Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Féltett igazság


Aranyosi Ervin: Féltett igazság

Úgy féltettem eddig saját igazamat,
s kalitkába zártam, mint egy rab madarat.
Magamban tartottam, őrizgettem, védtem,
talán ezért maradt eddig észrevétlen.

Mert mikor kimondtam, szabadon engedtem,
ragadozó héják csaptak reá menten,
széttépni akarták, mert nem a sajátjuk,
mert az igazunkkal mások lelkét bántjuk.

Ám arra rájöttem, ez nem valós bántás,
csupán az álmokból valóságba rántás.
Hiszen az igazság téves hitet rombol,
hitet, ami hamis, és őrjöngve tombol.

Tudod, az igazság tisztán látni enged,
s megmutatja azt is, hol a gonosz benned,
félelem, gyűlölet, mi okból virágzik,
és az emberségünk mért méregben ázik?

Én meg igazamat féltem és elrejtem?
De így más nem tudja, hát lázad a lelkem!
Szabadon engedem, leírom, kimondom,
ne legyen a titkom, ne legyen a gondom!

Hadd védje meg magát, vagy legyen a másé,
hadd legyen végre már az egész világé,
hadd használjuk bölcsen, egymást felemelve,
a hidat egymáshoz végre már meglelve.

Talán lesz majd olyan, ki szívével érzi,
hogy a hazug szó a lelket összevérzi,
talán igazamat magáévá teszi,
és az erőt aztán mindig abból veszi.

Hisz, ha igazunkat ki merjük mondani,
tán a kedvünket sem fogják elrontani,
tán az igazunktól a világ is szépül,
s holnaptól igazság alapjain épül.

Mikor majd igazunk összecsiszolódik,
a világ sok baja rögtön megoldódik!
Szemünk felnyitódik, fény költözik belénk
és a jövő útja kanyarodik elénk!

Aranyosi Ervin © 2019-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Huncutkodunk, nevetgélünk


Aranyosi Ervin: Huncutkodunk, nevetgélünk

Egész nap csak huncutkodunk,
aztán együtt nevetünk!
Örömünket leljük abban,
hogy barátok lehetünk.
Csupa derű minden napunk,
a vidámság ránk ragad.
Reméljük, ha nagyra növünk,
a jókedvünk megmarad!
Talán mást is felvidítunk,
s úgy az élet szebb lehet,
megtanítunk huncutkodni,
ha találkozunk veled!

Aranyosi Ervin © 2019-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Én mellettem unatkozni nem lehet…
Hisz csodákkal töltöm meg a lelkemet.
Megfigyelek fát, madarat, virágot,
élvezem a hozzám szóló világot.
Jó kedvemet a természet okozza,
és ha játszom, képzeletem fokozza.
Annyi minden érdekesség vár reám,
amit meglát és lefotóz Nagymamám!
Kirándulunk, bejárjuk a világot,
s megőrizzük, hogy a szemünk mit látott.
Elrakjuk azt a hűvösebb napokra,
felvidít majd emlékeink nagy csokra!

Aranyosi Ervin © 2019-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek


Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek

Szeretettel megetetlek, adok a kajámból,
tudod, az a legszebb szív, mely elesettet ápol.
Tudom, tudnál madarakat, egereket fogni,
de azt hiszem, erről inkább le kellene szokni!
Adok inkább a kajámból, te hagyd élni őket,
ha elfogy a szeretetünk, a gonoszság nőhet,
és ha folyton másokat bántsz, vissza fogod kapni!
Szeretnék hát, drága cicám, a lelkedre hatni!
Legyél békés, az életet tiszteld minden lényben,
így élhetsz majd szeretetben, boldogító fényben!

Aranyosi Ervin © 2019-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutya-meleg


Aranyosi Ervin: Kutya-meleg

Kutyavilág, kutya-meleg,
nem csoda, hogy elpilledek.
Lóg a nyelvem és úgy hiszem,
sehol sem jó, csak a vízen!
Gumimatracon nyújtózom,
hullámokon ringatózom,
ne is kelljen már mást tennem,
csak a nyarat kiélveznem!
Hát nekem ez volt az álmom,
úgy döntöttem idén nyáron,
így nyaralok, lustán, szépen,
hűsölve a medencében…

Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Nyájas mese


Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…

Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Indíts nevetéssel!


Aranyosi Ervin: Indíts nevetéssel!

Induljon a napod vidám nevetéssel,
jókedvűvé válni, kérlek, sose késs el!
Állj a tükör elé és nevess magadra,
ölts csak vidám arcot az aznapi napra!

Mosolyod ragyogjon, ha munkába igyekszel,
s kínálj meg mosollyal másokat is egyszer,
s meglátod, lesz olyan kitől visszakapod,
s az ő mosolyától megszépül a napod!

Legyél derűs, vidám, hagyd lelkedet élni,
keresd mitől lehet jókat nevetgélni!
A nevetés lehet egy csodás szemüveg,
amin át a világ olyan nagyszerű lett!

Hiszen, mikor nevetsz a gond elmenekül,
elégedetté válsz, jó érzés vár belül,
és ha mások látják, tőled kedvet kapnak,
Így szabj nevetéssel új ruhát a napnak!

Így teljen a napod, és így érjen véget,
így szerzel magadnak erőt, egészséget,
s ha minden nap nevetsz, egyszer csak meglátod,
vidámabbá tetted az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2019-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Párakapu


Aranyosi Ervin: Párakapu

Gyere Apu, gyere Apu,
vár minket a párakapu…
Mikor túl nagy már a hőség,
ez egy játszós lehetőség.
Az sem baj, hogy vizes leszek,
otthon majd mindent leveszek,
de addig is kiélvezem,
vizes arcom, kezem, szemem!
Gyere te is, hűsítsd magad,
vizes ruhád, ha rád tapad,
meglátod majd, milyen mókás,
ez kellemes örömforrás,
mikor kezed-lábad lehűl,
és jól érzed magad belül.
Nem lehet ezt nem szeretni,
élvezni kell és nevetni!

Aranyosi Ervin © 2019-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Meleg liheg egyre a nyakamba.
Bár csak egy hűs szellőcske akadna,
s marasztalnám, és talán itt maradna…
Eddig sem vehettem önmagamra,
de a hőség ragaszkodik,
kicselezném, de ravaszkodik,
amint a nap kel, rögtön árad,
s levetteti összes ruhámat,
még sincs menekvésem előle,
hiába van, hogy bőröm pőre.
Nincsen szükségem már cipőre,
bár olyan forró már az aszfalt,
milyet talpam még nem tapasztalt.
Elegem van és melegem is egyben,
Ó jó uram, csak részesíts a kegyben,
s szelídítsd meg a bősz, forró nyarat,
ne szórjon rám tikkasztón aranyat!
Egy csepp kis árnyat, némi enyhet adj!
Ó, jó uram, kérlek, kegyes maradj!
Persze, tudom hogy télen kértelek,
küldj meleget, s most mégsem értelek!
Hisz csak a tél volt túlon-túl fagyos,
de májusban sem volt egünk napos,
akkor szívünk még túl gyakran didergett,
s összébb bújtunk, megannyi fázós gyermek.
Most meg, csak főlünk a saját levünkben.
Cseppet sem vagyunk elemünkben!
Csak erőtlenül el-eltikkadunk,
hisz védtelen, hevült lelkek vagyunk.
Ne küldj vihart, elég egy röpke zápor,
hogy felüdüljünk végre, igazából!

Aranyosi Ervin © 2019-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiragyogok


Aranyosi Ervin: Kiragyogok

Felébredtem, de a szemem
nem tudom kinyitni,
annyi fény van körülöttem,
nem tudom beinni.

Ragyogóan érzem magam,
mosolyog az arcom,
huncutkodom, hadd higgyék azt,
hogy még mindig alszom.

Töltődnöm kell még a fénnyel,
ragyoghassak másra,
mert én tudom, hogy szükség van
kedves mosolygásra!

Napközben majd kiragyogok,
vidám lesz a kedvem!
Arra kérlek, mosolyoddal,
ragyogtass fel engem!

Ígérem, hogy visszakapod,
mosolyom rád árad,
mosolyogni, kiragyogni
arcom el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2019-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva