Aranyosi Ervin versei

Óh, kedves Barátom, ne szomorítsd magad!
Vidám nevetésre okunk mindig akad.
Figyeld a világot, vidámat, a szépet,
ezer okot kínál nekünk rá az élet.
Ha a zord világot is tudod szeretni,
akkor fogod látni, mily könnyű nevetni.
Nem ülhetsz egész nap kalitkába zárva,
nem vagy te rabmadár, kinek lelke árva.
Szabadságra buzdít, könnyen képzeleted,
ne vedd túl komolyan a szép életedet.
Minden fonákságban lásd meg a vicceset,
lásd meg mennyi poén történik meg veled.
Ne törődj a pénzzel, a politikával,
akit az érdekel savanyú, s ez rávall.
Hagyd inkább szívedet lelkesedni, élni!
s ha mások zavarnak, csendben nevetgélni.
De ha megteheted, ne fogd vissza magad,
mert a nevetésed másokra átragad.
Felemeli lelked, mintha léggömb lenne,
és a kacagásod ott visszhangzik benne.

Kacagó emberek körbe-körbe állnak,
egymásra nevetve, vígan hahotáznak.
Vidám gyakorlatok törik meg a csendet,
mért lenne szomorú, ki velünk nevethet.

Tapsikolva kezdünk, “beállítva óránk”,
“méretes méteres” új nevetést ró ránk.
Halandzsa beszédünk itt mindenki érti,
hangos bruhahánk a füleket nem sérti!

Ám a nevetést mi túl komolyan vesszük,
sokáig benntartjuk, aztán eleresztjük,
Hógolyózunk nyáron, füvet nyírunk télen,
sok jó, vidám ember, egyik sem idétlen.

És ha kíváncsi vagy mindezt hogy csináljuk
gyere el a klubba, szeretettel várunk.
Rossz kedved hagyd máshol, viduljon a lélek
minden nevetéssel boldogabban élek!

http://hahotajoga.hu

Nevess, kacagj, legyél vidám!
- Az élet szép dolog.
Kiket kerül a csüggedés,
gyakrabban boldogok.
Ne bénítson a félelem,
ne bőszítsen harag.
Csak járd az utad csendesen,
mint égen, fenn a Nap.
Lelkedet béke hassa át,
áradjon víg derűd,
szíved szeressen igazán,
- s keresd az egyszerűt.
Ne lásd a hírt, mely szomorít!
- A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás.
Figyeld szavad, s miről beszélsz,
valósággá lehet.
Mert teremthet a józan ész,
s a kínzó képzelet.
Tudatosan, jelenben élj,
merj álmodni nagyot!
Gondolhatsz jót és rosszat is,
- pontosan azt kapod.
Amitől félsz, az szembe jön,
el nem kerülheted.
A szerencse rád mosolyog,
ha azon jár eszed.
Gondold hát végig, s mosolyogj,
kacagj, legyél vidám!
Ezt ajánlom, de ez bizony
csak az én teóriám…

Egy reggel arra ébredek,
hogy gyerek vagyok, kis gyerek.
Éjszaka minden nagyra nőtt,
s ha megállok a tükör előtt,
úgy nézek ki, mint azelőtt.

Vidám kis arcom maszatos.
Hajam süni, hasam lapos.
A földhöz közelebb vagyok,
s kik körül vesznek mind nagyok.,
s ha nem futok, lemaradok.

Ezer kis játék vesz körül.
Szívem mindennek úgy örül.
Álmomban égen repülök,
a felhők szélén fenn ülök.
S hiszed vagy sem – nem szédülök.

Ma reggel ismét madárdalra keltem,
lágy fény derengett át az ablakon.
Csendben hallgattam,  s odakint a kertben
egy apró kórus trillázgatott nagyon.
Vidám dalukból, áldott élet áradt,
Kicsi szívükben öröm zakatolt.
Háladalt zengve a gyönyörű világnak,
élve a jelent, s várva a holnapot.
Mi, emberek, vaj’ mért nem vesszük észre,
az életünk, pont ilyen egyszerű.
Boldog lehetsz, gondolj mindig a szépre,
arcodat fesse a megértő derű!
Adj végre szárnyat képzelt vágyaidnak!
Amit remélsz, az mind tiéd lehet!
Nem szab határt semmi sem álmaidnak,
amire gondolsz, el is érheted.
Hitetlenséged, lehet ami gátol,
az akadályt is csak te építed.
Mert minden gond megoldódik magától,
- mégis oly kevés ember érti meg.
Ne legyen nyögés, vége akarásnak,
a természet sosem erőlködik.
A folyók folynak, sorra utat vájnak,
az élet mindig magától működik.
Csodálkozz rá e szépséges világra,
élvezd a jelent, értékeld a mát!
Szemed, füled, s szíved nyisd végre tágra,
érezd az élet ragyogó dallamát!

Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.

A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.

De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.

Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, – arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.

Szívedben ott él a parázs.
Izzítsd tüzesre lelkedet!
Segítsen a mosolyvarázs.
Siker kísérje tettedet.
Mosoly ragyogjon ajkadon,
s vidám szemedbe bárki néz
- Varázsos minden alkalom -
Mely stresszelt szívet megigéz.

Borúra öntsél hát derűt,
Adj új ruhát, új szövetet,
szép hangú, zengő hegedűt,
s mint, aki újjá született,
Adj új hitet és titkodat,
oszd meg csak bátran bárkivel.
Az élet gyorsan elszalad
S nem mindegy mit, s miért teszel.

Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen,
Szíved vezessen, ne az ész
A társaiddal kedvesen
bánj. S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!