Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Héjában van a vitamin

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: Héjában van a vitamin

Szólt a héja – Hijja, hijja,
nincsen semminek se híja!
Pocok, egér akad bőven,
magyar pusztán, zöld mezőben.
Az életnek sincsen híja,
bennem van a vitaminja.
Ám héját azt nem kell enni,
inkább gyümölcsöt kell venni!

Tollból áll a héja héja,
szigetelés, ez a célja,
ez a héja szép ruhája,
hát ezt hordja, ezt használja.
Télen csak ez melegíti,
s ha kell az égbe repíti.
Így tud szembeszállni széllel,
kormányozni tolldíszével.

Aranyosi Ervin © 2021.12.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Október

Aranyosi Ervin: Október

Október fénylő, okker-aranyába
mártja a szél villámgyors ecsetét,
művészi színt visz az indián-nyárba,
cseppeket szórva a fákon szerteszét.
Olykor vöröst fest, véresen komolyra,
olykor irigység sárgája virít,
barna is jut a szél tépázta lombra,
festi a haldoklás gyönyör-színeit.

Pompával vigad a megfáradt természet,
terhüket télre leteszik a fák,
itt utoljára gondolt egy merészet,
színes levélből szőtt szőnyeget alánk.
Az avar megroppan lépteink súlyától,
zizegve súgja végső szavait,
még fel-felröppen, de haladni nem gátol,
hagyja porladni lelke hamvait.

Borong az idő, elmereng a lélek,
mint minden őszön, halványul a fény.
Az őszi ködben mégis érzem, élek!
A Nap felől pislákol a remény.
Hálás vagyok, hogy nekem nem kell mennem,
hogy álmodozva tavaszt várhatok,
borongok tán, de hit világít bennem,
hogy változom, s tán jobbá válhatok.

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csuszka-dal

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Csuszka-dal

Le-fel csúszkálok a fákon,
a helyemet nem találom.
Igaz, nem is azt keresem,
sokkal inkább rovarlesen
jár az én kis buksifejem!

A begyem kell tele tömnöm,
ne maradjak mindig pöttöm,
vagyis madárnyira nőjek,
na és jól is lakjak, főleg!
Sose kunyeráljak tőled!

Betevőmet megtaláljam,
jóllakottság, ez a vágyam!
Le-fel csúszkálok a fákon,
ugyanezt teszi a párom!
Jól kell laknunk mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2021.09.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyítsuk a Föld sebeit!


Aranyosi Ervin: Gyógyítsuk a Föld sebeit!

A Föld sebeit valahogy be kéne foltozni,
amit tettünk ellene, helyre kéne hozni!
Legalább, amit tudunk, javítsuk ki szépen,
fontos lenne a jövőnk, hogy a bolygónk éljen!
Tőle függ az életünk, vigyázzunk hát rája,
a törődést – tudom jól – ő is meghálálja.
Gyógyítsuk be sebeit, óvjuk, védelmezzük,
hiszen, mit vele teszünk, magunkért is tesszük!

Aranyosi Ervin © 2021-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miértünk van


Aranyosi Ervin: Miértünk van

Mi értünk van a nagyvilág.
Miért keresnénk hát hibát?
A természet tökéletes,
s a sok tudós hibát keres.

Önmagától nem romlik el,
ahhoz emberi rumli kell,
mely ősi rendet felkavar,
mert mindent uralni akar!

Megérteni kéne csupán
és nem rombolni ostobán,
hanem figyelni, ha lehet,
a varázsló természetet.

Mindenre vannak válaszok,
amit, ha kell, hát meg kapok.
Nem csak agyalni mindazon,
hogy ebből mi lehet haszon.

Rá kéne jönni: – Nem lehet,
uralni a természetet,
nem győzhet ember, akarat,
erőszak csodát nem arat.

Élő ellen a vegyszer árt!
Vegyszertől védd meg a határt,
az ember a kár okozó,
önmagára is bajt hozó.

Nincsen fejlődés, csak hiba,
halált szolgál a technika.
S hidd el, az nem is emberi,
ki ebben örömét leli.

Egyre több az élősködő,
csak háborút hoz a jövő!
Az ember vak, a pénz az úr,
s a kötelék is meglazul,

a Föld nem fogja tűrni azt,
hogy az ember folyton fogyaszt,
harácsol, elvesz és ural,
s tele a raktár áruval.

Mégis van járvány éhezés,
főleg ott, hol a pénz kevés.
Ott láthatsz sovány gyereket,
kit a világa nem etet.

Máshol meg fényűző a lét,
uralják mások életét,
s hiszik, majd mindig így marad…
Az ember rossz úton halad!

Fényűzés csábít szemeket,
s kihal közben a szeretet,
nincs együttérzés, nincs remény,
nincs természetes tiszta fény.

Kitűzött cél a nagy siker,
amiért folyton tenni kell,
legyőzni mást, gyengébbeket,
s venni, hogy több jusson neked.

Hidd el, a pénz nem boldogít.
Egészen más a dolgod itt!
Nem az, hogy hatalmat szerezz,
hisz attól boldog nem lehetsz!

Elölről kéne kezdeni,
tanuljunk meg teremteni!
Visszaszerezni a tudást,
s abbahagyni az árulást.

A természet az Istenünk,
ha gyilkoljuk, kihal velünk,
vagy jól meglesz majd nélkülünk,
amikor végleg eltűnünk.

Tán nem késő, ébredjetek,
óvjuk meg a természetet,
tiszteljük meg a fűt, a fát,
maradjon élőn a világ!

Aranyosi Ervin © 2021-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Tegnap erdőn jártam,
gombákat kerestem,
az avart vizsgáltam,
s bokrok alá lestem,
hátha lenne gomba,
aki nem goromba,
s szívesen eljönne
szerény otthonomba.

Eljönne ebédnek,
megtisztelve engem,
másnap megfőzhetném,
s véré válna bennem.
Hát nem volt egyszerű,
a gombák elbújtak,
s nem köszöntek reám,
hanem csak lapultak.

Idén, mintha nem is
kelnének életre,
senki nem lel rájuk,
mert bujkálnak egyre!
Hát én keresgéltem,
sűrűn köszöngettem,
látatlan gombának,
kalapot emeltem.

Gondoltam majd ő is,
mutatja kalapját,
etikett szabja majd,
a barátság alapján.
Mert nagyon akartam
én gombára lelni,
de egyik sem akart
velem útra kelni.

Hát mégsem lesz gomba
ebédre, csak lencse?
Nem szegődik mellém
véletlen szerencse?
Beszéltem hozzájuk,
szánjanak meg végre,
jöjjenek el hozzám,
pont holnap ebédre.

S lám a gombáknak is
van megeső szívük,
ami pont olyan jó,
amilyen az ízük.
Ott, az avar között
egy kalapot láttam,
integetett nekem:
– Jöjj, s szedjél le bátran!

Hej, de megőrültem,
csoda szép gomba volt,
így becses személyem,
előtte meghajolt.
– Ne árválkodj már itt,
gomba fejedelem,
elviszlek magammal,
nosza, gyere velem!

Ne legyél egyedül,
ne legyél magányos,
ne ragaszkodj nagyon,
az erdő talajához!
Itt van a kosaram,
legyél útitársam,
segíts, pár testvéred,
könnyebben meglássam!

Hát meg is találtuk,
két növendék társát,
na ez enyhítette
szép gombám magányát.
Hárman jól elvoltak,
amíg hazatértem,
hálás lett a szívem,
s ezért elmeséltem.

Nem lesz már magányos
többé a vargánya,
várja melegedni
kis fazekam ágya,
s két másik társával
majd belém költözik,
boldog társra talál,
s embernek öltözik!

Aranyosi Ervin © 2021-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áthidaló megoldás


Aranyosi Ervin: Áthidaló megoldás

Áthidaló megoldáson
törtem én a fejemet,
a díványra, oda hozzád,
vajon hogyan mehetek?
Pont elértem a “túlpartot”,
ám a hátsóm lemaradt.
Mért nem tudok úgy repülni,
ahogyan a madarak?

Áthidaló megoldásként
nyújtózkodtam eleget,
ha sikerül át is jutnom,
ott lehetek teveled!
Azt reméltem, a megoldást
áthidalhatom hamar,
s ha ott vagyok, megsimogatsz,
kezed érezni akar.

Áthidaló megoldásom,
látod, mégsem sikerült,
bár az első két kis mancsom
már a túlpartra került,.
Igen ám, de a fenekem,
s hátsó lábam lemaradt,
s amíg azok át nem jutnak
tervem sikert nem arat.

Áthidaló megoldásként
használhatnád a kezed,
magadhoz felemelhetnél:
– A cicád megérkezett!
Nem állhatok úgy, mint egy híd,
asztal, s kanapé között,
megmentőre van szükségem,
legyen már hozzám közöd!

Emelj kérlek az öledbe,
legyél végre jó velem,
tudhatod a kényeztetést
én mennyire kedvelem.
Közben neked dorombolok,
hallgathatod énekem,
ez lenne az áthidaló
megoldásom énnekem!

Aranyosi Ervin © 2021-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kakukk, az élősködő énekes


Aranyosi Ervin: Kakukk, az élősködő énekes

Erdő mélyről kakukk szó száll,
amerre a kakukk kószál.
Kakukk Marci, Kakukk Marcsi,
kakukknótád hosszan tartsd ki!
Hangos tőled erdő liget,
ám kettőssé vált a híred,
hiszen eszel rovart, férget,
ám nem bélelsz saját fészket.,
tojásaid széjjel szórod,
más nevelje fel porontyod!

Más itassa, más etesse,
éhes óhaját leshesse.
Na és akkor mi a hála?
Nem csak vendég vagy ő nála,
mert sok mostoha testvéred,
kidobálod, s uralsz fészket.
Piciny madár alig győzi!
Étvágyadra nehéz főzni,
összeszedni annyi rovart,
ami téged jóllakva tart.

Hálát persze sosem mondasz,
ám vidáman kakukkolgatsz,
amíg megleled a párod,
s szerelmi kalandod várod.
Aztán élsz, ahogy a Marci,
hevesen tudsz udvarolni.
nagy vidáman kakukkolgatsz,
a háttérbe beleolvadsz.
Csak a hangod az áruló,
hol lehet a kakukkoló.

Aranyosi Ervin © 2021-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éld át az élet csodáját!


Aranyosi Ervin: Éld át az élet csodáját!

Ma reggel ismét madárdalra keltem,
vidám dalocska ébresztgette lelkem.
A kelő Nap lomhán az égre kúszott,
s a nagy világ fénylő tengerben úszott.

Ahogy a Nap, úgy emelkedett kedvem,
s a madárdal is táncra perdült bennem,
azonnal szebbnek láttam a világot,
s éreztem létem, mily csodákkal áldott.

Az egyszerű nap ünneppé vált bennem,
és tudtam azt, hogy boldognak kell lennem,
hiszen az élet ma is megérintett,
lábam elé újabb csodákat hintett!

Derült az ég és bennem is eláradt,
s a kismadár dalolni el nem fáradt,
hirdette azt, hogy igen, szép az élet,
s ha hinni tud, hát megújul a lélek!

A természet ma is éli világát,
életre kelti millió virágát,
s lüktet a szív, mert madárdalra dobban,
és örömét nem tarthatja titokban.

Csakis a szépet kell a létben látni,
a lelkünket a világnak kitárni!
Természetben találva méltó példát,
hogy életed minden csodáját éld át!

Aranyosi Ervin © 2021-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

A seregély szép nászruhát öltött,
és felkereste vágyott kedvesét.
A hölgye mellett hosszasan időzött,
és kitalált egy kedves, szép mesét!

Mesélt neki a napsütötte nyárról,
a csapatról, mely világot bejár,
a gyümölcsökkel teli sok-sok fáról,
hol seregélyek szája be nem áll!

S lám, arájának megtetszett a kérő,
s a bőséggel telt lét ígérete,
s lett lagzijuk, a földtől-égig érő,
és szépséggel telt meg az élete!

A seregély beleszürkült a létbe,
a nászruháját sutba dobta rég,
de minden úgy volt, ahogy megígérte,
s boldoggá tette szép szerelmesét!

Aranyosi Ervin © 2021-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva