Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Egyszer voltam, hol nem voltam,
inkább élőn, sem mint holtan!
Írtam én a verseim,
s bennük ritmus és a rím,
jó pajtásokként megfértek,
értő, jó szívekhez értek,
újabb holnapot reméltek.
Világomról így meséltek:

Októberi délutánon,
láttam meg a napvilágom.
Emberek közt, Angyalföldön,
ahol hagynak zsörtölődnöm,
ott, ahol lélek terem.
Hol mégis lélektelen
a sors, mi nekünk adatott.
Nem vagyunk más, csak adatok!

Ha ennél mégis többek lennénk,
nem csak múló, kósza emlék,
akkor mögöttünk nyom maradna,
s nem halnánk bele a pillanatba!
Hanem egyre tennénk a dolgunk,
ahelyett, hogy csak morgolódunk!
Megtalálnánk létünk okát,
mit is terveztünk odaát!

Szóval, csecsemőként születtem,
s nem volt különös semmi bennem,
munkáscsalád körében éltem,
éppúgy szerettem, éppúgy féltem,
ahogy korábban felmenőim.
A magyar oktatás emlőin,
szívtam magamba a tudásom,
és átlagos volt e tudásszomj.

Ha érdekelt a tananyag,
tanulni nem voltam hanyag,
de tanárfüggő volt a lelkem,
s csodát adott az anyanyelvem!
Ám, akkoron nem éltem véle,
bár készült néhány kis vers-féle,
de senkinek meg nem mutattam,
velük csak időmet múlattam!

Majd – Nagyszüleimnek is hála –
jártam az élet-iskolába,
ismerkedtem a szebb élettel,
az éltető természettel.
Nyáron, falun nevelkedtem,
s ott nőtt nagyra életkedvem,
mert várt rám mező és az erdő,
voltam egyedül tekergő.

De akadt is jó pár barátom,
s szívem örült, mikor látom,
a ház körül a sok jószágot,
s bennük a kedves jóságot.
Sosem akartak bántani,
talán csak jót tanítani,
hogy mások mellett jól megférjek,
és ne vezessen önző érdek!

Annyi élmény ért szívemhez,
eljuttatott a tisztelethez,
mit a sok élő iránt érzek,
amikor róluk is mesélek.
Erdő, mező, patak, folyó,
hol kisdiákként lenni jó,
hol szeretetet tanult lelkem,
emlékük ma is itt él bennem.

Állatorvos akartam lenni,
előbb csak gimnáziumba menni,
aztán tán vár az egyetem,
hogy állatorvossá tegyen!
Ám, szüleim szakmát akartak,
hát órástanoncnak bevarrtak!
Nem éreztem, hogy az vagyok,
elszúrtam a gyakorlatot.

Az egysíkú, monoton munkát
sosem szerettem, te is unnád!
S a méreteknek ketrecében,
vagy lötyögtem, vagy el se fértem!
Újítani, alkotni vágytam,
s totemoszlopot esztergáltam,
nem tengelyt, óra kereket.
Az őrületbe kergetett!

Így e szakmának búcsút mondtam,
s rohantam tovább izgatottan,
állattenyésztő diák lettem,
de ott is elvették a kedvem,
mert gyógyszergyárak halálgyára,
a kisegeret, kispatkányt várta,
s kellett a tengerimalac,
s a kérdés: – Jó úton haladsz?

Szakmám után lassan beértem,
az érettségi nem nagy érdem,
s anyám nagy vágya kergetett,
hogy mégis diplomás legyek.
Már állatorvos nem lehettem,
hát Kaposvárra jelentkeztem,
ahol végül lediplomáztam,
a Fősulit végig csináltam.

De ettől sem lett jobb énnekem,
nem lett fénylőbb az életem.
Azután szerelembe estem,
páromban csak a jót kerestem,
s nagy boldogan meg is találtam,
ezért aztán férjévé váltam.
Született fiúnk, gyerekünk,
akire büszkék lehetünk.

Boldogan, ám, szerényen éltünk,
de jó érzéseket cseréltünk.
Lettünk egymásnak támasza,
éreztük,lelkünk tért haza.
S lettünk boldogan lélektársak,
szeretni, élni kellett már csak!
Közös célt, közös álmot látni,
mindig egymás kedvében járni!

Aztán egy költő lettem én,
így folytatódott a mesém,
nem lettem gazdag, nagymenő,
csak jó lelkeket ismerő.
Verseim ismerik sokan,
s mikor lelkemben megfogan,
ahogy ezt is, eléd teszem,
lásd tükrében az életem!

Aranyosi Ervin © 2025-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hasonszőrű barátok

A kép a Facebookról való

Aranyosi Ervin: Hasonszőrű barátok

A bundánk egy kicsit csapzott,
nagy volt kertünkben a sár,
mi barátok, hasonlítunk,
közös arcfestés kijár!
A vidámság közös bennünk,
játszunk, vígan nevetünk,
nem is tudjuk, vajon kutyák,
vagy emberek lehetünk?
Na jó, tudjuk, de nem számít,
együtt dobban a szívünk,
s van kópéság, amit együtt,
ha kell, túlzásba viszünk!

Aranyosi Ervin © 2024.05.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életiskola


Aranyosi Ervin: Életiskola

Világodban minden,
azért történik véled,
hogy tovább lépj, hogy fejlődj,
hogy szebbüljön az élet.

Ellenfélről, barátról,
tudd, hogy az Isten adta.
Minden az ég-világon
okkal kerül utadba.

Tanítód minden ember,
minden növény és állat.
Nyílt szívvel, szeretettel,
járd végig iskoládat!

Aranyosi Ervin © 2024-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert


Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert

Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam,
olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan!
Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes,
jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges?
Megszakadt a szívem érte, szeme könnytől párás,
ezt teszi az emberrel, a magányossá válás!
Ugattam hát, és az úton mentem csak utána,
jó lenne, ha észre venne és gazdámmá válna!
Tudod, nekem épp elég hely akad a szívemben,
odabújtam hozzá, s szívét átmelegítettem.
Simogatott kedves keze, barátjává váltam,
jó neki, hogy észrevettem, mert pont arra jártam!
Örülök, hogy ő is látott, s rám figyelmet szentelt,
így ma örökbe fogadtam – jószívvel – egy embert!

Aranyosi Ervin © 2024-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fénykép örök emlék


Aranyosi Ervin: A fénykép örök emlék

Na most, széles mosolyt kérek,
készítek egy fényképet!
Tudod, mikor hazamegyek,
naponta majd megnézlek!
Emlékszem majd minden percre,
fontos minden pillanat!
Bár nem fogunk találkozni,
de a fénykép megmarad!

Szépséged megörökítem,
szívemben örök maradsz,
s a fotó majd megerősít,
bár az időben haladsz.
Nem fognak rajtad az évek,
szép marad a mosolyod,
időtlen végtelenséged,
majd a képen hordozod.

Nem ejtelek rabul, mégis
velem mindig ott leszel,
és ha látom fényképedet,
mindig vidámmá teszel!
Megőrizlek szép emlékként,
s olykor gondolok majd rád,
s lehet, egyszer visszajövök
visszatérek még hozzád!

Talán újra készítek majd,
barátomról egy fotót,
s elviszem majd az élményt is:
– Vele milyen csoda volt!
Olyankor is megnézlek majd,
ha távol vagy, s nem vagy ott,
és a fénykép is mutatja,
hogy barátod maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretni lehet!


Aranyosi Ervin: Szeretni lehet!

Nyújtom mancsom, nyújtsd hát te is,
legyünk mától barátok!
Te vagy itt a legjobb dolog,
kit szívemmel ma látok!
Nem kell tenned különöset,
csak nyisd meg a szívedet!
Én egy olyan barát vagyok,
akit szeretni lehet!

Aranyosi Ervin © 2023-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Élő mászóka


Aranyosi Ervin: Élő mászóka

Megszülettünk és egy élő
mászókát is kaptunk!
Nézd meg, milyen kedvesen néz,
és nyugodt alattunk.

Nem morog ránk, nagyon kedves,
igazi barátunk.
Nem zavarja, ha játékból
a fejére mászunk.

Jól tűri a gyűrődést,
a hegyes cicakarmot,
nem uralja a lelkünket,
ő nem egy akarnok!

Megsimogat, megszeretget,
gondoskodik rólunk,
és mi ezért szeretettel,
hájával adózunk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Eljöhetnél!


Aranyosi Ervin: Eljöhetnél!

Tegnap írtam egy levelet,
válaszodra várok én.
Nem aludtam, nem is ettem,
sajnálhatnál: – Jaj, szegény!
Eljöhetnél személyesen,
simogatni lelkemet.
Milyen barát, akire már,
számítani sem lehet?

Aranyosi Ervin © 2022-06-30..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen szép ez a Föld


Aranyosi Ervin: Milyen szép ez a Föld

(Louis Armstong – What a Wonderful World című dala alapján)

Zöldellő fák,
bársonyos rét,
virágok százát
önti eléd.
Mesés a világ,
milyen szép ez a Föld!

Oly kék fenn az ég,
felhő, de szép,
csodás ez a nap,
s az éji sötét.
Mesés a világ,
idelenn, s oda fönt!

A szivárvány az égen
hét színben tündököl,
a mosoly ragyogása,
az emberek felől.
Baráttal fogsz kezet,
miközben kérdezed,
mitől szebb az élet?
Ha szeretet vezet!

Apró csecsemő,
majd nagyra nő,
élete útján,
nem legyen bökkenő!
Mesés a világ,
idelenn, s oda fönt!
Mesés a világ,
milyen szép ez a Föld!

Aranyosi Ervin © 2022-06-22..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy jó csere!


Aranyosi Ervin: Egy jó csere!

Nem vagyok én túl szép,
gazdagságom sincsen.
Nem is veszekednék
semmiféle kincsen.
Ám adnék valamit,
tiéd lesz ha kéred,
ha a kedvességem,
jóságra cseréled…
Szeretetem adom,
add hát a tiédet!
A szívembe zárlak,
mint barátot, téged!

Aranyosi Ervin © 2022.02.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva