Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

“Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

“Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben


Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben

(Enya: Echoes in rain címú dala alapján)

Susog a szél,
visszhangja kél,
eső szitál,
míg földet ér.
Múlik az éj,
ébred a nap,
sötét falak,
leomlanak.

Ébred a fény,
tiszta remény,
úton vagyok,
utazom én.
Jó az irány,
mozgásban tart.
Egy újabb nap,
pont engem akart!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Az eső zenél,
visszhangja kél,
még hazaér,
aki csak él.
Eljön az éj,
de tőle ne félj,
újabb nap jön,
míg él a remény!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Aranyosi Ervin © 2021.08.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok “karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ürge ima


Aranyosi Ervin: Ürge ima

Óriási a szárazság, honnan lesz így kenyerem?
Imádkozom, jöjjön eső, összeteszem tenyerem.
Na, de csak úgy óvatosan jöjjön az a csapadék,
ürgelyukunk is beázhat, s elázhat a maradék,
amit eddig megspóroltam, hogy majd télire legyen,
de ha beázik a spájzunk, nem áll el majd vizesen.
Szóval, kéne egy kis eső, hadd teremjen a mező,
hadd teljen meg minden raktár, lakjon jól az éhező!

Aranyosi Ervin © 2018-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Festmény: Jacsó Teodóra (akvarell)

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Egyszer volt, hol nem volt,
talán a mesében…
Élt egyszer egy angyal,
zafír füvű réten.

Mikor eső esett,
szivárványt varázsolt,
és hogy meg ne ázzon,
az alá bemászott.

Vitte mesekönyvét,
és olvasni kezdte,
miközben a felhő
nedvét eresztette,

Napfényes perceket
olvasott belőle,
így a morcos felhő,
tovaszállt felőle.

Mindig és mindenre
volt egy jó meséje,
akinek gondja volt,
rögtön lett reménye.

Mert bizony az angyal,
mesével varázsolt,
mosollyal vidított,
bús lelkeket ápolt.

Minden apró gyerek,
ki róla vett példát,
megtanulta tőle,
hogy: – Mesédet éld át!

Keress olyan mesét
mely szíved vidítja,
mert a boldogságnak
vidámság a nyitja.

Amikor teheted,
végy egy mesekönyvet,
mert a mese szárnyán
élni, s szállni könnyebb.

Mikor bánatos vagy,
keresd meg az angyalt,
ő már a mesékkel
mást is megvigasztalt.

Egyszer volt, hol nem volt,
s lesz a valóságban!
Vidáman, nyílt szívvel
járjál a világban!

Angyal és a mese
mindig legyen véled!
Legyél attól boldog,
hogy álmaid éled!

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ázott veréb


Aranyosi Ervin: Ázott veréb

– Ejnye, veréb, te buta,
mért nem bújsz egy odúba?
Mért ülsz ázva ég alatt,
mért áztatod még magad?
Tollad vizes, csupa kóc,
amíg itt ülsz, s vacakolsz,
kereshetnél meleget,
s száradhatnál eleget.

Bizony, vizes szárnyakkal,
már repülni sem akar.
Összehúzza csak magát,
s nem hallatja a szavát.
Nem ugrál, nem csiripel,
szárnya sem repíti fel.
Elsiratja mindenét,
Ő egy ázott kisveréb!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)


Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újra itthon (dalszöveg)

Aranyosi Ervin: Újra itthon
(Blackmore’s Night: Home Again című dalának magyarítása)

Jártam a világnak,
számos szép helyén,
új kalandra csábított a vágy.
De mit számít mindez,
ha szívem rejtekén,
egy érzés mindig visszahúz hozzád.

Refrén:

Drága jó barátok,
régi cimborák
a világot bárhol járom én,
hangotok meghallom,
a szív hívószavát,
álmaimon át repül felém.

Táncot jár a holdfény,
az eső dalol,
Itthon érzem magam én csak jól!
Nevet rám a napfény,
madár hangja szól,
itthon érzem magam én csak jól!

Ha játszol a tűzzel,
megégeted magad,
de kaphatsz még a sorstól új esélyt!
Ha tanulsz belőle,
az jó tapasztalat,
de ne feledd, ki itthon vár és félt!

Refrén:
Drága jó barátok,
régi cimborák
a világot bárhol járom én,
hangotok meghallom,
a szív hívószavát,
álmaimon át repül felém.

Táncot jár a holdfény,
az eső dalol,
Itthon érzem magam én csak jól!
Nevet rám a Napfény,
madár hangja szól,
itthon érzem magam én csak jól!

Mikor elfáradok
visszatérhetek,
csendben ülni, s megpihenni én.
Megrohan sok emlék,
– de szép volt veletek –
s őrzöm kincsem szívem rejtekén!

Refrén:

Drága jó barátok,
régi cimborák
a világot bárhol járom én,
hangotok meghallom,
a szív hívószavát,
álmaimon át repül felém.

Táncot jár a holdfény,
az eső dalol,
Itthon érzem magam én csak jól
Nevet rám a Napfény,
madár hangja szól,
itthon érzem magam én csak jól!

Drága jó barátok,
régi cimborák,
a világot bárhol járom én,
hangotok meghallom,
a szív hívószavát,
álmaimon át repül felém.

Táncot jár a holdfény,
az eső dalol,
itthon érzem magam én csak jól
Nevet rám a Napfény,
madár hangja szól,
itthon érzem magam én csak jól!

Táncot jár a holdfény,
megdobban a szív
amikor megérzem az otthon hív!
Felderül a lelkem,
az Isten megsegít,
amikor meghallom az otthon hív.

Aranyosi Ervin © 2017-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőtánc


Aranyosi Ervin: Esőtánc

Csipeg-csepeg az eső,
háztetőket verdes ő.
Ablakokon bekopog,
fák ágain lecsorog.

Friss vizével meglocsol,
utcán, járdán locspocsol.
Pocsolyákat önt neked.
hátha támad ötleted?

Hátha pocsolyára vágysz,
víg ám esőben a tánc,
hadd loccsanjon szerteszét,
hullám vigye, jaj de szép!

Az eső csipeg-csepeg,
szép ritmusban csepereg,
dallam kell csak, s jön a dal,
az idő még fiatal.

Tócsa csillog mindenütt,
esőcsepp vállamra üt,
levelekről lecsepeg,
vidám leszek, s nevetek!

Mért is lennék szomorú?
Mert a gödör homorú?
Összeszedi a vizet,
elnyeli és nem fizet!

Az eső az jár neki,
esőfelhő eteti,
legyen nagy a pocsolya,
ragyogjon a mosolya!

Aranyosi Ervin © 2017-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva