Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mesekönyv ajánló

Aranyosi Ervin: Mesekönyv ajánló

Közeledik a gyereknap,
mesekönyveim ajánlom,
meseszépen teljesüljön,
néhány kedves gyermek álom.

A mese egy közös program,
közös séta, messzi tájon,
s együtt várjuk, hogy a jóság,
kicsi szívekre találjon.

A mesék szép hitet adnak,
szabaddá válik a lélek,
a jók győzelmet aratnak,
mert mindennap hittel élnek.

Találkozhatsz jó hősökkel,
kik a gonoszt is legyőzik,
varázslattal és csodával,
melyben szeretet időzik.

Az állatok is beszélnek,
hozzád ember nyelven szólnak,
üzenetet küldenek az
ébredező Föld-lakóknak.

Mesékkel jó megpihenni,
s ha már ránk talál az álom,
a meséknek folytatását
álmaimban megtalálom.

Megmutatja, hogyan kéne,
napról napra szebben élni,
az igazat megkeresve,
a gonosztól sosem félni!

Öt könyvemből válogatva,
hangos meselemez készült,
Török Tünde szép hangjával,
az élmény még kiegészült.

Legyen hát könyv az ajándék,
legyen boldog minden gyermek,
s érezze, hogy szerettei,
a szívükkel rá figyelnek!

Aranyosi Ervin © 2021-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincs többé?


Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Nincs többé fájdalom,
nincs többé félelem,
nincs többé ártalom,
nincs többé értelem!
Elmúlik minden, mit magunkra vettünk,
hiába akartunk, hiába szerettünk!

Elmúlik minden kín,
elmúlik, messze száll,
úrrá lesz mindenkin,
ha a terv összeáll!
Hit nélkül nem élünk, nem is leszünk többé,
lelkünk is így válik szél borzolta köddé.

Nincs, aki megóvjon,
nincs, aki megvédjen,
nincs, aki beszóljon,
s nem lesz ki túléljen!
Azt hittük, létezünk, mivel létre hoztak,
de csak a léten át keresztül pofoztak.

Nem hallod szavamat, hiába üvöltök?
Lázadok, szavazok, rubrikát kitöltök!
Elkapnak, megmarnak, fejemre taposnak,
érezzem magamat selejtnek, laposnak!
Nem hallod szavamat, sikítva suttogok,
nem látod, nem érzed, nincs léted, nincs jogod!
Álmaid réges-rég szanaszét kergették,
halott vagy, földedet szép csendben elvették.
Tudósok hazudnak tudományt szemedbe,
rólad a Teremtő a kezét levette!
Gonosznak behódolsz, s teszed, mit követel,
s várod, hogy mikor lesz újra eljövetel?

Nincs többé már kiút,
nincs többé szánalom,
ha van mi rám kijut,
sorsomat vállalom!
Nem fogok a sorba sohasem beállni,
nem hagyok magamból rabszolgát csinálni!

Össznépi agymosás,
hazudva, beoltva.
Hírek közt nassolás,
ész nélkül tarolva.
Nem megyek önmagam a vesztőhelyemre,
vérdíjat tűznek ki, még látó szememre!

Nincs többé értelem,
csupáncsak ártalom,
bénító félelem,
beígért fájdalom!
Hiába mondom ki, szavaim nem hiszed,
félelem vezérel, már rég nem a szíved!

Aranyosi Ervin © 2021-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?


Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?

Lesz-e feltámadás gondolkodás nélkül?
Vagy a lét értelme megsemmisül végül?
Struccként a homokba dugjuk a fejünket,
hogy kínos halálba vigyenek bennünket?

Meghalt a Megváltó, mert megfeszítették?
Azt hiszed keresztre rossz emberek tették?
Azok miatt került fel a keresztjére,
kik nem hittek benne, kikért hullott vére!

Ma egész világot szegeznek keresztre,
akik önként futnak oltásra és tesztre,
mint vezetett barmok mennek vágóhídra,
s azt hiszik Istentől van sorsuk megírva.

Az ördögi tervet önként elfogadják,
értelmetlen létben életüket adják,
hagyják feláldozni azt a pénz oltárán,
az áldozatukért a megváltást várván.

Igaz, a megváltót sem védte meg senki!
Egymásért sem muszáj értelmeset tenni!
Nem lesz feltámadás, de mitől is lenne,
nem segít az Isten, ha nem hisznek benne!

Haldoklik a világ, nyög a félelemtől!
Hisz változnunk kéne és rettegünk ettől!
Félünk, mert nem látjuk, hogy mi lesz a vége,
a harchoz a fegyver, amink van, elég-e?

Ez a baj, hogy mindig harcolni szeretnénk,
nem ismer más módszert, kiutat az elménk!
Ám a gyilkos erőt nem mi birtokoljuk,
mert a rabszolgaság bilincseit hordjuk.

Gondolat bilincsek zárnak börtönünkbe,
ahová már önként, dalolva megyünk be!
Bátran megtehetik azok, kik uralnak,
jöhet itt megváltó, s beszélhet a falnak!

Hazug médiából árad ránk a kórság,
az emberi fajból kiveszett a jóság.
Értelmünk elveszett, hazugságban élünk,
drága jó Földanyánk, szegényebb lett vélünk.

Toljuk, egyre toljuk a Sátán szekerét,
cserébe a kaszást küldi folyton felénk!
S ki fél a haláltól, mind bele fog halni,
mert az ő lelküket könnyebb lesz uralni!

Haldoklik a világ, de én élni jöttem!
Szerződést az Úrral, nem erre kötöttem!
Azért kell, hogy legyek, hogy másokért tegyek,
ne állítsanak meg az akadályhegyek!

Hej, ha értelemmel néznénk a világot,
ha egymást úgy látnánk, mint egy nagy családot,
ha mi váltanánk meg saját életünket,
öröklét jutalma várna ott bennünket.

Pár ember kezében van az irányítás,
és a többi szolga és egymásnak sírt ás.
Míg ezt meg nem értjük, a pénz ural minket,
s odadobjuk érte az értékeinket.

Hazugság-posványba húzzák le a lelkünk,
árulót és fösvényt kell most ünnepelnünk,
hazug minden vallás, minden politika,
s amit belénk sulykol, csalás és intrika!

Amíg csak haldoklunk, míg haláltól félünk,
amíg nem szeretünk, nem igazán élünk!
Amíg nem változunk, a világ így marad
és az emberiség pusztulásba halad.

Hit nélkül nem lehet ebből feltámadni,
nem vagyunk képesek embernek maradni.
Nézzük világunkat, mint megírt, rossz filmet,
mit maga az ördög jókedvében írt meg.

Aludj emberiség, éld tetszhalott álmod!
Közben a gonosznak terveit szolgálod!
Szabad akaratod most veszik el tőled,
technikai zombit gyártanak belőled.

Kihal a nemzetünk, kihal a családunk,
összeesküvésből fikarcnyit sem látunk,
vakon, megvezetve megyünk a pokolba,
s széttárjuk karunkat: Ez a világ sorsa!

Halódó természet, kihalt állatfajok…
Haldoklók listáján én is rajta vagyok?
Nem is veszem észre, hogy ez csak rossz álom,
nézem, mint egy filmet és a végét várom!

Aranyosi Ervin © 2021-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 43. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 43. rész

Véget ért a napom,
utazásba kezdtem,
szép Tündérországba
újra visszamentem.

A tegnapi varázs
mára feloldódott,
a tündér, s a fiú
önmagaként volt ott.

Ott volt a királynő
és szerető férje,
a fejüket törték,
készülve veszélyre.

Hisz a szegényember
örökké, nem alhat,
útra kell, hogy kelljen,
nyugton nem maradhat!

Felébresztik, aztán
hadd jöjjön közéjük,
felkészülten várják,
volt tervük, ne féljünk.

Most a fiú fogta,
s hatalmas kört rajzolt,
úgy mint a varázsló,
s éppen olyan nagy volt.

Feszített víztükör
színes képet festett,
s lám, a szegényember
öltött benne testet.

Éppen ébredezett,
nagyokat nyújtózva,
indulni is készült,
szörnyen gonoszkodva.

Mert a szép fogadót,
szeme lángra gyújtja,
s látja porig égni
és ez le nem sújtja.

Mintha gonoszságát
ébresztgetni kéne,
lángra kap mögötte
a poros út széle.

Varjak gyűlnek köré,
s az ég is beborul,
a banyavarázstól
minden elkomorul.

Hej, a szegényember,
maga árnyéka volt,
azt hinné az ember,
nem is élő, csak holt.

Üveges szemekkel
nézett a világba,
aki reá nézett,
az mind megsajnálta.

De ő nem volt hálás,
ahol járt ott ütött,
minden jó emberbe
rögvest belekötött.

Ezért, amerre ment,
mindenki kerülte,
s aki nem, azt rögtön
a pokolba küldte.

Így jutott el végül
szép Tündérországba,
csodás virágokon
taposott a lába.

Ám a várba ő sem
mehet dúlva-fúlva,
úgy tett hát, mintha most
éppen megjavulna.

Úgy kért bebocsájtást,
mint egy szegény beteg,
kinek akad baja,
méghozzá rengeteg.

Akin csak a tündér
királynő segíthet,
és ezt mutatta a
szomorú tekintet.

Persze ezt mind látták
a tündér királyék,
gyorsan varázsoltak.
Kezdődjék a játék.

Tündér beköltözött,
az anyja testébe,
így lettek gonosztól
mindketten megvédve.

A fiú varázsolt,
s ő is beköltözött,
mondhatnánk úgy is,
hogy királynak öltözött.

Persze így a király,
s ő is meg lett védve,
így néztek ezután
a veszély elébe!

Aztán nyílt az ajtó,
s jött a szegényember,
benne a banyával,
és pusztító kedvvel.

Én úgy megijedtem,
szemeim behunytam,
becsukódott könyvem,
s nyomban elaludtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 42. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 42. rész

Ahogy esteledett,
visszakéredzkedtem,
tündér palotában,
ott lehettem menten.

Tegnap ott tartottam,
hogy tündérem mesélt,
elmesélte talán
egész történetét.

Mesélt erdejéről,
említve az átkot,
hogy elzárták tőle
az egész világot.

Beszélt nagynénjéről,
akit átok sújtott,
a szegényemberről,
kibe gonosz  bújt ott.

Szóval kiskorától,
ami történt vele.
A mesébe sok-sok
fordulat fért bele.

Mesélt kedveséről,
kit be is mutatott,
és a varázslóról.
A meséje hatott.

Hiszen elbűvölten
hallgatták szülei,
s gyakran kérdéseket
is feltettek neki.

Ő meg türelemmel
mind megválaszolta,
tündéri mosolyát,
közben rájuk szórta.

A mesének végén
nem maradtak veszteg,
hanem az eljövőn
gondolkodni kezdtek.

Hiszen, majd ide tart
szegényember útja,
testében a banya
lelketlen mély kútja.

A gonosz boszorkány
jön már rosszat tenni,
fel kell hát készülni,
észnél kell majd lenni!

Azt találták hát ki,
felkészülten várják,
meglepni a gonoszt
együtt megpróbálják.

A könyvem tündére,
egy nagyot varázsolt,
nekünk embereknek,
tán furcsa varázs volt.

Háromszor megfordult
a tengelye körül,
arcán mosoly játszott,
a szíve is örült.

Édesanyja testét
öltötte magára,
egy testben két lélek,
a varázslat ára.

Csakhogy tudományuk
megkétszereződött,
erejük egymástól
szebb alakot öltött.

A varázserejük
megsokszorozódott,
ez már önmagában
nagyobb esélyt hordott.

Aztán jött a varázs
másik, durvább fele,
mert fiú, a tündér
apjába bújt bele.

Az ő mágiájuk
is összeadódott,
s mérhetetlen erős
képességük volt ott.

Így aztán a banya,
szegényember képben,
nem is fogja tudni,
hogy ők lényegében,

nem csak a tündérek
szép uralkodói,
hanem a világnak
legjobb varázslói.

Mert összes tudásuk
egymáshoz adódott,
mintha összefonnál,
négy szép, erős drótot.

Ezt a bűvös erőt,
nincs ki szétszakítsa,
a jóság erejét
kell, hogy bizonyítsa!

Készen álltak tehát,
a próbát kiállni,
a gonosz erővel
jóként szembeszállni.

Ám én elfáradtam,
hát pihenni megyek,
hogy majd holnap este
üde és friss legyek!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva