Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A tavasz üzenete


Aranyosi Ervin: A tavasz üzenete

Tavaszi napfény simogatja arcod,
langyos ma még, de igaz, tiszta fény.
Kisimít rajta apró ráncot, karcot,
mosolyod csillan, mint egy tünemény.
A virágszirmok, zöldülő mezőkön,
apró fejecskék, nyíló életek.
A tavasz végre úrrá lesz a Földön,
hálás vagyok, hogy én is élhetek!

Bár ez a tavasz költözne belénk is,
és megmutatná, mi a lényeges!
Nem uralnunk kell, ám csodálni mégis,
mind azt a jót, mit a lélek keres!
Nem birtokolni, csak élvezni a szépet,
nem haszonért, a szépsége miatt!
Megérteni, hogy miről szól az élet,
s élvezni azt, mit a lét ingyen ad!

Ha ez a fény, a szívünket simítja,
s lefog majd bántó, önző kezeket,
kezünkben lesz a boldog élet nyitja,
ami nem más, mint értő szeretet.
Ha ezen át nézzük majd a világot,
a természet is visszamosolyog,
így lesz a lét az embertől megáldott,
s így lehetnek a lelkek boldogok!

Engedjük hát a tavaszt a szívünkbe,
s érezzük át az élet örömét,
hiszen Napunk, ragyog mindegyikünkre,
és ettől válik gazdaggá a lét!
Élvezd a fényt, az érző melegséget,
engedd, hogy lelked béke járja át,
nem véletlen hívtak világra téged,
hisz tőled is gazdagabb a világ!

Aranyosi Ervin © 2024-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredező világ


Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,
színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!
Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,
szomjat oltó varázsa, az éltető vized!
Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!
A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!
Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,
a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,
érjen el szép szívekhez éltető üzenet!
Az élet szépségében időzzön el szívünk,
álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!
Legyen az ember azzá, aminek született,
járja a Földet körbe a békeüzenet!
Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,
áradjon a világra éltető szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kucsmagomba bújócska


Aranyosi Ervin: Kucsmagomba bújócska

Kucsmát tett fel a fejére
Kucsmagomba őkelme,
hogy ne fázzon kint az erdőn,
fejét eldugta benne.
Jól elbújt az avar között,
kucsmája sem látható,
a hunyó alig találja…
Nagy fogás nem várható!

Néhányat én előcsaltam,
de az ebédhez kevés,
akadt köztük öreg gomba,
na meg néhány csenevész!
Lehet, hogy a bújócskában,
a győztes a gomba lesz,
pedig mikor megtalálom,
nekem örömet szerez!

Aranyosi Ervin © 2024-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A harkály verse


Aranyosi Ervin: A harkály verse

Mi a fene lehet ez itt?
Szétzúzom a lemezeit!
Aki talál, lehet, eszik!
Aki fát nyű, leleplezik!
Megkérdem én, miért teszik,
jogot hozzá honnan veszik?
Ellenem a féreg veszít,
nekem az ebédem lesz itt!

Harkály vagyok kopogtatok,
más harkályokat oktatok,
mondják, hogy fadoktor vagyok,
ettől az én szemem ragyog!
Kopogtatok, kopogtatok,
talált nyűvet ropogtatok.
Ha tehetem sosem hagyok,
mert akkor éhen maradok.

Bekopogtam, ők kiszóltak,
kérdésemre válaszoltak?
De élők csak addig voltak,
amíg csendben araszoltak.
Lyukon fűrészport kiszórtak,
amit maguk mögött toltak,
ezt már nem tehetik holnap,
mert nem rágnak fát a holtak.

Gyógyítgatom én a fákat,
átvizsgáltam minden ágat,
amin féreg foga rághat,
s amit kopogtatás láttat.
Jobban mondva inkább hallat,
üreges ágakat valltat,
betegítve nem maradhat,
itt a halál nem arathat.

Fanyüvő az én ebédem,
pusztítom, s a fákat védem!
A harkályok életében,
a gyógyítás egy nagy érdem!
Minden fának érdekében,
tesszük dolgunk szép szerényen.
Apám volt a példaképem,
ahogy ő élt, élem létem!

Harkály vagyok, hegyes csőrrel,
kalapálok a vésőmmel,
és miközben pondrót eszem,
a világot jobbá teszem.
Én a fákat óvom, védem,
éltetés a mesterségem.
Közben én is jól lakhatok,
hogy fa legyen, azért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2024-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levitáló Zöldike

Fotó: Vágány Zoltán

Aranyosi Ervin: Levitáló Zöldike

Itt vagyok a levegőben,
levitálok, lebegek,
azt hiszem hogy madarak közt,
egy varázsló lehetek!
Nem húz le a Föld vonzása,
nem hat gravitáció,
különleges ez a helyzet,
levegőben állni jó!
Próbáld utánam csinálni,
nem hiszem, hogy sikerül,
tudod, egy ilyen mutatvány,
sok gyakorlásba kerül!

Aranyosi Ervin © 2024-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dicsekvő ölyv

Fotó: Szabó Endre

Aranyosi Ervin: Dicsekvő ölyv

Ekkora egeret fogtam,
a napokban.
Nem éheztem, nem nyafogtam,
méregettem izgatottan.
Ebből, ha ügyesen játszom,
esküvőm lesz, szép ölyv nászom!
Ám ne készüljön rá senki,
ebből csak mi fogunk enni!
Én, s a párom, így beosztom,
megélünk az ingyen koszton.
Üzenem az egereknek,
jövőre is lepjenek meg,
kellenek a gyerekeknek,
fiókáknak,
akik majd vadászni járnak!

Aranyosi Ervin © 2024-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja


Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Ejnye Maci, mi lett veled,
nem találod régi helyed?
Kijönnél, vagy benn maradnál,
nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod,
vagy visszacsal téli álmod?
Nem is állsz szóba a Nappal,
nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást,
nem hagyják, hogy Napod jól lásd!
A felhőket ember gyártja,
csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár,
hisz várnak a tavaszra már!
De már te sem tudod lesz-e,
közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután –
vagy nyár jön már a tél után?
Ejnye Maci mi lett veled,
visszasírsz sok régi telet?

Aranyosi Ervin © 2024-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert


Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert

Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam,
olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan!
Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes,
jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges?
Megszakadt a szívem érte, szeme könnytől párás,
ezt teszi az emberrel, a magányossá válás!
Ugattam hát, és az úton mentem csak utána,
jó lenne, ha észre venne és gazdámmá válna!
Tudod, nekem épp elég hely akad a szívemben,
odabújtam hozzá, s szívét átmelegítettem.
Simogatott kedves keze, barátjává váltam,
jó neki, hogy észrevettem, mert pont arra jártam!
Örülök, hogy ő is látott, s rám figyelmet szentelt,
így ma örökbe fogadtam – jószívvel – egy embert!

Aranyosi Ervin © 2024-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!


Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!

Halvány vörös fényét dobta ránk a hajnal,
csendben festegetett. Fénye sem vigasztal!
Halódó fák ágán, csorgott le a vére,
s így jutott belőle a fák gyökerére!

Nincsen lomb a fákon, mit vörösre fessen,
jéghideg ujjakkal, simítva szeressen.
Égbenyúló ágak dideregnek tőle,
csak fagyos lehelet érkezik felőle.

Végül sötét felhő lép be a Nap elé,
a vörös sugarat ezzel fojtja belé.
Sötétbarnára vált a kopasz fák ága,
s jelzi, elérkezett a tél rideg világa.

Aranyosi Ervin © 2023-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin © 2023-10-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva