Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Eldugtam valamit…


Aranyosi Ervin: Eldugtam valamit…

Bolondok napja van,
ünnepelj hát velem,
az ünnepnek okát,
könnyedén meglelem!
Megleplek versemmel,
csörgősipkám csörög,
vidám jókedvemmel
a lelkedre török.

Mert játék az élet
és játszunk most együtt,
hisz a fejtörőket
egyaránt szeretjük.
A bolondság ellen
nem hinném, hogy megvéd,
mégis azt ajánlom,
használd éles elméd.

Úgy foglak becsapni,
hogy észre sem veszed,
hiába használod
csalafinta eszed,
és amikor rájössz
hol is volt a csapdám,
fénylő mosolyodat
könnyedén ragaszd rám!

Eldugtam valamit, nagyon,
itt e versben,
ami nélkül élni
szinte lehetetlen.
Mindenki ismeri,
a bolond is tudja,
de az egész világ
nap, mint nap tanulja.

Aki megtalálja,
tiszta szívből nevet,
más szíveket rögtön,
szívvel kétszer etet.
Hiszen a nevetés
olyan csoda holmi,
mit nem kell félteni,
úgy kell birtokolni.

Mert, amikor nevetsz,
mást is csiklandozol,
egy csepp vidámságot
lelkedben hordozol.
Ezt a kedves kincset,
meg kell hát osztanod,
nem szabad másokat
ettől megfosztanod.

Szórni kell másokra,
másban is kikeljen,
hogy a másik szív is
vidámságra leljen.
De van fontosabb is
ezen a világon,
amit jól eldugtam,
találd meg barátom!.

Hisz, ez egy bűvös szó,
és nem is bolondság,
s mint egy ajándékot,
úgy kell, hogy kibontsák.
Na persze, ha kapják,
illik viszonozni,
és nem lehet mástól
csak úgy elorozni.

Hova is dugtam el,
keresd meg e szép szót,
ne sajnáld az időd,
velejáró cécót!
Olvasd el többször is,
hátha megtalálod,
aztán kapja tőled
rokonod, barátod!

Nincs külön leírva,
vagy jól kiemelve,
hadd rágódjon rajta
az értelmes elme.
Ha meg nem találod,
akkor vagy csak bolond,
de most búslakodni
akkor sem lesz okod!

Ám, ha megtaláltad,
kérlek írd meg nekem,
az lesz az igazi,
bolondos ünnepem.
Mert ez az, amire
oly szomjas a világ,
kezdd is el használni,
ne kelljen várni rád!

Aranyosi Ervin © 2021-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!


Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!

Hadd kívánjak szebb új évet!
Gondolkodó képességet!
Félelem nélküli létet!
Vidámságot, egészséget!

Hadd kívánjak boldogságot!
Igazságot és jóságot!
Hétköznapi bölcsességet!
Minden rossz itt érjen véget!

Hadd kívánjak szebb új évet!
Szívből jövő emberséget!
Oda-vissza tisztességet!
Fájdalmaktól mentességet!

Hadd kívánjak boldogságot!
Jóvá váló, szebb világot!
Szeretetet és figyelmet,
legyen vidám minden gyermek!

Hadd kívánjak szebb új évet,
melyben lelkünk újjá éled,
megszabadul minden rossztól,
istentelenül gonosztól.

Hadd kívánjak boldogságot!
Minden ember legyen áldott,
s méltón, szeretetben éljen,
az eljövő szép, új évben!

Aranyosi Ervin © 2021-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidám fajta tócsák


Aranyosi Ervin: Vidám fajta tócsák

A tócsában tapicskolva
esőtáncot járok,
ne irigykedj, legjobb lesz,
ha utánam csinálod!
Hadd fröccsenjen szerte a víz,
hadd kacagjak rajta!
Tudtad te, hogy minden tócsa,
ilyen vidám fajta?
Nincs hát okom szomorkodni,
élvezem világom,
aztán mikor tovább megyek,
mögöttem egy lábnyom.
Rögtön látják, erre jártam,
vidámságot szórtam,
s látják a sok pocsolyától
még vidámabb voltam!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Drága madaraim…


Aranyosi Ervin: Drága madaraim…

Drága madaraim, odakint a kertben,
dalotoktól megint vidámabban keltem,
trillátok segíti lelkem égben szállni,
magasba repülni és szabaddá válni!
Máris csupa jókedv költözködik belém,
egy vidám, jó reggelt tárva rögtön elém.
Átjárja a szívem melegség és hála,
ahogyan világom ablakát kitárja.

Drága madaraim, hallom dalotokat,
az lehet csak boldog, ki ebből ért sokat,
aki felfedezi, mitől szép az élet,
akit nem fertőz meg bölcsnek hitt ítélet.
Aki világában csak a szépet látja,
nem kesereg múltján, nem holnapját várja,
hanem képes élni, pont itt, a jelenben,
mikor a titkokról a fátyol lelebben.

Drága madaraim, édes tanítóim,
szárnyaló testekbe bújt csoda-manóim,
ti tényleg tudjátok, mért érdemes élni,
dalolva a hajnalt, szép napra cserélni.
Jó veletek kelni, hallgatni a csendben,
milyen vidámság van apró szívetekben,
s mennyi szép dallammal tudjátok mutatni,
a semmi porából öröm tud fakadni.

Drága madaraim, tanítsatok engem,
hogyan kell napomért hálásabbnak lennem,
hogy mikor felkelek, mozog kezem lábam,
és a víg dalotok vendég lehet nálam.
Néha azt is látom ágról-ágra szálltok,
színessé teszitek az egész világot,
fejet nem lógattok, soha nem csüggedtek,
örök boldogságra, vígságra születtek.

Drága madaraim, angyali barátok,
hiszem, szüksége van a Földnek reátok!
Mutassátok végre meg az embereknek,
ők is dalolhatnak, boldogok lehetnek!
Csak szívüket kéne reggel megnyitniuk,
dalt és vidámságot, hálát tanulniuk.
Meglátni a szépet ebben a világban,
az ébredő napban, s a madarak dalában!

Aranyosi Ervin © 2020-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Tán nem látszik, ám még ma is fiatal a lelkem,
öröklétű fiatalság forrására leltem.
Megtanultam mosolyogva nézni a világra,
a lelkemet melegíti örökké a hála!
Derűs kedvvel ébredek fel, a napom így kezdem,
magamban a sok jó érzést még tovább fejlesztem.
Vidámságom óvja, védi folyton egészségem,
napközben a nevetésből is kiveszem részem.
Kiélvezem minden percem, nincsen okom félni,
megérem a száz évet is, ezt merem remélni!
Hisz én tudom, nem szenvedni, siránkozni jöttem,
már eddig is annyi boldog perc szállt el fölöttem.
Azt is tudom, míg jó szándék és jó cél vezérel,
a jó Isten utamon tart, mind a két kezével.
Ha szeretek, boldogulok, s együtt örül vélem,
hiszen látja: –  neki tetsző életemet élem.

Aranyosi Ervin © 2020-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a bajusz

Fotó: Bártfai Renáta

Aranyosi Ervin: A mókus és a bajusz

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Ez lenne az új divat?
Á, csak némi kis szénával
bélelem az odúmat.
Így teszem azt kényelmessé,
hogy kibírjam a telet,
átvészeljem a nehezét,
míg megjön a kikelet.

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Volt énnekem mindig is,
aki keni, vastagítja,
divatozik, – mind dilis!
Az a szép, mit a természet,
születéskor rám adott,
nem majmolok buta embert,
vagy megtévedt állatot.

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Alkotsz rólam véleményt?
Megbélyegzel és kicsúfolsz
mindig, mindenféle lényt?
Ítélkezel, kritizálgatsz?
Hiszed, hogy jól áll neked?
Mikor máson gúnyolódhatsz,
szebbé válik életed?

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Vagy csak bántani akarsz?
Attól boldogabb a lelked,
ha másokba belemarsz?
Tudod, inkább növessz bajszot,
legyen mától neked is,
sokkal vidámabb az élet,
ha valaki nevet is.

Növessz bajuszt, s nézz tükörbe,
nevess végre magadon,
ha rájössz, hogy a vidámság
sokkal nagyobb hatalom,
mint, amikor kritizálod
a világod tagjait.
Szebb amikor a szívedben,
s arcodon mosoly lakik.

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Azzal fedem mosolyom?
Jobb, ha látod, s szeretetem
átragyog a mosolyon!
Semmit nem kell eltúlozni,
bajuszból sem kell a sok,
akik mindent felhalmoznak,
biztos nagyon okosok.

Azt hiszed, hogy bajuszom nőtt?
Á, csak a párnám viszem.
A családom szép körében
melengetem a szívem.
Tavaszig majd összebújva
szebb holnapról álmodunk.
A  szeretet, s némi széna
béleli majd az odúnk’.

Aranyosi Ervin © 2019-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?


Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?
(Mikulás vers)

Na Üstökös, kitalálod mi van a dobozban,
amit olyan messze földről, szeretettel hoztam?
Csodálatos gyerek álom, mit valóra váltok,
varázspor, mit értékelnek majd a jóbarátok!

A varázspor megkacagtat, nagyon vidám játék,
azt hiszem, a barátság a legnagyobb ajándék!
Gyerekekre száll ez a por, s indul a varázslat,
mindenkire, kire ráhull vidámabbá válhat.

Másképp látja a világot, szívével fog látni,
segíti a kicsiket is mosolygóssá válni.
Észreveszik egymásban a szerethetőt, szépet,
a varázspor csodájától megszépül az élet.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Ahogy elszállt a nap,
úgy jött el az este,
a kíváncsi lelkem
a tündért kereste.

Siettem én hozzá,
folytatásra vágytam,
futottam és porzott
az út is utánam.

Ott várt a varázstál,
megtöltve már vízzel,
s tündérem már főzött
mesét hozó ízzel.

Látszott már a kunyhó,
s az asszony a kertben,
dolgozott serényen,
szívvel, hála telten.

Mellette a fia
szintén serénykedett,
nem játszott házőrzőt,
vagy épp lusta ebet.

Azt csak négyen tudták,
hogy ő csak hasonmás,
hiszen a varázslat
épp ettől lett pompás.

Persze, nem tudhatták,
hogy a tündér látta,
mikor a varázsló
elment hajnal tájban.

Hogy fel ne ismerjék,
a fiúra rászórt
egy kutyává tevő
valódi varázsport.

Pont úgy néztek ki hát,
mint a jött vendégek,
kutyával kóborló,
szegény koldus népek.

Aztán kint a mezőn
nagy forgószél támadt,
fel is kapta őket,
vitte a varázslat.

Varázsló várának
udvarán landoltak,
s újra a megszokott
gúnyájukban voltak.

A mágus a fiút
körbe is vezette,
e varázsos lakot
rögtön megszerette.

Valahogy mindenből
a szeretet áradt,
jókedv és vidámság
járta át a várat.

Minden apró zuga
olyan, mintha élne.
Senkiről sem látszott,
hogy cseppet is félne.

Mert hát a varázsló
nem egyedül lakott,
nem tett ajtajára
vár védő lakatot.

De csak a jó lélek
tehette be lábát,
a rossz elkerülte
a varázsló várát.

– Na fiam, holnaptól
kösd fel a gatyádat,
komoly feladatok,
varázsdolgok várnak.

Minden tudományom
neked megtanítom,
mindent amit lehet
égi, földi síkon.

Néhány fontos szabályt
meg kell most tanulnod,
nem szabad a harag
csapdájába hullnod.

Ne hagyd gondolatod,
tévútra vezetni,
tanulj meg a rosszon
szívedből nevetni.

Csak a jó érzések
visznek majd előre,
sok mindent tapasztalsz,
tanulj hát belőle.

A szívedre hallgass,
eszed támogasson,
s engedd, szereteted
a másikra hasson!

Sose vívjál harcot,
az nem vezet jóra,
hallgass a lelkedből
súgott tiszta szóra.

Lám a mai mesém
pont itt félbeszakadt,
én észre sem vettem,
s az időm elszaladt.

Hát búcsút intettem,
kedves tündéremnek,
kellett a pihenés
megfáradt fejemnek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Huncutkodunk, nevetgélünk


Aranyosi Ervin: Huncutkodunk, nevetgélünk

Egész nap csak huncutkodunk,
aztán együtt nevetünk!
Örömünket leljük abban,
hogy barátok lehetünk.
Csupa derű minden napunk,
a vidámság ránk ragad.
Reméljük, ha nagyra növünk,
a jókedvünk megmarad!
Talán mást is felvidítunk,
s úgy az élet szebb lehet,
megtanítunk huncutkodni,
ha találkozunk veled!

Aranyosi Ervin © 2019-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van nekem egy nyuszikám


Aranyosi Ervin: Van nekem egy nyuszikám

Van nekem egy nyuszikám,
ő egy csodás nyuszi ám!
Bolondozik, ha van kedve,
soha nincs elkeseredve.
Hátsólábán állva táncol,
homlokot ő sosem ráncol,
hisz bánatra nincs oka.
A vidámság bajnoka!
Ha táncába belefárad,
ölemben nyújtózik párat,
úgy alszik el, elringatom,
bundáját simogatom…

Aranyosi Ervin © 2019-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva