Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?


Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?

Mi kell a virágnak?
Föld, víz, meg napocska.
Nem tör gazdagságra,
másokat taposva!
Nem mástól veszi el
az éltető vizet!
A csodás napfényért
szépségével fizet.

Tanulhatnánk tőle
emberibben élni,
ő tudja, hogy nem kell
a holnaptól félni!
Csupán csak adni kell,
másokat szolgálni,
szépséggel, jósággal,
teremtővé válni!

Nincs szükség több vízre,
éjjel is napfényre,
élet-gazdagságát
sosem váltja pénzre.
Éli az életét,
elszórja a magját,
s kiélvezi léte
minden egyes napját!

Aranyosi Ervin © 2022-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A béke vár


Aranyosi Ervin: A béke vár

Lábnyomodban virágok nyílnak,
fény és szeretet vesz körül.
A Nap kísér, a vizek hívnak,
s a Föld veled együtt örül.
Szellő simítja fényes arcod,
szíved ritmusra zakatol.
Nem kell már vívnod többé harcot,
a béke vár rád valahol…

Ha megbékélsz a lelked mélyén,
lehajol hozzád a világ,
Fontos leszel, hiszen tanítasz,
s érdemes figyelni rád!
Kiterjesztheted végre békéd,
s mások is látják, hogy az jó!
A háborúk minden mocskától
megszabadul a Földgolyó!

Újra élni kezd az élő,
források mélyén víz fakad,
s a magból az élők kikelnek,
mikor eljön a pillanat!
Mikor majd fényed szerteárad,
lelked békéje visszatér,
és megtudod, miért születtél:
– Szeretve élj, s boldog legyél!

Aranyosi Ervin © 2022.03.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reám köszön a SZER-ELEM!


Aranyosi Ervin: Reám köszön a SZER-ELEM!

A napsugár átmelegít,
a víz az szomjat csillapít,
tüdőm levegő járja át,
és földből “épül” a világ.
A legfontosabb négy elem,
teljessé válik én velem,
s ha tavasz tündért meglelem,
majd rám köszön a SZER-ELEM…

Aranyosi Ervin © 2022.03.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom


Aranyosi Ervin: Meleg van és szomjazom

Meleg van és lóg a nyelvem,
vizet kéne lefetyelnem!
Reggel óta nem találtam,
kérlek, töltsd már meg a tálam!
Tudod, a víz örömforrás,
ki nem iszik, az félnótás,
mert a víz az testet épít,
kiszáradtat is megszépít!
Szomjas vagyok, segíts rajtam,
már teljesen kiszáradtam!
Meglátod, ha szomjam oltom,
– te is kereshetsz a bolton –
vidám leszek, s olyan kedves,
akinek az orra nedves!

Aranyosi Ervin © 2020-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

 
Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Milliárdnyi élőt
nevel, ápol, éltet,
csak körül kell néznünk,
s élvezni a szépet.

Ott az életerő
sok csodás vízében,
és a levegője
enged élni szépen.
Nem kéne szétszórnunk
rengeteg szemetet,
felelősen élve,
éltesse szeretet.

Tőle lehet teljes,
s élő a világunk,
mennyi csoda éled,
amerre csak járunk.
Meg kell hát őriznünk,
óvnunk tisztaságát,
élvezve a létet,
emberségünk álmát.

Vigyázzuk és óvjuk,
csak egy van belőle,
a szívünk így válik
boldogabbá tőle.
Legyen lelkünk hálás,
hogy ide születtünk,
gyönyörű bolygónkkal
gazdagabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gémeskút

Aranyosi Ervin: Gémeskút

Kis kút, kerekeskút,
van a szomszédunkban.
Leszállt reá egy gém,
igaz még gyanútlan.

Ettől a kút azon nyomban
gémeskúttá vált ott,
mert a gém rá – álldogálni –
állóhelyet váltott!

Kicsi a kút, van kereke
és most már van gémje,
idejár már tiszta vízért
a nagy falu krémje.

Vizet merni, amíg itt van,
nem mernek a gémtől,
híressé vált ez a kút
a rövid versikémtől!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Aranyosi Ervin: Az idő tündére
Hartman Anikó rajza

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Jaj, néha nekem sincs elég időm,
lefékezném a múló perceket.
Kapkodok hát, mert sok a teendőm,
s bezsúfolni egy napba nem lehet.
Mikor napom csak a munkáról szól,
szeretnék gyorsan végezni vele.
Az idő tündére azonnal válaszol:
– Nem férhet minden egy napba bele!
– De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek,
– amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! –
ki tudja, holnap világgá megyek,
s akkor a dolgom majd kire marad?

És szólt a tündér: – Adok én időt,
csak tedd a dolgod, s várd a holnapot!
Bennem a vágy most óriásra nőtt,
hogy mindenhez elég időt kapok…
– Bár felgyorsult, s az idő szinte száll,
cserébe kapsz majd hosszabb életet,
s hiába futsz, a cél messzebbre vár,
később éled meg öregségedet.
– Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt,
hogy lelassuljon inkább az idő?
Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt,
s az élet terhe rajtam egyre nő.

– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk,
gyorsabban száll a Föld körül a Nap.
Az út adott, és ki nem szállhatunk,
ezért lett gyorsabb minden pillanat.
Csak tedd a dolgod, ami belefér,
nem kell naponta világot váltani.
Nyugodj le végre, lassíts le ezért,
egy kis lazítás nem fog ártani!
Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj,
ne törje fel szerszám a tenyered!
Miközben majd a gyors idő elszáll,
önmagadban a nyugtot megleled.

Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz!
versenyre kelni – idővel – nem lehet!
Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz,
tapasztalj, élj, élvezd az életet!
Álmodj tovább, ott lassabb az idő,
ha akarod, meg is állíthatod!
A tér kitágul, és ott jön a jövő,
álmodd valóra a feladatot!
Ha tovább rohansz, biztos elveszel,
s üresek lesznek dolgos napjaid,
a létből szinte semmit sem élvezel,
a lelked mélyén is üresség lakik.

Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad,
tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel.
Ha időt markolsz, semmid sem marad,
hisz tenyeredből, mint víz, szökik el.
Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt,
hadd mulasszam, s te ne törődj vele!
Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt,
élettarisznyád azzal töltsd tele.
Ne csüggedj hát, találd meg önmagad,
ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy!
A lét értelmét megértsd és megragadd,
s minden időben felhőtlen boldog légy!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Papucsállatkák


Aranyosi Ervin: Papucsállatkák

Olyat mutatok most, leesik az állad!
Láttál szabad szemmel papucsállatkákat?
Én mutatok kettőt, de nem vízben élnek,
a papucsaimba könnyen beleférnek!
Ne amőbát keress, kedves az alakjuk,
négy lábú kis lények, csodálkoznál rajtuk:
nyávogni is tudnak, gyakran dorombolnak,
papucsomban várják, hogy jöjjön a holnap.
Aranyosi Ervin © 2018-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva