Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?


Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?

Csak kíváncsi voltam,
feltűnt-e hiányom,
nem maradt utánam
tegnapi nap lábnyom.
Hisz nem írtam verset,
más foglalt le engem,
időben más helyen
volt szükséges lennem.

Hogy telt a reggeled
ébresztő vers nélkül?
Találtál magadnak
gondolatot végül?
Olyat, mely felemel,
s szeretettel teli,
amiben az ember
örömét megleli.

Vajon bosszankodtál,
hiába kerestél,
kíváncsi szemekkel
hozzám be is lestél,
de nem volt újdonság,
csak a régebbiek?
Azokat olvasni
újra, vakon minek?

Vagy beérted azzal
a négyezer verssel,
amit a honlapom
kínál szeretettel?
Választottál olyat,
mit még nem olvastál,
vagy csak szórakozva
visszalapozgattál?

Vagy a keresődbe
beírtál egy szép szót,
megkönnyítendő a
verskereső cécót?
Aztán megtaláltad,
mire szíved vágyott?
Ami eléd vetít
egy még szebb világot?

Vagy tán úgy döntöttél,
nem akarsz így járni,
nem akarsz mindennap
újabb versre várni,
ezért könyvboltomat
gyorsan felkerested,
versekkel teljen meg
mától minden ested?

Vagy épp úgy gondoltad,
szeretnél sajátot,
neked szóló verset,
mit senki sem látott?
Ezért aztán tőlem
egy verset rendeltél,
és hogy rólad szóljon,
ezért te is tettél?

Vagy tán elpártoltál,
s másét olvasgattad,
ha nem írtam verset
neked, vagy miattad?
Ne tedd, holnap újra
írok neked verset,
ami tetszeni fog,
s visszhangzik majd benned!

Aranyosi Ervin © 2021.09.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen az élet több veled!


Aranyosi Ervin: Legyen az élet több veled!

Ó, hidd csak el,
okkal születtél,
ha többé válnál,
jobb lehetnél,
csak rajtad múlik,
ne várj másra,
s ne gondolj
az elmúlásra!

Ó, hidd csak el,
hogy változtathatsz
a világodnak
többet adhatsz,
boldogító álmot
láthatsz
Amire vágysz
azzá válhatsz.

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Ó, hidd csak el,
hogy van még élet,
az ember szebbet
is remélhet,
ne add fel,
csak rajtad múlik
történeted
meddig nyúlik?

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Ó, hidd csak el,
mert hinni könnyebb
ne hulljon
csak úgy a könnyed!
Okkal jöttél,
okkal lettél,
oka volt,
hogy megszülettél!

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Refrén 2:
Legyen az élet élhető,
lelkedben van elég erő!
Álmodj merészet és nagyot,
elérhetsz minden csillagot!
Elérhetsz minden csillagot,
csak szórd szét a gondolat-magot!

Aranyosi Ervin © 2021.09.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fénykép készül


Aranyosi Ervin: Fénykép készül

Barátságos arcot vágjál,
hagyd a kaját, most ne rágjál!
Villantsd rám a mosolyodat,
ragyogja be szép arcodat!
Ez a fénykép, örök emlék,
mintha mindig vígak lennénk.
Szépek legyünk és vidámak:
– Mutassuk meg a világnak!
Állj, ne mozogj, inkább nevess!
fényképemen még szebb lehess!
Ha majd egyszer előveszed,
kacagásra bírjon eszed!
Hagyd abba a buta harcot,
vágjál barátságos arcot!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt és most


Aranyosi Ervin: Itt és most

Szembesülni önmagammal,
egy érdekes találkozás.
Együtt rezegni bent egy hanggal,
amit nem hallhat senki más.
Megismerni, hogy ott a mélyben,
egy érző, szép lélek lakik,
s eggyé válva, ott, egy személyben,
így lehetünk csak valakik…

Feloldódni az “itt és most-ban”,
megélni azt, mi adatott,
s tenni teremtő állapotban,
átírni jobbá a napot!
Értékeinket felismerni,
kiállni mindig magunkért,
s adni lélekből emberséget,
a jobbá váló holnapért!

Nem hagyni hajónk zötykölődni
hétköznapok hullámain,
sorsba önként beletörődni!
Teremtsenek már szavaink!
Miénk a gondolat hatalma,
ne adjuk hát át senkinek!
A tudás fáján érő alma,
ha nem használod, akkor minek?

Nem kígyó volt, ki nekünk adta,
s a tudás, az a hatalom!
Amiről tudatlan lemondok,
mert használni nem akarom?
Tudatlanok, megvezetettek
nyissátok végre szemetek,
a világ úgy tud jobbá válni,
ha győzni fog a szeretet!

Igazságot helyére tenni,
elzavarva a hazugot,
ne kelljen tudatlanná lenni,
ismerjem fel, hogy több vagyok!
Atyánk az élő, kegyes Isten,
mely mindenségben létezik,
nevével durván visszaélnek,
s a lélek ezért éhezik.

Jó lenne végre azzá válnunk,
akik valójában vagyunk,
Isten gyermekeként kiállnunk,
s tudni, hogy nyomokat hagyunk!
Egymás lelkébe szépet szórni,
lélek-magot, ami kikel,
lelkünkön át az Úrhoz szólni,
s nem versenyezni senkivel.

Élni, a létet megcsodálva,
a természetben Istenünk,
mert itt van, a csodává válva,
a világunkban, itt, velünk!
S nem is kell hozzá imádkozni,
beszélgess bátran el vele,
lelkedben meg fog mutatkozni,
benned is ott él eleve!

Az itt és most-ban megtalálod,
ha lelked mélyén jól figyelsz,
teremtőd, s egyben jó tanárod,
s nála majd megértésre lelsz!
Boldoggá tesz, ha reá hallgatsz,
ha lelked mélyén megleled,
megsúgja: – Többé meg nem halhatsz! –
s mindig is itt volt teveled!

Keresd hát őt a lelked mélyén,
hisz ő maga a szeretet,
örömre lelsz léted megélvén,
csak hunyd le bátran szemedet!
Csodád magadban megtalálod,
s ha azzal végre egyesülsz,
valóssá válik a világod
s végre a helyedre kerülsz!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csuszka-dal

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Csuszka-dal

Le-fel csúszkálok a fákon,
a helyemet nem találom.
Igaz, nem is azt keresem,
sokkal inkább rovarlesen
jár az én kis buksifejem!

A begyem kell tele tömnöm,
ne maradjak mindig pöttöm,
vagyis madárnyira nőjek,
na és jól is lakjak, főleg!
Sose kunyeráljak tőled!

Betevőmet megtaláljam,
jóllakottság, ez a vágyam!
Le-fel csúszkálok a fákon,
ugyanezt teszi a párom!
Jól kell laknunk mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2021.09.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levél-tündér


Aranyosi Ervin: Levél-tündér

Én vagyok a levél-tündér,
őszt varázsolok neked,
sokszínűre befestettem
a rengeteg levelet.

Vidám színekkel alkottam,
s köztük én is ott vagyok,
Ha hiányzom megtalálhatsz
mert az orrom kiragyog.

Ha kedved van bújócskázni
befogad majd az avar,
s csak a kutyád talál majd meg,
mikor játszani akar.

Elbújok a levelek közt,
én nem fogok látszani,
gyere te is hisz olyan jó
levelek közt játszani!

Aranyosi Ervin © 2021.09.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

Peter Paul Rubens – a “Vénusz és a Mars”(részlet)

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim, feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfi érték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfi ideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő, s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás, vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége, nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják, a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet, vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nem csak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs, s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart,
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést, vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre, vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfi logikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthet, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad, s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol, minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holt biztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet, s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek, s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus, lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De, ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel, s a reggel.

Létezik e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

Aranyosi Ervin © 2021.09.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva