Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Esernyő a kutyusnak


Aranyosi Ervin: Esernyő a kutyusnak

– Mi az kutyus? Nincs esernyőd?
Jól eláztattad a bundád!
Az esőben nem mászkálunk,
jó lenne, ha te is tudnád!
Az én ernyőm elég nagy lesz,
hogy alatta jól elférjünk.
Ne ázz tovább az esőben,
várják már, hogy hazaérjünk!
Otthon majd megtörölgetlek,
vigyázok, hogy meg ne fázzál!
Legközelebb hívj magaddal,
s hozok ernyőt, hogy ne ázzál!

Aranyosi Ervin © 2023-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel újra festve…


Aranyosi Ervin: Hittel újra festve…

Bárányfelhőt festettem az égre,
körülötte bemázoltam kékre…
Jött az eső, és mindet lemosta,
nagy szürkeség költözött a MOST-ba!

Míg alkottam kedvem is vidám volt,
mosolygott rám a sok kék, vidám folt,
felhőcskéim derűsen repkedtek,
elszálltak a ragyogó Nap mellett!

A színeim mind könnyé változtak,
a szívembe keser-érzést hoztak,
lehervadt, mint holt virág, a kedvem,
szomorúság ébredezett bennem.

Végül együtt sírtam az esővel,
mint egy régi, fáradt ismerőssel.
Míg a felhők eltűntek az égről,
s Nap ragyogott fel a messzeségből.

Letöröltem könnyeimet én is,
hiszen lehet ez a világ szép is,
visszatérhet régi, vidám kedvem,
jó érzések ébredeztek bennem!

Elővettem ecsetem, festékem,
a kék égről volt ezer emlékem,
bárányfelhőm is felszállt az égre,
víg, jó kedvem is visszatért végre!

Tudtam, hittem, minden rossz elmúlhat,
a helyzetem, ha hiszem, javulhat,
visszatérhet minden, ami szép volt,
felragyoghat felettem az égbolt!

Aranyosi Ervin © 2023-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárvány készül


Aranyosi Ervin: Szivárvány készül

Az eső, maga a csoda,
ahogy a víz hullni kezd,
vízcsepp pettyek játszadoznak
odafent és idelent!
Ha a Nap is kedvet érez,
fényt vetít az égre fel.
Elkészül a szép szivárvány,
kár, hogy azt nem érem el!

Hosszú ecset kéne nékem,
keverhetnék színeket,
égre festve megmutatnám,
valamennyit így neked!
Eső miatt nem búsulnál,
csodát látva az égen,
a világot szebbé tenné
valamennyi festményem!

Odafentről mosolyogna
a földre a szeretet,
s nem is kéne már mást tenni,
csak rányitni szemedet.
Minden ember mosolyogna,
ahogy nézné az eget,
s megértenék a szivárványt:
– Az öröm megérkezett!

A zöld felett ott a kék ég,
a Napunk sárgán ragyog,
vörös szín is tündökölne,
és még két színt ott hagyok!
Indigókék, ibolyával,
így lesz teljes a csoda,
fehér fényből varázsolnám
ecsetemmel fel oda.

Milyen hosszú ecset kéne,
mily hatalmas képzelet,
befesteni szép színekkel,
megmintázni az eget.
Ha behunyom szemeimet,
szivárványom láthatom,
ha van kedved, te is alkoss,
álmaimat rád hagyom!

Aranyosi Ervin © 2023-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne sírj felhő!


Aranyosi Ervin: Ne sírj felhő!

Ne sírj felhő, nincs rá okod,
elég, hogy a szívem zokog,
szerelemtől nyert rá jogot,
jobban fáj már, mint az szokott!

Ne sírj felhő, én sem sírok,
pedig élni alig bírok!
Alig élek, fáj a szívem,
cserben hagyták már egészen.

Ne sírj felhő, nincs rá okod,
elég, hogy a szívem zokog!
Elhagyott, akiért dobog!
Fúj a szél, s az eső kopog.

Ne sírj felhő, majd el múlik,
vagy elkísér, léten túlig!
Vissza nem jön ki elhagyott,
aki nélkül árva vagyok.

Ne sírj felhő, ki süt a Nap,
bánatommal a szél szalad,
csak ne égne, csak ne fájna,
bárcsak lelkem köddé válna!

Ne sírj felhő, ne sírj felhő,
talán majd a holnap eljő,
kisüt a Nap fejem felett,
megtalálom szerelmemet!
Újra kezdem életemet…

Aranyosi Ervin © 2023-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

„Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

„Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben


Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben

(Enya: Echoes in rain címú dala alapján)

Susog a szél,
visszhangja kél,
eső szitál,
míg földet ér.
Múlik az éj,
ébred a nap,
sötét falak,
leomlanak.

Ébred a fény,
tiszta remény,
úton vagyok,
utazom én.
Jó az irány,
mozgásban tart.
Egy újabb nap,
pont engem akart!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Az eső zenél,
visszhangja kél,
még hazaér,
aki csak él.
Eljön az éj,
de tőle ne félj,
újabb nap jön,
míg él a remény!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Aranyosi Ervin © 2021.08.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok „karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ürge ima


Aranyosi Ervin: Ürge ima

Óriási a szárazság, honnan lesz így kenyerem?
Imádkozom, jöjjön eső, összeteszem tenyerem.
Na, de csak úgy óvatosan jöjjön az a csapadék,
ürgelyukunk is beázhat, s elázhat a maradék,
amit eddig megspóroltam, hogy majd télire legyen,
de ha beázik a spájzunk, nem áll el majd vizesen.
Szóval, kéne egy kis eső, hadd teremjen a mező,
hadd teljen meg minden raktár, lakjon jól az éhező!

Aranyosi Ervin © 2018-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Festmény: Jacsó Teodóra (akvarell)

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Egyszer volt, hol nem volt,
talán a mesében…
Élt egyszer egy angyal,
zafír füvű réten.

Mikor eső esett,
szivárványt varázsolt,
és hogy meg ne ázzon,
az alá bemászott.

Vitte mesekönyvét,
és olvasni kezdte,
miközben a felhő
nedvét eresztette,

Napfényes perceket
olvasott belőle,
így a morcos felhő,
tovaszállt felőle.

Mindig és mindenre
volt egy jó meséje,
akinek gondja volt,
rögtön lett reménye.

Mert bizony az angyal,
mesével varázsolt,
mosollyal vidított,
bús lelkeket ápolt.

Minden apró gyerek,
ki róla vett példát,
megtanulta tőle,
hogy: – Mesédet éld át!

Keress olyan mesét
mely szíved vidítja,
mert a boldogságnak
vidámság a nyitja.

Amikor teheted,
végy egy mesekönyvet,
mert a mese szárnyán
élni, s szállni könnyebb.

Mikor bánatos vagy,
keresd meg az angyalt,
ő már a mesékkel
mást is megvigasztalt.

Egyszer volt, hol nem volt,
s lesz a valóságban!
Vidáman, nyílt szívvel
járjál a világban!

Angyal és a mese
mindig legyen véled!
Legyél attól boldog,
hogy álmaid éled!

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva