Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem közösség, csak Facebook!

Aranyosi Ervin: Nem közösség, csak Facebook!

Elhitették velünk: Ez itt egy közösség.
S azért hozták létre, hogy lelkünket fürösszék.
Nosza, építettünk rengeteg csoportot,
s jöttek is a népek, kit szél összehordott.
Épült is ezerrel az új Bábel vára,
s milliárdnyin lettünk rajta nemsokára.

Meghozta gyümölcsét, de más szüretelhet,
aki fizet érte, előny annak termett.
Aki ingyen adta szellemét, munkáját,
attól most elveszik bőven termő fáját.
Közösségből így lesz jó nézőközönség,
hogy politikával itt is nyakon öntsék.

Aki pénzért hirdet, annak fut a szekér.
Az itt letett munka, már említést sem ér.
Elveszik a magyar ember kultúráját,
tudáshoz vezető, égig érő fáját.
Műétel, műanyag, műsor kerül ide,
a pénzt meg a MULTI, s a bank zsebeli be.

Mesterségessé lesz a szórakoztatás,
elnyomó uralom, érzelmekre hatás.
Tényleg nem lesz semmink, és bolondok leszünk,
mert a pénz szerzésen jár folyton az eszünk.
Szépen megvezetve elveszik hazánkat,
mert a médiából ömlő méreg ránk hat.

Te meg elfeleded, ki érted dolgozott,
aki napjaidba olykor mosolyt hozott,
ki tette a dolgát, fény felé vezetett,
te most elengeded ezt a dolgos kezet?
Ha nincsen előtted, nem is keresed már,
s elhiszed, a jövő nélküle is megvár!

Nincs ki érted szóljon, veled ünnepeljen,
szebb jövőt mutasson, kérdésre feleljen.
Csupán áru marad, hogy elszívják pénzed,
és félelmet keltő, háborús idézet.
Sötétség vakít el, álnok csillogással,
te meg beéred egy hamis valósággal.

Aranyosi Ervin © 2026-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés 1. rész

Aranyosi Ervin: Teremtés
(Ballada a Szeretet Fénye alapítvány 30. évfordulójára)

Teremtés 1. rész

Egyszer volt, már nagyon régen,
élt az EGY a fényess-Égben,
rajta kívül nem volt semmi,
hát tudattal kéne tenni!
Megtapasztalni akart,
s egy világot kiagyalt.

Kíváncsi volt önmagára,
magában rálelt a vágyra,
s mivel ő volt a TUDAT,
keresett egy új utat,
hol a szabad akarat
célja a tapasztalat.

Létrejött az AKARAT,
aztán tovább is haladt,
s arra érzett már kísértést,
hogy megalkossa az ÉRZÉS-t.
Mikor megvolt mind a három,
eggyé is vált mindenáron.

TUDAT, AKARAT és ÉRZÉS
az úton az első lépés,
hiszen máris teljesebb lett,
így hát tovább is teremtett.
Elgondolás, tettrekészség,
érzelmekkel teli LÉT-ség.

Óhaját kivetítette,
s a HET-et megteremtette.
Létrehívott hét szeráfot,
kiket tudattal megáldott,
s mert az akarat nagy érték,
nekik adta. De nem kérték!

Rájuk bízta, vigyék tovább
a teremtést, az élő csodát,
ám ők nagyon nem akarták,
a nagy álmot megzavarták.
Elvesztették a nagy kincset,
szabad akaratuk nincs meg.

Sajnálta hát a Jóisten,
hogy akarattal bíró nincsen,
s ahogy egykor a nagy HET-et,
teremtett kis embereket.
Ám azokból nagyon sokat,
kiket gyermekévé fogad.

Szabad akaratot adott,
s ez az emberekre hatott.
Éltek vele, s visszaéltek,
s létrejött az önző érdek.
Jött hát a sok kalamajka,
egymást bántó, ronda fajta.

Ebből káosz kerekedett,
mi bántja az embereket,
felborítva ősi rendet,
sok-sok fájdalmat teremtett!
Szólt a Jóisten a HÉT-hez,
mert az ő szíve is érez.

Csináljanak végre REND-et!
Az ember KÁOSZ-t teremtett!
Ám az ember izgett-mozgott,
a világon egyre rontott,
és ez így ment korokon át,
s nem kereste a JÓ okát.

Közelebb ment Istenéhez,
ő tervez, és Isten végez.
Hisz az Atya észrevette,
teremtménye úgy szerette,
ahogy ő a teremtményét,
benne látva tükörképét.

Lám csak, jó az Isten, jót ád,
felvitte az ember dolgát!
Így az egyensúly felborult,
világ felett bealkonyult.
Aztán minden kettészakadt,
s ebből persze több gond fakadt.

Létrejött a nő s a férfi,
aki egymást meg nem érti,
és a világ kettőssé lett,
a nappal párja az éj lett.
Lett születés, és lett halál,
s minden, ami párra talál.

Az ember addig fészkelődött,
míg egy sorozat elkezdődött,
drámai volt, és végzetes,
s olyan fájón ígéretes.
Nem is volt a célja más,
csak minél több tapasztalás.

Keletkezett sok új világ,
dimenzión, bolygókon át,
létrehozva lét-tereket,
sorssal vívódó lelkeket.
Megalkotott természetet,
boldog élőt, s enyészetet.

Ez mind az emberre hatott,
ki többet tapasztalhatott.
Hogy teremtője tudja jól,
saját világa róla szól.
Csak gyűlt a sok tapasztalat,
mert az idő folyvást haladt.

A Teremtő is álmodott,
egy nagy könyvtárt létrehozott,
összegyűjtve, amit talált,
amit teremtettje csinált,
s egyre többet s többet tudott
magáról, aki alkotott.

Az embertől tanult magáról,
s a megteremtett szép világról,
melynek fénylőn is szólt dala,
de volt árnyékos oldala.
Így vált legkisebb gyermekéből
a kedvenc, kit ismersz már mesékből.

Az ember lett a legfontosabb,
aki így teremtett sokat.
Mert tovább vitte a teremtést,
tapasztalást és megcselekvést.
Az ember lett a középpontban,
és tette dolgát izgatottan.

Teltek hát, s múltak a korok,
mint könyvekben leírt sorok,
s egy planétával többje lett,
amely kapta a Föld nevet.
Az ember rosszul álmodott,
bántó volt, s megátalkodott!

Az ANYAG-ba beleragadt,
s jó benne oly kevés maradt.
Kilépni onnan nem tudott,
az árnyékkal megalkudott!
Így Atyja ellen fordult hát,
s a szeretettel szembeszállt!

Elvesztette hát önmagát,
s a visszaútra nem talált.
Elfelejtette, hogy mit jelent
a jó érzés, a szeretet.
Hogy mit jelent fénylényként élni,
és megtanult rettegni, félni.

S akkor eljött az AKARAT,
s Jézus képében itt maradt.
Az embernek példát adott,
Isten fiaként alkotott.
Mutatott élő szerepet,
hogyan gyógyít a szeretet.

Az ember halálra ítélte,
bármily csoda volt ittléte,
nem igazán ismerte fel,
hiába annyi égi jel,
nem akart nyomába lépni,
folyton szeretettel élni.

Mindig akadt egy kisebbség,
akik a többséget lesték,
megfigyelték és uralták,
mérgezetté vált a világ.
Hát elpusztult a szeretet,
keresztfáján kiszenvedett.

S miért kellett meghalnia,
hiszen ő az Isten fia?
Igaz, aztán harmadnapon
feltámadott, s élő vagyon.
A Hetek meg egybegyűltek,
s az ember felett törvényt ültek.

Az égi sereg hét vezére
mégsem juthatott döntésre,
bár hárman kijelentették:
vesszen a Föld, s legyen emlék!
Hárman viszont mást akartak,
még egy esélyről szavaltak.

A hetedik mást javasolt,
a tapasztalásról dalolt:
– Menjünk csak le mind a Földre,
olyan földi gúnyát öltve,
s vizsgáljuk az embereket,
maradt-e bennük szeretet!

Így is tettek, le is jöttek,
vizsgálódnak, érdeklődnek,
él-e még az emberekben
szeretetfény a lelkekben?
A Földet így megmenthetjük,
ha egymást jobbá szeretjük!

Aranyosi Ervin © 2026-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hinni akarok!

Aranyosi Ervin: Hinni akarok!

Hinni akarok önmagamban,
élni a versben és a dalban!
Beköltözni mások szívébe,
simogatva és hozzáérve!
Olykor szemeket nyitogatva,
az elesettnek reményt adva.
Mutatva, hogyan kell szeretni,
egy csepp világot jobbá tenni,
az elesettet felemelni.

Hinni akarok az emberben,
innen van isteni tervem,
hogy elmondjam, egyek vagyunk,
közös szép úton haladunk.
És nem kell egymástól elvenni,
csak adni, boldogabbá tenni,
élvezni együtt ezt a létet,
eloszlatva a rút sötétet,
hogy ne éljünk túl hamar véget!

Hinni akarok a jövőben,
a valós álmokat szövőben!
Hinni az apró csecsemőben,
kiben istenfény árad bőven.
A gyermekben, ki tiszta szívvel,
még őszintén igazat mível.
Kit nem szabad elrontanunk,
hisz ő lehet élő tanunk,
hogy földi emberek vagyunk.

Hinni akarok Istenemben,
hogy enged élni jobban szebben,
hogy újjá teremt egy világot,
hogy élővé tesz boldog álmot.
S megéljük azt, amiért lettünk,
ha már embernek megszülettünk,
megtanuljuk az emberséget,
mit támogat a szép természet,
s a lelkünk többé el nem téved!

Aranyosi Ervin © 2026-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szívemmel látok

Aranyosi Ervin: A szívemmel látok

Érzem, hogy belőled
a szeretet árad.
Nincs is a világon
jobb ember te nálad!
Ne hidd el, ha mégis
mást mondanak mások!
Higgy csak mindig nekem,
a szívemmel látok!

Aranyosi Ervin © 2026-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mire jó a dorombolás?

Aranyosi Ervin: Mire jó a dorombolás?

Mire jó a dorombolás,
mikor egy cica „zenél”?
Jobb orvosság, bármi másnál,
vibrálása sokat ér!
Tiszta szeretetből fakad,
elégedettség jele.
Könnyen gyógyul az embernek
a szíve, s a tüdeje.
Dorombolás, de jó szokás,
naponta kiélvezem.
Örömöt ad: – általa is
szeretek és létezem.
Persze, kell egy cica hozzá,
kit a kezem simogat,
akit el kell kényeztetnem,
– s adok neki finomat…

Aranyosi Ervin © 2014.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyalok

Aranyosi Ervin: Angyalok

Angyal lennék? Az vagyok?
Milyenek az angyalok?
Glóriájuk, fenn ragyog!
Értelmük már nem gagyog.

Beszél hozzád, megmutat,
elképzeltet jó utat,
s közben rajtad jól mulat,
s a jussod az ámulat!

Angyal vagy talán te is,
aki az emberben hisz,
így aztán jó útra visz,
holnaptól mást így tanítsz!

Lám csak, angyalok vagyunk,
jót adunk és jót kapunk,
s ha egy úton haladunk,
szebb világot alkotunk!

Aranyosi Ervin © 2026-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Tán nincs még késő emberek,
hogy megmentsük az életet!
Mesés Földünk még nem halott!
Kihalni tán te sem hagyod!
Van itt dolog, nem is kevés!
Ha eltűnne a szennyezés,
ha nem szemétre gyártanánk,
ha élni hagynánk Föld-anyánk!

Csak nyissuk fel a szemeket,
hogy egy út van, a szeretet!
Éljen jól minden létező,
s ne legyen többé éhező!
Ne legyen többé háború,
legyen az ember nagykorú!
Tudja honnan jött, merre tart,
csillapítsa a mű-vihart!

Hiszen egyek vagyunk mi mind,
s élhetnénk a szívünk szerint!
Nem kell a pénz és a siker,
csak sok ember, ki élni mer!
Hisz zsákutca, hol haladunk,
s kihalunk, ha így maradunk.
Földünk majd megrázza magát,
s ledobja a sok ostobát!

Fejünkre nő sok okos gép,
s hatalmasok teszik fölénk,
mert oly fontos a kényelem,
és az uralt, igénytelen.
Más tegyen értünk, helyettünk,
s nem látjuk, hogy mivé lettünk,
telhetetlenné vált szívünk,
s csupán a nagy PÉNZ-ben hiszünk.

Fejünkre mocskot öntenek,
a lelkünk bántástól beteg!
S mint rossz filmet nézzük, mi lesz,
fejfánkra virágot ki tesz?
Gyűlik a mocsok, a szemét,
de azt készen teszik eléd,
s ural a PÉNZ, az istened,
s nem látod, mit is tesz veled.

A jólétbe halunk bele,
de nem leszünk többek vele.
Pokolra küld a hatalom,
akkor is ha nem akarom.
Rossz álom csak az életünk,
az elmúlás felé megyünk.
A pénznek árja, elsodor,
lelkünk uralja a nyomor.

Másképp kellene élni már,
vedd észre, utad oly sivár,
álságos kincset gyűjtögetsz,
amely egy nap majd sírba tesz!
De te dobod el életed,
mikor tanítod gépedet,
s már elhiszed, hogy többet tud,
de a tudáshoz tőled jut!

Ám tudd, érzéketlen marad,
örömöt, álmot egy sem ad!
Hiányzik lélek és a szív,
amely valós életre hív.
Nincs benne igaz képzelet,
bár egy nyelven beszél veled,
de nélküled, csendben marad,
előre általad halad.

Használd csak, s a fejedre nő,
előtted már a hegytető,
mögötte ott a szakadék,
abba hull majd a maradék!
Anyagba szorult a világ,
s kihal lassan az, aki lát.
A vakok meg mennek tovább,
s kívülről várják a csodát.

Ki fog reánk ordítani,
hajónk meg kell fordítani!
Vitorlánk duzzad, száll velünk,
nem értünk van, de ellenünk!
Mert épp rossz szél kapott bele,
s végül pokolra jutunk vele.
Irányt kellene váltanunk,
s rájönni végre kik vagyunk!

Média mocska elvakít,
leszakadt közöttünk a híd.
Hiába borús fenn az ég,
nem hull eső sosem elég.
Csak szürke égbolt búsít el,
s talán a Nap már fel se kel.
A lélek sötéten borong,
nem fénylik ránk a Napkorong.

Aranyosi Ervin © 2026-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Talán azért jöttem,
hogy hitet, reményt adjak,
szemeket felnyissak,
jó ember maradjak!
Hogy ne is törődjek
az árnyékvilággal,
inkább csak a fényből
kinövő virággal!

Talán azért lettem,
hogy utat mutassak,
jó szó erejével
más lelkekre hassak!
Kimondjam, leírjam,
mit elhinni nem mer,
hogy lássa világát
a megtévesztett ember.

Talán azért vagyok,
hogy hírnöke legyek
a szeretet fénynek,
melynek útján megyek.
Meggyújtsam másokban
a már kihűlt lángot,
s jobbá varázsoljam
a feldúlt világot!

Talán azért érzem,
hogy van feladatom,
hogy a napi munkám
abba nem hagyhatom,
mert a remény él még,
s van, aki hisz benne,
anélkül világunk
kopár, üres lenne.

Talán azért is kell
mást is felemelnem,
mert a jövő magja
itt csírázik bennem!
Ha én nem öntözöm,
elszárad és kihal.
Mi lesz így az ember
mesés álmaival?

Talán azért élek,
hogy ébresztgesselek,
magasba emelőd,
bátorítód legyek.
Megmutassam, szívvel
hogy kell jobbá válni,
s elhitessem azt,
hogy meg tudod csinálni!

Aranyosi Ervin © 2026-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Mástól várod a megoldást?
Sohasem leszel szabad!
Azt kellene észrevenned,
hogy világod elszalad!

Más nem tudja megoldani
helyetted a gondodat,
tüzet nem fog eloltani,
ki csak odamondogat!

Bár segítők segíthetnek,
hogy megtaláld jó utad,
de a tudás ott él benned,
s ha figyelsz rá, jót mutat.

Állj csak meg a rohanásban,
vizsgáld csak meg lelkedet,
száguldozva, kapkodásban,
a jót fel nem ismered!

Mi lenne, ha megkeresnéd
magadban az okokat,
s visszavennéd kezedbe
a döntést hozó jogodat!

Más nem érezhet helyetted,
s nem tudja, mi jó neked,
egyedül csak te vagy képes
helyrehozni életed!

Az orvos nem gyógyított még,
tanár tudást nem tanít,
jogász is csak megkutyulja
az igazság dolgait.

Az ember szemétre termel,
csak fogyjon el egyre több,
a jóság nem is feltétel,
és a romlás szembeköp!

Látod, magunk alatt vágjuk
büszke ésszel ki a fát,
így omlik le Bábel-tornya,
és agyonnyom a világ.

Élhetetlen lény az ember,
csak harácsol, s nem szeret,
mindig csak utólag bántja
lelkét lelkiismeret.

Fel kellene szemed nyitnod,
végre látnod kellene,
mielőtt még elnyel minket,
az önzésnek tengere.

A világ nem minket szolgál,
mert a szolgák mi vagyunk,
ha így folytatjuk a dolgunk,
mindannyian kihalunk.

Nem is marad más utánunk,
csak lézengő robotok,
kik egy maréknyi gonoszért,
lapátolnak homokot.

Új létforma lesz a földön,
mely érezni képtelen,
ám, a hazugság-tudásból,
tudománya végtelen.

Aranyosi Ervin © 2026-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli vendégek

Aranyosi Ervin: Téli vendégek

Az erdei állatoknak
nehéz most az élete,
nem rakja a tányérjukat
a természet még tele!

Az ember tehet csak értük,
aki szívvel megetet,
akinek a szíve képes
árasztani meleget.

Etetőkbe hadd kerüljön
pár egyszerű eledel,
amitől az éhes állat,
túlélő készletre lel.

Magvak, gyümölcs, faggyú lehet
ami éhet csillapít,
mely belülről melegíti
erdő-mező vadjait.

Szikrázik a hó a tájon,
szívet szorít a hideg,
pár apróság, szívből adva,
a holnapot menti meg.

Aranyosi Ervin © 2026-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva