Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Isteni adomány


Aranyosi Ervin: Isteni adomány

Isten Földet adott, egy egész világot.
Szabad akarattal, jó szóval megáldott.
Ránk ruházta egyben a napi teremtést,
a Föld rombolását és a világmentést.

Ám, az ember csak él, s nem érti világát,
csupán leszakítja napjai virágát.
Néha újat ültet, keresve a hasznát,
és a dolgos eltart számtalan mihasznát.

Ez az egész világ egy nagy terepasztal,
hol a földi lélek él és megtapasztal.
Isten nem szól bele, hogy miképpen játszunk,
csendesen szemléli bősz ámokfutásunk.

Hiszed, beszélsz hozzá, mikor imádkozol?
Minden bűnt megbocsát, hogyha adakozol?
A papok perselyét tömöd ócska pénzzel,
s amikor koldust látsz inkább félrenézel?

Könnyítesz magadon, mikor elmész gyónni,
tetteidnek súlyát imában leróni?
Néhány miatyánktól könnyebb lesz a lelked,
a bűnbocsánatot mindenre meglelted?

Ám a természetnek törvényei vannak,
ha akarod, ha nem, mindenképpen hatnak.
Minden tett visszaszáll egyszer a fejedre,
a rossz is, a jó is visszatalál egyre.

Lásd, a törvényeket a jó Isten hozta,
bölcsen átgondolta, mikor megalkotta,
hisz minden tettednek viseled a súlyát,
hidd el, többre mennél, ha ezt megtanulnád!

Se ima, sem a pénz nem segít te rajtad,
ha az üdvösséget meglelni akartad!
Inkább világodat szeresd szebbé, jobbá,
s ne tedd drága Földünk szeméttel halottá!

Hisz az ima elszáll, a tettek beszélnek,
nem ájtatoskodnak, akik szívvel élnek.
Megbecsülnek növényt, embert és állatot,
mert a jóság bennük állandó állapot.

Istenünk azt várja, legyen jó az ember,
óvja meg világát tettel, szeretettel!
Ha a kis világa fejlődik, változik,
akkor tetteivel méltón imádkozik.

Szabad akaratot kaptál, hogy teremthess,
a jóság vezessen az isteni rendhez!
Legyen benned béke, mely szívedből árad,
hidd el, adni lelked soha el nem fárad.

Higgy az igazságban, s engedd meg, hogy győzzön!
Lelked földi mennyben hosszasan időzzön!
Fess másokra mosolyt, gyógyítsd a szíveket,
élj istennek tetsző boldog, szép életet!

Aranyosi Ervin © 2018-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet


Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templomtornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak,
a tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, mindazt, mit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt.
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
attól féltem megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja hogy ki vagy.
Én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.

Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, hallak, rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt, szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról


Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Iskolai jegyek, mit gyermekek kapnak,
miről árulkodnak, vajon mit mutatnak?
Hogy hatott-e rájuk a sok szép tanmese,
újat befogadni, vajon képesek-e?
Vagy, hogy mit a könyvbe beleírt valaki,
tanáruk szeretné, úgy visszahallani,
ahogy le van írva, változtatás nélkül?
Ne legyen benne más, mivel kiegészül!

Önálló gondolat? – Na még csak az kéne!
– Attól égnek áll az oroszlán sörénye!
Logika is minek. Nehogy gondolkodjon!
Nehogy tanáránál okosabbat mondjon.
Törjük le a szarvát, ha éppen kiváló,
átlagostól nem kell sosem jobbá váló!
Illeszkedjen szépen, legyen jó rabszolga,
álljon be a sorba, hiszen ez a dolga!

Van, hogy a tudást a tanár könyvből mondja,
ő sem tanulja meg, nem lett a “bolondja”,
viszont számonkéri, az ő tárgya minden,
hisz a nebulóknak egyéb dolguk sincsen!
Csakis ez a tantárgy lehet elég fontos!
S hogy van nyolc-tíz ilyen? Ne zavarjon pont most!
Mintha a sok gyerek mást nem is tanulna,
mintha ez az élet tantárgyakon múlna.

Mert az, aki tudja, az bizony csinálja,
néha ír könyveket, nem csak fabrikálja,
hanem megmutatja, hogyan kell csinálni,
saját szakmájának mesterévé válni.
Ki könyvből tanulta, bizony az tanítja,
s nem érdekli őt, hogy mi a tudás nyitja.
Inkább számonkéri a leírt szavakat,
így képez lexikon tudású szamarat!

Vajon az életre miért nem nevelnek,
mért marad céltalan ma a legtöbb gyermek?
Olyan dolgokat tud, mit sohasem használ,
s mégis sokszor butább az egyszerű parasztnál.
Nem könyveket kéne a fejbe tölteni,
hiszen a kis lurkó nem lesz ettől zseni!
Gondolkodásmódot kéne tanítani,
ötlet erejével útnak indítani.

Hiszen a magyar nyelv mindent megmagyaráz,
s aki birtokolja, mást földig nem aláz,
inkább a saját és a másoknak hasznára,
ötletekre, tervre, álmokra használja.
Hiszen a magyar nyelv fejben képet alkot,
logikában segít, meg amit akartok.
Ezért van a népben művész, feltaláló,
ezért lett sok magyar jó tudóssá váló!

Amit meg tudni kell, ott van a könyvekben,
előkereshető, hadd éljünk könnyebben!
Nem az okos fejet kell terhelni vele,
lexikális tudást gyömöszölve bele.
Ne érdemjegyektől legyen nyomorítva,
ne meneküljön az élet elől sírva!
Hisz, aki mindent tud, szinte nem tud semmit,
engedd, koncentrálja egyre a figyelmit!

Tanuljon csak élni, élőn gondolkodni,
nem kell megalázni, fájdalmat okozni!
A tehetségét Ő hadd tudja megélni,
a rossz osztályzattól sose kelljen félni!
Hiszen minden lélek egy formán értékes,
ezt mérlegre tenni Isten illetékes!
Mindenből egyformán nem lehet a legjobb,
de ha mindenből kell, tehetsége elfogy.

Aranyosi Ervin © 2018-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Vár a mesevár

Festmény: Szitár Éva (részlet)

Aranyosi Ervin: Vár a mesevár

Várva vár a mesevár,
mely mesékből épül.
Meséje, ha rád talál,
életed megszépül.

Hisz a mese arra jó,
tudd, hogy mit kell tenned!
A lelkeddel vigadó
vágyakat kelt benned.

Mesevárban a gonoszt
legyőzi a jóság,
a lelkednek kincset oszt,
s nincs hiábavalóság.

Legyőzheted félelmed,
magadért kiállhatsz,
a mese lelki élelmed
és mesehőssé válhatsz.

Képzeld bele csak magad,
légy a mese hőse!
Önbizalmad megmarad,
s nem veszhet el Ő se!

Az igazság mindig győz,
csupán el kell hinni.
Szegény gazdagot előz,
s többre fogja vinni.

Mindig jön a segítség,
a jóság varázslat!
Hogy életed szépítsék,
építs mesevárat.

Képzeld bele magadat,
váltsd valóra álmod.
Lesz olyan ki támogat,
s célod megtalálod!

Várva vár a mesevár,
mely mesékből épül.
Meséje, ha rád talál,
életed megszépül.

Aranyosi Ervin © 2018-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Homokvár épül


Aranyosi Ervin: Homokvár épül

Nézem ahogy dolgozik a homokozóban.
Biztonságos a világ, hisz kisgazdám jól van!
Őrizem és figyelem, ahogy szobrot alkot,
nézem azt, hogy hogyan vág közben révült arcot.
Kilóg még a nyelve is, ahogy ás és formáz,
homokkupac tetején, tornyok sora sorjáz.
Így készül a homokvár, mese lesz belőle,
árkot ás és eltűnik a homok előle.
Készül kapu, ablak rá, pár kiugró ponton.
Remélem, nem leli meg az eldugott csontom!
Tegnap én is alkottam, alagutat ástam,
rég eldugott csontjaim, mind-mind megtaláltam.
Tettem hozzá még egyet, egyszer majd kiásom,
de vigyáztam, kisgazdám közben meg ne lásson.
Vár őrzi már kincseim, hiszen alá dugtam,
ha nem készül alagút, gazdám rá se bukkan.
Amíg vár áll, kincseim biztonságban lesznek,
jöhet sárkány, vagy sereg, csontomból nem esznek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én és a cicám


Aranyosi Ervin: Én és a cicám

Mikor bejön, köszön nekem.
Vajon minek köszönhetem
ezt a bájos cicahangot,
mely megtisztel, adva rangot?
Mert én vagyok a gazdája,
s hogy ezt tudjam, ügyel rája!
Ha tehetem, fel is veszem,
simogatom, kényeztetem.

Dorombolva hálálkodik,
és a lelkünk találkozik.
Nem is tudja az az ember,
aki így szeretni nem mer,
életéből mi hiányzik,
ha a lelke végre játszik.
Hisz jó, ha van kit szeretni,
és viszont szeretve lenni.

Nem véletlen, hogy a macskám
szeretete mindig hat rám.
Mikor éhes, megint jelez,
egy kis figyelmet így szerez.
Megyek vele a konyhába,
tápot öntök cicatálba.
Simogatom, biztatgatom,
s rögtön fogy a kaja-halom.

Gyakran végig is kell várni,
nem elég csak kiszolgálni!
Jó, ha ott állok mellette,
s végig nézem, hogy megette.
Aztán megyünk a dolgunkra,
engem persze vár a munka,
Lefekszik a közelemben,
vagy épp leül velem szemben.

Innentől ő vigyáz engem,
s tán a lelket tartja bennem.
Teszem dolgom, ő már alszik,
már a szuszogás sem hall’szik
De tudjuk, hogy ott a másik,
a szeretet szinte látszik,
ami összeköti lelkünk.
De jó, hogy egymásra leltünk!

Aranyosi Ervin © 2018-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vágy és hit


Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Mikor eljutsz a célhoz, egy újabb vágy fog el,
s mindaddig hajt a lelked, míg vágyad nem fogy el.
Amíg van késztetésed, addig felkel Napod,
amíg hiszel magadban, mire vágysz, megkapod!
Mert teremtő a vágyad, és bármit megteremt,
bejárhatod világod, az egész végtelent!
Akadályod kívül nincs, csak benned létezik,
ha a kétség nem gátol, minden elérkezik.

Hidd el csak rajtad múlik, milyen mag kel ki majd,
hisz erről szól az élet, hogy belülről mi hajt,
hogy miképpen tapasztalj, arra hited vezet,
mert vágyaid megélni siker és élvezet.
Egy isteni ajándék lelked mélyén a vágy,
s bár valós működése számodra még talány,
azért ha bízva bízol, egy szebb jövő jön el,
s ha tisztán látod célod, a lét körülölel.

Mert jó Atyád oly gazdag, s megad mindent neked:
szabad az akaratod, s tiéd a képzelet!
Igazi varázspálca, s ha hiszed, kész csoda,
s ha rosszul menne sorsod, nem mástól mostoha,
csak saját kétkedésed állja útját megint,
megváltozik a kérés, bevett hited szerint.
Mikor hited és vágyad egy irányba mutat,
megleled vágyaidhoz a helyes, jó utat!

Aranyosi Ervin © 2018-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szülői dilemma


Aranyosi Ervin: Szülői dilemma

Ekkorára nőtt a gyerek,
nem győzöm kajával!
Nem vadászik, csak úgy elvan
a világ bajával.
A hibákat már jól látja,
de csak ül az ágon,
hiszi, hogy ő a legbölcsebb
ezen a világon.
Hiába is noszogatom:
– Most már tenni kéne!
Jó lenne, ha a megoldás
szép útjára térne.
Ám ő inkább elmélkedik,
s élősködik rajtam.
Ha nem lennék, éhen halna,
azt hiszem, hogy baj van!

Aranyosi Ervin © 2018-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Hálás vagyok az új napért,
a kérdésre kapott válaszért,
a jó szóért, a tettekért,
az életért, mi tetten ért.

Hálás vagyok, hogy itt vagyok,
hálás, mert Napom rám ragyog,
hálásan dobog a szívem,
a hála jó, én úgy hiszem!

Hogy kaptam egy csodás napot,
hogy adhatok, hogy kaphatok,
hogy szeretet is jut nekem,
hogy vannak mások is velem.

Mert világommal egy vagyok,
mert benne élek, s alkotok,
mert elkísérnek társaim,
mert megélhetem vágyaim.

Hálás vagyok, hogy élhetek,
hogy körül vesznek életek,
Hálám az égbe felemel,
odajutsz te is velem el.

Hálás vagyok, a hála jó!
Jólétbe úsztató hajó!
A hála szolgáltat okot,
hogy egyre csak jobban vagyok.

Tudod, a hála isteni,
boldog, aki felismeri,
mert rájön, minél többet ad,
neki annál is több marad!

Hálában úszom egyre én,
nem hagyhat el így a remény!
Teszem csak szépen dolgomat,
ettől lehetek boldogabb!

Hálámmal vonzom hát a jót,
dicsérve élőt, alkotót,
elnyerve békét, örömöt.
Mindent hálásan köszönök!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva