Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredned kéne már Magyar!

Aranyosi Ervin: Ébredned kéne már Magyar!

Az igazság fáj csak! Az ám!
Mert hagyod elveszni Hazám!
Mert te a hazugnak hiszel,
ki népet pokolra visz el!
Választod azt, ki meglopott,
s épít magának templomot,
a bűnözőt, törvénytelent,
ki gúnnyal írja a jelent!

Vagy változásra fáj fogad?
Ezért ad hát alád lovat!
Egyazon kutya fattya Ő,
s ha győzni fog, fejedre nő!
Nincsen esély, népakarat,
nem kell neki, csak szavazat!
Aztán nem téged képvisel,
utána más gúnyát visel!

Ez mind köpönyegforgató,
tudja, hogy neki mi a jó!
Egyik sem törődik veled,
nem szolgál népet, nemzetet!
Ezek mind hazaárulók,
urukkal pokolra valók!
Nem is szolgálják e hazát,
leköpik a nép igazát!

Ősök vére szárad lelkükön,
s te nem csíped őket fülön,
csak megválasztod egyiket,
aki felé húz a szíved!
De egy sem szolgálja hazád,
nem védi néped igazát,
sőt, inkább szembe megy vele,
s mi ebbe rokkanunk bele!

Ébredned kéne már Magyar!
Ha lelked szebb jövőt akar,
vedd a kezedbe sorsodat,
Isten jobb létet tartogat!
Emeld fel a Szent Koronát,
mely óvott annyi koron át,
őseid rendjét vedd elő,
s érezd, hogy mily felemelő!

Ne bűnhődj tovább, nincs okod!
Érvényesítsd ősi jogod!
Légy az, ki tényleg jót akar,
aki hazafi és Magyar!
Légy hát erős, és légy szabad,
szabadítsd végre fel magad!
Ne legyél többé szolganép,
ki áruló parancsra lép!
Aranyosi Ervin © 2026-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyásznap

Aranyosi Ervin: Gyásznap

Gyásznap lett a mai,
ELADTÁK HAZÁNKAT!
Ez ellen a lelkem
összetörve lázad!
Pártok játékában
a nemzet a vesztes,
a függetlenségünk
elvesztése lesz ez!

Hej, ki választottál,
el sem gondolkodtál,
idegen uraknak
mindent odatoltál!
Önként mész meghalni,
eladtad országod,
mert boldogulásod
Európától várod!

Itt él a Magyarság
ezen a földrészen,
így a Kárpát-haza
egyben sírja lészen!
Eddig kifosztottak,
most kivéreztetnek,
s te ástad a sírját
meg szép nemzetednek!

Aki most választott,
mind magára vessen,
ott van felszegezve
Jézus a kereszten!
Megosztó pártok közt,
elveszett a MAGYAR,
aki a népének
igazán jót akar!

Utolsó gúnyánkat
is lerántják rólunk,
álmunk rémálom lett,
abban forgolódunk!
Szakadék mélyére
taszítanak minket,
megtagadva népet,
hősi Őseinket!

Megvakult a nemzet,
s nem fog összefogni,
rabláncot lerázni,
néppé egybeforrni!
Inkább elszenvedi
egy más nép hatalmát,
akik szép hazánkat
oly nagyon akarják!

Milyen jövőt adtál
így az utókornak?
Háborút, éhséget
hoz reá a holnap!
Nem lesz büszke reád,
ki eladtad lelked,
ő is az árulót
fogja látni benned!

Húzd a nadrágszíjat
mától szorosabbra,
most fordul világod
sokkal gonoszabbra!
Lelkedet eladtad,
pénzed el fog folyni,
saját országodban
így fogsz nyomorogni!

Gyásznap ez a mai,
ha még nem is látod,
vakság, elbutulás
okozza halálod.
Startkő, amelyről
a medencébe ugrassz,
de nem lesz víz benne,
így pokolra juthatsz!

Aranyosi Ervin © 2026-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak értsd meg!

Aranyosi Ervin: Csak értsd meg!

Csak értsd és tudd, nem választottál,
csak eladtad a lelkedet!
Mert jogtalan törvények szabják
meg mit lehet, s mit nem lehet!

Eladtak hitel-rabszolgának,
nincs alkotmány, hát nincs jogod,
média ver bilincsbe végleg,
hazug világa megfogott!

Nem vagy magyar, mert nincs országod,
nem létező állam ural.
Átírták sorsod, s te nem látod,
a pénz bombáz ágyúival.

Ma mások dönthetnek feletted,
ősök kincsét veszni hagyod.
A kék pirulát rég bevetted,
s a döntést másokra hagyod.

Nincs holnapod, megástad sírját,
és megtagadtad népedet,
a holnapod uraid írják,
akik megvették lelkedet.

Mért nem akarsz magyar maradni,
visszavenni, ami tiéd,
felállni, s igazsággal hatni?
Legyen valós a földi lét!

Mért nem jársz őseid nyomában,
hagyod veszni a nyelvedet,
s hagyod, hogy más népek uralják,
csodára képes népedet!

Hiába földed gazdagsága,
ha más uralkodik azon,
ha anyafölded féreg rágja,
akinek célja a haszon!

Mért kell másokhoz csatlakoznod,
hogy folyton irányítsanak,
neked kéne a döntést hoznod,
ne légy tékozló és hanyag!

Vedd csak vissza, ami téged illet,
tiéd az ország, s hatalom!
Az Isten óvja lépteinket,
az Ő országát akarom!

Magyar hazát, a magyar népnek,
pártatlanul, együtt megint,
kik kalákába közösen lépnek,
a Szentkorona Rend szerint!

Kik együtt élnek és egymásért,
kiknek szíve együtt dobog,
teszik a dolguk e hazában,
mert így lehetnek boldogok.

Ezt adjuk fiaink kezébe,
– mert eluralva, elveszünk –
ám együtt élve, s összefogva,
újra nagy nemzetté leszünk!

Aranyosi Ervin © 2026-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha majd tisztán látunk

Aranyosi Ervin: Ha majd tisztán látunk

Sötét, nehéz fátyol takarja szemünket,
szenvedés, hazugság bántja a lelkünket.
Meg nem értés, közöny, uralja a magyart,
ki már rég nem tudja, hogy útja merre tart.
Vezetik mint birkát, kiválasztott barmok,
fizetett bérencek, sok selejt akarnok.
Idegen hatalom ül szegény fejünkön,
és csak azt érezzük, nem vagyunk helyünkön.

Vajon ez a fátyol, mikor fog felszállni,
mikor fog a magyar újra tisztán látni?
Mikor fog majd össze, és ír történelmet?
Mikor fogja már fel, hogy mitől is szenved?
Mikor veszi észre társai szemében,
az ősi tisztaságot, mely ragyog szívében?
Magyar testvéreit tudja még szeretni,
édes, szép hazáját függetlenné tenni?

Felismeri vajon, ősei mint éltek,
hogyan formált a nyelv, amikor beszéltek?
Mi volt az az érték, miért büszkén haltak,
mit adott a nyelve, az igaz magyarnak?
Mint a bolhás kutya, olyan most a nemzet,
élősködőt tart el, kit nem magyar nemzett,
vagy ha az nemzette, eladta a lelkét,
s átírta a magyar nemzet történelmét.

Meg kell hát tanítsad magyar gyermekednek,
hogy szavaink olyan forrásból erednek,
amely a hazánknak földjét átitatta,
élő, szép világát áldva, élni hagyta.
Alkotó, teremtő, különleges nyelv ez,
– méltó őseinkhez – mely világot rendez!
Nem használni vétek, hazudni csalárdság,
az erőnket benne, meg kell végre lássák!

Ismerjük meg múltunk – ne ahogy átírták –
amivel a sólyom szárnytollát lenyírták!
Hisz ez a teremtés, s a szeretet nyelve,
benne az emberség, és a jóság elve.
Lásd meg a magyarban, az igaz testvéred,
hogy ne legyen néped, hazádban kísértet!
Közösen élhessen, együtt gondolkozzon,
s erre a hazára fényes jövőt hozzon!

Aranyosi Ervin © 2026-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Választás lesz?

Aranyosi Ervin: Választás lesz?

Idén választás lesz!
Ne az urnát válaszd,
ami egy országot
is halálra fáraszt!
Választhatsz magadnak,
uralkodót, pártot,
vagy ősi népedet,
és a szabadságot!

Akik most feletted
uralkodva állnak,
valójában nem egy
nemzetet szolgálnak,
csak egy kis csoportot,
a világ urait,
kiknek a zsebében
a hatalom lapít.

Ne pártok közt válassz,
ugyanazt szolgálják,
s eladott lelkükért
fizetségük várják!
Megtéveszt, hazudik,
mert uralni akar,
hazug törvényektől
nyög az árva magyar!

Pártok osztanak meg,
így gyengül a népünk,
és a helyes útra,
rá sohasem lépünk.
Gyenge nép a magyar,
nem tud összefogni,
csak, mint veszett kutya
egymással morogni!

Miénk a világnak
legszebbik országa,
amelyiknek kincse
a Sátánt szolgálja.
Te lemondasz róla,
a hazugnak hiszel,
aki minden kincset
urainak visz el.

Fel kéne emelni
a rabszolga népet,
Jézus országában
ne legyen kísértet!
Élje meg egységét,
igaz magyarságát,
s őrizze rablóktól
meg a FÉNY országát!

Mert, aki ural ma,
bort iszik, nem vizet!
Természeti kincsért,
hamis pénzzel fizet!
A magyar nemzetet
szolgaságban tartja,
s őket választja meg
a bolond magyarja!

Ha lenne választás,
már régen nem lenne!
Paradox a helyzet,
ez a lényeg benne.
Cirkusz, avagy színház,
ez kell a jó népnek,
hogy ne érezzék,
hogy szolgasorban élnek.

Míg őket szolgáljuk,
nem változhat semmi,
nem tudjuk a kapzsit
jóllakottá tenni.
Amíg fel nem állunk,
boldogan uralnak,
akik pedig látnak,
beszélnek a falnak!

Hiszen a választás
már rég el van döntve,
kinek lóghat keze
a zsíros bödönbe.
A többi felhajtás,
rút cirkusz a népnek,
és mindnek van sara,
akik színre lépnek.

Jól él az áruló,
ki hatalmast szolgál,
a nemzeten kívül,
minden galád jól jár.
Közben a dolgozó
külföldre menekül,
s azt hiszi, ott élhet
örökké remekül.

Elhagyja hazáját
egy cseppnyi jólétért,
inkább, minthogy tegyen
honában a népért.
Ott, kint idegen lesz,
honvággyal szívében,
minthogy magyar legyen
népe örökében.

Lassan el is fogyunk,
s más jön majd helyünkre,
jogból többet kapva
nőhetnek fejünkre.
S akit e föld illett,
földönfutóvá lesz,
idegen nép sarja
rabszolgájává tesz.

Elvész a kultúránk,
kiölik nyelvünket,
idegen szavakkal
gyaláznak bennünket.
Szellemünk elporlad,
többé nem teremtünk,
halni jár a lélek
belénk! Mivé lettünk?

Őseinktől félt
a sötét Európa,
bízvást küldött volna
minket a pokolba,
csak árulás révén
tudtak eluralni,
idegen vallásnak
ketrecébe csalni.

Gyengítve az erőst,
igazat, és nemest,
történelem könyvben
ezt a részt ne keresd!
Idegen vér kapott
földet és hatalmat,
így lett édes hazánk
jól megosztott gyarmat.

Hol tatár, hol török,
osztrák ült nyakunkra,
komor felhők szálltak
egykor szép Napunkra.
És a magyar nyögte
a megosztottságot,
idegen zsoldosnak
szétosztott országot.

Ma sem tudunk ezért
együtt, mind kiállni,
egy irányba tartó
szép nemzetté válni.
Vallás, politika,
egy sem minket szolgál,
s aki meghasonul,
sajnos az mind jól jár.

Idén választás lesz,
olyan elhazudott,
s ígérni jobb létet
eddig is mind tudott.
Aztán elfordulnak,
felejtik a népet,
s véka alá rejtik
a megígért szépet!

Hát nem lesz választás
idén sem! Ez álca,
kihez is kerüljön
épp a kormánypálca?
Melyik vezethesse
szakadékba népünk,
hogy mától kinek a
parancsára lépünk.

Választhatsz, hogy voksolsz,
avagy elmenekülsz,
ebből sikeresen
ki  sehogy sem kerülsz.
Az energiádat
a csalóknak adod,
saját nemzetedet
te is megtagadod.

Egyetlen kiút van,
és ez a szeretet,
válaszd szabadságod,
és a nemzetedet!
Ne csak a sport terén
légy jószívvel magyar,
légy ki hazájáért
végre tenni akar!

„Nélküled” a néped
elesett, magányos,
ha nem ragaszkodsz
az ősök igazához.
Ha mások kezébe
átadod a gyeplőt,
sírba teszed vele
a vágyott jövendőt!

Aranyosi Ervin © 2026-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Ősi föld, hol csend beszél,
mely a lelkünkben benne él!
Ahol a múltunk szól reánk,
sebzett szívekben éled a láng.
Már nem tör meg minket semmi rég,
magyarnak lenni gyönyörű szép!
Talpra kell állni, és menni kell,
múltunkból semmit sem feledni el!

Bár sok jó ősünk a porba hullt,
tőlük lett példás, s erős a múlt.
Sorsuk ma is él, és egy velünk,
hogy magyar nemzetként létezünk.
Hallgassuk fülünkbe, mit súg a szél,
őseink nyelvén, miről mesél,
messzi időkből atyák dala szól,
dobban a szívünk, nekik válaszol!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Ébred a nemzet, éled a fény,
szívünkben újra él a remény,
nem tört meg minket semmi vihar,
él még a nemzet, és élni akar!
Túl múlton, időn, és túl tűzön,
az égi jel fentről reánk köszön!
Közös a léptünk, akaratunk,
magyarok voltunk, s azok vagyunk!

Álljunk fel egyként, hisz tenni kell,
mában a jövőnket dönteni el!
Indulni, menni száz tűzön át,
égig emelni a magyar hazát!
Újjá születve élni e kort,
lerázni lábat, mely eltiport!
Hogy újra népünkön áldás legyen,
Istentől szálljon ránk szép kegyelem!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Aranyosi Ervin © 2025-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mire gondolt a költő?

Aranyosi Ervin: Mire gondolt a költő?

Nagy a baj, ha nem tudod,
mire gondolt a költő!
Ha verssorokat öncélúan,
szenvedve megtölt ő.
Vagy csak úgy ír a nagyvilágba,
s benne a lényeg elvész,
és nem találja értelmét,
se történész, se nyelvész.

Milyen játék a verselemzés,
és mit kell kitalálni,
nagy gond, ha egy verstől
kezdesz kódfejtővé válni!
Ha azért tartod nagyra őt,
mert nem érted a versét,
vagy mert más határozza meg,
vajon melyik vers szép?

És ha magyarnak született,
hogyan használja nyelvét,
vajon tudja-e követni
a ragozó elvét.
Milyen szókincsből építi
fel a költeményét,
belegyúrja érzéseit,
álmait, reményét?

Szól-e saját nemzetéhez,
szolgálja-e népét,
szívében hordja hazáját,
ahol leéli létét?
Nagy a baj, ha nem derül ki
mit akart a költő,
ha céltalan szavak között
múlik emberöltő.

Aranyosi Ervin © 2025-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Költő vagyok,
s hiszem, okkal születtem!
A lélek húrja
érzéssel pendül bennem,
s mit fentről kapok,
azt tovább adom,
hogy használhasd
majd saját utadon!
Verssé válik
bennem a gondolat,
érzéssel töltök
meg verssorokat,
így adom át
neked írt versemet,
mint égi jelt,
fontos üzenetet.

Magyar vagyok,
annak születtem én.
Nyelvem csodám,
teremtő tünemény,
mely megtanít,
miről szól a világ,
ily módon akar
a lelkem hatni rád.
Szívemből szól
hát minden üzenet,
versen keresztül
fényszóród legyek,
s ébresszem lelked,
hogy tudd, mi dolgod itt,
s ha rátalálsz,
lehetsz csak boldog itt!

Mert hozzád szól,
s neked, költészetem,
jobbító célom,
mind eléd teszem.
Olvasd és értsd meg,
minden vers hozzád szól,
s boldoggá tesz,
ha lelked válaszol.
Így mondom el
verseken át neked,
s így nyitom fel
talán a szemedet,
egyek vagyunk
lélekben te veled,
s csak egy a cél,
és az a szeretet!

Az élet szép,
ha egymásért teszünk,
ha jól szeretve
emberré leszünk,
ha átlátunk
a sötétség falán,
és együttérzünk,
egymás oldalán.
Ha másokért
teszem a dolgomat,
az én szívem
ettől lesz boldogabb,
ha felnyitok,
még csukott szemeket,
ha jobbá teszem az embereket!

Költő vagyok,
s érző szívem szabad,
s hozzád szállnak
a lehozott szavak,
hogy tud, hogy érezd,
amiért itt vagyunk,
hogy itt, e földön
mind nyomot hagyunk.
Ha másokat
majd jobbá szeretünk,
gazdagodhat
a világunk velünk.
Az én dolgom,
hogy írjam versemet,
hogy átérezd,
hogy kell a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Memento

Aranyosi Ervin: Memento

A politika ocsmány méreg,
mely elbutít, nyomorba dönt,
mint alkohol, amit a részeg,
mámorában gyomorba önt.
Te úgy hiszed, hogy téged szolgál,
de idegen célt képvisel,
rossz törvényt hoz, amivel jól jár,
súlyos terhet a nép visel.

Már régen nincs beleszólásod,
hisz elárulta a hazád,
s ha hiszel neki, sírod ásod,
neki meg nem lesz gondja rád!
A választás csak szemfényvesztés,
árulók közt, melyik a jobb?
A döntésekből kirekeszt, és
az engedélyt, azt te adod!

Hisz bármelyiknek jár a szája,
máris tudod, hogy hazudik,
s e népnek lassan nincs hazája,
mert arra a bank alkuszik.
Rémálomban alszik a nemzet,
felébreszteni sem lehet.
A megosztásra emlékeztet,
hisz nem vagyok már egy veled…

Lám, már jövőnknek nincs alapja,
elárvult nép ma a Magyar.
Már jön a végítélet napja,
mit szemfödőnk majd eltakar?
Mert rabok voltunk mostanáig,
s szabadok tán sosem leszünk,
kidőlnek sorban kopjafáink,
s csendben süllyed el nemzetünk.

Aranyosi Ervin © 2025-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Lehet, amit mondok,
majd szíven talál,
de tudnod kell, és hinned kell,
nem létezik halál!

Ha nem kíséri életed
végig a félelem,
boldog lehetsz, itt a Földön,
együtt énvelem!

A betegség, a fájdalom
mind hitedből fakad,
ha nem örömöt, boldogságot
hoz a pillanat!

Csak szeretned kell,
s megtanulnod, jól hogyan lehet,
s az élet szebb lesz, és nem csak úgy
történik veled!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Lehet, amit mondok,
még nem boldogít,
de tudnod kell és hinned kell,
hogy van még dolgod itt!

Álmaidat, vágyaidat
megteremtheted,
a születésed csoda volt,
nem bántak el veled!

Anyanyelved megmutatja,
hogyan, s mit tegyél,
mert teremtő a gondolat,
s a lélek benned él!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Aranyosi Ervin © 2025-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva