Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mese egy törpének


Aranyosi Ervin: Mese egy törpének

Meséltem egy törpének,
s mert tetszett a történet,
ámuldozva hallgatott,
abba nem maradhatott!
Folytattam hát a mesét,
elmondom az elejét:

Egyszer volt – mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát látott, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
így kezdődött a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Szépen összecsomagolt,
lelkében sok csoda volt,
zsákjában meg élelem,
váltás ruha, kényelem,
éjszakára hálózsák,
éji lámpa, s más jóság,
ami egy vándornak kell,
törpénk mindenre figyel!

Felkapott egy kalapot,
árnyékolni a napot.
Vállán lóg egy köpönyeg,
mely a szelet töri meg.
Neki vágott könnyedén,
túljusson a földtekén,
hogy megmássza a hegyet,
hogy elérje az eget!

Ment felfelé a hegyen,
hogy majd magasan legyen,
bejárt erdőt, réteket,
s látott csodaszépeket!
Kísérték a madarak,
hallgatta a dalukat,
s néha ő is dalba fog,
énekelve dallamot.

Éjszakára megpihent,
előbb persze, enni ment,
aztán álomba merült,
s álmában már sikerült
elérni a kék eget,
ebből tudta, szép lehet!
Reggel aztán útra kélt,
vándor bottal mendegélt.

Keskeny ösvény vezette,
ebédjét is megette,
Ment csak kis lábaival,
míg egyszer egy sziklafal,
az útjába nem került,
mely az ösvény végén ült.
Innen mászva ment tovább,
megtalálni a csodát.

Mászott egyre felfelé,
s hitte célját meglelé!
Hisz a hegycsúcs égbe nyúlt,
s jó magasnak bizonyult!
Mászott, mászott egyre fel,
s hitte majd lépcsőre lel,
mely az égbe felvezet,
mit megnyit a képzelet.

Aztán hegytetőre ért,
és bizony az égig ért.
Rajta nagy fenyőfa nőtt,
s nem látott más feltűnőt.
Égbe nyúltak ágai,
rajta másztak lábai,
s kezével kapaszkodott,
mászott, s nem panaszkodott!

Az álmokért tenni kell!
Nem érte be ennyivel,
felhők szálltak mellette,
szél hozta és szél vitte.
Ág végére kimászott,
belátta a világot,
csodaszép volt odalent,
gyönyörködve megpihent.

Aztán arra járt a szél,
hozzá kedvesen beszél,
kérte, hozzon felleget,
szépen szállót, s eleget.
S lám, a szél szót fogadott,
hozott felhőfogatot.
Így felhőkre léphetett
s elérte a kék eget!

Minden szép volt, s csudajó,
pont egy törpének való,
mennyi látvány, mennyi szép,
megcsodálva nézett szét.
A Nap is ott volt közel,
fényözönnel ünnepel.
s törpénk hitte, miatta,
minden fényét kiadta!

Ám a Nap épp búcsúzott,
az ég aljára kúszott,
messziről integetett,
s elhagyta a kék eget.
Helyére feljött a Hold,
neki hideg fénye volt,
ezüst fényét Nap adata,
magát így ragyogtatta.

Sötét volt az éjszaka,
s az ég ezernyi csillaga,
felgyulladtak az égen,
világítva, szerényen!
Felhő, puha, vetett ágy,
ám törpénk már többre vágy,
elérni pár csillagot,
ezért nyújtózott nagyot.

Ám hozzájuk fel nem ér,
s bár ott a Göncölszekér,
nem jön le a vándorért,
nem tehet az álomért.
Hát a törpe ott maradt,
s meglátott egy madarat,
amely pont arra repült,
sas volt, s neki sikerült.

Kérlelte a törpe őt,
adjon helyet, röptetőt,
hátára, hadd másszon fel,
csillagokhoz lásson el!
S lám, a sas szót fogadott,
a hátán helyet adott,
aztán magasba repült,
hátán ott, a törpe ült.

Amint épp emelkedett,
elhagyva a felleget,
egyre kisebb lett a Föld,
a sok csillag egyre nőtt.
Aztán egyet elértek,
odaszálltak, s lenéztek,
egy fény-lépcső vezetett,
mit elérni lehetett.

Hát a törpénk búcsúzott,
sashátáról lecsúszott,
Aztán lépdelt lefelé,
a csillagfény elnyelé.
Lépcső alján hegytető,
csúszdázásra késztető,
ahol törpénk lesuhant,
rövidítve az utat.

Hegy aljában vár lakott,
mely nem viselt ablakot,
átlátszó volt a fala,
s fénylőbb volt mint valaha.
Vár aljában kapu állt,
minden vándort, nyitva várt,
ragyogva csalogatott,
kíváncsira így hatott.

Ment hát törpénk befele,
csoda történt épp vele,
várta őt a trónterem,
ahol néhány trón terem.
Jobbra-balra asztalok,
asztaloknál angyalok,
s a trónon angyalkirály,
királynő, és királylány.

Közben gyémánt hárfa szólt,
rá fuvola válaszolt,
orgona és harsona,
angyaldalok szép hona.
Zenére sok angyal vár,
dallamára táncot jár,
csoda égi mulatság,
ahogy percük múlatják.

Törpénk csak ámuldozott,
minden széppé változott,
körülvették angyalok,
mind ételt kínálgatott.
– Egyél, igyál, légy vidám,
jókedvvel tudj nézni rám! –
Dúdolták az angyalok,
kis törpénkre ez hatott!

Leült, evett és ivott,
táncolókra sandított,
minden tetszett őneki,
bárcsak szárnya nőne ki!
Angyal lenne, s maradna,
más álmokat feladna,
s élvezné az életet,
hisz itt élni szép lehet.

Ahogy telt-múlt az idő,
álmossága egyre nő,
elringatta a zene,
lecsukódott a szeme.
Majd csodásat álmodott,
melyből öröm származott,
mert álmában otthon járt,
s mindent csodásnak talált.

Majd felébredt, s láss csodát,
megváltozott a világ,
Eltűnt az angyalok hona,
talán nem is ment el oda?
Na nem, ez így nem lehetett,
újra felkerekedett!
Elindult, hogy visszatér,
oda, hol csillag zenél.

Egyszer volt – s mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát láthat, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
újra indult a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Indult árkon, bokron át,
újra élni a csodát!
Nappal mászott, majd repült,
míg a csillagra került!
Így telt nappal, s éjszaka,
s így került ismét haza!
Erről szólt az élete,
útját sosem mérte le…

Aranyosi Ervin © 2024-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeknapra mesekönyvet…


Aranyosi Ervin: Gyermeknapra mesekönyvet…

Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!
Mert a mese megtanít,
megtanít,
hogy élje szép napjait,
napjait!

Szabad lesz a képzelet,
képzelet,
a világ is szép lehet,
szép lehet.
És ha beleképzeled,
képzeled,
élhetsz újabb életet,
életet.

Lehetsz te is mesehős,
mesehős,
aki okos és erős,
és erős!
Kitől szebb lesz a világ,
a világ,
s jobbá teszi a fiát,
a fiát!

Varázsolhatsz szebb létet,
szebb létet,
jóra tanít csak téged,
csak téged.
Elmúlik majd, ami rossz,
ami rossz,
a jó győz és messze fut a gonosz,
a gonosz.

Olvass, hallgass meséket,
meséket,
szebbüljön csak az élet,
az élet!
Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!

Aranyosi Ervin © 2023-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Esthajnal


Aranyosi Ervin: Esthajnal

Utolsó aranyát felhőkre áldozta,
fodros követőit csúnyán hírbe hozta.
Láthatta a világ fénylő ruháikat,
melyre az imádott Nap égetett likat.
S lám a csalfa legény fogta a gúnyáját,
s ott hagyta az égen hófehér juhnyáját,
elbujdosott messze, árny maradt utána,
sóvárgó könny-tenger ömlött a világra.

Szomorúság festi sötétre az eget,
s nincs ki felvidíts az árva felleget.
Bár a Hold már felkelt, nem ér a nyomába,
lemarad, s öltözik a nap aranyába.
A felhők csak sírnak, könnyük földre pottyan,
csillag-szemek nyílnak, ott fenn, izgatottan.
Apró, pici fáklyák gyúlnak körös-körül,
felragyog a Hold is, láthatóan örül.

Fénylőn néz a tó a kérkedő holdfényre,
büszke királynőre, mesebeli lényre.
Szép tükröt tart neki, hadd láthassa magát,
fésülhesse szépre, földig érő haját.
Az eső elapadt, felhő is elfogyott,
lenge szél szárítja fel a sok könny-nyomot.
A Hold csillagok közt vonul fenn az égen,
a napfény visszhangja csendül a szívében.

Aranyosi Ervin © 2022-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek


Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Ha egyszer megnövök,
csikós lesz belőlem,
egy ló sem fog soha
elfutni előlem.
Mind a barátom lesz,
s én majd tanítgatom,
az alföld pusztáit,
hátukról uralom.

S tudom a lovaim,
mind kedvesek lesznek,
barátként fogadnak,
tenyeremből esznek.
Vizet húzok nekik
gémeskút mélyéből,
jóllaknak abrakból,
friss széna ízétől.

Megmutatom nekik,
milyen a szabadság,
élvezzék a létet,
s nem kell ahhoz vadság!
Szilaj jókedvüket,
vágtában kiéljék,
föld felett suhanva,
a távot kimérjék.

Paták dobbanása
legyen szép zenéjük,
furulyán kísérve,
dalt játszom beléjük.
Ha jön az éjszaka,
szép legyen az álmuk,
szép életre vágyva,
teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok,
még egy csikóm sincsen,
a jó pásztorkutyám
az egyetlen kincsem.
Rajta tanulom még,
hogy kell lovagolni,
egy kedves, jó szívhez
közelebb hajolni.

Felülök hátára,
jól megkapaszkodom,
töri a fenekem,
de nem panaszkodom.
Ö sem mondja nekem,
hogy töröm a hátát,
vállalja a futást,
a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság,
s jó meglovagolni,
szívből adott szépség,
mesebeli holmi.
Úgy szép, ha kölcsönös,
ha segítjük egymást,
barátod szívében,
mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek,
ma még kutyagolok,
kutyán lovagolni,
kicsit fura dolog.
De minekünk tetszik,
és csakis ez számít,
ahogyan a szívünk
egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Mesét mondok, figyeljetek:
– Egyszer régen…, hol nem volt.
Élt egyszer egy farkaskutya,
háta, feje csupa folt.
Ám egy napon, megjött a tél,
a világra hó esett,
a bundáját eláztatta,
s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk,
nem lehetett önmaga,
foltok nélkül leáldozott
farkaskutya csillaga.
Úgy döntött hát, világgá megy,
s megkeresi foltjait,
hátha van egy „Foltos” ország,
és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt
nem tudtak Folt-országról,
talán azért, mert nem koptak
le foltok más jószágról.
A Jótündér, varázsgömbjén
észrevette a kutyát,
ahogy vitte országúton
a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta
és megjelent előtte,
mert szívét az együttérzés
jószándékkal benőtte!
Úgy döntött, hogy segít rajta,
visszaadja foltjait.
Ilyenek a jótündérek,
a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat,
amit a hó lemosott –
varázspálcát szedett elő,
s varázslatához fogott!
– Ám foltjaid addig élnek,
ameddig csak jót teszel,
amíg csak egy morcos ember
legjobb barátja leszel.

Csiszolgatod az ő kedvét,
szeretetre tanítod,
amikor épp búslakodna,
akkor jól felvidítod.
– Vállalod a megbízatást?
Nem lesz könnyű feladat,
de amíg e munkát végzed,
minden foltod megmarad!

És a kutya megígérte,
hogy hűséges barát lesz,
gazdájáért – foltjaiért –
mindenféle csodát tesz.
Úgy is lett, s e naptól kezdve
házőrző lett belőle,
szeretete, gazdájának
komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni,
és a kutyán nevetni,
mert a kutya bolondozott,
bohóc is tudott lenni.
Ám nem csak a vidámságot
csalogatta ő elő,
a szeretet többre képes,
valami csodás erő.

Tanította a gazdáját,
a társát megbecsülni,
másokkal is kedveskedve,
közelükbe kerülni.
Így sikerült barátokat,
új társakat találni,
és egy morcos, bús emberből,
egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt,
őket büszkén viselte,
rajongott a gazdájáért,
ráirányult figyelme.
Többet kapott a tündértől,
mi foltjánál többet ért:
Hálás volt, mert szerethetett,
és a szíve, szívhez ért…

Aranyosi Ervin © 2022-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

 

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!


Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
Álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt,
– rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltótáblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin © 2022-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor


Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom


Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Én csak játszadoztam,
s meglepett az álom.
Játszópajtásaim
ott is megtalálom.
Álomország mélyén,
csodatenger partján,
homokkastély épül,
homokbucka alján…

Én csak játszadozom,
s élvezem a létet,
fényt viszek a mába,
oldom a sötétet,
kiragyog belőle
a szeretet-lángom,
így válok boldoggá,
rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok,
erről szól az élet,
szeretettel élek,
s másoknak mesélek!
Álom ország mélyén,
s itt a valóságban,
az élet értelmét,
egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok


Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Fent repülök, égen szállok,
felhők között meg nem állok!
Fentről nézem a világot,
csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak,
felemelnek hosszú szárnyak,
Messzi földre szállok én,
bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem,
ülj le a fedélzeten,
less csak ki az ablakon,
mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva