Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vitába torkolás

Fenyvesi Sztranyák Éva fotója

Aranyosi Ervin: Vitába torkolás

Kipróbáljuk, hogyan lehet
tandemben repülni,
képes-e az egyikünk
a másik hátán ülni?
Megpróbálunk együtt szállni,
összehangolódni,
kétfedeles géppé válni,
egymás hátán lógni.
Csak még azt kell eldönteni,
hogy ki legyen felül,
ezért aztán a vitánkat
eldöntjük emberül!

Aranyosi Ervin © 2021-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szégyenlős

Fotó Fenyvesiné Sztranyák Éva

Aranyosi Ervin: A szégyenlős

Átvenném a fürdőruhám,
addig takarj, kérlek!
Nem szeretném, ha a pockok,
körberöhögnének!
Ne nevess már, nem ekkora,
csak épp összementem,
nyugi, majd ha felmelegszik,
méretes lesz menten.
Takarj kérlek, ott egy ember,
s fényképet csinálna,
nem hiszem, hogy egy aktfotó
előnyömre válna!

Aranyosi Ervin © 2021-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az üstökösgém dilemmája


Aranyosi Ervin: Az üstökösgém dilemmája

Hol hagytam a szemüvegem?
Épp azon gondolkodom.
Feltolom, ha nem használom,
s itt trónol a homlokomon.
De most hiába keresem,
nincs a megszokott helyen.
Rövidlátónak tűnök,
ha nincs meg a szemüvegem.
Két felé is elindultam,
úgy állnak a lábaim,
ellentétes irányokba
kergettek a vágyaim.
Nem látom, mi lesz a vége,
merre induljak tovább,
kissé összezavarodva,
vaksin játszok ostobát.

Aranyosi Ervin © 2020-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vércse balladája


Aranyosi Ervin: A vércse balladája

Hangosan vijjogott a vércse:
– Kell, hogy szavam mindenki értse!
Na, persze nem kell, hogy füled sértse,
nem vagyok oly szadista én se!

De szeretem, ha rám figyelnek,
legyen felnőtt, vagy apró gyermek!
Nem írok verset és mesét se,
nem vagyok szúnyog, nem szívok vért se!

Madár vagyok, a nevem Vércse!
nem eszem sast és denevért se!
Van úgy, hogy semmit sem eszem
és ezt én rossz néven veszem.

Rikoltozom, éles a hangom,
a madarak közt ez adja rangom,
s nem aggódom, hogy nem kevés-e,
mezőn a vércse repkedése?

Volt úgy, hogy már hangot sem adtam,
néhány napig csendben maradtam,
a csendemmel sikert arattam,
és gyűlt a nagy tömeg, alattam.

Ebédnél köztük válogattam,
begyemet tömtem, jóllakhattam.
Ám néha kell, hát vijjogok,
holnap pedig enni fogok!

Aranyosi Ervin © 2020-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A jégmadár álma


Aranyosi Ervin: A jégmadár álma

Nem tudom, hogy tudsz-e róla,
balett órát vettem.
Mindenkit elkápráztatott
az én piruettem.
Észrevettem a halnak is
tátva maradt szája,
csodálatos fordulóval
röppentem utána.
Balettosnak szerződtetnek,
készülök javában,
én leszek a legjobb táncos
a Hattyúk tavá-ban!

Aranyosi Ervin © 2020-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas szabad!


Aranyosi Ervin: A sas szabad!

Szabad vagyok, égen szállok,
földhöz nem köt semmi sem!
Nincs béklyó, mely mélybe húzhat,
álmokért dobog szívem!
Belátom a nagyvilágot,
s felemelkedett vagyok!
Ha kell, felhők fölé szállok,
s megérintem a Napot!
Ura vagyok életemnek,
azt teszem, mi jól esik!
Irigykedők, lenn a Földön,
szárnyalásomat lesik!

Legyél sas és szállj a széllel,
sohase légy rab madár!
Tedd a dolgod nappal, éjjel,
hisz röptödben nincs határ!
Engedd, hogy a lelked szálljon,
hadd vigye a képzelet!
Gondolkodom, hogy adhatnék
néhány jó leckét neked?
Hogy nyithatnék meg kalitkát,
kitárva az ablakot?
Kövesd lelkem, szelek szárnyán,
s úgy lesz, ahogy akarod!

Nincsen ennél nagyobb kincsünk,
szabadnak lenni muszáj,
s hidd el, aki letagadja,
uraló szív, buta száj!
Ő sem képes fenn szárnyalni,
ezért téged földre húz.
néhány ocsmány hazugsággal,
tőle nem sok jót tanulsz!
Emelkedj büszkén fölébe,
léted legyen teljesebb,
s jó, ha a sas szabadságát,
jó példának ellesed!
Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rétisas monológ


Aranyosi Ervin: Rétisas monológ

Ellenőrzöm a terepet,
rendnek kell itt lennie!
Na meg, az én családomnak
mindennap kell ennie!
A pockok már kifigyelték,
fentről csap le a veszély,
földi megfigyelést tartok,
hát ha nagyobb az esély.
Amelyik az eget nézi,
azt majd itt lent elkapom,
földközelben csapok le rá,
amint lesz rá alkalom.
Napról napra vezetek be
új manővert, taktikát,
használom az eszem, karmom
s néhány vadász praktikát.

Aranyosi Ervin © 2020-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fácán szabadsága


Aranyosi Ervin: A fácán szabadsága

Futott át a mezőn,
hitte, szabad végre!
De jött a sas, leszállt,
s megette ebédre!
Legközelebb, talán
körül kéne nézni…
Mostani hibáját
nem fogja tetézni!
Nem lesz legközelebb,
ki lett a pont téve.
Nem ez volt a Fácán
legboldogabb éve!

Aranyosi Ervin © 2020-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz


Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz
(Szabó Lőrinc verse nyomán)

Veszekedtem a kiscicámmal,
mint picurral egy óriás.
Luca, ne kaparászd a bútort,
függönyre, jaj, te fel ne mássz!
Jössz le rögtön az asztalunkról,
neked ott lenni nem szabad!
Kérlek, ne nézd már eledelnek
az etetőben a madarat!

Ám  hiába beszéltem hozzá,
csak nézett rám nagy lelkesen,
s indult egy újabb, nagy kalandra…
Gondoltam, én most meglesem!
A virág bimbait lerágta,
s a táljából szórt szét kaját.
– Nem vagyok átlátszó, ahogy te!
S a laptopom elé beállt!

Nem bírtam nézni turpisságát,
de azért tetszett ő nekem.
Lelkére nem tudtam hatni,
csak azt éreztem, szeretem!
Néha eltűnt és nem találtam,
kerestem, ő meg csak derült.
Ágytakaró alá bemászva,
nyugodt álomra szenderült.

Volt, hogy a lakást felkutattam,
de jól elbújt a kis ravasz,
s hittem, hogy néha láthatatlan.
Macska varázslat volna az?
Lekuporodtam, s a gazdijából
negyedórára macska lett.
Próbáltam lazábban mozogni,
hogy hozzá hasonló legyek.

És ahogy én lekuporodtam,
macskám rögtön fölébem állt,
s mint fensőbbséges uralkodó,
a szobán körbe kandikált.
Mit is lehetne még elérni,
leverni apróbb dolgokat,
a polc széléig tologatni,
használva macska mancsokat.

Macskám alatt nem moccanhattam,
s ő élvezte a helyzetet!
Jó lenne újra talpra állni,
hogy ismét emberré legyek!
Jó lenne őt is felemelni,
hadd legyen végre óriás:
– Látod, nem kell magasra mászni,
hogy nagy legyél, s mindent beláss!

Értettem már, hisz tükröt tartott,
és élte cicás életét,
bár néhány tette felbosszantott,
de alapjában szívvel élt!
S gyakran, amikor nem találtam,
tudtam, disznóságot csinált,
s ha éppen közben észrevettem,
macska nyelven felkornyikált.

Akkor mérgemben nyakon csíptem,
s dorombolni kezdett nekem.
Nem tudtam tovább haragudni,
simogatni kezdte kezem.
És élvezte a kedvességem,
mérgem is gyorsan tovaszállt,
kényeztettem imádott lényét,
s a világbéke helyreállt!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva