Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Simon Treadwell festménye

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom


Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom

Szállj csak sólyom, repülj el messzire,
vidd el a szívemnek hívószavát!
Jöjjön el véled, ha visszatérsz majd ide,
mindaz ki magyarnak érzi magát!

Szállj csak sólyom, hozd vissza népemet,
szárnyaddal óvd meg a magyar hazát!
Adj reményt és hitet, élhető életet,
védd meg a népednek szép igazát!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Szállj csak sólyom, kapd fel a lelkemet!
Szabadság vágyamat égig emeld!
Adj reményt és hitet, emeld fel nemzeted,
ki várja a megváltó égi jelet!

Szállj csak sólyom, tárd ki a szárnyaid,
add vissza népednek régi hitét!
Szállj csak sólyom, add vissza álmait,
hadd legyen boldog itt a földi lét!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Aranyosi Ervin © 2020-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…


Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…

Hogyan tudnálak felemelni,
hogy újra az a régi légy,
ki képes létet ünnepelni,
akit átjár a tiszta fény?
Hogy képes légy magyarként élni,
alkotva csodás nemzetet?
Kit nem vakítnak hazugságok,
kit álnok többé nem vezet.

Hogyan tudnék szívedhez érni,
hogy együtt dobbanjon velem,
s együtt dobbanjon nemzeteddel,
hogy ne bénítsa félelem?
Hogy egymásért ki tudjunk állni,
rendet teremtve, tenni jót?
Újra igaz nemzetté válni,
mely segíti a Föld-golyót!

Hogyan tudnék elmédre hatni,
felnyitni csukott szemedet?
Mutatni azt, hogy tudsz haladni,
ha szívedben a szeretet!
Ha elfogadod szép hazádat,
amit teremtőnk ránk hagyott,
ha lelked igaz ügyért lázad,
és teljes szíveddel vagy ott!

Hogyan mutassak jövőképet,
mely élhető jövőt jelent?
Ha megtagadod ezt a népet,
s hazugságban élsz meg jelent?
Ha koldus vagy saját hazádban,
s meghajolsz árulók előtt,
itthon vagy s mégis hazátlan,
s hazug rak reád szemfedőt!

Hogyan tudnék szép hitet adni,
hogy végre nagyra tartsd magad,
hogy tudj egy jó úton haladni,
s igaz legyen minden szavad.
Hogy testvérként nézz a magyarra,
együtt, e földdel egy vagyunk,
ne ássunk sírt, mind belehalva,
e világban többet hagyunk!

Népünk teremthet új világot,
és mi adhatunk új hitet,
el kell dobjuk a régi átkot,
lelkünket csak ez menti meg!
Segíts, hogy újra összeálljunk,
kiálljunk népünkért megint!
Hogy élőn, szép nemzetté váljunk,
s élhessünk jól, hitünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére


Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind utálnak minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
s a Dunáig kúszik tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok!


Aranyosi Ervin: Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok!

Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok.
Hiszek – tudok – akarok – haladok.
Istenemmel egy vagyok, egy vagyok,
mást uralni felettünk nem hagyok!
Mi teremtjük a Hazát, s vagyonát,
őshitüket utódomnak adom át!

Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok,
Szent földemen élek, s itt maradok!
Ez a szent föld – Magyarország – a miénk,
s arra kérem a nemzetem Istenét,
hogy az ország újra már egy legyen,
áldás üljön csoda szép népemen!

Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok,
éljetek itt, amíg csak a Föld forog!
Alkossatok egységes nemzetet,
áldás legyen, dicsőség veletek!
Áldd meg Isten fényeddel a Magyart,
legyen olyan nép, amelyik összetart!

Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok,
hadd tegyem hát, amit én akarok!
Őseimhez híven éljem életem,
gazdagodjon, s élhessen e nép velem!
Boldoguljunk, Istenünkkel egy legyünk,
ami ránk vár, tiszta szível megtegyünk!

Szkíták-Hunok-Avarok-Magyarok,
őseimnek nyomdokában haladok!
Virágozzék fel hitünktől ez a nép!
Tegyük szebbé, jobbá egymás életét!
Fogadj vissza jóságodba Istenem,
egyesítsd a koronáddal nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2020-05-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld


Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Piros, a fehér és a zöld,
lelkembe régen beleégtek.
Onnan kitépni sem lehet,
nem bírom el a szürkeséget!
Piros, fehér, na meg a zöld,
e három szín a büszkeségem.
Felednem sohasem lehet,
mert lelkemmel én is beleégtem!

Piros, fehér, na és a zöld,
mutatja hovatartozásom.
Viselem büszkén lelkemen,
hogy mindenki magyarnak lásson!
Piros, fehér és még a zöld,
zászlóm emelem lenge szélben,
mutatom büszkén honfitársak,
hogy belétek is belétek égjen!

Piros, fehér együtt a zölddel,
egy jelkép, ami összeköt,
egy népként állunk a világban,
minden egyéb nemzet előtt.
Piros, fehér együtt a zölddel,
bár mutatná: – Egyek vagyunk!
Képesek vagyunk összefogni,
s élni nemzetként akarunk!

Piros, fehér, na és a zöld,
egy színesebb jövőt varázsol,
felébred lelkünkben a tűz,
a csodás nyelvünk parazsától!
Piros az erő, fehér a hűség,
a zöld az reményt ad nekünk,
hogy a földi lét viharában,
nem süllyed el a nemzetünk!

Piros, fehér, na meg a zöld,
lelkembe régen beleégtek,
adjon hitet a holnapokhoz,
ezért is lengetem felétek!
Piros, a fehér és a zöld,
szálljon a széllel kézen fogva!
Tegyük szabaddá szép hazánkat,
lássunk bele a csillagokba!

Aranyosi Ervin © 2020-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Népemhez szólva


Aranyosi Ervin: Népemhez szólva

Emeld fel fejed büszke népem,
megalázkodnod nem szabad,
érezd te is a büszkeségem,
s amikor kell, hallasd szavad!

Tiéd e föld, mit őseidtől
megörököltél egykoron,
ne lépj ki régi szerepedből,
hiszen ki magyar, mind rokon!

Ne hagyd, hogy népek tégelyében,
belőlünk ólmot öntsenek,
ne hagyd, hogy népünk életében,
idegen népek döntsenek.

Ne hagyd fiaid széjjel szórni,
– habár tiéd a nagyvilág –
de úgy nehezebb eggyé forrni,
ha más fog mundért adni rád.

Emeld fel fejed büszke népem,
megalázkodnod nem szabad,
érezd te is a büszkeségem,
s amikor kell, hallasd szavad!

Az élősködőt rázd le végre,
ne szívja édes véredet,
esküdj inkább hazád nevére,
és segítsd sok testvéredet.

Ám erőszak az nem segíthet,
csak halált szül a gyilkolás.
A szellem tehet naggyá minket,
a szeretet, hit, a tudás!

Kard által vész, ki karddal élne,
nyisd inkább fel a szemeket,
ha szíved szebb jövőt remélne,
egy út marad: – A szeretet!

Emelkedj fel hát büszke népem,
szeresd jobbá világodat,
szíved használd a teremtésben,
s hiszem, az Isten támogat.

Szeretettel kell eggyé válnunk,
feléleszteni nemzetet,
jobb utat ennél nem találunk,
szív nélkül élnünk nem lehet.

Emeld hát fel a csüggedőket,
mutass jó példát, célt nekik!
Tedd élhetőbbé a jövődet,
s talán majd lépted követik!

Emeld fel azt, ki lenn a porban,
nem meri élni életét,
ne hagyd a szegényt a nyomorban,
hiszen a lét, megélve szép!

Adj nekik végre valós álmot,
amiért élni érdemes!
Adj vissza jogot, igazságot,
legyen a lét tisztán nemes!

Járja a létnek békés útját,
egymásban lássa a csodát,
az életvízért ássa kútját,
s villantsa bátran mosolyát!

Adjon annak, kinek még nincsen,
és ettől legyen gazdagabb,
a lélekre új reményt hintsen,
mert aki szeret, az szabad!

Emelkedj fel hát büszke népem,
szeresd jobbá világodat,
szíved használd a teremtésben,
s hiszem, az Isten támogat.

Hiszem, a szeretet majd gyógyít,
kevesebb lesz az áldozat,
csak minden szív találjon gyógyírt,
szeretve nem vár kárhozat!

Vessünk véget panaszkodásnak,
s ne vakíthasson holmi kincs!
Mutassunk példát a világnak,
hulljon le rólunk a bilincs!

Emeld fel fejed büszke népem,
legyen boldog a holnapod,
hogy szíved mától jót reméljen,
hidd el, hogy meg is kaphatod!

Csak higgy magadban, szeretetben,
s meglátod, lelked felemel!
A hit lángja égjen szemedben,
poklodból végre gyere fel!

Lásd meg fénylőn a napvilágot,
mit az árnyék eddig takart,
amit a lelked sose látott,
s ölelésre lendítsd a kart!

Saját néped öleld magadhoz,
legyél általuk gazdagabb!
Lépj magasra, közel a Naphoz,
és büszkén hangoztasd szavad!

Legyél magyar, felemelt fejjel,
emeld fel végre nemzeted!
S bármi legyen, sose feledd el,
a te erőd a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: 2020.01.01.


Aranyosi Ervin: 2020.01.01.

Érdekes a dátum – négy kerekünk kivan!
Pedig nem gurulunk rajta mindannyian.
Most e négy kerékkel lépünk az újévbe,
s reméljük egy jobba, vagy épp csodaszépbe!
Kerek az esztendő, majd szökni is próbál,
higgyük, most előttünk egy megváltó jó áll!
Talán az életünk is kikerekedik,
szívünk is jósággal, szeretettel telik.

Ha meg szeretet van, ugyan mi ne lenne,
hisz a szeretetben ott a béke, benne,
borban az igazság, pezsdüljön az élet,
végre a világunk kezdjen táncba véled!
Kell, hogy mi változzunk, hogy magunkba nézzünk,
ősi tudásunkból újra felidézzünk,
megtaláljuk egymást, elegyedjünk szóba,
rabszolganép közé ne álljunk a sorba!

Hiszem, a nemzetünk még többre hivatott,
a jó Isten testált reánk feladatot,
amit külön-külön nem tudunk meglépni,
csakis egy nemzetként tudjuk azt elérni.
Együtt, összefogva, mert csak ez hiányzik,
– vallás, politika – egymás ellen lázít!
Jó lenne, ha végre “csak” magyarok lennénk,
egymást kézenfogva, földi mennybe mennénk?

Hisz itt Kánaán van, csodaszép hazánkban,
ha hinne a magyar saját igazában,
s nem fordulna egymás, és a világ ellen,
bízna önmagában, mint egy szilárd jellem!
Itt az új esztendő első, csodás napja,
lehet ez szebb jövőnk erős, szép alapja.
Az összefogásból vedd hát ki a részed,
s legyen végre magyar, s boldog az új éved!

Aranyosi Ervin © 2020-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva