Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyámnak szól


Aranyosi Ervin: Anyámnak szól

Tőled kaptam az életet,
így lett enyém ez a világ!
A szíved büszkén éltetett,
az érzés visszaszáll reád!
Rövid a lét, hogy visszaadjam,
megháláljak mindent neked,
de mindig gyermeked maradtam,
s éreztem szép szíved szeret.

Hittél a bennem kinyíló csodában,
te láttad azt, mit senki más,
fontossá tettél a világban,
s nem akartad, hogy sírni láss.
Ha elestem, hát felemeltél,
tartottál tán erőn felett,
s lelkemhez mindig utat leltél,
érezzem, szép szíved szeret!

Figyelted, ahogy nagyra nőttem,
s ha csüggedtem, s féltem sokat,
te támogattál önfeledten,
s adtál nekem tanácsokat.
Akadt olyan, mit megfogadtam,
s akadt, amit nem lehetett,
de mindig, minden pillanatban
áradt felém a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2021-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!


Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!

Hadd öntsek lelket most beléd!
Hadd tűzzek jó célt ki eléd!
Mutassak utat, s jó hitet,
amely a célhoz elvihet.

Hadd adjak álmokat neked,
hol valóságod megleled,
hiszen a lelkedből fakad,
érezd hát tőle jól magad!

Dobd le valótlan láncaid,
hisz a valóság ott lakik
ma is a lelked rejtekén,
hadd segítsek meglelni én!

A jóhoz csak egy út vezet,
ha azon jársz, hát élvezed,
másokban csodád megleled
és gazdagodnak majd veled!

Világunk rosszat álmodik,
abban egy másik út lakik,
amely a rossz felé vezet,
mely ámítás, csak képzelet.

Mely nem lát mást csak anyagot,
nem látja, annál több vagyok,
és nem hiszi a lényeget,
nem ismeri az életet.

A választás csak rajtad áll,
ha éled léted, nincs halál!
Csupán akkor, ha haldokolsz,
ha életedért mást okolsz.

Szabad vagy, csak dönteni kell:
téged melyik út érdekel?
Akarsz-e lenni áldozat,
vagy többre tartod önmagad?

Hadd öntsek hát lelket beléd!
Hadd tegyek jobb célt én eléd!
Hited vezesse léptedet,
mert álmaid megélheted!

Aranyosi Ervin © 2021-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis hiúzok


Aranyosi Ervin: Kis hiúzok

Hiúz mama gyermekei,
három hiúz csemete,
felfedező útra indult,
s nem kérdezték, lehet-e?
Az egyikük balra menne,
a másikuk jobbra húz,
– menjünk inkább egyenesen,
szólt a harmadik hiúz.
De leginkább menjünk együtt,
mert egyenként elveszünk,
ha utunkat megtaláljuk,
biztos boldogok leszünk!

Aranyosi Ervin © 2013.04.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsúzás


Aranyosi Ervin: Búcsúzás

Most mért csodálkozol azon,
hogy itt hagylak, hogy utazom?
Bőröndbe tettem mindenem,
mert nem törődtél énvelem.

Pár nap volt a fellángolás,
amíg szívedhez értem én,
pár nap elég, hogy máshogy láss,
s szerelmünk röpke kisregény.

Én nem érem be ennyivel,
keresek mást, ki megbecsül,
folyton szeretni, s lenni kell,
helytállni rendületlenül.

Cserébe mit adtam neked?
Reád bíztam egy életet!
Ha nem élsz vele, ég veled,
hisz nem érted a lényeget!

Nem értem, mért csodálkozol,
ki félig él, félig halott!
Lelkembe csodát nem hozol,
ha nem fontos, hogy itt vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hajnali csodálat


Aranyosi Ervin: Hajnali csodálat

Csak figyellek és csodállak,
ahogy alszol kedvesen,
úgy gondoltam, hogy ma reggel
álmaidat meglesem.
Vajon most is rólam álmodsz,
szép álmodban ott vagyok?
Egész biztos, mert szád szélén
egy szép mosoly ott ragyog!
Rám szoktál így mosolyogni,
ez a mosoly az enyém,
ezért vagyok a te cicád,
s ettől vagyok boldog én!

Aranyosi Ervin © 2021-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincs többé?


Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Nincs többé fájdalom,
nincs többé félelem,
nincs többé ártalom,
nincs többé értelem!
Elmúlik minden, mit magunkra vettünk,
hiába akartunk, hiába szerettünk!

Elmúlik minden kín,
elmúlik, messze száll,
úrrá lesz mindenkin,
ha a terv összeáll!
Hit nélkül nem élünk, nem is leszünk többé,
lelkünk is így válik szél borzolta köddé.

Nincs, aki megóvjon,
nincs, aki megvédjen,
nincs, aki beszóljon,
s nem lesz ki túléljen!
Azt hittük, létezünk, mivel létre hoztak,
de csak a léten át keresztül pofoztak.

Nem hallod szavamat, hiába üvöltök?
Lázadok, szavazok, rubrikát kitöltök!
Elkapnak, megmarnak, fejemre taposnak,
érezzem magamat selejtnek, laposnak!
Nem hallod szavamat, sikítva suttogok,
nem látod, nem érzed, nincs léted, nincs jogod!
Álmaid réges-rég szanaszét kergették,
halott vagy, földedet szép csendben elvették.
Tudósok hazudnak tudományt szemedbe,
rólad a Teremtő a kezét levette!
Gonosznak behódolsz, s teszed, mit követel,
s várod, hogy mikor lesz újra eljövetel?

Nincs többé már kiút,
nincs többé szánalom,
ha van mi rám kijut,
sorsomat vállalom!
Nem fogok a sorba sohasem beállni,
nem hagyok magamból rabszolgát csinálni!

Össznépi agymosás,
hazudva, beoltva.
Hírek közt nassolás,
ész nélkül tarolva.
Nem megyek önmagam a vesztőhelyemre,
vérdíjat tűznek ki, még látó szememre!

Nincs többé értelem,
csupáncsak ártalom,
bénító félelem,
beígért fájdalom!
Hiába mondom ki, szavaim nem hiszed,
félelem vezérel, már rég nem a szíved!

Aranyosi Ervin © 2021-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szamóca, az epermanó!

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Szamóca, az epermanó!

Eperpalántákat vettem,
kiskertemben elültettem,
szeretettel locsolgattam,
gyökerüknek vizet adtam.

Fáktól távol volt az ágyuk,
– árnyékot ne vessen rájuk! –
egész nap Nap melegítse,
epret teremni segítse.

S bár én nem tudhattam róla,
epreknek is van manója,
kis manócska, kedves, édi,
ki az epreimet védi.

Szükség volt rá, mert az eper,
gyümölcsébe jó ízt kever.
Ez vonzza a kártevőket,
akik mind megennék őket.

Történt egyszer, elmesélem,
épp az eperágyás-szélen,
kismanócskánk tette dolgát,
szemét mereszti, hogy jól lát?

Jött egy rút meztelencsiga,
s látszott rögtön mi a hiba,
nem volt háza, mert eladta,
normál életét feladta.

Háza árát mind felélte,
s nem maradt pénze ebédre,
ezért aztán lopni kezdett,
most épp látott egy szép epret…

Elindult, hogy megszerezze,
titokban bekebelezze!
Ám Szamóca észrevette,
és ez lett a csiga veszte.

Kötőféket dobott rája,
majd felugrott a hátára,
a csigát meglovagolta,
s annak máris lóg az orra.

Kérleli a manót százszor,
másszon már le a hátáról,
ám Szamóca jól megüli,
epres-ágyást elkerüli.

Hajtja egyre, sarkantyúzza,
a csiga már alig húzza,
földön csúszik, lóg a nyelve,
kert szélére menetelve.

Szamóca ott elengedte,
de szóval megfenyegette,
kerülje el ezt a kertet.
s ne lopkodja el az epret!

Finom eprem jól megvédte,
másnap meghívtam ebédre!
Epret ettünk, ami érett,
amit kismanóm megvédett!

A sok epret ettük, ettük,
s rögtön boldogabbá lettünk!
Aztán manóm búcsút intett,
s újra eprei közt kint lett!

Aranyosi Ervin © 2021-04-20.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

A seregély szép nászruhát öltött,
és felkereste vágyott kedvesét.
A hölgye mellett hosszasan időzött,
és kitalált egy kedves, szép mesét!

Mesélt neki a napsütötte nyárról,
a csapatról, mely világot bejár,
a gyümölcsökkel teli sok-sok fáról,
hol seregélyek szája be nem áll!

S lám, arájának megtetszett a kérő,
s a bőséggel telt lét ígérete,
s lett lagzijuk, a földtől-égig érő,
és szépséggel telt meg az élete!

A seregély beleszürkült a létbe,
a nászruháját sutba dobta rég,
de minden úgy volt, ahogy megígérte,
s boldoggá tette szép szerelmesét!

Aranyosi Ervin © 2021-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje


Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje

Ahol kezdődött

Volt egyszer egy Manóország
apró népek laktak ott!
Cseppnyi nép volt a lakosság,
mely mind verset faragott.

Én is egykor ott születtem.
Nagy, csak később lettem én!
Elmesélem, hogyan nőttem,
s hogy készült egy költemény.

Manóország, – onnan jöttem –
ott születtem, higgy nekem!
Manó észtől okosodtam,
onnan támadt ihletem.

Ott mindenki versben beszél,
és amit mond, mind igaz!
Nem bántják meg soha egymást,
nincs sértettség, s nincs vigasz.

Manó volt az anyukám is,
manóházban laktam én.
Reggelente csiklandozta
orromat a csacska fény.

Vidám kedvvel ébredtem fel,
s éreztem, hogy nevetek,
Büszkévé tett, boldogított
az, hogy manó lehetek.

Csoda szép volt ott az élet,
aztán történt valami…
Azt is el fogom mesélni.
Színt is fogok vallani…

A pletyka

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
sosem tettek lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
s nem volt bajuk senkivel.

Ám egy napon jött egy vándor,
messzi földről érkezett.
Olyan szert hozott magával,
ami bántott, s mérgezett!

Beszédébe beleszőtte,
s olyasmiket állított,
amit manó el sem képzelt,
s legkevésbé áhított.

Ez a dolog ragályos volt,
s hol felütötte fejét,
ezeréves barátságok
szakadtak ott szerte-szét.

Nevezhetnénk intrikának,
de pletyka volt a neve.
Olyan, mint a lélek méreg,
lelket pusztít eleve.

De mi volt a vándor célja,
Miről is szólt a dolog?
Zavarta, hogy a kis manók,
kedvesek és boldogok?

Nem! Vándorunk, másra vágyott,
a manóktól mást akart,
megszerezni a koronát,
s kézbe venni a jogart.

Manókirály akart lenni,
Uralkodni más felett!
Azt akarta, tűnjön el
a szívekből a szeretet.

Bonyodalmak

A manókat megosztotta,
a sok becsapós beszéd.
Volt olyan ki nem találta,
– elvesztette az eszét.

Volt ki bősz haragra gerjedt,
s volt ki messze menekült.
A vándornak manónépet
megosztani sikerült.

Mindenkihez kedvesen szólt,
mézes-mázos volt velük,
nem hitték, hogy erényüket
használja fel ellenük.

Mert ahol az őszinteség,
szívből fakad eleve,
egy-két fondorlatos szónak,
méreg lehet a leve.

Egymás ellen kijátszotta,
s minden manó hitt neki.
Elhitette, a manókkal,
hogy ő mindet szereti.

A többiek nem szeretnek
senki mást, csak magukat!
– Így beszélte a manóknak,
a hasába a lyukat.

A manók csak benne bíztak,
rajta kívül senkiben.
Nem csoda az, hogy a vándor,
beszél, beszél, s nem pihen.

Aki átlát a szitán

A manók közt csak egy akadt,
aki átlát a szitán,
Aki meglát hazugságot,
s többé el sem hiszi tán!

Vándor őt is megpróbálta
hazug szóval becsapni,
de ő gyerek-manó volt még,
így nem tudott rá hatni.

Baj csak az volt, hogy a manók
nem hittek egy gyereknek,
azt hitték, hogy igaz szói,
gyerekségből erednek.

Pedig lelke tisztasága
volt tudása alapja,
ő látta csak, hogy a vándor
hazug lelkét mi lakja.

Ám hiába minden szava,
manók nem hittek neki,
gyerekmanó minden szavát
a sok manó neveti.

Aztán rájött, itt már más kell,
megvakultak a manók,
ármánytól és intrikától
nem látták többé a jót.

Elment hát a Jótündérhez,
ki egy fűzfában lakott,
házán nyitva állt az ajtó,
sose tett rá lakatot.

Őt kérte meg, hogy segítsen,
mert a vándor egy gonosz.
A manók meg megvakultak,
elmét ural már a rossz!

A Jótündér nagy örömmel
fogadta, és segített,
kitalált egy varázseszközt,
visszaadva a hitet!

Újra együtt, szeretetben

Gyerekmanó nagy boldogan,
tért vissza hazájába,
és amikor megérkezett
sípot vett a szájába.

A sípszóra megjelentek,
sorakoztak a manók.
Mert e sípszó, a manóknak,
összehívó szava volt.

Kis manócska, a manóknak
szemüveget osztogat,
s a szemüveg üvegén át
megtörnek a rossz szavak!

Kiszűri a hazugságot,
megmutatja, mit takar,
s rögtön látták, hogy a vándor
mért hazudik, mit akar!

Szörnyen dühös lett a törpék
hőn szeretett nemzete,
átláttak az ármányokon,
s mindnek volt rá ötlete,

hogy büntessék meg a vándort,
aki ezt tette velük,
ám a gyermek manó sípolt,
s tovaszállt az ötletük.

A manócska kitalálta,
mi legyen a büntetés,
ami másképp fog majd fájni,
nem is sok és nem kevés!

Homlokára odaírták:
NE HIGGY NEKI, HAZUDÓS!
Lemoshatatlan betűkkel,
festette rá egy tudós!

Aztán útnak eresztették,
hadd járja a világot,
vajon ilyen felirattal
kósza vándort ki látott.

Elbujdosott szégyenében,
s a manók éltek tovább,
s visszahozták életükbe
a sok elvesztett csodát!

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
nem tettek már lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
és beérték ennyivel…

Aranyosi Ervin © 2021-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Márton, a főmunkatárs


Aranyosi Ervin: Márton, a főmunkatárs

Mint látod, egér ügyekben
én vagyok a felelős!
Ezért akad jócskán munkám,
bár nem vagyok mesehős!
Ám, ahol én teszem dolgom,
ahol csak megjelenek,
varázserőmet használom,
s eltűnnek az egerek.
Amíg munkámat jól végzem,
saját névtáblát kapok.
Ha nincs egér, enni adnak,
s szolgálatban maradok!
Aranyosi Ervin © 2021-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva