Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Te azt hiszed, hogy most, s csak egyszer élünk,
s azt is nyomorban, kétségek között?
Egy felsőbb, önző hatalomtól félünk,
s szívünkbe félelem és harag költözött?
Akkor hiszem, hogy céltalannak érzed,
de ez az élet lépcsőfok csupán!
Éld meg hát szépen, s örömmel a világod,
ne haldokolj egy életen át, bután!
Tedd szebbé léted, töltsd meg azt örömmel,
s mérj mosolyt másnak, nyújts segítő kezet!
Ne nagyra vágyás, – jóság vezesse lépted!
Járjon nyomodban béke, s szeretet!

Én nem hiszem, hogy meghalni születtünk,
a szenvedés, csak megtapasztalás!
Visszahat ránk, mind az, mit elkövettünk,
s tudjuk milyen, ha tőlünk kapta más!
Ha jót akarsz, hát törekedj a jóra!
Ne higgy el mindent, mit mások mondanak.
Lelkedbe nézz, ott várj a hívószóra!
Különleges vagy, nem csak egy rongydarab.
Lásd meg magadban a fénylő istenséget,
találd meg sorsod vezérlő fonalát.
Nem céltalan sokadik földi léted,
mit megterveztél egykor, odaát!

Csak kezd el végre Önmagad szeretni!
Tudd meg mi hajt, mért jöttél, mi a cél?
Egykor tudtad, de el kellett feledni,
így jár az ember, mind-mind, aki él!
Gyermekként még, megpróbáltad megélni,
de elhitették, hogy kicsi, s buta vagy!
Ellopták álmod, ekkor kezdtél félni,
elnyomták szíved, s győzött a fura agy!
Én nem hiszem, hogy most, s csak egyszer élünk!
Ha így lenne, lázadnék szüntelen!
Megkeresném, ki sorsomat megírta
és számon kérném, mért tette ezt velem?

Aranyosi Ervin © 2014-01-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva