Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egérfogót fogtam


Aranyosi Ervin: Egérfogót fogtam

Nézd, fogtam egy egérfogót
és benne volt egy egér.
A ma esti vacsorámba
ez az egér belefér.
A szerkentyűt vedd le róla,
tudod, az nem ehető!
Neked adom, játszhatsz vele,
egeret nem ehet Ő!
Kiteheted, hátha újra
fog majd nekem egeret,
ha jól megy, az egérfogó,
majd mindennap megetet.

Aranyosi Ervin © 2022.01.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

A tó tükrén lépegetünk,
s nézegetjük önmagunk.
Azt hiszed, hogy találgatjuk
milyen madarak vagyunk?
Széki gólyák, de tudósan
Gólyatöcsnek neveznek.
A szárnyaink fenn az égen,
repüléskor eveznek.
Itt lenn csak a gázlót járjuk,
mint gázoló madarak,
csipegetünk, vacsorázunk.
Ki lakik jól hamarabb?
Ha ránk nézel, kitalálod,
melyik lehet a mamánk?
Hárman az idén születtünk,
és nincs velünk a papánk.
Bár bulizni sosem szoktunk,
parti madarak vagyunk,
vacsorára a csőrünkkel
vízi rovart harapunk.
Gerinctelen vízi állat,
az nekünk mind eledel,
amerre e kis csapat jár,
minden rovart lelegel…

Aranyosi Ervin © 2020-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát


Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát

Találtam egy szotyolát,
micsoda szerencse,
Ez lesz ma a vacsorám,
ha eljön az este.
Kirágom a héjából,
eszegetem kéjjel,
ám a héját sem szórom
az erdőben széjjel.
Csak az ember szemetel,
szennyezi világát,
jobb is hogyha nem teszi
ide be a lábát!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Hej, a kíváncsiság
hogy szúrta oldalam,
ki lehet a vendég,
s vajon mi dolga van?

Ma már alig vártam,
hogy napom elszálljon,
s tündérem meséje
újra rám találjon.

Futottam hát hozzá,
végre kiderüljön,
minden apró részlet
a helyére kerüljön…

Ahogy megérkezem,
a mese is megjött.
S kiderült hogy kiállt
kint az ajtó előtt.

Egy szegény vénember,
hosszú, ősz szakállal,
ő állt az ajtóban,
egy kedves kutyával.

Éjszakára szállást,
s pár falatot kérne,
az bármilyen kincsnél
neki többet érne.

A világot járja,
és a jó emberek,
még ha szegények is,
mindig segítenek.

Mert, kinek kevés van,
szívvel képes adni,
nem hagyja az éhest
éhkoppon maradni.

Be is hívták nyomban,
ahol jut kettőnek,
ott jut még pár falat
a még éhezőnek.

Hoztak neki ételt,
csendben elé teszik,
jobb, ha a világban
senki sem éhezik.

Kutyának is dobtak
néhány jó falatot,
boldogan befalta,
jó ízűn harapott.

Köszönte a vendég
a kedves vacsorát,
aztán átváltozott
és lássatok csodát,

igazi varázsló,
mágus vált belőle,
varázsló köpenyét
önmagára öltve.

Az asszony, s a fia,
megdöbbenve nézte,
mindkettőjüket
a csoda megigézte.

El is telt néhány perc,
míg magukhoz tértek,
s az asszony megszólalt:
– Én semmit nem értek.

Így hát a varázsló
elmondta apróra,
amit eddig láttak
az csupán egy próba,

amit jó szívükkel
mindketten kiálltak,
amikor egy éhest
étellel kínáltak.

Ő már nagyon öreg,
de tervei vannak,
felvenné a fiút
varázsló inasnak.

Jó lenne, ha néhány
évig őt szolgálná,
s végül a varázslók
próbáját kiállná!

Mert ő reá hagyná
minden tudományát,
összes varázskönyvét,
bűvös mágiáját.

Hát a szegény asszony
megrémült, jaj nagyon:
– A drága fiamat elvinni
nem hagyom!

Hiszen egyedül már
nem bírom a munkát,
senkim sem maradna,
egymásnak vagyunk hát!

Na persze, örülnék,
ha ő tanulhatna,
ha el is mehetne,
s itthon is maradna…

Van-e rá megoldás?
Ezen törtem fejem,
Ám a mese megállt,
ahogy jött, – hirtelen.

A tündérem könyve
mára becsukódott,
de tudtam, talál majd
folytatásra módot.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 26. rész

Festmény: Nógrádi Katalin – Megjött az ősz

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 26. rész

Elszaladt ez a nap,
alkonyodni kezdett,
a kíváncsiságom
gyökeret eresztett.

Elindultam szépen
könyvem tündéréhez,
hogy elmesélhesse
mit gondol, mit érez?

Mit vár a jövőtől,
mitől lenne boldog?
Rohanok megtudni,
hogy állnak a dolgok?

Mikor megérkeztem,
felcsillant a remény,
mert a sámlim előtt,
ott a teli edény.

Amiben a tündér
jövőjét kutatja,
a szíve szerelmét
talán megmutatja.

Ismét nem csalódtam,
kezdődött a mese,
honnan is indult el
az ő szerelmese.

A meséből tudjuk,
hogy a szegény ember,
saját tanyájáról
vágott neki egyszer.

Fekete erdőbe
vezetett az útja,
ott várta a banya,
ki átokkal sújtja.

Otthon hagyta derék
fiát, feleségét,
a manónak adta
végső eleségét.

Tőle kapott síppal
megtört néhány átkot,
farkasoktól mentve
meg a szép világot.

Drága tündéremnek,
varázsos táljában,
ezt a történetet
újra megcsodáltam.

Innen folytatódott
a tündér meséje,
tovább elmesélni
így akadt esélye.

Megjelent a tálban
a szegényember háza,
ahol éldegélt
a magányos családja.

Ott élt felesége,
és szeretett fia,
csak hát sokat kellett
neki dolgoznia.

Hisz a meglett férfit
nehéz ám pótolni,
mindkettőnek sokat
kellett robotolni.

De nem panaszkodtak,
ott voltak egymásnak,
csak a családfőre
nagyon nagyon vártak.

A varázs edényben
ezt lehetett látni,
reá csodálkozva,
új csodákra várni.

Művelték a kertet,
dolgoztak serényen,
volt is eredménye,
éldegéltek szépen.

Zöldségre, gyümölcsre
sohasem volt gondjuk,
persze, ha csak nézzük,
mi ezt könnyen mondjuk.

Szántani is kellett,
learatni mindet,
nem csoda, ha este
fáradt a tekintet.

Ám a szeretetük
mindent jól megoldott,
az Apa hiánya jelentett
csak gondot.

Aztán eljött egy nap,
s annak az estéje,
vacsoránál ültek,
csak a gyertya fénye

világított csendben,
amint éppen ettek,
kopogás hallatszott,
mire felfigyeltek.

Ki lehet, kit hozott
erre bűvös útja?
Eltévedt valaki?
Csak az Isten tudja.

Mentek ajtót nyitni…
Ám az időm lejárt.
Tündér mese boltja
ma estére bezárt.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ormányos kormányos


Aranyosi Ervin: Ormányos kormányos

Én vagyok az ormányos kormányos,
aki épp egy ormányost kormányoz.
Hej barátom, rossz útra sose térj,
ha a vágyad az, hogy a célba érj!
Hogy ne járjál úttalan utakon,
a jó irányt szüntelen mutatom.
Mutatom, hogy merre vár a csodád,
hol leled meg ebéded, vacsorád!

Aranyosi Ervin © 2019-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

a könyv tündére 7Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Egy újabb szép napnak
vége immár, végre!
Napunk el búcsúzott,
s Hold jött fel az égre.

Kivettem a könyvjelzőt,
és folytattam a könyvet,
a mesébe visszajutni,
így volt a legkönnyebb.

Siettem a Tündéremhez,
úgy, ahogy csak bírtam,
s amit nekem elmesélt Ő,
rögtön le is írtam.

Túl voltunk a farkasokon,
emberünk túlélte,
és a tündér ezt a mesét,
most tovább mesélte.

A Fekete erdőn többé
nem ült már az átok,
legalábbis gonosz farkast
többé itt nem látok.

Visszatért a fény és ettől
kivirágzott minden,
szerethető lett a világ
égi, s földi szinten.

Szegény emberünk elindult,
hogy célját elérje,
hogy a végén, majd a jussát
a királytól kérje.

A vasorrú banya házát
kezdte hát keresni.
De nem volt ott sem útjelző,
s nem utalt rá semmi.

A tisztásról hét út indult,
bizony, hét irányba.
Az egyik volt, amelyiken
idehozta lába.

Elindult hát egy másikon,
bízva szerencsében,
elszántsága tükröződött
mind a két szemében.

Eledele nem volt néki,
s korgott már a gyomra,
hazagondolt kedvesére,
a meleg otthonra.

Felesége, kicsi fia
kedves arcát látta,
és ilyenkor a lépteit
meg is szaporázta.

Az út mentén szamóca nőtt,
édesítve napját,
itt ott néhány finom gomba
lengette kalapját.

Össze is gyűjtötte őket,
este majd megállva,
tüzet gyújt és ebből lesz
a szerény vacsorája.

Fenn a fákon, s bokrok között
madarak daloltak,
őzek, nyulak egy darabon
kísérői voltak.

Később keskeny, tiszta vizű
patak állta útját.
Megtöltötte a kulacsát,
s szomjúsága kútját.

Lassan be is esteledett,
s kiért egy tisztásra,
ami nagyon ismerős volt,
nem is gondolt másra.

Látta, hogy egy egész napja
ráment a sétára,
s útja végén, honnan indult,
magát ott találta.

Tüzet gyújtott, vacsorázott
gombáit megette,
Tarisznyáját kispárnának
feje alá tette.

– Aludjunk rá, segítsenek
jó útra az álmok!
Remélem, hogy holnap
majd a jó útra találok.

Így gondolta, s el is aludt,
és mikor felébredt,
másik utat kiválasztva,
új ösvényre lépett.

Egész nap csak gyalogolt,
és nem is gondolt másra,
ez az út is visszavezet
arra a tisztásra.

– Három a magyar igazság,
el is jött a három,
alszom egyet és a banyát
holnap megtalálom.

Sajnáltam a szegény embert,
ám az időm lejárt,
elbúcsúztam, mert a tündér
meseboltja bezárt.

Elindultam hazafelé,
könyvemet bezártam,
lelkemben már a holnapot,
a folytatást vártam…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Répatolvaj


Aranyosi Ervin: Répatolvaj

Elkaptam a répatolvajt,
gyere nyuszi, láss csodát!
Kinyomoztam, hova tette
a tegnapi vacsorád.
Ez az ember hóból készült,
jégből lehet a szíve,
ha egy nyuszi vacsoráját,
arcdíszének teszi be…

Aranyosi Ervin © 2014-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Vacsira várva

Azt kérdezték, – ki kér enni?
– ezért kellett jelentkezni.
Nem lóghatok ki a sorból,
mert egy cica sose spórol.
Szóval pici pocim éhes,
a vacsora esedékes.
Hozzátok csak én majd eszek,
nagyra növő cica leszek… (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Lustaság fél egészség


Aranyosi Ervin: Lustaság fél egészség

A lustaság fél egészség,
abból nagy baj nem lehet!
Kergesse az egérfogó,
helyettünk az egeret!
Elég nagy a gazdi ágya,
elférünk kényelmesen.
Hogy mi lesz ma vacsorára,
félszemmel még meglesem…

Aranyosi Ervin © 2013-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva