Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Hiszem, hogy a világ szebb hely is lehetne,
hisz minden, ami jó, élőn meg van benne,
csak a szemünket kell nyitnunk a csodára,
s rá lelünk a létben az igaz boldogságra.
Hagyom, hogy a hála átjárja a lelkem,
gondolataimmal holnapom teremtem.
Ám, ha teremtésben magányos maradok,
elvész a világban – kevés – hogy én adok!

Teremtő társakra várok én, s az Isten,
hiszen a Teremtő kész rá, hogy segítsen!
Csak a gondolkodást kéne változtatni,
vágyott céljainknak reményt, hitet adni!
Ám, amíg gondokon jár folyton az eszünk,
addig saját magunk ellenében teszünk,
energiát adunk rossznak és gonosznak,
s nem javul a világ, s látjuk, egyre rosszabb.

Megint megváltóra, vezetőre várunk,
ki majd utat mutat, s mi nyomában járunk.
De őt nekünk kéne életünkbe hívni,
képzelet tollával jelenünkbe írni!
Magyarok Istene, fogd össze a néped,
küldj rá olyan álmot, amitől felébred!
Hazája szép földjét új életre kelti,
segíts most a lelkét, hozzád felemelni!

Nem kell hozzád vágynunk, hisz itt élsz közöttünk!
Kárpátok ölébe mi csak visszajöttünk,
hont mi nem foglaltunk, mindig a miénk volt,
ez a csodás vidék, s felette az égbolt!
Magyarok Istene, ébreszd fel a néped,
mutass nekik álmot, élő jövőképet!
Add, hogy hihessenek újra önmagukban,
teremtő erődet mutasd meg szavunkban!

Adj reményt és hitet, tetteinkre áldást,
hadd kezdjük el végre a világmegváltást,
alkossunk meg egy új, igazabb világot,
ahol szeretet tesz végre igazságot!
Drága, jó Istenünk, tégy az eszközöddé,
ne váljon a magyar többé üldözötté,
szeretettel éljen ősei honában,
büszkeség ragyogjon fénylőn mosolyában!

Aranyosi Ervin © 2020-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva