Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Ostoba gépekkel kell ügyet intézned,
s közben szinte érzed, hogy hülyének néznek!
Sablon választ várnak a kérdéseikre,
s hiányzik belőlük az értelem tükre!

A gép követeli, adj meg egy jobb választ,
kérésed nem érti, s újabb kérdést választ!
S nem könnyű a gépet simán megkerülni,
ha emberire vársz, nem fog sikerülni!

Aztán, ha nem érti, amit elvársz tőle,
szétkapcsol, mert ennyi telik ki belőle.
Lopja az idődet, tönkreteszi napod,
s egyre fokozódik már ez az állapot!

Géphang, értetlenség, várakoztatások,
zenének hívott zaj, megaláztatások.
Sablonos világban, az ész mesterséges,
nincsen hely panaszra, nem is lehetséges!

Túl buta gépekkel vesznek minket körbe,
emberi értelmet így csalhatnak tőrbe.
Lejöttünk a fáról, két lábunkra álltunk,
a munka tett azzá, amivé mi váltunk.

Az emberi munkát, gépire cserélik,
lassan életünket is a gépek élik.
Érzéketlenség és értetlenség vár rád,
butítanak, s te a jobb világot várnád!
Bárcsak megértenéd, elveszik a munkád,
s az ügyintézéshez, idióta jut rád!

Aranyosi Ervin © 2025-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi lesz, ha…

Aranyosi Ervin: Mi lesz, ha…

Mi lesz, ha eltűnök?
Vajon majd keresel?
Verses honlapomra,
néhanap belesel?
Keresed-e könyvem?
Kellek még teneked,
hogy megerősítsem:
– Fontos a szeretet!

Rendelsz tőlem verset,
ha app-ot nem adok,
ha egyszerű ember,
s csak költő maradok?
Vagy beéred mással,
más is ír verseket,
legfeljebb hiányzik,
kicsit a szeretet!

Naponta dolgozom,
s pénzt ezért nem kapok,
de amíg világ lesz,
én ember maradok.
Amíg el nem tűnök,
teszem a dolgomat,
legyél verseimtől,
mindennap boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2025-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesterséges világban

Aranyosi Ervin: Mesterséges világban

Tudod, hogy az ember isten akar lenni?
Nem hagyja világát saját útján menni!
Beleavatkozik  Istennek dolgába,
nyomorúságot visz a saját sorsába!

Hogyan is kell élni? Régen elfeledte!
Tudatlanságot szór létébe helyette!
Technika világa, már nem őt szolgálja,
lassan ő lesz a gép, s a senkik szolgája.

A valódi tudás elvész, elenyészik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik,
elbutul, pénzt hajszol, lop, csal és harácsol,
önmagát pusztító, szép bitófát ácsol.

A gép okosodik, tanul az embertől,
az ember meg hiszi, szebb világ lesz ettől,
de a lét értelmét lophatják el tőle,
és előbb-utóbb agyhalott lesz belőle.

Eltűnnek a szakmák, mindent robot készít,
az emberi lélek lassan elenyészik.
Alkotás örömét csak a gépek „érzik”,
ez az elképzelés már több sebből vérzik.

Túl nagy állatkertet teremtett tán Isten,
és a Föld urának jövője már nincsen?
Csak gépek maradnak, s gyíkok, élősködők,
ők mondanak átkot az emberi faj fölött?

Lehet, hogy holnaptól gép írja a verset,
s géppé válnak, akik gépet ünnepelnek?
Az érzés, a lélek, tán holnapra kihal,
s megfojt minket a sors, robotkarjaival.

Aranyosi Ervin © 2025-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Honnan is indultam

Aranyosi Ervin: Honnan is indultam

Honnan is indultam,
hová is érkeztem,
elkísért a múltam,
ebben az életben.

Elkísért a múltam,
de nem volt teher,
patak volt az idő,
s az élet a meder!

Nem is az a fontos,
hová is érkezünk,
és már az sem számít,
hogy mivé leszünk.

Alkotunk-e szépet,
vagy csak lóg a kezünk,
hiszünk-e magunkban,
avagy kétkedünk?

A fontos, az a nyom,
amit hagyunk,
életet szépítő
lelkek vagyunk!

Nincsen hát más dolgom,
utamat bejárni,
őszintén szeretni
és emberré válni!

Ha ezt elmondhatom,
értelme volt,
az élet naponta
belém karolt!

Elkísért a múltam,
hívott jövőm,
átélni tanultam,
álmot szövőn.

Honnan is indultam,
nem érdekes,
a lelkem mindenben
értelmet keres.

Aranyosi Ervin © 2025-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kakukk az órában

Aranyosi Ervin: Kakukk az órában

Beköltöztem az órába,
kaptam szép feladatot,
így óránként időt mondok,
nektek kakukkolgatok.
Ez a bére a szállásnak,
a hangommal fizetek,
időt mondok, s melegítem,
hangommal a szívetek.

Nehéz munka, meg kell mondjam,
mert odabent sosincs csend,
a kerekek csikorognak,
így mérve a végtelent.
Jár az inga, jobbra-balra,
lépését számolgatom,
s fejben tartom, mondókámat
hányszor is kell mondanom!

Egyszer nagyon elrontottam,
elszámoltam magamat,
hívták is az órásmester,
ki az órákban matat.
Nem találta meg a hibát,
mert aztán nem tévedtem,
rajtam meg nem kérték számon,
hogy ezt vajon mért tettem.

Éjjel-nappal éberen kell
az órákat számolnom,
mert az ember nem számolja,
hát nekem kell rászólnom!
Én vagyok az óra őre,
szíve-lelke, s az a fő,
én nélkülem nem is telne
ilyen szépen az idő!

Aranyosi Ervin © 2024-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanítás – szívből

Aranyosi Ervin: Tanítás – szívből

Átadom a bölcsességet,
mit az életről tudok.
Remélem, majd megfontolod,
s ha kell, eszedbe jutok.
Boldog ember akkor lehetsz,
ha boldogítasz másokat,
jókedvet adhat a lelked,
ha szíved nem fáj sokat!
Keresd hát a jót, a szépet,
s azt másoknak add tovább,
szíved mélyén lelheted meg,
a boldogító csodát!

Aranyosi Ervin © 2024-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeptember

Aranyosi Ervin: Szeptember

Megöregszik a természet,
ráncos lesz a sok levél,
fű, fa, virág belefárad,
sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,
látványosat, színeset,
megpróbál vidámmá tenni
búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,
mit levéllel letakar,
jövő magját rejtegeti
földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,
tegyétek el télire,
az elálló eleséget,
állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,
raktár, odú, és vacok,
jól jön majd, ha nem találnak
élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,
szüreteljen lelkesen,
dallal teljen meg az élet,
borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,
szeptemberrel született,
préseljünk hát jó szőlőlét,
s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Egyszer volt,hol nem volt,
volt egyszer… az ember!
S voltak, kik kimondták,
ennyi nép itt nem kell!
Különben is mind-mind
egyre többre vágyna,
mindent tönkretéve,
folyton csak zabálna!

Nem elég az étel,
anyagi világát,
erősen fogyasztva,
teljesíti vágyát.
Felemészti földjét,
eladja a lelkét,
pénzre váltja múltját,
jelenét, jövőjét.

Kényelem, élvezet,
lelkének póráza,
rohan, mint vakegér,
és a rongyot rázza.
A gyengét, az éhest,
lazán eltapossa,
bűnét másra fogja,
s a kezeit mossa.

Egy maréknyi senki
irányítja mindet,
életről halálról döntve,
versenyt hirdet.
Akár, mint a múltban,
cirkuszt ad a népnek,
hogy ne vegyék észre,
hogy börtönben élnek.

Meghasonlottakat
vezetővé téve,
választást színlelve,
jut szavuk érvényre.
Látszat politika,
butítottat vakít,
törvények veszik el,
az ember jogait.

Majd a jogok után,
a tulajdont lopják,
míg a zsoldosok a
víg táncukat ropják.
Ők majd csak a végén
kerülhetnek sorra,
ha beteljesedett,
a világunk sorsa.

Okos lesz a világ
mindegyik eszköze,
és az embereknek
nem lesz hozzá köze.
Csak mikor fejükbe,
chipként beépítik,
mondván, az embernek
egészségét védik.

Mozdulni sem kell majd,
minden ott lesz helyben,
s ott dől el majd minden,
az emberi fejben.
Az agy képernyőjén
lesz vetített világ.
Technokrata élet
fog ott majd várni rád.

Megszűnik a lélek,
érzés és szeretet,
és amit akarnak
azt csinálnak veled.
Élő zombi leszel,
számítógép aggyal,
aki mit sem gondol,
semmit sem tapasztal!

Engem nem érdekel
e rút mese vége,
van még néhány évünk,
így nézzünk elébe!
Az emberiség még
nagyon mélyen alszik,
s uralja elméjét,
elbutító vak hit!

Várjuk a megoldást,
s nincs, aki segítsen!
Tehetetleneken
nem segít az Isten!
A pokolnak tüze
perzseli már arcunk,
megfőznek, mint békát,
miközben mi alszunk.

Aranyosi Ervin © 2024-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Énekelj és táncolj!

Aranyosi Ervin: Énekelj és táncolj!

Legyen jó a kedved,
nevess mindenen!
Engedd, hogy az érzés
szabaddá tegyen!

Derülj a világon,
és legyél szabad,
válts valóra végre,
elképzelt dolgokat!

Refrén:
Énekelj és táncolj,
őszintén nevess,
homlokot ne ráncolj,
hogy boldog lehess!
Énekelj és táncolj,
s tedd a dolgodat,
legyen szép világod,
tetőled boldogabb!

Légy teremtő ember,
holnapot hozó,
búslakodnod nem kell,
csak légy álmodozó!

Lásd csak meg a szépet,
hisz tiéd a világ,
ne kelljen hát mától
többé várni rád!

Refrén:
Énekelj és táncolj,
őszintén nevess,
homlokot ne ráncolj,
hogy boldog lehess!
Énekelj és táncolj,
s tedd a dolgodat,
legyen szép világod,
tetőled boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2024-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva