Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodj és éld meg!


Aranyosi Ervin: Álmodj és éld meg!

Változó a földi lét,
mindaz amit látsz!
Ajándékot tesz eléd,
s te mégis többre vágysz!
Néha az ég is beborul,
zord felhő jót takar,
de tovább léphet konokul,
ki igaz és jót akar!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Csupa fény az életed,
az út előtted áll,
hálás szívvel élteted,
mit szíved jónak talál!
Veled tart az Istened,
ha jó irányba mész,
amikor szíved vezet,
nem az önző, hűvös ész!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Ne légy szolga, légy szabad,
élni, tenni kell!
Teremtőn használd szavad,
erőd kísérjen el!
Veled van az Istened,
szebbé válhat a világ,
s többé válhat majd veled,
hagyd lelked hatni rád!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Aranyosi Ervin © 2021-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban


Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek is?


Aranyosi Ervin: Minek is?

Minek az út,
ha sehová sem vezet?
Minek a táj,
ha a látványt nem élvezed?
Minek a szív,
ha nem dobban, nem szeret?
Minek a lét,
ha csak történik veled?

Minek a vágy,
ha üres a képzelet?
Minek a szó,
ha nem érted csendedet?
Minek a tér,
ha lelked itt bent reked?
Minek a hit,
ha Istent nem leled?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél,
Ha egy helyben maradsz?
Minek a láb,
ha nem futsz, nem szaladsz?
Minek a Nap,
ha lelkedben kihűl?
Minek a szép,
ha csúf lapul belül?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin © 2020-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomból valóság


Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Hogyan is lehetne álomból valóság,
hogyan teremthetne világot a jóság?
Hogy lennénk képesek együtt, szebben élni,
szomorú napokat, vidámra cserélni?
De hisz megadatott a teremtés nékünk,
nem kell elfogadnunk, mi nem szolgálja létünk!
Ki is cserélhetjük, akár jobbra, szebbre,
csak rá kéne bíznunk vágyra, képzeletre!

Hiszem, ha az ember ezt is megtanulná,
megkapott életét nem csak átaludná,
hanem tevékenyen részt is venne benne,
ha teremtő erőnk gondolatunk lenne.
Hiszen a képzelet teremteni képes,
nem kell varázspálca, hogy sorsodhoz érhess,
csak az álmaidat kellene megélni,
minden fájó dolgot, vágyottra cserélni!

Csupán hinned kéne, s hidd el, rögtön látnád,
mi lenne, ha egyszer, végre kipróbálnád:
Te írnád sorsodat, vágyaid sorával,
s fűszereznéd lelked hálás mosolyával!
Mert, mit előre látsz, azt meg is teremted,
hacsak ellenérzés nem kél szárnyra benned!
Mikor önmagadat rá méltónak érzed,
akkor vágyad tárgyát magadhoz idézed.

Csak hinned kell benne, hogy mind megkaphatod,
s vággyal erősíted valóságod, napod.
Csak a két kezedet kell érte kinyújtsad,
hogy a vágy gyertyáját heveddel meggyújtsad!
Mert a gondolat vonz, olyan, mint a mágnes,
s hatása a létnek a nyomában rád lesz!
A hit, s elfogadás hoz méltó jutalmat,
s hozzá erősítést hálás szíved adhat!

Bármi járhat neked, amit csak megálmodsz,
és a képzeleted odavonz magához.
Ha te képes leszel álmodban megfogni,
akkor életedben is fel fog ragyogni!
Így lesz az álomból létrejött valóság,
s ha a teremtésben nem vezet mohóság,
hiszem, életedet széppé tudod tenni,
akarj teremteni, s boldog ember lenni!

Aranyosi Ervin © 2020-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelemről szól


Aranyosi Ervin: Szerelemről szól

Szerelemről szól
ez a dal,
szép szívedhez
érni akar.
Átölelni,
érinteni,
életedet
szebbé tenni!

Szerelemről szól
teneked,
mélyről jövő,
szép üzenet.
Arcodra is tán
mosolyt csal,
légy boldogabb
egy mosollyal!

Refrén:
Szerelemről szól,
szerelemről,
egymást jobbnak látó
két csodás emberről,
kik nem vágynak másra,
csupán boldogságra,
hisz ezért születtek
erre a világra!

Szerelemről szól
ez a dal.
két karom
ölelni akar,
együtt lenni,
összeérni,
egy életen át
elkísérni!

Refrén:
Szerelemről szól,
szerelemről,
egymást jobbnak látó
két csodás emberről,
kik nem vágynak másra,
csupán boldogságra,
hisz ezért születtek
erre a világra!
Hisz ezért születtek,
csak ezért születtek
erre a világra!

Aranyosi Ervin © 2020-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár


Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár

Lombok alján, rét felett,
nyári szellő száll, s nevet.
Nyári szellő száll, s nevet,
Megdobbantja szívemet.

Lombok között száz madár,
csilingelő hangja szál,
vidám, kedves hangja száll,
tőlük hangos a határ.

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!

Lombok között fészek ül,
kis fióka ott csücsül,
ő már szállna legbelül,
tanulja ügyetlenül.

Lombok között kismadár,
megtanulta mára már,
hogy használja szárnyait,
ha szívében vágy lakik!

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!
Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Álmodni merj,
nagyot, merészet,
és váltsd valóra,
így az egészet!
Álmodj nagyot,
megnyílt teret,
repítsen át
a képzelet!

Csak hinned kell,
csak várnod arra,
lelked emeljen
elég magasra.
Csak hinned kell,
lelkeddel látnod,
hogy teljesül
a vágyott álmod!

Teremt a vágy,
teremt a lét,
Teremtőd bármit
letesz eléd,
csak fogadd el,
hisz jár neked,
életre kel,
ha elhiszed!

Álmodni merj,
és ne add fel,
az álmodó
csodára lel.
Mi még ma nincs,
az is lehet,
előteremti
a képzelet.

Ha benned él,
életre kel,
ki élteti,
az nyeri el!
Álmodj tehát,
tapasztald meg,
tiéd lehet,
ha elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2020-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Az a baj az irigységgel,
megfoszt attól, hogy teremts!
Amíg irigykedve nézel,
nem engedi, hogy szeress!
Negatív az energiád,
nem vonz, inkább távolít,
nem tudod közelebb húzni
a tőled még távolit.
Az irigység akadályoz,
elvakítja lelkedet,
vágyaidat köd borítja,
így elérni sem lehet!

Haragszol, mert neked nincsen?
A másiknak bezzeg van!
Eszed nem jár vágyott kincsen,
nem hiszed el komolyan
azt, hogy neked is lehetne,
csak akarnod kellene,
ha a szíved lelkesedne,
hozná a vágy szelleme!
Ám te duzzogsz, azt keresve,
másnak mért jár, mily jogon?
Mintha néha jobban esne,
hogy forronghatsz száz fokon.

Csak azt kéne megvizsgálnod,
érzed-e, hogy jár neked?
Megérdemled, s el is várod?
Mit hitettek el veled?
Azt,hogy nem tudsz, nem vagy képes,
neked nem jár, nem lehet?
Gyermekkorod bilincse ma,
megszerzett hitrendszered.
Mást gyűlölsz, mert képes volt rá,
s megkapta, amit akart.
Vágyainak szárnyat adott,
s nagyra tárta ki a kart!

Képes rá, hogy elfogadja,
és helyet teremt neki,
vágyát napi imádattal
az izzásig élteti.
Képes már előre látni,
érinteni, ami kell!
Élőn képes elképzelni
azt, hogy hogyan veszi el.
Nem irigyen, s más kárára,
csak, hogy neki is legyen!
Nem keresve, mi az ára,
csak, hogy boldoggá tegyen.

Ha képes vagy adni, s kapni,
a teremtés működik.
Nem kell elébe szaladni,
mert az álom eltörik.
Lásd inkább a lelked vásznán,
megkaptad, már a tiéd!
Élvezd úgy ki, hogy a látvány
kívánatos, csodaszép.
Amit vágyaddal teremtesz,
rögtön elindul feléd,
és, ha akadálya nem lesz,
hirtelen botlik beléd.

Ne irigykedj, csak varázsolj,
keltsd életre vágyaid!
Álmaidból hidat ácsolj,
így teremthetsz valamit!
Szórd kincseid bőkezűen,
adj magadból, mit lehet!
Az erőd – uradhoz hűen –
a vágy és a képzelet.
Szeretettel adva, kapsz is,
céljaid elérheted!
Ha már utadon haladsz is,
szebbé válik életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva