Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!


Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!

Ne rágódj a problémákon,
az mérgezi lelkedet!
Ha figyelmed ráirányul,
tönkre teszi kedvedet.
Keress inkább jó megoldást,
változtass a dolgokon,
és ha akadályok jönnek,
ne vedd tőlük azt zokon.

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Megbántottak, fáj a szíved,
nem érted a másikat.
Elvesztetted önbizalmad,
és a bánat átitat.
Találj végre önmagadra,
érezd többnek magadat,
ha a bánat bántja szíved,
lelked bilincsben marad!

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Legyél kedves és mosolygós,
hisz az élet tükröt tart,
mások arcán viszont látva,
kedved, meglásd, jobb lesz majd!
Aki téged bánt, az ettől,
meghátrál és visszalép,
s meglátod, a sors az útra
rózsaszirmot hint eléd!

Refrén 2:
Lépj hátrébb és lásd világod
mától kezdve máshogyan!
Ha elveted jóság magvad,
más szívében megfogan.
Ha mindenki így változik
sokkal szebb lesz a világ,
enged, hogy e dal most tudjon,
mint varázslat, hatni rád.
Mint varázslat, hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Macskává változtam


Aranyosi Ervin: Macskává változtam

Sülve-főve együtt voltunk,
barátokká váltunk.
Néha el is beszélgettünk,
oly jókat dumáltunk.
Élveztük a társaságot,
és jött a varázslat…
Én nem hittem, hogy az ember
macskává is válhat.
Elkezdtem az átváltozást,
az orromnál tartok.
Tanuljatok macska nyelven,
ha érteni akartok!
Dorombolni is tudok már
és a szívem hálás.
Nem is volt ez olyan nehéz,
a macskává válás!

Aranyosi Ervin © 2018-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel adni


Aranyosi Ervin: Szeretettel adni

Próbáld ki! Jó érzés szeretettel adni,
éhest megetetni, s nem hagyni megfagyni!
Jó érzés figyelni, hogy telik a bendő,
mikor van ételből kellő, elegendő.
Lásd, a látványától jól lakik a lélek,
segítsd hát azokat, kik odakint élnek!
Hidd el, a jó érzés lelkedre fog hatni,
mert jó szeretettel, s szeretetet adni!

Ha szeretettel adsz, az már egy varázslat,
sosem fog a hiány megjelenni nálad.
Hiszen a jó Isten azt az űrt kitölti,
a bőség ruháját a lelked felölti.
Áramlani is fog minden, ha van helye,
csak az üres polcot pakolhatod tele.
Az nem a te dolgod, honnan lesz a pótlás,
csupán az a fontos, az adásban jót láss!

Hej, ha minden ember tiszta szívből adna,
éhező a Földön biztos nem maradna!
Nem lenne elesett, szeretetlen lélek,
mindenki érezné: – Teremtőmben élek!
Végre megértenénk az élet értelmét,
s jóra használhatnánk a szívet, az elmét!
Együtt teremthetnénk boldogabb világot,
amilyet az ember a Földön nem látott!

Aranyosi Ervin © 2017-01-11. és 2019-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkedben lakom


Aranyosi Ervin: Lelkedben lakom

Kérhetsz te bármit, mind neked adom,
tiéd lehet az egész nagyvilág.
Mindent rád ruház a varázslatom,
csak sose kelljen szomjazva várni rád.

Kérhetsz te bármit, mind tiéd lehet,
megszerzem én, teérted ellopom.
Csak add nekem csodás szépségedet,
s legyen szíved az örök otthonom!

Kérhetsz te bármit, le teszem eléd,
megszerzem én, akár a föld alól.
Az úrnőm vagy, így szerettem beléd,
s hiszem a bűn alól feloldozol.

Kérhetsz te bármit, én mind neked adom,
csak addig élek, míg lelkedben lakom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás percek


Aranyosi Ervin: Cicás percek

Jaj, nagyon szeretlek, drága, kicsi macskám,
a dorombolásod, mint varázslat, hat rám.
Ölembe kéredzkedsz, hozzám dörgölőzöl,
elcsábítod lelkem, ha nálam időzöl.
Elnézem cserébe ezer huncutságod,
hogy a karmaidat a függönybe vájod.
Élezed a körmöd bútoron, tapétán,
ez a sok csibészség, jól tudod, hat énrám!
Ám oly kedvesen tudsz kaját kunyerálni!
Pont neked ne adnék? Azt nehéz megállni!
Úgy sem hagynál békén, dörgölőznél sokat,
s kinézed a számból a legjobb falatokat.
Persze, hogy hálálkodsz, ha pocakod telve,
dorombolni kezdesz, a jót ünnepelve.
Én meg simogatlak, elaltatlak szépen,
boldogságra találsz a gazdi ölében…

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!


Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!

Álmodj szebbet, színesebbet,
olyat, mire lelked vágyna!
Képzeld el, hogy megteremted,
s lásd, hogy kezedben van, már ma!

Képzeletben birtokoljad,
élvezd, amit teremtettél,
vágyad tárgyát érintsd, fogjad,
s érezd, máris gazdag lettél.

A Forrásod mind megadja,
csak akarnod kell egészen!
Varázslatod jóváhagyja,
– hidd el – meg is kapod készen.

Oly gazdag a mi világunk,
teljesülhet minden vágyunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy szív rád nem talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem vonz a mágia,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csodaszép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

könyv tündére 14

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Hosszú és dolgos nap
van ma is mögöttem.
– Drága könyvtündérem,
látod, visszajöttem.

Folytasd a mesédet
ott, hol abbahagytad,
ezt a történetet
ne tartsd meg magadnak!

Szóval, ott tartottunk,
hogy a király támad,
egy erdőt rohamoz
nem egy homokvárat.

Először kémeit
küldte csak előre,
de egyik sem jutott
élve ki belőle.

Elnyelte az erdő,
mint egy falánk állat,
lásd az óvatos is
eledellé válhat.

Úgy döntött a király,
a csapat egy részét,
küldi hát előre:
Száz legjobb vitézét.

Aztán eltelt egy nap,
kettő lett belőle.
Eltűnt a száz harcos,
s nem hallott felőle.

Őket is elnyelte,
a boszorkány erdő,
ez már önmagában
riadalmat keltő.

Hát mitévő legyen,
így bemenni nem mer,
nem jött onnan vissza
eddig élő ember.

A király, s tanácsa
új tervet eszelt ki,
tüzet kell gyújtani,
mindent elégetni.

Több száz szolga futott
körbe, erdőszélre,
s mindenütt tűzcsóvák
másztak fel az égre.

Éghető anyaggal
kenjék be a fákat,
tűz égessen porrá
minden törzset, ágat.

Körben ég az erdő,
a bozót is lángol,
ám a füstből felhő
képződik magától.

Sűrű, sötét felhő,
szinte feketéllik,
és amint növekszik
villámok kísérik.

Szörnyű mennydörgéssel
kezd az eső esni,
eloltva a tüzet,
s nem lángol már semmi.

Kialudt tűz nyomán,
üszkös erdő marad,
és csak azt hallani,
hogy a banya kacag!

Ám, aki azt hallja
nem derül jobb kedvre,
inkább szedi lábát,
szédülten, remegve.

Kiürül a tábor,
menekül a sereg,
fut hát a király is,
s mérgében kesereg.

Bosszantja, hogy terve
sehogy sem sikerült,
pedig e háború
sok pénzébe került.

Elhatározta hát,
szövetségest keres,
mert egyedül, látta,
nem lehet sikeres!

Tüzes íjászokkal.
ágyúval, kartáccsal,
tűzálló páncéllal,
gyilkoló varázzsal,

kellet felkészülni,
s talán azok hatnak,
a boszorkány felett
tán sikert aratnak.

Küldöttséget küldött
hát minden királyhoz,
csatlakozzanak majd
az Ő csapatához!

Talán, összefogva
legyőzik a banyát,
ízzé-porrá törik
e gonosz, rút tanyát.

Eddig szólt a mesém,
mára itt ért véget.
Holnap is mesélek,
ha érdekel téged…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva