Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

A tó tükrén lépegetünk,
s nézegetjük önmagunk.
Azt hiszed, hogy találgatjuk
milyen madarak vagyunk?
Széki gólyák, de tudósan
Gólyatöcsnek neveznek.
A szárnyaink fenn az égen,
repüléskor eveznek.
Itt lenn csak a gázlót járjuk,
mint gázoló madarak,
csipegetünk, vacsorázunk.
Ki lakik jól hamarabb?
Ha ránk nézel, kitalálod,
melyik lehet a mamánk?
Hárman az idén születtünk,
és nincs velünk a papánk.
Bár bulizni sosem szoktunk,
parti madarak vagyunk,
vacsorára a csőrünkkel
vízi rovart harapunk.
Gerinctelen vízi állat,
az nekünk mind eledel,
amerre e kis csapat jár,
minden rovart lelegel…

Aranyosi Ervin © 2020-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anya taníts!


Aranyosi Ervin: Anya taníts!

– Anya, taníts ravaszságot,
ígérem, hogy figyelek!
Tetszik az, ahogy csinálod,
s jó lesz tanulni veled!
Hadd lehessek ravasz róka,
aki ügyes, meg okos,
kit, ha vár egy kemény próba,
csalódást sose okoz!
– Anya, mutasd hogy csinálod,
hogy használod az eszed,
hol tartod az okosságot,
mielőtt előveszed?
Hadd lehessek ravasz róka,
ki túl jár mások eszén,
s büszke leszel az utódra,
hadd legyek bölcs róka én!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom


Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom

Meleg van és lóg a nyelvem,
vizet kéne lefetyelnem!
Reggel óta nem találtam,
kérlek, töltsd már meg a tálam!
Tudod, a víz örömforrás,
ki nem iszik, az félnótás,
mert a víz az testet épít,
kiszáradtat is megszépít!
Szomjas vagyok, segíts rajtam,
már teljesen kiszáradtam!
Meglátod, ha szomjam oltom,
– te is kereshetsz a bolton –
vidám leszek, s olyan kedves,
akinek az orra nedves!

Aranyosi Ervin © 2020-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kik voltunk?


Aranyosi Ervin: Kik voltunk?

Ki voltam én az életedben,
daloltam még a végtelenben,
szájadra csókokat leheltem,
ki voltam én, mondd, ki lehettem?

Ki voltam én, vajon ki voltam,
ki ittam szavad szinte szótlan,
s nélküled már a lelkem sótlan,
tudod-e még, hogy én ki voltam?

Ki voltam én, ha benned éltem,
voltam komoly, s voltam idétlen,
időtlenségem is megéltem,
és feloldódtam lenge fényben.

ki voltam én, mondd, tudsz-e rólam,
már nem léteztem szép valódban,
csak magam miatt morgolódtam?
emlékszel rám, hogy én ki voltam?

Refrén:
Hallod-e lelkedben a dalt,
tudom, mindkettőnk mást akart!
Én felemelni lelkedet,
s te földhöz kötni engemet.
Lelkemben dalunk megmaradt,
az időnk közben elszaladt,
a válaszút elénkbe állt,
és lelkünk két irányba szállt.

Ki voltál te, mért hittem benned,
érzéseim mind eltemetted.
nem lehettem többé melletted,
vajon bennem magad szeretted?

Ki voltál te, szálltál a széllel,
az álmaink mért tépted széjjel?
Hová is tűnt az ezer éjjel?
Elmúltál szívem szép neszével…

Refrén:
Hallod-e lelkedben a dalt,
tudom, mindkettőnk mást akart!
Én felemelni a lelkedet,
s te földhöz kötni engemet.
Lelkemben dalunk megmaradt,
az időnk közben elszaladt,
a válaszút elénkbe állt,
és lelkünk két irányba szállt.

Kik voltunk hát, és mink maradt,
mikor lelkünk ketté szakadt,
most játszunk szabad madarat.
szállunk de fészkünk nem maradt.

Kik voltunk hát, nem létezünk,
nem tudjuk mit miért teszünk,
többé eggyé már nem leszünk,
külön-külön majd elveszünk,
külön-külön tán elveszünk!

Aranyosi Ervin © 2020-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Miközben te a pénzed félted,
ellopják csendben lelkedet.
Hiába van a kulcs a zárban,
te csak az ajtót döngeted!
Mástól várod, hogy kiengedjen,
máshoz intézed szép szavad,
s ott ülsz az anyagba bezárva,
s nem érted, mért nem vagy szabad?

Elrabolták az istenséged,
egy hazug vallást adva rád.
Azt hiszed sorsod ural téged?
Lelked kéne, hogy megtaláld!
Ha benned ott lakik az Isten,
nem számít odakint mi van,
ki kívül keres, abban nincsen,
és nem találja naivan!

Hiszen teljességgel születtél,
s tiéd mindaz, amire vágysz,
mert magad is teremtő lettél,
ám míg magadra nem találsz,
nem is tudod, hogy mi az élet,
csak tengődsz értelmetlenül,
s rémít egy külső végítélet,
míg Isten vár rád legbelül.

Míg nem tudsz vele eggyé válni,
világod meg sem értheted,
nem tudsz lelkeddel égben szállni,
nem vagy igazán egy veled!
Hiszen lélekben szétszakadtál,
nem ismered saját magad,
amíg hazugnak hitet adtál,
nem lehetsz lélekben szabad!

Papolsz Istenről, Megváltóról,
de te hol vagy, te elveszett!
Mennyről, pokolról szól az írás,
s hiszed, Atyádhoz elvezet?
Sorok között tán megtalálnád,
a saját igazságodat,
a mennyt, a poklot végigjárnád,
és megkérdeznél másokat…

Halandókat, kik halni jöttek,
egész életen keresztül,
s nem tudnak lelkükre találni,
mert homlokukon kereszt ül.
Elzárták tőlük ősi jussuk,
lélekként eggyé váljanak,
s a félrevezetett világból,
mint járműből, kiszálljanak.

Jézus is tudta, megtagadják,
kikben kevés a szeretet,
de pár ébredő már megérte,
hogy felnyithatott szemeket.
Ha megmenthetett néhány lelket,
kik megtalálták az utat,
kik végre önmagukba szálltak,
szemük örök létet kutat.

Amíg az anyag börtönében,
szabad világod nem leled,
addig szenvedsz elkárhozottan,
s csak a lélekszám több veled.
Ha majd az Istent megtalálod,
ha majd a lelked megleled,
nem tud bántani külvilágod,
és minden egy lesz teveled!

Aranyosi Ervin © 2020-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretnéd?


Aranyosi Ervin: Szeretnéd?

Szeretnéd, óh mondd, szeretnéd,
hogy az élet szebb legyen?
Hogy megtaláld lelked kincsét,
s mindig boldoggá tegyen?
Hogy vezessen tiszta fényed,
belső álmok útjain,
hogy megérthesd, mi a lényeg,
s játszhass lelked húrjain?

Szeretnéd, ha kitisztulna
körülötted a világ?
Elfogyna a nyűg szívedből,
s nem lenne düh, ami rág?
Félelmeid elfogynának,
nem lelnél rájuk okot.
S ha akarnál, érinthetnél,
puszta kézzel csillagot.

Szeretnéd, óh mondd, szeretnéd,
hogy a kísérőd legyek?
Fejed fölül elkergessek
minden bántó felleget?
Megmutassam, miről is szól
valójában a világ?
Szeretnéd? Én úgy szeretném
lelkem fényét szórni rád!

Szeretnéd az igazságot,
megtalálni a tudást?
felismerni azt, ki bántott,
s átlátni az árulást?
Szeretnél boldogan élni,
keresnéd a jó utat?
S várod azt, ki előtted jár,
aki mindent megmutat?

Szeretnél tisztán szeretni,
gyermeklelkűn, szabadon?
Kimondani, amit érzel,
foghassanak szavadon?
Szeretnél szívedből adni,
viszonzást sem várva el?
Szeretnéd végre megélni,
hogy a lelked szárnyra kel?

Aranyosi Ervin © 2020-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?


Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Füledbe súgom…


Aranyosi Ervin: Füledbe súgom…

Füledbe súgom,
ne hallja senki más!
Szívedbe írom,
hisz többet kell, hogy láss!
Többet kell érezz,
mintha szél simít,
lelkemben őrzöm
a lelked titkait!

Füledbe súgom,
ne hallja senki se!
Kettőnkről szól csak
egy élő szentmise!
Füledbe súgom,
s csók lesz belőle tán,
oltár a szívünk
egymás oldalán.

Refrén:
Értened kell,
hogy mit jelent a szó!
Érezned kell,
hogy szívünkig ható!
Álmodnunk kell,
hisz vár reánk a jó!
Szeretet kell,
az szívünkből való!

Füledbe súgom,
és szép szívedhez ér,
szívedbe írom,
hogy bárcsak szeretnél!
Többet kell érezz,
hogy ettől több legyen,
füledbe súgom,
hogy boldoggá tegyen!

Refrén:
Értened kell,
hogy mit jelent a szó!
Érezned kell,
hogy szívünkig ható!
Álmodnunk kell,
hisz vár reánk a jó!
Szeretet kell,
az szívünkből való!

Aranyosi Ervin © 2020-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva