Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
24

By

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában!

Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz!

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod!

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel!

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod!

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában!

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek.

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét.

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned!

Aranyosi Ervin © 2022-06-24..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
5

By

Aranyosi Ervin: Teremtő erő

Category: mantra Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Teremtő erő

Tudom, és akarom, mert én így döntöttem!
Nem lehet a lelkem, többé már börtönben!
Szabaddá teszem azt, és engedem szállni!
Így legyen! Teremtek, s valóra fog válni!

Amit elképzelek, létrejön, s elindul,
közeledik felém hétköznapjaimból!
Egységbe kerülök végre önmagammal,
teremtő vágyammal, varázsló szavammal!

Minden gondolatom MAG-ként hull a földre,
a bevonzás útja, általa vált zöldre,
nincs, mi gátat vethet eljövetelének,
a gondolat maga a teremtő ének!

Vágyam erejével, hitemmel teremtek,
hívom segítségül az isteni rendet!
Már előre látom, ahogy megérkezik,
nem is kételkedem abban, hogy létezik!

Tudom és akarom, így váltom valóra,
közeledik felém, elhozza az óra!
A szívemben hála, örülök, hogy vagyok,
az élet földjébe szórok hát vágy magot!

Aranyosi Ervin © 2022-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
31

By

Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

(A Creedence Clearwater Revival:
Who’ll Stop The Rain című dala alapján)

Emlékszem egyszer régen
az eső csak egyre hullt,
rejtélyes felhők szálltak,
s a Napnak bealkonyult,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Messzire bujdokoltam
a nagy vihar elöl,
hiába vártam új hírt
a varázsló felől,
kellene már egy lépcső,
amin majd felszalad,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Dalnokok énekeltek
és mi szurkoltunk tovább,
imádkoztunk az éghez
és vártuk a nagy csodát,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
4

By

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Amint belépsz ott egy terem,
minden polcon mese terem.
Hogy néz ki? Most ecsetelem:
angyal száll a mennyezeten.

Körül nézhetsz, én meg szólok,
körbe-körben mesepolcok,
telerakni akad jó ok,
egyik polcon manó hortyog.

Másik polcon tündérlányka,
varázspálcás és vidámka,
nyalka huszár, mese-mátka,
eltüntető nagy kabátka.

A harmadik polcon árván,
ott ücsörög egy nagy sárkány,
bőre kemény, mint a márvány,
félelmetes, tüzes látvány.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Ott a róka, ott a medve,
ott a nyúl is reménykedve,
egyiknek sincs enni kedve,
tán most nem lesz megtépkedve.

Szegény ember, nagy varázsló,
mesélő tűz, felparázsló,
mindent elhúzó patás ló,
szivárvány színűre váltó.

Mesekönyvek, meseképek,
mindenütt, amerre lépek,
terülj asztal, okos népek,
tücskök, akik épp zenélnek.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Aranyosi Ervin © 2020-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
29

By

Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula

Mese, mese, Fabula,
eljut messzi faluba,
bejárhat egy egész várost,
elkezdem mesélni mármost,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese csodaszép,
mesét gyárt a mesegép?
A mesélő kitalálja,
megkeresi, mi a pálya?
Hallgassátok gyerekek.

Refrén:

Gurul hát a Fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Mese, mese, Fabula,
meséből van a ruha,
Öltsd fel gyorsan, vedd magadra,
együtt szállunk fel a Napra,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese, csodaszép,
hallgassátok a zenét,
csendüljön a vidám dallam,
mese szóljon vidám dalban,
ti is énekeljetek,
velünk együtt gyerekek!

Refrén:

Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
28

By

Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Ha lelkemben mese él,
nem fúj el a mese szél!
Erős leszek és vidám,
mert az így tud hatni rám!

Szárnyat kapok, s repülök,
egy felhőre felülök,
aztán visz a képzelet,
együtt szállhatnék veled!

Bejárjuk a világot,
találunk sok barátot,
embert, tündért, varázslót,
csodás tüzet, parázslót.

Hegymagasan vízesést,
dalt, ritmusra szívverést,
erdőt, mezőt, réteket,
őzikét mely lépeget.

Megvalósult álmokat,
tengerparton rákokat,
vizek mélyén halakat,
csodatevő szavakat.

Kisnyulacska, sasmadár,
elénk szalad, arra száll.
Sárkányt is találhatunk,
s azzal szembeszállhatunk.

Gonosz, ördög, boszorkány?
Bosszúságot szórt reám!
De amikor bánat ért,
elhívtam a jótündért.

Lám, a mese megsegít,
felhőm bármily messze vitt,
szemem szépeket látott,
egy élhető világot.

Én hiszek a mesében,
élhetnénk meseszépen.
kergethetnénk álmokat,
amelyik színt váltogat.

Hívlak hát: – Gyere velem,
át a mesetengeren,
túl az Óperencián,
s jó lesz együtt lenni ám!

Élvezd ki a perceket,
felnőttet és gyereket
egyaránt vár a csoda,
jótündérek mosolya.

Ha lelkünkben mese él,
simogat a meseszél,
vidámmá tesz felderít,
élőt élhetsz, emberit!

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
14

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

aug
6

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Eltelt egy újabb nap,
megint mennem kellett,
s ott találtam magam
a tündérem mellett.

Ott volt a Fiú is,
a tündérem párja,
végre felébredjek,
mindkettő azt várja.

Közben leszállt a sas,
a piactér szélén,
ekkora nagy vásárt
nem is láttam még én.

Mert, mikor hajnalban
először érkeztem,
csak egy csupasz tér volt,
és beépítetlen.

Most meg sátrak hada,
árushelyek sora,
színpadon bohócok
vidám kis műsora.

Körhinta, mutatvány,
gyereknek bábsátor,
tündérmesét szórtak
szívből, igazából.

Nyüzsgött ott a tömeg,
hangosan, vidáman,
s látszott, mennyi ember
lakik itt a várban.

Úgy látszott a nép itt,
nagyon elégedett,
de hol élni hagynak,
az a föld szép lehet.

Ott hol a szeretet
mindennap tanyázik,
és ahol a lélek
vidámságban ázik,

ritka a betegség
és a szomorúság,
nincsen haragosság,
nincsen háborússág!

Hát ide érkeztünk,
vásár közepébe,
s menni is készültünk
varázslónk elébe.

Sasom épp csak letett
a pázsitra minket,
aztán szárnyival
csak kettőt legyintett.

Majd elrúgta magát,
s már odafent szárnyalt.
Napot eltakarva,
bennünket beárnyalt.

Aztán tova repült,
integettünk neki,
hálával búcsúzva,
mely lelkét eteti.

Fiú és Tündérem
indultak előttem,
virágos ösvényen
nyomukat követtem.

Mentünk be a várba,
hol a varázsló várt,
magunk mögött hagyva
a zsibongó vásárt.

Amikor beléptünk
az óriás terembe,
a mágus is megjött,
átvitt értelemben.

Csak kinőtt a földből,
mintha gomba volna,
csak – tudod – a gomba,
biztosan nem szólna.

Ő viszont örömmel
üdvözölt hármunkat,
mint, ki jó barátunk,
aki ránk nem unhat.

Örült, hogy a Fiú
az átkot levette,
és a könyv tündére
most ott állt mellette.

Úgy virult az arcuk,
jó volt rájuk nézni,
ahogy egymást tudták
szeretve becézni.

Ott a drága tündér
elkezdte meséjét,
adva a mágusnak
a megértés esélyét.

De én most nem kezdem
elölről mesélni.
Hisz sohasem tudnánk
a végére érni.

De van miről szóljak,
megijedni nem kell!
Onnan folytatjuk majd,
hogy: a Szegényember…

Ám mára a könyvem,
s én is becsukódtam,
azért, hogy alhassak
egy nagyot nyugodtan!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
5

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész

Ahogy eltelt napom,
varázsolni kezdtem,
legyek a sas hátán,
most azonnal, menten.

A fiú már várt rám,
hiszen ő már szállna,
tündér szerelmére
végre rátalálna.

Akkor hát induljunk,
varázsigét szórtam:
– ZEHRÉDNÜTAJLÜPER –
induljunk hát nyomban!

S lám, a sasmadarunk
egyből szárnyra kapott,
talán ő is örült,
hogy fenn szárnyalhatott.

Fent a Napkorongot
épp csak megkerültük,
forró kemencéjét
közelebbről tűrtük.

Aztán Földre szálltunk
a kerek erdőben,
csupán a fiú volt
izgatottabb tőlem.

Alig szállt le a sas,
ugrott le a földre,
a szíve lámpája
pont most váltott zöldre.

Szaladt a tündérhez,
ki már nagyon várta,
csoda szép kedvesét
karjaiba zárta.

Én le se ugrottam,
sas hátán maradtam,
csendben várakoztam,
csak úgy egymagamban.

Tudtam, a szerelem
két szívre tartozik,
és az enyém nyugodt,
épp nem sóhajtozik.

Órák teltek? Napok?
Én észre sem vettem,
az idő, mint felhő,
repült el felettem.

Ők egymás karjában
beszélgettek szépen,
s minden csudaszép volt,
pont mint egy mesében…

Később megjelentek,
– kézen fogva jártak –
A sasom hátára
könnyedén felmásztak.

Aztán biztonságban,
jól elhelyezkedtek,
szépen mosolyogtak,
egymásra nevettek.

A szemükön látszott,
a szívük mit érez,
amint közeledtek
egymás szép szívéhez.

Jó volt rájuk nézni,
fényesen ragyogtak,
tükörképei a
fénylő csillagoknak.

Jól megkapaszkodtunk,
sasmadaram hátán,
s máris fellibbentünk
magas fák határán.

Szépen körbe-körbe,
spirál mentén szálltunk,
Messzire látókká,
csodálókká váltunk.

Aztán a magasban
elértünk egy felhőt,
ami utunk során,
épp előttünk megnőtt.

Ott utaztunk tovább,
bent a belsejében,
nincsenek rá szavak,
hogy ezt elmeséljem.

Szívárványhidak közt,
repültünk csak tovább,
hét szín festette meg
előttünk a csodát.

Majd süllyedni kezdtünk,
ahogy egy nagy kádban,
folyik a víz körben,
spirál-karikában.

A sas kitárt szárnnyal
lassan vitorlázott,
s megláttuk alattunk
a megnövő világot.

A varázsló vára
hívogatott minket,
tornyokat csodált ott,
a megbűvölt tekintet.

Majdnem földet értünk,
mikor elaludtam,
de majd holnap este
folytatódik. Tudtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
3

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész

Újabb nap teltével,
ismét csak ott álltam,
s alig vettem észre,
hogy mennyit is vártam.

Aztán zene csendült,
egy angyali dallam,
patak csobogása
talált rám a dalban.

Magas szólamokon
szellő fütyörészett,
hegedű hangolta
szebbé az egészet.

Hárfa és fuvola
versenyezni kezdtek,
melyikük szólama
lesz vajon a legszebb?

Üvegcsengettyűk
is vígan csilingeltek,
énekes madarak
beleénekeltek.

Aztán harsona szólt,
s megnyíltak az ajtók,
tizenkét kisgyerek
futott épp be rajtuk.

Rózsaszirmot szórva,
vidám táncot járva,
valami különös
új csodára várva.

Majd a zene elült,
s nagyon sűrű csend lett,
így fokozva bennem
a várakozó kedvet.

Tizenegy ajtó most
halkan becsukódott,
és peregni kezdett
halkan egy futó-dob.

Majd nagy dobbanással
hirtelen tett rendet,
a nyitott ajtóra
hívva fel figyelmet.

Akkor érkeztek meg
azok, kikre vártunk:
Varázsló, s a Fiú,
míg mi csendben álltunk.

A gyerekek, s én is,
néztük áhítattal,
s mocorogni kezdett
mellettünk az asztal.

Fénylő kémcsövekből
színes füstök szálltak,
csodás mesebeli
pillangókká váltak.

Majd felszálltak messze,
könyvespolcok között,
s fent az ablakon át,
mindegyik kiszökött.

Ám amíg felszálltak
szép spirált alkotva,
ámult és csak bámult,
ki még meg nem szokta.

Aztán a varázsló
mély, kellemes hangon,
megszólított engem.
Megkérdezve rangom,

nevem és az okát,
miért idejöttem,
a gyerekek köre
szétnyílt körülöttem.

Elmondtam ki vagyok,
elkezdtem mesélni.
Alig bírtam mesém
szép végére érni.

Elmondtam, tündérem
követeként jöttem,
a mesékért hála,
szerződést kötöttem.

Vagyis megígértem,
elviszem szerelmét,
hogy kiszabadítsa!
S nagyon hálás lennék,

ha ő velem jönne,
sassal földre szállna,
s rohanna, ahol már
régen várja párja.

A Varázsló közénk
Óriás kört rajzolt,
hogy mindenki lássa,
igen hatalmas volt.

A kör felületén,
mintha víz feszülne,
mely hullámot vetett,
színekbe merülve.

Mint varázsedényben
a víz, pont úgy látszott,
s mutatott egy messzi,
ismert szép világot.

Én meg néztem, néztem,
ahogyan csak tudtam.
Ám a varázslatba
jól belealudtam…

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts