Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész


Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész

Megáldott az Isten
tengernyi sok ésszel,
ezért ne vitatkozz
soha tengerésszel!

Egy vetélkedőben
könnyedén legyőzlek,
kötélmászásban is
simán megelőzlek.

Ha kell óriási,
nagy hajót vezetek,
vagy a csónakomban
könnyedén evezek.

Szembeszállok bátran
bármilyen viharral,
bírom a kiképzést
két erős kis karral.

Tengernyi eszemen
úgy sem tudsz túljárni,
szerető szívemet
nagyra tudom tárni.

Sok kislány belefér,
hát sokat szeretek,
így kerek az élet,
hogy matróz lehetek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az öreg szív is melegít

öreg szív is melegít
Aranyosi Ervin: Az öreg szív is melegít

Az öreg szív is melegít.
Forró lehet, mint a kályha,
ha a szeretet melegét,
egy másik szívben megtalálja.
S tán az élet rejtelmeit
ismeri már, régen tudja,
ám a szívben őrzött titkot,
valójában most tanulja.
Mint egy hosszú vihar után,
mikor kisimul a tenger,
úgy tisztul meg öreg lelke,
ha egy érző szívet meglel.
Nem is vágyik többé másra,
csak lelkéből többet adni,
s a szeretet áramában
minél tovább ott maradni…

Aranyosi Ervin © 2015-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az életedet te irányítod!

 Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
a változást talán, észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,
tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.
S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,
sóvárgunk az újra, – s az ember tétova –
áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.
“Bírja még a régi! – nem dobom még oda”.

Pont ilyen az élet. Az “infók”, amik érnek,
azt hazudják néked, nincsen változás.
Cipeled a terhed, mit rád mért az élet,
s elhitetik véled, hogy nem viheti más.
Elhitetik azt is, – elnyered jutalmad:
Állhatatosságért a szeretetet.
Ha elég „önző” vagy, lesz hozzá hatalmad,
saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,
aki akadályoz, hogy boldogan élj.
Aki megfoszt téged minden új csodától,
azt mondja, – ne változz! De azt akarja – félj!
Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,
hogy miért nem jöhet egy újabb változás.
Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,
és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,
csak egy problémádat bontsd le teljesen.
Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?
Vagy inkább letennéd végérvényesen?
Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!
Úgy szól, hogy: – Mi lenne? S várd a válaszod,
Majd kérdezd meg újra, ugyanazt: – Mi lenne?
s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,
keressük a jóra, az ellenérveket.
A változás mellett nagyon ritkán döntünk:
“Jaj, de jó is lenne…. De, mégsem lehet!”
A gondoknak nem a megoldását keressük,
Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,
ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,
jól megindokoljuk és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,
hogy jó megoldást, vagy új utat keress.
Miért lenne így jobb? Mit hoz majd számodra?
Miért is lesz másképp? – vagy – Miért szeresd?
Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?
A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,
jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,
meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy’ küzdesz a tenger hullámaival?
Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,
s minden a te hited szerint alakul.
Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,
el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,
negatív érzésnek ne add át magad,
Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,
ha néhány lépéssel még tovább halad.
Nem létezik kudarc, negatív eredmény!
Ami rosszul sült el, jóra váltható.
Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,
a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,
csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.
Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,
s érezni fogod a szép érzéseket.
Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!
S észre fogod venni, az élet csuda jó.
Gazdagság és érték, szeretet és szépség
a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!