Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár


Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár

Lombok alján, rét felett,
nyári szellő száll, s nevet.
Nyári szellő száll, s nevet,
Megdobbantja szívemet.

Lombok között száz madár,
csilingelő hangja szál,
vidám, kedves hangja száll,
tőlük hangos a határ.

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!

Lombok között fészek ül,
kis fióka ott csücsül,
ő már szállna legbelül,
tanulja ügyetlenül.

Lombok között kismadár,
megtanulta mára már,
hogy használja szárnyait,
ha szívében vágy lakik!

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!
Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Álmodni merj,
nagyot, merészet,
és váltsd valóra,
így az egészet!
Álmodj nagyot,
megnyílt teret,
repítsen át
a képzelet!

Csak hinned kell,
csak várnod arra,
lelked emeljen
elég magasra.
Csak hinned kell,
lelkeddel látnod,
hogy teljesül
a vágyott álmod!

Teremt a vágy,
teremt a lét,
Teremtőd bármit
letesz eléd,
csak fogadd el,
hisz jár neked,
életre kel,
ha elhiszed!

Álmodni merj,
és ne add fel,
az álmodó
csodára lel.
Mi még ma nincs,
az is lehet,
előteremti
a képzelet.

Ha benned él,
életre kel,
ki élteti,
az nyeri el!
Álmodj tehát,
tapasztald meg,
tiéd lehet,
ha elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2020-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Az a baj az irigységgel,
megfoszt attól, hogy teremts!
Amíg irigykedve nézel,
nem engedi, hogy szeress!
Negatív az energiád,
nem vonz, inkább távolít,
nem tudod közelebb húzni
a tőled még távolit.
Az irigység akadályoz,
elvakítja lelkedet,
vágyaidat köd borítja,
így elérni sem lehet!

Haragszol, mert neked nincsen?
A másiknak bezzeg van!
Eszed nem jár vágyott kincsen,
nem hiszed el komolyan
azt, hogy neked is lehetne,
csak akarnod kellene,
ha a szíved lelkesedne,
hozná a vágy szelleme!
Ám te duzzogsz, azt keresve,
másnak mért jár, mily jogon?
Mintha néha jobban esne,
hogy forronghatsz száz fokon.

Csak azt kéne megvizsgálnod,
érzed-e, hogy jár neked?
Megérdemled, s el is várod?
Mit hitettek el veled?
Azt,hogy nem tudsz, nem vagy képes,
neked nem jár, nem lehet?
Gyermekkorod bilincse ma,
megszerzett hitrendszered.
Mást gyűlölsz, mert képes volt rá,
s megkapta, amit akart.
Vágyainak szárnyat adott,
s nagyra tárta ki a kart!

Képes rá, hogy elfogadja,
és helyet teremt neki,
vágyát napi imádattal
az izzásig élteti.
Képes már előre látni,
érinteni, ami kell!
Élőn képes elképzelni
azt, hogy hogyan veszi el.
Nem irigyen, s más kárára,
csak, hogy neki is legyen!
Nem keresve, mi az ára,
csak, hogy boldoggá tegyen.

Ha képes vagy adni, s kapni,
a teremtés működik.
Nem kell elébe szaladni,
mert az álom eltörik.
Lásd inkább a lelked vásznán,
megkaptad, már a tiéd!
Élvezd úgy ki, hogy a látvány
kívánatos, csodaszép.
Amit vágyaddal teremtesz,
rögtön elindul feléd,
és, ha akadálya nem lesz,
hirtelen botlik beléd.

Ne irigykedj, csak varázsolj,
keltsd életre vágyaid!
Álmaidból hidat ácsolj,
így teremthetsz valamit!
Szórd kincseid bőkezűen,
adj magadból, mit lehet!
Az erőd – uradhoz hűen –
a vágy és a képzelet.
Szeretettel adva, kapsz is,
céljaid elérheted!
Ha már utadon haladsz is,
szebbé válik életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban


Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban

Sírhatnék én is,
hiszen akad gondom,
de nem teszem, s hogy mért?
Neked most elmondom!
Főleg azért, hiszen
mindig van megoldás,
s a gond csak elvakít,
tőle ne nagyon láss!

Meg kell hát próbálnom
másra koncentrálni,
célokat keresni,
teremtővé válni.
Nem a sötétségbe
burkolózva élni,
inkább rossz dolgokat
jóra kicserélni.

Irányítom tehát
saját sorsom, s élem.
Én tudom, hogy mire
lehet majd szükségem.
Amit elképzelek,
meg is teremhetem.
ezt a célt szolgálja
értő képzeletem.

Nem is üzletelek.
Kerül, mibe kerül?
Ha fogadni tudom,
akkor az sikerül.
Hiteim vethetnek
teremtésnek gátat,
ezt kell csak megértsem:
– Ne fordítsak hátat!

Hiszen, mire vágyom,
azt meg is érdemlem,
csak a kicsinyesség
szabhat gátat bennem.
Hinnem kell magamban
– vagyok, aki vagyok –
vágyak, álmok nélkül
csak törpe maradok.

Mindent elérhetek,
bárkivé lehetek,
céllal gondolattal
bármit teremthetek.
Amit kitalálok,
mind valóra válhat
csupán meg kell élnem
s eljön, már nem várat.

Csak itt és a mában,
tudok én létezni,
szebb jövőt remélve
múltra építkezni.
Ám, ami régen fájt
el kell hogy engedjem,
így tud az én csodám
gyökerezni bennem.

Mikor hit vizével
öntözöm a vágyam,
akkor tud kikelni,
s megjelenni nálam.
Bennem él a csoda,
s van hozzá hatalmam,
hogy egy élő jövőt
építsek magamban.

Aranyosi Ervin © 2020-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ház a világ szélén


Aranyosi Ervin: Ház a világ szélén

Van egy ház a világ szélén,
innen mindent láthatok:
csillagfényes boldogságot
és tengermély bánatot.
Úgy szeretném megosztani
ezt a fényes távlatot,
szeretetben feloldani,
ami másnak árthatott…

Jó lenne az ablakából
szebb jövőbe látni el!
Látni azt, hogy a világom,
nem rohan el, rám figyel!
Ábrándozva, mostban élve,
teremteni, ami kell!
S jóban lenni a világgal,
és persze, mindenkivel!

Van egy ház a világ szélén,
vágyra nyílik ajtaja,
álmainknak kincsestárát
őrzi ma még négy fala.
Csak szabadság kéne hozzá,
képzeletünk madara,
s lehetnénk tán boldogabbak,
és jobbak, mint valaha!

Aranyosi Ervin © 2019-08-22
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek


Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva