletelésben biztos lemaradna.

Nem is majmol embert, hisz minek is tenné?
Sosem akar válni egy hiúz istenné!
Marad inkább hiúz, büszkén önmagára,
s bölcsen elmélkedni felkúszik egy ágra.

Aranyosi Ervin © 2016-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva