Aranyosi Ervin: Levágott virágok

Szegény virágok haldokolnak,
elvesztették gyökereik.
Illatukért, szépségükért,
önzőn levágták valakik.
Ugyanígy ölik meg a fákat
önkényesen az emberek.
Élet helyén rabszolga- gyárak,
– a Föld elleni fegyverek…
A túlélés az egyetlen cél,
ám sosem él, ki haldokol!
Kipusztít mindent, ami élő,
s hiszi a földi lét pokol.
Ilyen az ember? Lelke nincsen?
Mindenek felett a pénz az úr?
Marakodik a hamis kincsen,
s köldökzsinórja meglazul.
Szépen, lassan kihal az élő,
MŰ-anyag nagyrészt, mit eszel!
Nyisd fel szemed és gondolkodj el,
általuk Te mivé leszel?