Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanács a szarvasbikának

Tanács a szarvasbikának

Aranyosi Ervin: Tanács a szarvasbikának

Hej, te szarvas, koronás fő,
birodalmad ez az erdő!
Nehéz, küzdelmes az élet,
országhatáraid véded.

Elűzöd a trónbitorlót,
el is menekül azonmód,
te meg uralod a néped,
formálsz nekik jövőképet.

Ám, jól vigyázz koronádra,
jól figyelj az orvvadászra,
trófeádra vetett szemet,
tartsd hát rajta éber szemed.

Távolról lő, mivel gyáva,
bátorsággal nincs megáldva.
Ám büszke a fegyverére,
nem harcol, nem omlik vére.

A tiédet büszkén ontja,
s bár ő a világ bolondja,
azért szarvas vigyázz vele,
ha teheted, ne fuss bele!

Aranyosi Ervin © 2016-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz vére csorgott…

ősz vére csorog
Aranyosi Ervin: Ősz vére csorgott…

Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.

Tó tükre simul part ölébe,
s a fák – mint óvó, lágy kezek,
intenek búcsút – mert a télbe,
a természet elérkezett!

Ráfagy az idő már a fákra,
széllel harcol a sok levél,
nem készülnek a túlvilágra,
lelkük zizeg, vaj’ mit remél?

A szépségesbe belehalni,
látod, csak ily módon szabad.
Nyomot hagyni, és fenn maradni,
amíg az élet elszalad.

A sok levél – megannyi lepke,
szárnyát kibontva elrepül.
Beleolvad a végtelenbe,
s magára lel tán legbelül.

A tó vízén még egyet úsznak
– messze utazó csónakok –
szép földi létet koszorúznak:
– Ne temess el, még itt vagyok!

Halálos tán, mégis magasztos,
hisz télre majd tavasz jön el!
S ha a világ majd új tavaszt hoz,
szerelem jön, s körülölel.

Aranyosi Ervin © 2016-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva



 

By

Aranyosi Ervin: Borongós őszben

borongós őszben
Aranyosi Ervin: Borongós őszben

Az ősz borongva ül a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.

Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.

Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.

Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd’ az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.

Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.

Aranyosi Ervin © 2015-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva