Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!


Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra…
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:
– Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták,
s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!

Aranyosi Ervin © 2017-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 9. rész

A könyv tündére 8.rész
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 9. rész

Mi erősebb a világon?
Félsz, vagy a kíváncsiság?
Furdalja az oldalunkat,
ezért is tud hatni ránk.

Hideglelős félelemmel
feküdtem le este én.
S látod, mégis újra jöttem,
hogy halljam az én mesém.

S lám, a tündér mosolyogva
várt is reám kedvesen.
Tudta, úgyis visszatérek,
s a folytatást meglesem.

Üdvözölt, majd hozzálátott,
elmesélni a mesét,
folytatva a borzalmakat.
– Csak a vége lenne szép!

Nahát, tegnap ott tartottunk,
forgószélnek vége lett.
Síri csend borult a tájra,
s a csend szinte égetett.

A csontkunyhó közelében,
üszkös fa állt, mint szobor,
egyik ágán sötét varjú,
tolla sötét, és komor.

Ellendült az ág széléről,
szárnya kettőt suhogott,
egy bagoly, az erdő mélyén,
vészjóslóan huhogott.

A varjú a csontház előtt,
földre tette lábait,
ebből emberünk sejtette,
hogy a madár itt lakik.

Felborzolta minden tollát,
aztán megrázta magát,
varázslattal alakítva át
a testét, anyagát.

Iszonyatos károgása
nem is tartott szünetet,
és a csúf madár helyére,
valami más született!

Gömb formából, hengerré lett,
kinőttek a kezei,
főkötős, kócos fejéből
kivillantak szemei.

Vasból készült, horgas orra,
rémítően hatna rád,
s szegény ember felismerte
e furcsa lényben a banyát.

Hajlott hátú öregasszony,
nyomorult kis nénike?
Csaknem három méter magas,
s rossz volt reá néznie.

Amíg tartott a varázslat,
meg se szólalt a banya,
pedig ő volt e mesének
legborzasztóbb alanya.

Szegény ember ámult-bámult,
minden szó belé szakadt.
Bátorsága, – s menekülni –
csepp ereje sem maradt.

Aztán, mint egy gyilkos héja,
a boszorkány felvisít.
A vér meghűlt minden érben,
s nem lehet kibírni itt.

Minden élő elmenekült,
csak az emberünk maradt.
A zsebében kotorászott,
míg a sípjára akadt.

A szájához illesztette,
s így várta, hogy most mi lesz?
Belefúj, ha a boszorkány
bármi csúfost tenni kezd.

És a boszi rákiáltott,
jobban mondva károgott:
– Nincs szerencséd, szegény ember,
légy mostantól átkozott!

Tudom ám, hogy miért jöttél,
– jöttek ide elegen.
Házam falát csontjuk őrzi,
s ők tartanak melegen.

Aki vélem szembeszáll,
az előbb-utóbb meglakol.
Csak egy király menekült meg,
de az is beteg valahol!

Én őrzöm a gonoszságot,
pokol tüzét, melegét,
s mind az, aki szembeszegül,
bevégzi az életét.

Varázspálcám egy csapásra,
gonosszá tesz téged is,
és ha úgy döntök, nem kellesz,
akkor rögtön véged is.

A pálcáját lendítette,
gonoszsága összegyűlt,
ám a pálca ritka hangja,
síp szavával elvegyült…

Mára itt a mese vége,
holnap megint itt leszek.
A könyv majd itt folytatódik,
s ide könyvjelzőt teszek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Alvó oroszlán

Kép: Korinna Photography

Kép: Korinna Photography

Aranyosi Ervin: Alvó oroszlán

Cica-mica mélyen alszik,
úgy megsimogatnám!
Szelídsége, puha szőre
csalogatón hat rám.
De vajon, ha felébredne,
mi lenne a vége.
Hagyom inkább, hadd aludjon.
Tudod, jobb a béke!

Aranyosi Ervin © 2016-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor úgy érzed…

Aranyosi Ervin: Mikor úgy érzed…

Mikor úgy érzed vége,
már minden elveszett.
Mikor az örömökből
csak ennyi jut neked.
Akkor legyél hát büszke,
mert ez többet jelent,
mint azok gazdagsága,
kik írják e rút jelent!
Mert neked több a kincsed,
gazdagabb életed!
Mert két másik szív vár rád,
s együtt dobban veled!
és bár a külvilág, az hideg,
fagyos talán,
a szeretet átvilágít,
a lét jeges falán.

Aranyosi Ervin © 2014-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Hétvége – hát vége?

Hétvége – hát vége?


Úgy kifárasztott ez a hét,

de ma végre pihentek.
Remélem, hogy nem várnak már,
ilyen lóti-futi hetek.
A gazdámék kinn a kertben,
én csak úgy belopakodtam.
Megettem a reggelimet,
s heverészek jól lakottan…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Mese a cicáknak

mese a cicáknak
Aranyosi Ervin: Mese a cicáknak

Mesét mondok gyerekek,
jó kis macskák legyetek!
Volt egyszer két kölyökmacska,
Cili volt a nagyobbacska.
Cirmi volt a kis testvére,
aki kifáradt estére.
Egész álló nap vadásztak,
vagy gombolyaggal cicáztak,
néha tejfölt lefetyeltek,
ha a spejzban arra leltek.
Ők voltak e nap vendége,
ez pedig a mese vége…

Aranyosi Ervin © 2013-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers