Aranyosi Ervin: Őszi hangulat 2.

Őszi hangulat 2.

Az őszi Nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.

Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.

Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.

Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.

Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.

Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.

Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.

Esővel önt nyakon,
a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.

Szomorún pislákol
az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.

Aranyosi Ervin © 2010-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva