Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az időjós medve


Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a “semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Esős december


Aranyosi Ervin: Esős december

Eső esik a hó helyett,
elmarad a karácsony?
Víz csillog majd cukor helyett
az ünnepi kalácson?
Holle anyó hófelhőit
nem kirázta, kimosta.
Hóembert sem építhetünk
kerek, dundi csinosra.

Több idő jut vásárlásra,
pénzköltésre gyerekek,
vidám móka és kacagás,
nem tölt most be tereket!
A szívünk is jobban fázik,
nem melegíti a fény,
a szeretet ki ne fagyjon,
esős locspocs idején!

Úgy szeretnénk visszakapni
azt a régi, szép telet,
amikor még a karácsony
hóeséssel érkezett!
A világot betakarta,
s védte a hótakaró,
a természet mélyen aludt,
mert a tél arra való.

Nem a kopárságot láttuk,
hófehér lett a világ,
csillogó ünnepi díszbe
öltözködtek fel a fák.
Téli Napnak sugarától
szikrát szórt sok hópihe,
a rosszkedvnek sötét árnya,
elbujdosott messzire.

Most csak ázunk, most csak fázunk,
eső esik, nem a hó,
a szánkó sem kerül elő,
nem készülhet hógolyó.
A természet félálomban
végig sírja a telet,
álmatlanul tudja-e,
hogy mikor jön a kikelet?

Aranyosi Ervin © 2022-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák


Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Jövőt várnak a múltért cserébe,
hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten,
fáradtan avarba hullanak.
Alant mint hősi csontok összetörten,
s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget,
s az elmúlástól fáj a pillanat!
Az idő folyton új tavaszt ígérget,
s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong
és elnyeli a hűs esővizet,
ő nem búsul a néma elmúláson,
a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában,
egy új tavasz? Lesz-e még kikelet?
A fák elfogynak lassanként a mában,
s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Nem néznek az emberek szemébe,
kik úgysem értik ezt a szép imát.

Aranyosi Ervin © 2022-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszapó látogatása

Fényképezte: Mészáros Kata

Aranyosi Ervin: Őszapó látogatása

Pihe-puha, szinte toll csak.
Miért hívják Őszapónak?
Rá a választ nem lelem,
ám ha itt jár, meglesem!
Apróságát megcsodálom,
ahogy visszanéz az ágon,
mintha eleséget kérne,
s lesné, mit kaphat ebédre?
Ősz a haja, s nincs szakálla,
fekete a csőre, szája,
rőt-barna a kis zakója,
fekete csíkosan hordja.
Az ember csak megcsodálja,
kis vendégként visszavárja!

Aranyosi Ervin © 2022-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át


Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át

Ablakon kinézve gyönyörködöm,
áttört a napfény a gyönge ködön,
csillogtatja a fák levelét,
színeknek játéka gyönyörű szép!
Élénken pompázó álomvilág,
az érzi csodának, ki szívével lát,
ki látja az időnek múló nyomát,
ki látja a tegnapot, s éli a mát!

Szívedet átjárja a szeretet,
ámulva rányitod két szemedet,
látod és érzed a földi csodát,
meghatva lesed az ősz mosolyát.
Lelkedben elárad ez a mosoly,
hisz ez az elmúlás nem is komoly,
szépséggel tölti meg a lelkedet.
Szél-úrfi táncba hív száz levelet!

Nézem a természet, hogyan mulat,
arcomra mosolyt csal az ámulat.
Ősz szórja kincseit, s viszi a szél,
szárnyat bont, s repül az őszi levél.
Nem félnek, nem fájnak, nincs rá okuk,
táplálni világot, saját joguk.
Leszületőknek átadni helyük,
emléket őriz a porhüvelyük.

Az élet körforgás, nincs is mese,
nem kérdés számomra, értelmes-e?
Tudja a dolgát a gondviselés,
Isteni varázslat, csodatevés!
Az élet elmúlik, s átalakul,
az, aki megélte a porba hull,
s átadja az újnak saját helyét,
kezdődjön elölről újra a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok “zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gazdi panasz


Aranyosi Ervin: Gazdi panasz

Átaludtad a fél napot,
most meg nem hagysz aludni!
Nem lehetne a pihenést
egy időben letudni?

Mi lenne, ha nem hajnalban
kéne kelnem teveled,
mert a hűvösben csavargást
sokkal jobban szereted.

Vagy, ha éppen csavarognál,
én meg alhatnék tovább,
s nem kellene végignéznem,
míg megeszed a kajád.

Nem elég, hogy tele a tál,
társaság is kell neked,
hogy végig kell asszisztálnom,
hogy tápodat megegyed.

Tudom, ez a ragaszkodás,
a szereteted jele,
s ezért indul a gazdádnak
fél négykor a reggele.

Aranyosi Ervin © 2022-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?


Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?

Mi kell a virágnak?
Föld, víz, meg napocska.
Nem tör gazdagságra,
másokat taposva!
Nem mástól veszi el
az éltető vizet!
A csodás napfényért
szépségével fizet.

Tanulhatnánk tőle
emberibben élni,
ő tudja, hogy nem kell
a holnaptól félni!
Csupán csak adni kell,
másokat szolgálni,
szépséggel, jósággal,
teremtővé válni!

Nincs szükség több vízre,
éjjel is napfényre,
élet-gazdagságát
sosem váltja pénzre.
Éli az életét,
elszórja a magját,
s kiélvezi léte
minden egyes napját!

Aranyosi Ervin © 2022-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva