Miért csak másokon akarsz változtatni? Miért nem magadra akarsz végre hatni? Miért kell rettegned folyton a jövőtől? Minek a félelmed, mikor csak jövőt öl? Mért nem önmagadban teszel végre rendet? Hisz a változásod világot teremthet. Változz hát, s változik majd veled a Föld is, virulj ki, s meglátod több lesz majd a zöld is! Ne azon borongj, hogy mások mit csinálnak, hisz ha ők vezetnek, feletted is állnak. Ne légy játszmáiknak az elszenvedője, hazugság, az élet szürke szemfedője! Változz, szabadítsd ki fogságból a lelked, életed mindennap meg kell ünnepelned! Ha majd frekvenciád az égbe felemel, szabadabbá válsz, s akkor önmagaddá leszel! Végre megélheted, amiért születtél… Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél! El ne hidd, hogy nem tudsz hatni a világra! Világíts, s fény derül minden hazugságra! A fényben a gonosz elveszti hatalmát, szeretve a lelked elnyeri jutalmát!
Minden jó könyv, egy újabb élet, ha beleképzeled magad, lelked vásznára vetít képet, amely emlékként megmarad. Lehetsz bárki, aki szeretnél, – szerelmes hős, vagy hadvezér – s elhiteti, bárki lehetnél, ki nálad jobban, s szebben él.
Erőt adhat az álmaidhoz, utat mutat, hogy merre menj, s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz, olvass, nem kell, hogy meggebedj. Felveheted mások cipőjét, megélheted világukat, ha hagyod, hogy álmaid beszőjék, túlélheted halálukat.
Megannyi érzéssel szívedben, megnyílik a világ neked, s megállhatsz néha, a fájó percben, s csak annyi kell: – Könyved letedd. Bejárhatsz távoli vidéket, hová nem jutnál el soha, s megnyugtathat egy bűvös érzet: – Az életed nem mostoha!
Minden jó könyv utat mutathat, ha néha válaszúthoz érsz. Az emlékeid között kutathat, s érezteti: – De jó, hogy élsz! És ékesebb lesz a beszéded, értelmet nyer sok esemény, s ha mások életét megéled, rájössz, hogy mindig van remény.
Szerezd hát könyvből a tudásod, díszítsd fel vélük életed, bennük a kincset megtalálod, s gazdagabb lesz a lét veled. Ha majd a könyv végére értél, kezdhetsz egy újabb életet! Újabb kaland, egy újabb végcél: – Könyvvel az élet szép lehet!
Borongva ült az őszi csend a fákon, fájdalmasan haldoklott a világ. Merengett lassú, sötét elmúláson, miközben fentről felhő-könny szitált. A levelekről a nyár vére cseppent, az elmúlásban volt valami szép. Reményt keltett a kósza levelekben: – jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.
De addig jöjjön a keserű álom, hulljon a fákról földre rőt avar, hogy ami él még ott lent, mégse fázzon, legyen paplan, mi melegen takar. Ha majd az ég fehér álmokat szőve, magára húz egy másik takarót, melengesse a csepp magból kinőve, a jövőben is majd élni akarót!
Legyen az alvó álmok őrizője, melyben a jövő pislákol tovább, tavasz felé az ősök hírvivője, mely önmagában őrzi a csodát! Az ősz csendjében ott van az ígéret, a haldoklásban, újjá születés. S ott a remény, hogy talán majd megéled, mikor életre kel majdan a vetés…
Jaj, néha nekem sincs elég időm, lefékezném a múló perceket. Kapkodok hát, mert sok a teendőm, s bezsúfolni egy napba nem lehet. Mikor napom csak a munkáról szól, szeretnék gyorsan végezni vele. Az idő tündére azonnal válaszol: – Nem férhet minden egy napba bele! – De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek, – amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! – ki tudja, holnap világgá megyek, s akkor a dolgom majd kire marad?
És szólt a tündér: – Adok én időt, csak tedd a dolgod, s várd a holnapot! Bennem a vágy most óriásra nőtt, hogy mindenhez elég időt kapok… – Bár felgyorsult, s az idő szinte száll, cserébe kapsz majd hosszabb életet, s hiába futsz, a cél messzebbre vár, később éled meg öregségedet. – Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt, hogy lelassuljon inkább az idő? Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt, s az élet terhe rajtam egyre nő.
– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk, gyorsabban száll a Föld körül a Nap. Az út adott, és ki nem szállhatunk, ezért lett gyorsabb minden pillanat. Csak tedd a dolgod, ami belefér, nem kell naponta világot váltani. Nyugodj le végre, lassíts le ezért, egy kis lazítás nem fog ártani! Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj, ne törje fel szerszám a tenyered! Miközben majd a gyors idő elszáll, önmagadban a nyugtot megleled.
Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz! versenyre kelni – idővel – nem lehet! Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz, tapasztalj, élj, élvezd az életet! Álmodj tovább, ott lassabb az idő, ha akarod, meg is állíthatod! A tér kitágul, és ott jön a jövő, álmodd valóra a feladatot! Ha tovább rohansz, biztos elveszel, s üresek lesznek dolgos napjaid, a létből szinte semmit sem élvezel, a lelked mélyén is üresség lakik.
Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad, tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel. Ha időt markolsz, semmid sem marad, hisz tenyeredből, mint víz, szökik el. Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt, hadd mulasszam, s te ne törődj vele! Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt, élettarisznyád azzal töltsd tele. Ne csüggedj hát, találd meg önmagad, ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy! A lét értelmét megértsd és megragadd, s minden időben felhőtlen boldog légy!
fotó és a kutyák tulajdonosa a Tulipános Berni Kennel
Aranyosi Ervin: A példakép
Figyellek ám, és én is azt csinálom! Te vagy a legjobb példa a világon! Te már tudod, hogy nincsen okom félni! Figyellek hát, kérlek, taníts meg élni!
Tudom, te már mindent megtanultál, s tovább adod mindazt, mit eddig tudtál, s én tanulok, hogy én is olyan legyek! De ma még kicsi vagyok, csak egy gyerek.
Szeretnék egyszer olyanná válni mint te, imádatom, az tiszta és őszinte, s ha megnövök, mindig nyomodban járok, s talán egyszer én is olyanná válok.
Hálás vagyok azért, mit kaptam tőled, hogy rám áldozod a rengeteg idődet, de örülhetsz majd, ha egyszer felnövök! Hálás vagyok, és mindent köszönök!
Csupa kutya a világom, csak hűség és szeretet. Én is adok az időmből sok kis apró szeletet. Vidámsággal telik a nap, játékból áll a világ, szeretettel telik lelkem, irigyel hát, aki lát! Ne irigyelj kis barátom, te rád is vár egy kutya, aki megtanít szeretni, s játszótársnak sem buta. Tőle tanulj meg szeretni, hálás leszel mindezért. Ebben segíthet egy kutya, aki ehhez jobban ért!
Mondd csak, mennyit látsz a nagyvilágból, ha telefonod mindent kitakar? Mennyit láthatsz mások mosolyából? Látod-e a másik mit akar? Eltűnik a személyes jelenlét, kihalnak mind az érzéseid. A közös élmény, elfeledett emlék és idegenek lesznek társaid. Már régen nem a valóságod éled, és élvezed börtönöd falait, a szabadságot halálra ítéled, és más sem látja benned mi lakik. Mondd csak, mennyit látsz az emberekből, ha világod elgépiesedett? Csak a lényeg marad ki mindenből, a lelked mélyén élő szeretet!
Két szép szemed ragyogott énrám, ahogy egy gyémánt ragyog, és úgy ültél szívemnek trónján, hogy érezzem boldog vagyok! Hosszú hajad lebbent a szélben, a lelkedben fürödtem én. Szép álmunkban sétáltunk ébren, és lágy hangod repült felém.
És ígérted igaz lesz, szép lesz, a szerelmünk nem múlhat el. Az ember legyen hű a szívéhez, s az álmunk majd életre kel. Ám akkor én hajóra szálltam, de ígértem visszajövök, hűséget, s kitartást vártam, s a Nap elbújt a felhők mögött!
Refrén: Már nem dobban értem a szíved, az én szívem rólad dalol. Már nem várod vissza a híved, és mást szeretsz már valahol.
A szép szemed nem ragyog már rám, már más szívét melengeti, az enyém meg itt maradt árván, s ez világom megrengeti. Dús kincseket hoztam el néked, s már élhetnénk nagy boldogan, de nélküled üres az élet, hát nem vettél túl komolyan.
Refrén: Már nem dobban értem a szíved, az én szívem rólad dalol. Már nem várod vissza a híved, és mást szeretsz már valahol.
Holnap megint hajóra szállok, a szívemben nincs már remény, és kóborló matrózzá válok, kinek a szíve kemény. Már nem vágyom gazdagságra, a pénz többé nem érdekel! Az én szívem nem lobban lángra, hisz többé már nem érlek el.
Refrén2: Már nem dobban értem a szíved, az enyém is lassan kihűl. Egy dalt dalol elárvult híved, s a magány a vállamra ül.
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
Megtalálsz Facebook-on is!
A versek üzleti célú felhasználása szerzői jogdíj köteles!
Legutóbbi hozzászólások