Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?


Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?

Hogy ki vagyok? Én sem tudom,
de sokan tudják rólam!
Annyi mindent terjesztenek.
Az lennék? Valóban?
Törekszem, hogy megismerjem
önmagamat végre,
belenézzek a tükörbe,
s lelkem közepébe.

Hogy ki vagyok? Mások tudják!
Ne félj, el is mondják!
Bennem látják, ha beszélek,
a falu bolondját.
Ha hallgatok az lesz a baj,
fenn hordom az orrom!
Hát beszélni, vagy hallgatni,
nem is az én dolgom.

Valójában, hogy ki vagyok?
Egy egyszerű ember.
Aki lassan megszólalni,
gondolkodni sem mer!
Az emberek nagy részének
van már véleménye,
s a média által diktált,
befolyásolt lénye.

Hogy ki vagyok? Útkereső,
gondolkodó ember,
akinek a sok-sok álhír
és hazugság nem kell!
Aki tudja, szebb világot,
csak jóság teremthet,
ki szeretné élni végre
az isteni rendet.

De nem olyat, amit vallás,
vagy kormány szabályoz,
érdek mentén igazodik
saját igazához.
Hanem inkább a természet
törvényeként élnék,
élvezném a világomat,
senkitől se félnék!

Megtalálnám önmagamat,
s élvezném a létet.
Megismerném a világot,
miről szól az élet?
Keresném hát önmagamat,
s megtalálnám másban.
Istenünkkel egyek vagyunk
ebben a világban!

Aranyosi Ervin © 2018-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha meg mernéd tenni…

Aranyosi Ervin: Ha meg mernéd tenni…

Van, hogy tetteidben a hited meggátol,
ha meg mernéd tenni, működne magától.
Ha meg mernéd tenni, mire lelked lépes,
rájönnél, a Földön minden lehetséges.
Ha meg mernéd tenni, változna világod,
kitágulna tered, kinyílna virágod,
S lennél teremtője saját életednek,
melyet csak hiteddel, s csak te élheted meg.

A jó Istenednek, nincs saját vallása,
egyik sem az övé, s ne akard, hogy lássa,
hogy te térden csúszol, mint valami féreg,
míg az álnok lelkek te belőled élnek.
A jó Isten hagyja a világot folyni,
csupán csak tapasztal, s nem fog beleszólni.
Segít kérés nélkül, s támogat, ha kéred,
de tudd, önmagadtól nem védhet meg téged!

Nem nyerhetsz örömöt, ha álmod nem látod,
míg a mások útját, kerülőjét járod.
Amíg másokra vársz, amíg nem cselekszel,
amíg a sarkadra nem állsz végre egyszer!
Amíg bábuként élsz, meg van írva sorsod,
míg idegen kéz tör orrod alá borsot,
amíg nincsen célod, míg utad nem látod,
addig a teremtőd, bíz’ meg nem találod!

Pedig ott él benned, s ott él körülötted,
de te hátra nézel, mi maradt mögötted?
Fogva tart a múltad, nem bírod letenni,
nem mersz megváltozni, új emberré lenni.
Te írod a sorsod, nem Isten vezérel,
Ő csak megtámogat gondos, jó kezével.
Amit csak megálmodsz, azt adja kezedbe,
figyeld, milyen dolgok jutnak az eszedbe!

Ha félsz valamitől, akkor azt teremted,
a vágy, s a félelem, a teremtő benned!
Figyeld önmagadat, s csak azt gondold végig,
hogy a vágyak útján juthatsz fel az égig.
Béklyód a félelem, mely lehúz a mélybe,
s ne bízz a károgó, rosszalló személybe’!
Alakítsd hitedet, bízz csak önmagadban,
merj nagyot álmodni minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszek én!

Szeretet-vers
Aranyosi Ervin: Hiszek én!

Hiszek én! Szívből, igazán,
de valláshoz nem tartozom.
Nincs emberibb vallás talán,
mert minden szív a templomom.

Márvány oszlopa szeretet,
erre épülnek álmaink,
s lakják felnőttek, s gyerekek,
kikben a béke ott lakik.

Kívánom, egyre több legyen,
ki tisztán lát, s nyíltan szeret.
Átjutva álom tengeren,
ébredjenek az emberek!

Nyíljon fel lassan a szemük,
jusson lelkükbe be a fény!
Változzon szebbre életük,
s Menny legyen itt, e földtekén.

A pokol zárja be kapuját!
Illúzió, – nem létezik!
Változzon jobbá a világ,
– lakjon hát jól, ki éhezik.

Váljon könnyűvé ez az út,
segítsd a még rászorulót!
Folyónk egy szép tengerbe fut,
s éljünk meg minden szép valót.

Legyen a Földünk kánaán,
minden élő legyen szabad.
Élhető világ vár ma ránk,
mit nem lakhat rabszolgahad!

Vallásom hát a szeretet,
lelkemben Isten ott lakik.
Mindannyiunkat vezetett,
hogy legyünk már végre valakik.

Hát jöjj te is, nyújtom kezem,
tárd ki szíved, légy Önmagad!
S akkor rájössz, miért teszem,
– a világ miért eképp halad?

Aranyosi Ervin © 2013-08-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva