Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Cicás percek


Aranyosi Ervin: Cicás percek

Jaj, nagyon szeretlek, drága, kicsi macskám,
a dorombolásod, mint varázslat, hat rám.
Ölembe kéredzkedsz, hozzám dörgölőzöl,
elcsábítod lelkem, ha nálam időzöl.
Elnézem cserébe ezer huncutságod,
hogy a karmaidat a függönybe vájod.
Élezed a körmöd bútoron, tapétán,
ez a sok csibészség, jól tudod, hat énrám!
Ám oly kedvesen tudsz kaját kunyerálni!
Pont neked ne adnék? Azt nehéz megállni!
Úgy sem hagynál békén, dörgölőznél sokat,
s kinézed a számból a legjobb falatokat.
Persze, hogy hálálkodsz, ha pocakod telve,
dorombolni kezdesz, a jót ünnepelve.
Én meg simogatlak, elaltatlak szépen,
boldogságra találsz a gazdi ölében…

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!


Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!

Álmodj szebbet, színesebbet,
olyat, mire lelked vágyna!
Képzeld el, hogy megteremted,
s lásd, hogy kezedben van, már ma!

Képzeletben birtokoljad,
élvezd, amit teremtettél,
vágyad tárgyát érintsd, fogjad,
s érezd, máris gazdag lettél.

A Forrásod mind megadja,
csak akarnod kell egészen!
Varázslatod jóváhagyja,
– hidd el – meg is kapod készen.

Oly gazdag a mi világunk,
teljesülhet minden vágyunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy szív rád nem talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem vonz a mágia,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csodaszép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

könyv tündére 14

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Hosszú és dolgos nap
van ma is mögöttem.
– Drága könyvtündérem,
látod, visszajöttem.

Folytasd a mesédet
ott, hol abbahagytad,
ezt a történetet
ne tartsd meg magadnak!

Szóval, ott tartottunk,
hogy a király támad,
egy erdőt rohamoz
nem egy homokvárat.

Először kémeit
küldte csak előre,
de egyik sem jutott
élve ki belőle.

Elnyelte az erdő,
mint egy falánk állat,
lásd az óvatos is
eledellé válhat.

Úgy döntött a király,
a csapat egy részét,
küldi hát előre:
Száz legjobb vitézét.

Aztán eltelt egy nap,
kettő lett belőle.
Eltűnt a száz harcos,
s nem hallott felőle.

Őket is elnyelte,
a boszorkány erdő,
ez már önmagában
riadalmat keltő.

Hát mitévő legyen,
így bemenni nem mer,
nem jött onnan vissza
eddig élő ember.

A király, s tanácsa
új tervet eszelt ki,
tüzet kell gyújtani,
mindent elégetni.

Több száz szolga futott
körbe, erdőszélre,
s mindenütt tűzcsóvák
másztak fel az égre.

Éghető anyaggal
kenjék be a fákat,
tűz égessen porrá
minden törzset, ágat.

Körben ég az erdő,
a bozót is lángol,
ám a füstből felhő
képződik magától.

Sűrű, sötét felhő,
szinte feketéllik,
és amint növekszik
villámok kísérik.

Szörnyű mennydörgéssel
kezd az eső esni,
eloltva a tüzet,
s nem lángol már semmi.

Kialudt tűz nyomán,
üszkös erdő marad,
és csak azt hallani,
hogy a banya kacag!

Ám, aki azt hallja
nem derül jobb kedvre,
inkább szedi lábát,
szédülten, remegve.

Kiürül a tábor,
menekül a sereg,
fut hát a király is,
s mérgében kesereg.

Bosszantja, hogy terve
sehogy sem sikerült,
pedig e háború
sok pénzébe került.

Elhatározta hát,
szövetségest keres,
mert egyedül, látta,
nem lehet sikeres!

Tüzes íjászokkal.
ágyúval, kartáccsal,
tűzálló páncéllal,
gyilkoló varázzsal,

kellet felkészülni,
s talán azok hatnak,
a boszorkány felett
tán sikert aratnak.

Küldöttséget küldött
hát minden királyhoz,
csatlakozzanak majd
az Ő csapatához!

Talán, összefogva
legyőzik a banyát,
ízzé-porrá törik
e gonosz, rút tanyát.

Eddig szólt a mesém,
mára itt ért véget.
Holnap is mesélek,
ha érdekel téged…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

szeretem az esőt
Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolycsésze

mosoly csésze
Aranyosi Ervin: Mosolycsésze

A csészédbe mosolyt töltök,
idd ki, s legyen szép napod!
Ezt a csészét, szíved mélyén,
napról-napra hordhatod.

Csuda jó, mert sosem fogy ki,
csak egy kortyot inni kell!
A mosolyod szép varázslat,
amiben csak hinni kell!

Ha megiszod, elvarázsol,
s te is varázsló leszel!
Arcodon a mosolyoddal,
másoknak is jót teszel!

Beragyoghatod a napjuk,
és a mosoly csodaszép!
A gond felhők tovaszállnak,
s kedvessé lesz a beszéd.

Mások arcán felragyoghat,
máris szépül a napod,
mert a mosoly visszatérő,
örömteli állapot.

Idd hát ki a mosoly csészét,
legyél mától boldogabb!
Mosolyogj az emberekre,
így tedd majd a dolgodat!

Aranyosi Ervin © 2016-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vers egy jó barát

A vers jó barát
Aranyosi Ervin: A vers egy jó barát

A vers varázslat! Ha olvasod,
lelked szép táncba kezd.
Ha átveszed a ritmusát,
hagyja, hogy felfedezd!
Sorok végén a rím ragyog,
egymással összecseng.
Versszakok közt üres sorok,
így lesz ott közte csend.

A vers, ha kell, elandalít,
érzések érnek el.
A verssel teleírt papír
máris életre kel.
Játékos, vagy incselkedő,
mosolyra hangoló,
lágyan gurul a cél felé,
akár egy nagy golyó!

Tudod a vers, ha kell tanít,
hogy éld az életed,
s ha szomorú vagy átsegít,
ott marad még veled.
Ötletet ad, hogyan tovább,
és lendületbe hoz.
Páncél, ha szíved védtelen,
s nem ér el a gonosz!

Jobb kedved lesz, ha olvasod,
s támad száz ötleted.
Edzésben tartja szellemed,
a jó úton vezet.
Megismerheted önmagad,
tükröt tart, s láthatod,
mely gondolat jár tévúton,
s mi okoz bánatot?

Bizony a vers mindentudó,
mert szívünkből fakad,
tudós ösvényre csalogat,
hogy leld meg önmagad!
Hát tudd, a vers varázslatos,
engedd csak hatni rád!
Olvasd, s figyelj, ha olvasod,
megszépül a világ!

Aranyosi Ervin © 2015-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mosoly varázslata

a mosoly varázsa
Aranyosi Ervin: A mosoly varázslata

Vidám szemében fény ragyog.
Azt súgja: – Én a fény vagyok!
Mosolya árad szerteszét.
Ennek a lánynak lelke szép!
Engedd mosolyát hatni rád,
legyen vidám a nagyvilág!
Mosoly vegyen körös-körül,
s figyeld a szíved, mint örül.
Ne tartsd magadnak, add tovább,
e kedves lányka mosolyát!
Szemen, szíven és szájon át,
engedd a mosoly szálljon át,
s érintse meg a szíveket,
örüljön mind, ki itt lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem…

Aranyosi Ervin: Szerelem…

Valami vonz a két karodba,
mágneses a lelked?
Mikor elmész, én újra várlak,
újra kell ölelned!
Kell, hogy a szívünk összeérjen,
karod elringasson!
Kell, hogy ez a szép varázslat,
újra, s újra hasson…

Aranyosi Ervin © 2013-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva