Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szabadnak születtem!

Aranyosi Ervin: Szabadnak születtem!

Vágtass a széllel, vágtass velem!
Szabadnak születtem, s nem szégyellem!
Enyém a végtelen, s határtalan,
élek és jól érzem magam!

Refrén:
Szabadnak születtem,
nem leszek rab soha!
Nem baj, ha életem
most bármily mostoha!
Felülemelkedem a napi gondokon,
magyar az anyanyelvem,
hát gondolkodom!

Nem gátol törvény, önző szabály,
érdekből írt szó, pártos viszály.
Szabadnak születtem, magyar vagyok,
meghunyászkodni nem fogok!

Refrén:
Szabadnak születtem,
nem leszek rab soha!
Nem baj, ha életem
most bármily mostoha!
Felülemelkedem a napi gondokon,
magyar az anyanyelvem,
hát gondolkodom!

Jöjj, szállj a széllel, vágtass velem!
Velem van Isten, ki ellenem,
enyém az ország, édes hazám,
rabláncot nem tesz senki rám!

Aranyosi Ervin © 2024-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költőtoll


Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről


Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala


Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala

Hej, nem értem, nem értem,
annyi mindent megéltem!
Több is volt, mint reméltem,
érted tettem, meg értem!
Hej, hogy is volt, nem tudom,
jártam jó és rossz úton,
jártam könnyedén, lazán,
bejártam én szép hazám!

Megbecsültem népemet,
sejtettem, hogy mért szeret,
hittem benne szép lehet,
ha élvezem az életet!
Jártam utam csendesen,
volt szeretőm, kedvesem,
megtiszteltem kedvesen,
s vártam, boldoggá tegyen!

Kósza vándor lettem én,
földönfutó vénlegény,
álmot láttam, s elhittem,
más szívekhez elvittem!
Hogy szabad lesz országom,
lesz majd házam, jószágom,
lesz majd földem, bevetem,
Isten útját követem!

Hej, nem értem, nem értem,
nem tudhatom egészen,
mért nem volt benne részem,
csak a rosszra emlékszem!
Éltetem még e hazát,
magyar népem igazát,
nincsen kincsem énnekem,
tengetem az életem!

Annyi föld csak az enyém,
pont, amennyit érek én,
ami elfed, betakar,
ennyit ér csak a magyar!
Visszaadom lelkemet,
nem bánt lelkiismeret,
rosszat sosem tettem én,
csalogat az égi fény!

Hej, csillagok, csillagok,
fertály órát itt vagyok,
s elindulok felétek,
nem kell bú már, sem étek!
Nem iszok már, nem eszek,
holnap angyallá leszek,
szívem megáll, nem dobban,
elbúcsúzom titokban.

Aranyosi Ervin © 2024-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk


Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Haldoklik a nyelvünk,
nem ápoljuk szépen,
elolvad, mint a hó,
az emberek kezében.
Egyre több az angol,
ami beszivárog,
angol szó mos agyat,
amerre csak járok.

Pedig a mi nyelvünk
a világ ősnyelve,
gazdagodik az,
kit rávezet figyelme!
Teremtő gondolat,
értő, magyarázó,
hatalmas nagy szókincs,
nemcsak élő pár szó!

Árnyalni is képes,
szépen kifejezni,
a hasonlók között,
különbséget tenni.
Nem ápolni vétek,
nemhogy lecserélni,
csak, mert az idegen
nem tud vele élni!

Ez az élet nyelve,
a képzelet gazdag,
s ez értékes kincse
az igaz magyarnak.
Használjuk, beszéljük,
a széltől is óvjuk,
az is baj, csak írjuk,
és már rég nem rójuk!

Ha kihal a nyelvünk,
kipusztul a nemzet,
idegen nép reá
ne vessen keresztet!
Őrízzük e kincset,
úgy, mint ezt a hazát,
ez rejti a magyar,
ősi, szent igazát!

Aranyosi Ervin © 2024-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettél kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?


Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Eleink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne?
Lenne reá okunk?
Zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a hozsanna
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Édes hazám


Aranyosi Ervin: Édes hazám

Mondd csak, elvesztheti hazáját a szív,
Azért, mert egy álom messzi-földre hív?
Úgy mardos a honvágy, mennél már haza,
ez erős kötődés, sosem lesz laza.

Haza hív száz emlék, a magyar, tiszta szó,
hívnak gyermek évek, hisz otthon lenni jó!
Régi jó barátok, a szívbe égett táj,
amikor rágondolsz, a szíved újra fáj!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Élhetek jólétben, talán, szebb életet,
láthatok világot, gyűjthetek kincseket,
de bár merre élek csak idegen vagyok,
hiába vesznek körbe, itt is magyarok.

Távoli világban a helyem nem lelem,
valami hiányzik, sosem lesz itt velem,
itt sohasem érzem, hogy már itthon vagyok,
a nap ott fent az égen, az is másképp ragyog!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Álmomban visszavágyom, mert hív a magyar szó,
álmaimban érzem, hogy otthon lenni jó,
visszahúz a honvágy, a szép hon szeretet,
mert magyar igazából, csak otthon lehetek.

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!