Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján

Föld napja
Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján

Ember, Óvd a Földet,
őrizd meg világod,
csodáld a sok zöldet,
kinyíló virágot!
Óvd az élő fákat,
tiszta levegődet!
Mit szemed csodálhat,
s feltölti tüdődet.

Védd az állatait,
s légy megértő gazda.
Figyeld, mire tanít,
s ne azt, mi a haszna!
Mind-mind téged szolgál,
csak együtt kell élni.
Ha nem pénzt hajszolnál,
nem is kéne félni!

Ő mindent megadna,
mire lelked vágyhat,
jutna és maradna,
s csak az önző vágyat,
azt nem támogatja,
hogy kincseket halmozz,
mert mind ingyen adja,
s nem várja, hogy tartozz!

Élj harmóniában,
legyél büszke része!
A lét áramában,
tiéd az egésze.
Becsüld hát a Földet,
úgy, mint jó anyádat.
Védd az üde zöldet,
óvd az élő fákat!

Aranyosi Ervin © 2016-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva