Aranyosi Ervin: Cicás reggel

Aranyosi Ervin: Cicás reggel

Doromboló dömper érkezik és fékez,
lágyan odasimul a gazdi szívéhez.
Mint egy súlyos sós-zsák elborul a teste,
hosszan elnyújtózik, lám csak, ezt kereste.
Kezem letapogat, pásztázik, mint lézer,
ő meg átöleli apró, kis kezével.
Simogatás indul, bundájába túrok,
szíve lágy gitárján pendülnek a húrok.

Hosszasan nyújtózik, élvezkedik, látom,
ujjam végig szalad az izmos, kis háton.
Pocakját, mellkasát hosszában kitárja,
simogassam végig, azt is, alig várja.
Állánál időzöm, ez a kedvenc része,
ettől lesz teljessé a simizés egésze.
Feláll nyújtózkodik, aztán visszabújva,
morran egyet-kettőt, hogy most kezdjük újra.

Tovaszáll az idő, repülnek a percek,
Egyszer csak lábra áll, nyújtózik egyet.
Feltöltődött fénnyel, érző szeretettel,
úgy döntött elég lesz, induljon a reggel!
Napközben cikázik, játszik, csavarogna,
nem lehet megfogni, mert akkor morogna,
Akkor dörgölődzik, ha pocija éhes,
vagy ha kiengedni éppen esedékes.

Aranyosi Ervin © 2015-01-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva