Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

júl
10

By

Aranyosi Ervin: Szabaddá válni

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szabaddá válni

Rémület álmunkból fel kéne ébrednünk,
keresni az utat egy szebb világ felé!
Mind, amire vágyunk, régen itt él bennünk,
s ki lélekkel vágyja, biztos meglelé.

Technokrata világ fojtó szorítását
el kéne engednünk, nem kell az nekünk!
Meglelni az éden mesés, földi mását,
gazdagodjon végre, a világ velünk.

Régi történelmünk újra kéne írnunk,
az emberi lélek szabad, mint a szél!
Annyit kell szeretnünk, amennyit csak bírunk,
s hallgatni szívünkre, hozzánk mit beszél?

Le kellene dobnunk magunkról a láncot,
mely börtönné tette e csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2021-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By

Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom

Szállj csak sólyom, repülj el messzire,
vidd el a szívemnek hívószavát!
Jöjjön el véled, ha visszatérsz majd ide,
mindaz ki magyarnak érzi magát!

Szállj csak sólyom, hozd vissza népemet,
szárnyaddal óvd meg a magyar hazát!
Adj reményt és hitet, élhető életet,
védd meg a népednek szép igazát!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Szállj csak sólyom, kapd fel a lelkemet!
Szabadság vágyamat égig emeld!
Adj reményt és hitet, emeld fel nemzeted,
ki várja a megváltó égi jelet!

Szállj csak sólyom, tárd ki a szárnyaid,
add vissza népednek régi hitét!
Szállj csak sólyom, add vissza álmait,
hadd legyen boldog itt a földi lét!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Aranyosi Ervin © 2020-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
7

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin:
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!

Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
elárvult szíveket is boldoggá tenni!
Varázsolni szívvel igaz boldogságot,
mennyországgá téve az egész világot!

Hisz csak szeretetre sóvárog a lélek,
egy kis szeretetért bármit megtennének,
de hiába, ha a szívük nem tud adni,
mások szeretetét nem képes fogadni!

Locsolgasd mosollyal, kedves szép szavakkal,
legyen a tenyered terülj-terülj asztal,
hagyd arcára sütni lelkedből a Napot,
így építs lelkébe szeretet alapot!

Tegyél néhány kedves gesztust társaidnak,
használd jóságodat lelkek közé hídnak!
Töltsd meg mások lelkét jó energiával,
s a földi pokolból mindenki kilábal!

Legyünk hát fényszórók, mutassuk az utat,
leljen rá mindenki, ki jó után kutat!
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
együtt boldogulni, és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
5

By

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin és eddig megjelent verseskötetei

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Volt egyszer egy költő,
embertestet öltő.
Napját versírással,
olvasással töltő!

Nézte a világot,
s nem tetszett, mit látott,
hogy az emberiség
hurcol egy nagy átkot.

Lelküket azóta,
harag bénította,
mert szeretni őket
más nem tanította.

Ha a sors így hozta,
hát elhatározta,
vállalkozik ő majd
erre a szép posztra.

Volt tehát egy költő,
földi lelket öltő,
szerető tanítást
verseibe töltő.

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
17

By

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Az embert szolgáltam egész életemben,
de már nem lát hasznot egy megvénült ebben.
Romlott a szaglásom, gyengült a látásom,
már a kedvenc csontom sem túl mélyre ásom.

Fáradtan cipel már a négy öreg lábam,
futkosni sincs kedvem, úgy mint hajdanában.
Pedig sok szép hőstett fűződik nevemhez,
emlékek, amiket szívem sorba rendez.

Mára nyugdíjaztak, kitettek a házból,
barátságot velem már senki sem ápol.
Hisz nagy kutya voltam, ebek közt az első,
jellemzett szívósság, nyughatatlan belső!

Egész kiskutyaként jöttem ide lakni,
itt tanultam meg én rendesen ugatni.
Itt lettem az ember leghűebb szolgája,
pedig rajtam kívül sok hű eb szolgálja!

Összes iskolámat igen jól végeztem,
mindent megtanultam, míg dolgozni kezdtem.
Találékony voltam, alapos és eszes,
erőtől duzzadó, szinte tökéletes.

Sosem kerülte el semmi a figyelmem,
az embert szolgálni hűen, ez volt elvem.
Még az életem is odaadtam volna,
és elmentem volna, akár a pokolba…

Vadászatra jártunk, felvertem a vadat,
megleltem hová bújt – nem könnyű feladat!
Közel mentem őzhöz, szarvashoz, vagy nyúlhoz,
fácánhoz, rókához, meg a vaddisznóhoz.

Felvertem, menekült, a gazdám meglőtte.
Nem maradt elbújva egy vad sem előtte.
S azt mi lassan múlt ki, nyomát megkerestem,
s a gazdámat hozzá mindig elvezettem.

Dicséretet kaptam, s néhány jó falatot,
ez az élet nálam nagy sikert aratott.
Otthon pedig hűen őriztem a házat,
volt bennem vitézség, s volt bennem alázat.

Hej, gyönyörű évek, mennyi kedves elmék,
bárcsak én is újra fiatalabb lennék,
de megöregedtem, nem vagyok már régi,
lehet új gazdám lesz, de nem földi, égi!

Már megöregedtem, másik kutyát vettek,
a gazdám házából az udvarra tettek.
Néha adnak enni, néha belém rúgnak,
visszaadnám lelkem a teremtő úrnak!

Öreg kutya vagyok, s tudnék még szeretni,
de már nyűg tartásom, hisz meg kell etetni.
A szeretet kihűlt, már meg sem becsülnek,
öreg szemeimen bánat-könnyek ülnek…

Gondolkodj el ember, szeresd a kutyádat,
akkor is, ha öreg, s nem fut már utánad!
Ott él a szeretet öregen is benne,
és ha bírná teste, érted élne, tenne!

Te is megöregszel, te is ilyen leszel,
elfárad a tested, de akkor is eszel…
Mit szólnál, ha téged éppúgy kidobnának,
vagy beléd rúgnának fiatalabb lábak?

Becsüld az időset, aki egykor szolgált,
aki ma is imád, ne láss benne szolgát!
Sokkal inkább azt a régi, jó barátot,
aki életedből annyi szépet látott!

Gondoskodj hát róla, amíg tart az élet,
ne dobd el magadtól, hadd szeressen téged!
Most rajtad van a sor, megháláld hűségét,
szíves szolgálatát, minden segítségét!

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
5

By

Aranyosi Ervin: Lélekruha

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Lélekruha

A test, amit használsz, “csak” lelked ruhája,
míg e földi léted töltöd. Vigyázz rája!
Benne milliárdnyi sejted mind-mind élő,
hadd éljenek szépen, egy se legyen félő!
Csak érted dolgoznak, kényeztesd csak őket,
mind-mind téged szolgál, hát jót várnak tőled.
Érezzék magukat boldognak, vidámnak,
hadd örülhessenek eme szép világnak!

Vannak köztük, melyek segítik a mozgást,
s akik támogatják a tápanyagelosztást,
van aki egész nap finomat emésztget,
s van ki kiválasztja a rosszat, a mérget,
Van amelyik érez, van, ami szabályoz,
van ami vezérel, van, ami raktároz,
Van, ki levegőt vesz, a másik leadja,
van, melyik vért pumpál, s szíved dobogtatja.

Akad, mely betakar, mástól elhatárol,
s van, mely vázad adja, vagy mozog magától.
Létezik olyan is amely véred hajtja,
s amely mások testét megkapni akarja.
Ezt a sok működést úgy hívják, hogy élet,
s ez a lélekruha, e létre tiéd lett.
Becsüld meg, vigyázz rá, kíméld, ha teheted,
válaszd ki okosan mindig ételedet!

Tudd hát, minden sejted lelkedhez van kötve,
a szép lelked nélkül egyik sem működne.
Ha lelkedet bántják, ők is megsértődnek,
a konfliktusaid betegséggé nőnek.
Amikor mást bántasz, te is betegítesz,
minden fájó érzés, egyben beteggé tesz.
Óvd saját testedet és tiszteld a másét,
hisz a lélek ruha isteni ajándék!

Aranyosi Ervin © 2018-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
29

By

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra…
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:
– Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták,
s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!

Aranyosi Ervin © 2017-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
23

By

Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni… (állatbarát dal)

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni…
(állatbarát dal)

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem,
hogy hűsége és bizalma mit jelent nekem.
Csak azt tudom, hogy közelében jobb ember vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell:
A máshol ébredt rossz érzésem, jóra váltja fel.
Visszahozza lelkembe az eltakart Napot!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy mit érzek én,
ha megfáradtan hazatérek, s rohan már elém.
Feltöltődöm szeretettel, újra jól vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért jó nekem,
de úgy érzem, megváltoztatta az egész életem.
A szemében csak azt látom: – csodás lény vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy változtam én,
de szerető szív dobog most a régi kő helyén.
A monoton kis életem új értelmet kapott!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, léte mit jelent,
hogy szebbé teszi napjaim, az unalmas jelent.
Újra remény él szívemben, s várok holnapot,
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom,
miért öröm minden perc és minden alkalom?
Lényeg az, hogy bántani őt sohasem hagyom,
része lett az  életemnek, s szeretem nagyon,
része az én életemnek, s szeretem nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
31

By

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , 6 hozzászólás

aranyosi_ervin-level_a_mennyorszagbolAranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.

Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
– Nem létezik halál, csak egy másik élet.

Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.

Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.

Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.

Ezért azt üzente: – Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog!
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
– drága fiam, szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
30

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a “halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts