Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban


Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban

Annyira vágytam, hogy itt legyél,
ezernyi kérdés,mi bennem él.
Millió emlék szívemhez ér,
bárhová nézek, rólad mesél.

Álmomban látlak, s mondom neved,
szomorúan néz a szép szemed,
szájad lebiggyed, már nem nevet,
üres a szíved, már nem szeret!

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Reméltem, egyszer, majd újra jössz,
váratlan percben majd rám köszönsz.
Millió emlék még ösztönöz,
leszünk még együtt, s már meg se szöksz!

Álmomban látlak, itt vagy velem,
öröm virágzik a szívemen.
Nem lophat el már a végtelen,
nélküled lelkem emléktelen.

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Álmomban látlak, s boldog vagyok.
Arcodon újra mosoly ragyog,
nevetnek ránk fent a csillagok,
szívedbe zárva felolvadok.

Refrén2:
Kereslek én,
s tán megtalállak,
megérkezel,
s karomba zárlak.
Van még esély,
a szerelemre,
szívünk dalát,
dúdolom egyre!

Kereslek én,
Jöjj vissza hozzám,
bármelyik csillagot
neked lehoznám.
Álmodozom, hogy
de szép is lenne,
szívedbe zárnál,
és ott élnék benne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő lények vagyunk!


Aranyosi Ervin: Teremtő lények vagyunk!

Tiszta szívvel születtem én,
lelkembe költözött a fény,
láthattam annyi sok csodát,
megleltem álmaim honát,
s egy mindenség lett az enyém.

Csodáltam a természetet,
bejártam, amit csak lehet,
kitűztem fénylő célokat,
s elérjem, tettem én sokat,
isten-emberként éltem én.

Teremtettem hét napon át,
őriztem lelkem vagyonát,
gyűjtöttem szép emlékeket,
amit majd megosztok veled,
mert a világom az enyém!

Mind isteni lények vagyunk,
teremtünk, szóval alkotunk,
teremtőnk ezt hagyta reánk,
csak meg kell élnünk a csodánk!
Hiszem, s ezért megélem én!

Ha te is hiszed, tarts velem,
legyen miénk a végtelen,
keresztül sok-sok életen,
annyi megélt történeten,
amennyit elterveztem én!

Aranyosi Ervin © 2022.02.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napi versek


Aranyosi Ervin: Napi versek

Naponta adok életjelt magamról,
hogy tudd, hogy vagyok, létezem.
Verset írok a pillanatról,
éld meg te is, eléd teszem!
Vagyok e kornak krónikása,
ki olykor útjelződ lehet,
kinek talán nincs semmi mása,
csak szeretetből pár szelet.

Nyújtom feléd, bár elfogadnád,
bár elérne a gondolat,
hogy kérdésre a választ adnád,
s bár megoldanád gondodat!
Fényem, bárcsak napként elérne,
hogy lásd te is a holnapot,
költöznék szíved közepébe,
hisz veled én is csak egy vagyok!

Lelkeddel egy, s a végtelennel,
mely nap mint nap újat teremt!
Ki folyton küzd a félelemmel,
mely átitatja a jelent.
Hiszem, érted jöttem világra,
egymásért vagyunk mind mi itt!
Anyagba gyúrtan, testbe zárva,
s hajtó erőnk a gyönge hit.

Felvértezlek minden tudással,
hogy hagyd abba a háborúd,
foglalkozz, kérlek, bármi mással,
a tegnapodból így van kiút!
Szélmalmokat nem tudsz legyőzni,
többre hivatott szellemed,
a most-ban kéne elidőzni,
ezért írom versem neked!

Aranyosi Ervin © 2021.10.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy


Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy

Nem élhetek kalitkában,
nem viselné lelkem el,
hiszem, hogy egy szabad lélek
ennél többet érdemel!
Hazugsággal körbezárva,
fuldoklik az akarat,
engedjétek fennen szállni
lelkem, mint egy madarat!

Nem akarok haldokolni,
egy egész életen át,
ki akarom terem tolni,
fentről nézni a határt!
Dacolni a végtelennel,
megélni, aki vagyok!
Gúzsba kötve félelemmel
lelkem kihűl, nem ragyog!

Szeretnék a Nappal szállni,
vagy felhőkre ülni fel,
aki lennénk, azzá válni,
s látni azt, mi érdekel!
Együtt szállva zúgó széllel,
víg zászlókat bontva ki,
nem törődve száz veszéllyel,
igazamat mondva ki.

Szeretném a világ tükrét
megmutatni, tartani,
szeretném az igaz szónak,
tiszta hangját hallani.
És ha végre szabad lennénk,
mutathatnám az utat,
a szabadság nemcsak emlék,
mit az álmom megmutat.

Mindig pont úgy kéne élnem,
ahogyan szívem vezet,
rabsorsomat lecserélnem,
tiszta lélekkel lehet!
Az igazság vízét innám,
béke lenne énbennem,
szabadságomat kivívnám,
szépre kéne ébrednem.

Egyedül, vagy együtt kéne
lerázni a láncaim?
Nézz a lelked legmélyére,
hasonlók a vágyaink!
Ne éljünk hát kalitkában,
ne viseljük el tovább,
legyen helyünk a világban,
s éljünk meg minden csodát!

Aranyosi Ervin © 2021-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kísérj át az életen!


Aranyosi Ervin: Kísérj át az életen!

Álmodj velem, álmodj velem,
jöjj kísérj át az életen!
Álmod velem, boldog legyen,
tarts igaz tükröt énnekem!

Álmodj velem, álmodj velem,
legyen miénk a végtelen!
Álmod velem, boldog legyen,
jöjj kísérj át az életen!

Refrén:
Akarom, hogy rólunk szóljon minden,
akarom, hogy süssön ránk a fény,
legyél hát a féltve őrzött kincsem,
mindenkinél szebbnek látlak én.

Álmodj velem, álmodj velem,
a szívemet eléd teszem,
a holnapunk még szebb legyen,
jöjj kísérj át az életen!

Refrén:
Akarom, hogy rólunk szóljon minden,
akarom, hogy süssön ránk a fény,
legyél hát a féltve őrzött kincsem,
mindenkinél szebbnek látlak én.

Refrén2:
Akarom, hogy minden rólunk szóljon,
akarom, hogy álmunk szép legyen!
Akarom, hogy szíved válaszoljon,
gyere kísérj át az életen!

Aranyosi Ervin © 2021-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Fabian Perez: Embrace

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen “te vagy”, nincs “én vagyok”!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt – mosolyogva –
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben


Aranyosi Ervin: Kéz a kézben

Szabad vagyok a végtelenben,
amíg kezed a két kezemben,
amíg fogod, s nem engeded,
lelkem is őrzi lelkedet!

Szabad vagyok! Te is szabad!
Add hát csak önként önmagad!
Szabaddá tesz egy ölelés,
egymás lelkébe merülés.

Nem kell szerepet játszanunk,
jobbnak, vagy szebbnek látszanunk,
elég, ha szép szívünk szeret,
teljessé válhatok veled.

Ha kezed kezembe adod,
úgy érzem, te is akarod,
hogy lelkünk is szabad legyen,
a létünk boldoggá tegyen.

Légy, aki vagy és semmi több,
hozzád, szeretni eljövök.
Kezed már el nem engedem,
csak kérlek, légy szabad velem!

Aranyosi Ervin © 2019-08-26
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!


Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!

Töröld le könnyed, hisz nem is látsz tőle!
Homálya gát. Fény nem tör rajta át!
Sós víz csupán – meríts erőt belőle!
Nagyítsa fel jövőd szép csillagát!

Vonzzon a fény, csak szippantson magába,
járja át lelked, és vidítsa fel.
Amíg elméd a múlt bújától kába,
rabláncát sosem szakíthatja el.

Hát élj a fényben, izzó végtelenben,
mert tán a sötét lepel is lelebben!
Keresd a jót, az úgy vágyott csodát,
amit neked egy másik szív ad át.

Mint éhezőt leültet, s megetet,
s jól lakat végre majd a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva