Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne aggódj!


Aranyosi Ervin: Ne aggódj!

Aggódsz a holnapért?
Bizony, nem jól teszed!
Gondolkozz el, kérlek,
min járt ma az eszed!
Sok baljós gondolat
mérgezi a mádat?
Keserűség, bánat
lépked csak utánad.

Így teremtesz jövőt,
s abból fájó múltat,
követsz régi példát,
ahogy megtanultad.
Pedig teremthetnél
csodákat a mában,
ha önmagad lennél
a lét áramában.

El kéne lazulnod,
s lelkedet keresve,
bíznod önmagadban,
a szépet szeretve!
Ami bosszant másban,
próbáld megfigyelni,
így fogod hibáid
belsődben meglelni.

Fogadd el ezeket,
mert mind benned élnek,
s magukat mérgezik,
akik ettől félnek.
Lásd meg a világban
a jót és a szépet,
változtass magadon,
s követ majd az élet!

Engedd el eveződ,
ne harcolj az árral,
számolj le a múlttal,
légből épült várral!
Hagyd az életedet,
mint lágy folyót folyni,
s nem kell önmagadat
hibákért okolni!

Inkább szép célokat
tűzz ki magad elé,
vágyakat, álmokat szőve
könnyen belé!
Élvezd ki a percet,
légy mindenért hálás,
méregtelenítsen
értő megbocsájtás!

Ne aggódj hát tovább,
csak végezd a dolgod!
Legyél önmagaddal
elégedett, boldog!
Építs türelemmel
virágzó világot,
locsold szeretettel
a nyíló virágot!

Aranyosi Ervin © 2017-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

aranyosi_ervin-valtoztass_vilagodon2

Gyerek korodban arra tanítottak:
– harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
– Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az “olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
– a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a “lélek iskolát”!