Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amikor rajtad marad az áru

Aranyosi Ervin: Amikor rajtad marad az áru

Elhoztuk de nem vették át,
így a nyakunkon maradt.
Nevelhetnénk mi belőle,
mondjuk, vándormadarat.
Ám nem tudjuk, amikor kell,
képes lesz-e repülni?
Hirdessük meg nyereményként,
s jó helyre fog kerülni.
Na, emberek, ki szeretne
nyerni egy ilyen babát?
Hálás dolog felnevelni,
szeretetet adva át.
Akinek kell jelentkezzen,
akiben még van remény,
higgyétek el, én csak tudom,
egy baba főnyeremény!

Aranyosi Ervin © 2020-04-08..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gólyamadár

Fotó: Horváth Tibor (www.facebook.com)

Fotó: Horváth Tibor (www.facebook.com)

Aranyosi Ervin: Gólyamadár

Gólyamadár, amint látod, oly ügyesen landol,
nem gyakori a gólyáknál a gólyakarambol.
Pedig nincsen irányító, mégis szépen szállnak,
mikor eljön az idejük, vándorokká válnak.
Elindulnak messzi földre, de majd visszatérnek,
ott szeretnek lenni, ahol nyoma sincs a télnek.
Nálunk csak a nyarat tölti, csak nyaral a gólya.
Vándormadár és a világ legszebb csavargója…

Aranyosi Ervin © 2015-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszatértek a barátok…

visszatérnek a barátok
Aranyosi Ervin: Visszatértek a barátok…

Ereszünknek, kéményünknek újra van lakója.
Megérkezett a fecske, és hazatért a gólya!
Mind a kettő máshol telelt és világot látott,
mi meg reménykedve vártuk vissza a barátot.

Messze szálltak ősszel, s velük messze szállt az élet.
Visszavártunk vándormadár, mondd el a mesédet!
Merre jártál, merre szálltál, jól bántak-e véled,
a világnak más tájain, mondd milyen az élet?

S lám a fecske, eresz alatt, csivitelve szálldos,
szalmaszálat és töreket kever most a sárhoz,
ebből készíti a fészkét, s tapasztja a falra,
a mesére nincs ideje, inkább fakad dalra.

– Hát akkor te gólyamadár, mesélj te az útról!
Ám a gólya csak kelepel a tengeren túlról.
Nem értem a szavait, de lám a párja érti,
azt mondja, a kíváncsiság a titkait sérti.

Jó, ha titok, nem faggatlak, örülök, hogy jöttél,
háztetőnkön, régi fészken, újra kikötöttél.
Tedd rendbe a házad táját, javítsd ki a fészket,
maradjon a szomszédokról sok kedves emléked!

Aranyosi Ervin © 2015-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva