Gyerekvers, verses mese | Aranyosi Ervin versei

máj
14

Aranyosi Ervin: Gyermeknapra mesekönyvet…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, élet, erős, gyerekek, Gyermeknapra mesekönyvet..., képzelet, mesehős, okos, örül, szép, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Gyermeknapra mesekönyvet…

Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!
Mert a mese megtanít,
megtanít,
hogy élje szép napjait,
napjait!

Szabad lesz a képzelet,
képzelet,
a világ is szép lehet,
szép lehet.
És ha beleképzeled,
képzeled,
élhetsz újabb életet,
életet.

Lehetsz te is mesehős,
mesehős,
aki okos és erős,
és erős!
Kitől szebb lesz a világ,
a világ,
s jobbá teszi a fiát,
a fiát!

Varázsolhatsz szebb létet,
szebb létet,
jóra tanít csak téged,
csak téged.
Elmúlik majd, ami rossz,
ami rossz,
a jó győz és messze fut a gonosz,
a gonosz.

Olvass, hallgass meséket,
meséket,
szebbüljön csak az élet,
az élet!
Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!

Aranyosi Ervin © 2023-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: arany, Aranyosi Ervin, büszke, csillagok, Esthajnal, felhő, fény, hold, kérkedő, királynő, könny, legény, nap, Tó, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Utolsó aranyát felhőkre áldozta,
fodros követőit csúnyán hírbe hozta.
Láthatta a világ fénylő ruháikat,
melyre az imádott Nap égetett likat.
S lám a csalfa legény fogta a gúnyáját,
s ott hagyta az égen hófehér juhnyáját,
elbujdosott messze, árny maradt utána,
sóvárgó könny-tenger ömlött a világra.

Szomorúság festi sötétre az eget,
s nincs ki felvidíts az árva felleget.
Bár a Hold már felkelt, nem ér a nyomába,
lemarad, s öltözik a nap aranyába.
A felhők csak sírnak, könnyük földre pottyan,
csillag-szemek nyílnak, ott fenn, izgatottan.
Apró, pici fáklyák gyúlnak körös-körül,
felragyog a Hold is, láthatóan örül.

Fénylőn néz a tó a kérkedő holdfényre,
büszke királynőre, mesebeli lényre.
Szép tükröt tart neki, hadd láthassa magát,
fésülhesse szépre, földig érő haját.
Az eső elapadt, felhő is elfogyott,
lenge szél szárítja fel a sok könny-nyomot.
A Hold csillagok közt vonul fenn az égen,
a napfény visszhangja csendül a szívében.

Aranyosi Ervin © 2022-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: alföld, Aranyosi Ervin, barátom, Csikós legény leszek, gyerek, kutyagol, lovaim, patak, puszta, szabadság, szilaj, ural, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Ha egyszer megnövök,
csikós lesz belőlem,
egy ló sem fog soha
elfutni előlem.
Mind a barátom lesz,
s én majd tanítgatom,
az alföld pusztáit,
hátukról uralom.

S tudom a lovaim,
mind kedvesek lesznek,
barátként fogadnak,
tenyeremből esznek.
Vizet húzok nekik
gémeskút mélyéből,
jóllaknak abrakból,
friss széna ízétől.

Megmutatom nekik,
milyen a szabadság,
élvezzék a létet,
s nem kell ahhoz vadság!
Szilaj jókedvüket,
vágtában kiéljék,
föld felett suhanva,
a távot kimérjék.

Paták dobbanása
legyen szép zenéjük,
furulyán kísérve,
dalt játszom beléjük.
Ha jön az éjszaka,
szép legyen az álmuk,
szép életre vágyva,
teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok,
még egy csikóm sincsen,
a jó pásztorkutyám
az egyetlen kincsem.
Rajta tanulom még,
hogy kell lovagolni,
egy kedves, jó szívhez
közelebb hajolni.

Felülök hátára,
jól megkapaszkodom,
töri a fenekem,
de nem panaszkodom.
Ö sem mondja nekem,
hogy töröm a hátát,
vállalja a futást,
a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság,
s jó meglovagolni,
szívből adott szépség,
mesebeli holmi.
Úgy szép, ha kölcsönös,
ha segítjük egymást,
barátod szívében,
mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek,
ma még kutyagolok,
kutyán lovagolni,
kicsit fura dolog.
De minekünk tetszik,
és csakis ez számít,
ahogyan a szívünk
egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, Csoda az erdőben, ég, együttérző, elme, erdőtűz, eső, Jó Isten, jóság, lángnyelv, madarak, rémület, szépséges, vad, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, barátok, folt, gazda, hűséges, jó tündér, Kutya-mese, mosoly, szeretet, szív, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Mesét mondok, figyeljetek:
– Egyszer régen…, hol nem volt.
Élt egyszer egy farkaskutya,
háta, feje csupa folt.
Ám egy napon, megjött a tél,
a világra hó esett,
a bundáját eláztatta,
s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk,
nem lehetett önmaga,
foltok nélkül leáldozott
farkaskutya csillaga.
Úgy döntött hát, világgá megy,
s megkeresi foltjait,
hátha van egy „Foltos” ország,
és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt
nem tudtak Folt-országról,
talán azért, mert nem koptak
le foltok más jószágról.
A Jótündér, varázsgömbjén
észrevette a kutyát,
ahogy vitte országúton
a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta
és megjelent előtte,
mert szívét az együttérzés
jószándékkal benőtte!
Úgy döntött, hogy segít rajta,
visszaadja foltjait.
Ilyenek a jótündérek,
a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat,
amit a hó lemosott –
varázspálcát szedett elő,
s varázslatához fogott!
– Ám foltjaid addig élnek,
ameddig csak jót teszel,
amíg csak egy morcos ember
legjobb barátja leszel.

Csiszolgatod az ő kedvét,
szeretetre tanítod,
amikor épp búslakodna,
akkor jól felvidítod.
– Vállalod a megbízatást?
Nem lesz könnyű feladat,
de amíg e munkát végzed,
minden foltod megmarad!

És a kutya megígérte,
hogy hűséges barát lesz,
gazdájáért – foltjaiért –
mindenféle csodát tesz.
Úgy is lett, s e naptól kezdve
házőrző lett belőle,
szeretete, gazdájának
komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni,
és a kutyán nevetni,
mert a kutya bolondozott,
bohóc is tudott lenni.
Ám nem csak a vidámságot
csalogatta ő elő,
a szeretet többre képes,
valami csodás erő.

Tanította a gazdáját,
a társát megbecsülni,
másokkal is kedveskedve,
közelükbe kerülni.
Így sikerült barátokat,
új társakat találni,
és egy morcos, bús emberből,
egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt,
őket büszkén viselte,
rajongott a gazdájáért,
ráirányult figyelme.
Többet kapott a tündértől,
mi foltjánál többet ért:
Hálás volt, mert szerethetett,
és a szíve, szívhez ért…

Aranyosi Ervin © 2022-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Álmodj szépet és nagyot!, Aranyosi Ervin, felnőtt, gyerekszáj, határ, képzelet, okos, rabszolga, szalad, száll, tíltótáblák, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
Álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt,
– rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltótáblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin © 2022-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A remete és a vándor (második rész) - A vándor, Aranyosi Ervin:, bejár, falvak, gyalog, hatalmas, lét, nekivág, szekéren, városok, vendégül lát, vers, világunk Leave a Comment

Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

máj
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: : Elnyomott az álom, Aranyosi Ervin, boldog, csodatenger, élvezem, homokbucka, homokkastély, játszópajtás, lét, mesél, szeretet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Én csak játszadoztam,
s meglepett az álom.
Játszópajtásaim
ott is megtalálom.
Álomország mélyén,
csodatenger partján,
homokkastély épül,
homokbucka alján…

Én csak játszadozom,
s élvezem a létet,
fényt viszek a mába,
oldom a sötétet,
kiragyog belőle
a szeretet-lángom,
így válok boldoggá,
rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok,
erről szól az élet,
szeretettel élek,
s másoknak mesélek!
Álom ország mélyén,
s itt a valóságban,
az élet értelmét,
egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, égen, emberek, fent, föld, mélyen, Repülőgép vagyok, repülök, száll, szárnyak, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Fent repülök, égen szállok,
felhők között meg nem állok!
Fentről nézem a világot,
csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak,
felemelnek hosszú szárnyak,
Messzi földre szállok én,
bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem,
ülj le a fedélzeten,
less csak ki az ablakon,
mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: : Manók és tündérek, Aranyosi Ervin, egyéb csodalények..., vets Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Manók és tündérek,
egyéb csodalények,
szereplői lettek
néhány szép mesémnek.
Talán megmutatják,
jóvá, hogy kell válni,
Földön szebb világot,
hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is
mesehőssé válnánk,
szeretettel élni
nem csak megpróbálnánk,
hanem minden napon
varázsolnánk szépet,
s életre keltenénk
a saját mesénket.

Így lehetsz te manó,
jót akaró tündér,
angyal, vagy varázsló,
mielőtt eltűnnél,
de ha kedved támad,
huncutságod tegyed,
s váljon a világod
gazdagabbá veled!

Addig varázsoltam,
míg könyv lett belőle.
Ha olvasod, talán,
tanulsz is belőle!
Manókról, Tündérről,
sok-sok csodalényről
megtudhatsz titkokat,
kilépnek a fényből.

De vajon mit tudnak,
tanítani néked?
Hiszem, hogy csupa jót,
mesés emberséget!
Hogyan bánj másokkal,
hogy legyél önmagad,
s hajód vitorlája
máris széltől dagad!

Tudd meg, az ember is
csodalénynek számít,
szerető szíve van,
s ha mással jól bánik,
bizony, a világa
naponta megszépül,
csak hívd a meséket
olykor segítségül!

Aranyosi Ervin: Gyermeknapra mesekönyvet…

Mesekönyvet vegyetek, vegyetek! Örülnek a gyerekek, gyerekek! Mert a mese megtanít, megtanít, hogy élje szép napjait, napjait!

Szabad lesz a képzelet, képzelet, a világ is szép lehet, szép lehet. És ha beleképzeled, képzeled, élhetsz újabb életet, életet.

Lehetsz te is mesehős, mesehős, aki okos és erős, és erős! Kitől szebb lesz a világ, a világ, s jobbá teszi a fiát, a fiát!

Varázsolhatsz szebb létet, szebb létet, jóra tanít csak téged, csak téged. Elmúlik majd, ami rossz, ami rossz, a jó győz és messze fut a gonosz, a gonosz.

Olvass, hallgass meséket, meséket, szebbüljön csak az élet, az élet! Mesekönyvet vegyetek, vegyetek! Örülnek a gyerekek, gyerekek!

Aranyosi Ervin © 2023-05-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Ha egyszer megnövök, csikós lesz belőlem, egy ló sem fog soha elfutni előlem. Mind a barátom lesz, s én majd tanítgatom, az alföld pusztáit, hátukról uralom.

S tudom a lovaim, mind kedvesek lesznek, barátként fogadnak, tenyeremből esznek. Vizet húzok nekik gémeskút mélyéből, jóllaknak abrakból, friss széna ízétől.

Megmutatom nekik, milyen a szabadság, élvezzék a létet, s nem kell ahhoz vadság! Szilaj jókedvüket, vágtában kiéljék, föld felett suhanva, a távot kimérjék.

Paták dobbanása legyen szép zenéjük, furulyán kísérve, dalt játszom beléjük. Ha jön az éjszaka, szép legyen az álmuk, szép életre vágyva, teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok, még egy csikóm sincsen, a jó pásztorkutyám az egyetlen kincsem. Rajta tanulom még, hogy kell lovagolni, egy kedves, jó szívhez közelebb hajolni.

Felülök hátára, jól megkapaszkodom, töri a fenekem, de nem panaszkodom. Ö sem mondja nekem, hogy töröm a hátát, vállalja a futást, a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság, s jó meglovagolni, szívből adott szépség, mesebeli holmi. Úgy szép, ha kölcsönös, ha segítjük egymást, barátod szívében, mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek, ma még kutyagolok, kutyán lovagolni, kicsit fura dolog. De minekünk tetszik, és csakis ez számít, ahogyan a szívünk egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe, hogy kiürítsem elmém. Madarak dalát hallgatva, lelkemet figyelném! Csendre vágytam, levegőre, csobogó patakra, friss szellőre, mi nyugalmam végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén, árnyék adta fák közt. A nap mégis bekukkantott, leveleket átszőtt. Fényszikrákat aggatott az ágak sűrűjére, mintha az ég ereinek hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset, a mesést csodáltam, gondolatban az erdővel, szinte eggyé váltam. Majd hirtelen riadalom törte meg csodámat, gyilkos lángnyelvek kóstolták köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad, kiutat keresve, a rémület szép szemüket festi üvegesre. Vaddisznók, a vadnyulakkal futottak épp versenyt, keresték az életösvényt, mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott, menekült a tűztől, róka, borz, nyest szaladt némán, némelyik már prüszkölt. A madarak sikolyától hangos lett az erdő, szárnycsapások suhogása, az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek, mit tudnék én tenni, hogyan tudnék varázslóvá, jótevővé lenni? Hogyan tudnék most zuhogó esőt varázsolni? – Elkezdtem hát imádkozni, Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged, óvd meg teremtményed, adj esőt a fellegekből, hűvös menedéket. Oltsd el ezt az erdőtüzet, könyörülj meg rajtunk, mi tiszteljük nagyságodat, s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát, mutasd meg erődet, áztasd el az égő fákat, locsold meg a földet. Adj esélyt az állatoknak, bokroknak és fáknak, te nélküled földönfutó életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam, cseperegni kezdett, néhány borús kedvű felhő dús levet eresztett. Aztán mint egy zuhatagban, az eső úgy ömlött, s éreztem az Univerzum a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok, égő szaguk áradt, s hullt az áldás, a jó Isten bele nem is fáradt. A lelkemben hála ébredt, tovább imádkoztam, s remélem, a teremtőmnek örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom együttérző tetted, tisztellek, hogy ezt az erdőt szívvel megmentetted, visszaadtál hitet, reményt, bizalmat a jóban, hatalmas a te jóságod, s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes, ilyen csodát tenni, bárcsak tudnánk mindannyian jót-teremtők lenni! Talán tanulunk te tőled tiszta emberséget, talán mindennapjainkban követhetünk téged!

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Mesét mondok, figyeljetek: – Egyszer régen…, hol nem volt. Élt egyszer egy farkaskutya, háta, feje csupa folt. Ám egy napon, megjött a tél, a világra hó esett, a bundáját eláztatta, s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk, nem lehetett önmaga, foltok nélkül leáldozott farkaskutya csillaga. Úgy döntött hát, világgá megy, s megkeresi foltjait, hátha van egy „Foltos” ország, és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt nem tudtak Folt-országról, talán azért, mert nem koptak le foltok más jószágról. A Jótündér, varázsgömbjén észrevette a kutyát, ahogy vitte országúton a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta és megjelent előtte, mert szívét az együttérzés jószándékkal benőtte! Úgy döntött, hogy segít rajta, visszaadja foltjait. Ilyenek a jótündérek, a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat, amit a hó lemosott – varázspálcát szedett elő, s varázslatához fogott! – Ám foltjaid addig élnek, ameddig csak jót teszel, amíg csak egy morcos ember legjobb barátja leszel.

Csiszolgatod az ő kedvét, szeretetre tanítod, amikor épp búslakodna, akkor jól felvidítod. – Vállalod a megbízatást? Nem lesz könnyű feladat, de amíg e munkát végzed, minden foltod megmarad!

És a kutya megígérte, hogy hűséges barát lesz, gazdájáért – foltjaiért – mindenféle csodát tesz. Úgy is lett, s e naptól kezdve házőrző lett belőle, szeretete, gazdájának komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni, és a kutyán nevetni, mert a kutya bolondozott, bohóc is tudott lenni. Ám nem csak a vidámságot csalogatta ő elő, a szeretet többre képes, valami csodás erő.

Tanította a gazdáját, a társát megbecsülni, másokkal is kedveskedve, közelükbe kerülni. Így sikerült barátokat, új társakat találni, és egy morcos, bús emberből, egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt, őket büszkén viselte, rajongott a gazdájáért, ráirányult figyelme. Többet kapott a tündértől, mi foltjánál többet ért: Hálás volt, mert szerethetett, és a szíve, szívhez ért…

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak, őszinték és jó pofák. Ők még hiszik, s elképzelik, hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz, minden meglesz ami kell: Álmaid valóra válnak, csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt, – rosszalkodni nem szabad! De nem szállhat szelek szárnyán, ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld! Tiltótáblák mindenütt. Megkötik a képzeleted, ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként tengeted az életed? Pedig, ami határt szabhat, a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy képzelsz jövőt, holnapot! Váltsd valóra most az álmod, s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas, azt tán fel sem méri ész, s ahhoz kell egy egész élet, s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak, s távolba vágyakozás, megtalálni rá a választ: a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot, megismerve népeket, megtudva, hogy miért élnek nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik, mi is a hajtó erő, ami bennük, napjaikban késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott, lelkében láng lobogott, elméjében a tudásvágy, szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta, falvakon, városon át, mások örömét kereste, és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni, mások mitől boldogok, s mitől sérülnek a lelkek, mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták, s elbeszélgettek vele, az életét ezerféle élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel, gonoszságban része volt, ha etették, meghálálta, ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra, asszonyi kitárt szívek, sosem adta szabadságát, ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot, hol szekéren, hol gyalog, volt, hogy a szívét követte, hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet, csak ettől volt gazdagabb, s adta tovább a tudását, de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába, nem volt földhöz gyökere, felelősség nem terhelte, csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat, így élte hát életét, nem volt saját háza, vára, s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29.. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában, csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges! Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Én csak játszadoztam, s meglepett az álom. Játszópajtásaim ott is megtalálom. Álomország mélyén, csodatenger partján, homokkastély épül, homokbucka alján…

Én csak játszadozom, s élvezem a létet, fényt viszek a mába, oldom a sötétet, kiragyog belőle a szeretet-lángom, így válok boldoggá, rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok, erről szól az élet, szeretettel élek, s másoknak mesélek! Álom ország mélyén, s itt a valóságban, az élet értelmét, egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Fent repülök, égen szállok, felhők között meg nem állok! Fentről nézem a világot, csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak, felemelnek hosszú szárnyak, Messzi földre szállok én, bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem, ülj le a fedélzeten, less csak ki az ablakon, mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Manók és tündérek, egyéb csodalények, szereplői lettek néhány szép mesémnek. Talán megmutatják, jóvá, hogy kell válni, Földön szebb világot, hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is mesehőssé válnánk, szeretettel élni nem csak megpróbálnánk, hanem minden napon varázsolnánk szépet, s életre keltenénk a saját mesénket.

Így lehetsz te manó, jót akaró tündér, angyal, vagy varázsló, mielőtt eltűnnél, de ha kedved támad, huncutságod tegyed, s váljon a világod gazdagabbá veled!

Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!
Mert a mese megtanít,
megtanít,
hogy élje szép napjait,
napjait!

Szabad lesz a képzelet,
képzelet,
a világ is szép lehet,
szép lehet.
És ha beleképzeled,
képzeled,
élhetsz újabb életet,
életet.

Lehetsz te is mesehős,
mesehős,
aki okos és erős,
és erős!
Kitől szebb lesz a világ,
a világ,
s jobbá teszi a fiát,
a fiát!

Varázsolhatsz szebb létet,
szebb létet,
jóra tanít csak téged,
csak téged.
Elmúlik majd, ami rossz,
ami rossz,
a jó győz és messze fut a gonosz,
a gonosz.

Olvass, hallgass meséket,
meséket,
szebbüljön csak az élet,
az élet!
Mesekönyvet vegyetek,
vegyetek!
Örülnek a gyerekek,
gyerekek!

Aranyosi Ervin © 2023-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Ha egyszer megnövök,
csikós lesz belőlem,
egy ló sem fog soha
elfutni előlem.
Mind a barátom lesz,
s én majd tanítgatom,
az alföld pusztáit,
hátukról uralom.

S tudom a lovaim,
mind kedvesek lesznek,
barátként fogadnak,
tenyeremből esznek.
Vizet húzok nekik
gémeskút mélyéből,
jóllaknak abrakból,
friss széna ízétől.

Megmutatom nekik,
milyen a szabadság,
élvezzék a létet,
s nem kell ahhoz vadság!
Szilaj jókedvüket,
vágtában kiéljék,
föld felett suhanva,
a távot kimérjék.

Paták dobbanása
legyen szép zenéjük,
furulyán kísérve,
dalt játszom beléjük.
Ha jön az éjszaka,
szép legyen az álmuk,
szép életre vágyva,
teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok,
még egy csikóm sincsen,
a jó pásztorkutyám
az egyetlen kincsem.
Rajta tanulom még,
hogy kell lovagolni,
egy kedves, jó szívhez
közelebb hajolni.

Felülök hátára,
jól megkapaszkodom,
töri a fenekem,
de nem panaszkodom.
Ö sem mondja nekem,
hogy töröm a hátát,
vállalja a futást,
a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság,
s jó meglovagolni,
szívből adott szépség,
mesebeli holmi.
Úgy szép, ha kölcsönös,
ha segítjük egymást,
barátod szívében,
mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek,
ma még kutyagolok,
kutyán lovagolni,
kicsit fura dolog.
De minekünk tetszik,
és csakis ez számít,
ahogyan a szívünk
egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Mesét mondok, figyeljetek:
– Egyszer régen…, hol nem volt.
Élt egyszer egy farkaskutya,
háta, feje csupa folt.
Ám egy napon, megjött a tél,
a világra hó esett,
a bundáját eláztatta,
s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk,
nem lehetett önmaga,
foltok nélkül leáldozott
farkaskutya csillaga.
Úgy döntött hát, világgá megy,
s megkeresi foltjait,
hátha van egy „Foltos” ország,
és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt
nem tudtak Folt-országról,
talán azért, mert nem koptak
le foltok más jószágról.
A Jótündér, varázsgömbjén
észrevette a kutyát,
ahogy vitte országúton
a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta
és megjelent előtte,
mert szívét az együttérzés
jószándékkal benőtte!
Úgy döntött, hogy segít rajta,
visszaadja foltjait.
Ilyenek a jótündérek,
a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat,
amit a hó lemosott –
varázspálcát szedett elő,
s varázslatához fogott!
– Ám foltjaid addig élnek,
ameddig csak jót teszel,
amíg csak egy morcos ember
legjobb barátja leszel.

Csiszolgatod az ő kedvét,
szeretetre tanítod,
amikor épp búslakodna,
akkor jól felvidítod.
– Vállalod a megbízatást?
Nem lesz könnyű feladat,
de amíg e munkát végzed,
minden foltod megmarad!

És a kutya megígérte,
hogy hűséges barát lesz,
gazdájáért – foltjaiért –
mindenféle csodát tesz.
Úgy is lett, s e naptól kezdve
házőrző lett belőle,
szeretete, gazdájának
komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni,
és a kutyán nevetni,
mert a kutya bolondozott,
bohóc is tudott lenni.
Ám nem csak a vidámságot
csalogatta ő elő,
a szeretet többre képes,
valami csodás erő.

Tanította a gazdáját,
a társát megbecsülni,
másokkal is kedveskedve,
közelükbe kerülni.
Így sikerült barátokat,
új társakat találni,
és egy morcos, bús emberből,
egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt,
őket büszkén viselte,
rajongott a gazdájáért,
ráirányult figyelme.
Többet kapott a tündértől,
mi foltjánál többet ért:
Hálás volt, mert szerethetett,
és a szíve, szívhez ért…

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
Álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt,
– rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltótáblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

Én csak játszadoztam,
s meglepett az álom.
Játszópajtásaim
ott is megtalálom.
Álomország mélyén,
csodatenger partján,
homokkastély épül,
homokbucka alján…

Én csak játszadozom,
s élvezem a létet,
fényt viszek a mába,
oldom a sötétet,
kiragyog belőle
a szeretet-lángom,
így válok boldoggá,
rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok,
erről szól az élet,
szeretettel élek,
s másoknak mesélek!
Álom ország mélyén,
s itt a valóságban,
az élet értelmét,
egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fent repülök, égen szállok,
felhők között meg nem állok!
Fentről nézem a világot,
csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak,
felemelnek hosszú szárnyak,
Messzi földre szállok én,
bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem,
ülj le a fedélzeten,
less csak ki az ablakon,
mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Manók és tündérek,
egyéb csodalények,
szereplői lettek
néhány szép mesémnek.
Talán megmutatják,
jóvá, hogy kell válni,
Földön szebb világot,
hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is
mesehőssé válnánk,
szeretettel élni
nem csak megpróbálnánk,
hanem minden napon
varázsolnánk szépet,
s életre keltenénk
a saját mesénket.

Így lehetsz te manó,
jót akaró tündér,
angyal, vagy varázsló,
mielőtt eltűnnél,
de ha kedved támad,
huncutságod tegyed,
s váljon a világod
gazdagabbá veled!

Addig varázsoltam,
míg könyv lett belőle.
Ha olvasod, talán,
tanulsz is belőle!
Manókról, Tündérről,
sok-sok csodalényről
megtudhatsz titkokat,
kilépnek a fényből.

De vajon mit tudnak,
tanítani néked?
Hiszem, hogy csupa jót,
mesés emberséget!
Hogyan bánj másokkal,
hogy legyél önmagad,
s hajód vitorlája
máris széltől dagad!

Tudd meg, az ember is
csodalénynek számít,
szerető szíve van,
s ha mással jól bánik,
bizony, a világa
naponta megszépül,
csak hívd a meséket
olykor segítségül!

SOK SZERETETTEL AJÁNLOM MESEKÖNYVEM.
MEGRENDELHETŐ AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA:
ARANYOSI ERVIN WEBÁRUHÁZA

Aranyosi Ervin © 2022.01.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva