Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Milyen az oroszlán?


Aranyosi Ervin: Milyen az oroszlán?

Még hogy az oroszlán vérengző vadállat!
– Na jó, ha éhezik biztos azzá válhat!
De mikor jóllakott, éhsége kialszik,
és a belsejéből dorombolás hall”szik.
Mert az oroszlán is csak egy cica nagyban,
nem szokott vadászni minden pillanatban.
Amikor még kicsi, társaival játszik,
csupán egy játékos kiscicának látszik!

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jeges tanács


Aranyosi Ervin: Jeges tanács

Vigyázzatok macskák, mert hideg van nagyon!
Megcsúszik a jégen minden macskakarom.
Ma a mászó-fákat csúszós dér takarja,
kösse fel nadrágját, ki megmászni akarja!
Maradj lenn a földön, ne mássz fel a fára,
mert egy megcsúszásnak komoly lesz az ára!
És, hogy meg ne fázzál, vegyél sapkát, sálat,
ne száguldj az utcán úgy, mint egy vadállat!

Aranyosi Ervin © 2018-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

könyv tündére 19
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

Repülnek a napok,
mint vándormadarak,
az óra elsiet,
a perc tovaszalad.

Én meg jövök hozzád,
űz a kíváncsiság,
mit rejthet számomra
ma a mesevilág.

Kedves, jó könyvtündér,
folytasd hát a mesét,
a tündér királylány
várja már kedvesét.

Ki átjut az elsőn,
a szívjóság próbán,
milyen feladatot
kap ezen a tornán?

Mit rejt a második
elvarázsolt szoba?
Ki túljut az elsőn
az juthat be oda?

Abban a szobában
vadállatok voltak,
s kik rájuk támadtak,
nyomban meglakoltak.

Nem segít fondorlat,
itt nem segít erő.
Csak az alázatos,
nyíltszívű a nyerő.

Párduc és oroszlán,
tigris fente karmát,
fitogtatva erőt,
hallatta a hangját.

Rémületet keltett,
acsargott, üvöltött,
a halálfélelem,
gyilkos ruhát öltött.

Aki futni kezdett,
nyitott ajtó várta,
és az ajtón álló,
éles alabárdja.

S bizony a gyávák is
pokolra jutottak,
egyenest az ördög
karjába futottak.

Ám az sem járt jobban,
aki szembeszegült,
bármely vadállattal
háborúba került.

Mert a vadak győztek,
megfutamították,
s lám a pokol ajtót
neki is nyitották.

Csak néhány nyílt szívű
juthatott át rajta,
ki nem erőszakos
s nem is félős fajta.

Ki az állatokra
lélekként tekintett,
s volt hozzájuk szép szó,
s megértő tekintet.

Ki nem háborúzni,
vért ontani akart,
aki megnyugtatott,
s nem emelte a kart.

Ők kevesen voltak,
néhány szelíd lélek,
akik szerencsésen
az új szobába léptek.

Ebben a teremben
furcsa próba várta,
étellel telt asztal,
és a királylányka.

Romantikus hely volt,
a szoba oldalát,
nem kőfal alkottak,
virágzó rózsafák.

A másik oldalán,
épp érő gyümölcsfák
kínálták termésük
húsát és zamatát.

A fák ágai közt
madarak daloltak,
s nem csak jó zenészek,
gyönyörűek voltak.

A tündér királylány
fogadta vendégét,
majd hellyel kínálta,
figyelve személyét.

Traktálta étellel,
varázslatos borral,
megadta a módját,
közben tartva szóval.

Ám, hogy a királylány
melyiket választja,
arra meg a választ,
csak a holnap adja.

Mert eljött a vége
a mai mesének,
de ha jössz, holnap is
mindent elmesélek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva