Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mese egy törpének


Aranyosi Ervin: Mese egy törpének

Meséltem egy törpének,
s mert tetszett a történet,
ámuldozva hallgatott,
abba nem maradhatott!
Folytattam hát a mesét,
elmondom az elejét:

Egyszer volt – mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát látott, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
így kezdődött a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Szépen összecsomagolt,
lelkében sok csoda volt,
zsákjában meg élelem,
váltás ruha, kényelem,
éjszakára hálózsák,
éji lámpa, s más jóság,
ami egy vándornak kell,
törpénk mindenre figyel!

Felkapott egy kalapot,
árnyékolni a napot.
Vállán lóg egy köpönyeg,
mely a szelet töri meg.
Neki vágott könnyedén,
túljusson a földtekén,
hogy megmássza a hegyet,
hogy elérje az eget!

Ment felfelé a hegyen,
hogy majd magasan legyen,
bejárt erdőt, réteket,
s látott csodaszépeket!
Kísérték a madarak,
hallgatta a dalukat,
s néha ő is dalba fog,
énekelve dallamot.

Éjszakára megpihent,
előbb persze, enni ment,
aztán álomba merült,
s álmában már sikerült
elérni a kék eget,
ebből tudta, szép lehet!
Reggel aztán útra kélt,
vándor bottal mendegélt.

Keskeny ösvény vezette,
ebédjét is megette,
Ment csak kis lábaival,
míg egyszer egy sziklafal,
az útjába nem került,
mely az ösvény végén ült.
Innen mászva ment tovább,
megtalálni a csodát.

Mászott egyre felfelé,
s hitte célját meglelé!
Hisz a hegycsúcs égbe nyúlt,
s jó magasnak bizonyult!
Mászott, mászott egyre fel,
s hitte majd lépcsőre lel,
mely az égbe felvezet,
mit megnyit a képzelet.

Aztán hegytetőre ért,
és bizony az égig ért.
Rajta nagy fenyőfa nőtt,
s nem látott más feltűnőt.
Égbe nyúltak ágai,
rajta másztak lábai,
s kezével kapaszkodott,
mászott, s nem panaszkodott!

Az álmokért tenni kell!
Nem érte be ennyivel,
felhők szálltak mellette,
szél hozta és szél vitte.
Ág végére kimászott,
belátta a világot,
csodaszép volt odalent,
gyönyörködve megpihent.

Aztán arra járt a szél,
hozzá kedvesen beszél,
kérte, hozzon felleget,
szépen szállót, s eleget.
S lám, a szél szót fogadott,
hozott felhőfogatot.
Így felhőkre léphetett
s elérte a kék eget!

Minden szép volt, s csudajó,
pont egy törpének való,
mennyi látvány, mennyi szép,
megcsodálva nézett szét.
A Nap is ott volt közel,
fényözönnel ünnepel.
s törpénk hitte, miatta,
minden fényét kiadta!

Ám a Nap épp búcsúzott,
az ég aljára kúszott,
messziről integetett,
s elhagyta a kék eget.
Helyére feljött a Hold,
neki hideg fénye volt,
ezüst fényét Nap adata,
magát így ragyogtatta.

Sötét volt az éjszaka,
s az ég ezernyi csillaga,
felgyulladtak az égen,
világítva, szerényen!
Felhő, puha, vetett ágy,
ám törpénk már többre vágy,
elérni pár csillagot,
ezért nyújtózott nagyot.

Ám hozzájuk fel nem ér,
s bár ott a Göncölszekér,
nem jön le a vándorért,
nem tehet az álomért.
Hát a törpe ott maradt,
s meglátott egy madarat,
amely pont arra repült,
sas volt, s neki sikerült.

Kérlelte a törpe őt,
adjon helyet, röptetőt,
hátára, hadd másszon fel,
csillagokhoz lásson el!
S lám, a sas szót fogadott,
a hátán helyet adott,
aztán magasba repült,
hátán ott, a törpe ült.

Amint épp emelkedett,
elhagyva a felleget,
egyre kisebb lett a Föld,
a sok csillag egyre nőtt.
Aztán egyet elértek,
odaszálltak, s lenéztek,
egy fény-lépcső vezetett,
mit elérni lehetett.

Hát a törpénk búcsúzott,
sashátáról lecsúszott,
Aztán lépdelt lefelé,
a csillagfény elnyelé.
Lépcső alján hegytető,
csúszdázásra késztető,
ahol törpénk lesuhant,
rövidítve az utat.

Hegy aljában vár lakott,
mely nem viselt ablakot,
átlátszó volt a fala,
s fénylőbb volt mint valaha.
Vár aljában kapu állt,
minden vándort, nyitva várt,
ragyogva csalogatott,
kíváncsira így hatott.

Ment hát törpénk befele,
csoda történt épp vele,
várta őt a trónterem,
ahol néhány trón terem.
Jobbra-balra asztalok,
asztaloknál angyalok,
s a trónon angyalkirály,
királynő, és királylány.

Közben gyémánt hárfa szólt,
rá fuvola válaszolt,
orgona és harsona,
angyaldalok szép hona.
Zenére sok angyal vár,
dallamára táncot jár,
csoda égi mulatság,
ahogy percük múlatják.

Törpénk csak ámuldozott,
minden széppé változott,
körülvették angyalok,
mind ételt kínálgatott.
– Egyél, igyál, légy vidám,
jókedvvel tudj nézni rám! –
Dúdolták az angyalok,
kis törpénkre ez hatott!

Leült, evett és ivott,
táncolókra sandított,
minden tetszett őneki,
bárcsak szárnya nőne ki!
Angyal lenne, s maradna,
más álmokat feladna,
s élvezné az életet,
hisz itt élni szép lehet.

Ahogy telt-múlt az idő,
álmossága egyre nő,
elringatta a zene,
lecsukódott a szeme.
Majd csodásat álmodott,
melyből öröm származott,
mert álmában otthon járt,
s mindent csodásnak talált.

Majd felébredt, s láss csodát,
megváltozott a világ,
Eltűnt az angyalok hona,
talán nem is ment el oda?
Na nem, ez így nem lehetett,
újra felkerekedett!
Elindult, hogy visszatér,
oda, hol csillag zenél.

Egyszer volt – s mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát láthat, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
újra indult a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Indult árkon, bokron át,
újra élni a csodát!
Nappal mászott, majd repült,
míg a csillagra került!
Így telt nappal, s éjszaka,
s így került ismét haza!
Erről szólt az élete,
útját sosem mérte le…

Aranyosi Ervin © 2024-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Most én voltam a hunyó!


Aranyosi Ervin: Most én voltam a hunyó!

Bújócskáztam az egérrel,
kapott hát egér utat,
de nem számolok majd addig,
míg elér egérlyukat.
Ha megtalálom, megünneplem,
s megtanítom repülni,
hogy ki lesz az újabb hunyó,
az is ki fog derülni!

Aranyosi Ervin © 2023-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pacikakas


Aranyosi Ervin: Pacikakas

Lóvá tettem a kakasom,
s felültem a hátára,
noszogattam, biztatgattam
egy kiadós vágtára!
Csoda jó volt kantározni,
s a hátára felülni,
gondolkodott, futni kéne,
vagy tán inkább repülni!
Felröppent a szemétdombra,
hadd tudja meg a világ,
hogy ő pacikakassá lett,
csodálja meg, aki lát!

Aranyosi Ervin © 2023-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi van a kezemben?

Aranyosi Ervin webáruháza:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin: Mi van a kezemben?

Mit látsz a kezemben?
Egy szép lila könyvet?
Ettől lehet kedved,
emelkedett, könnyed!
Lelkem üzenete,
neked szánt levele,
édes, szép szavakat
írtam ezért bele.

Ez egy verseskötet,
tele kedves verssel,
elgondolkodtató
és jobbító tervvel!
Talán reád is hat,
s szebb lesz napod tőle,
ha csüggedsz, erőt is
meríthetsz belőle!

Talán neked írtam.
Talán csak magamnak!
Ám a versek élnek,
s magukkal ragadnak!
Szépen, rendezetten,
egy kötetbe tettem,
varázsló szavakkal
szíved célba vettem!

Ma még itt van nálam,
hát kell a varázslat,
hogy az új kötetem
ott lehessen nálad!
Csak meg kell rendelned,
aztán repül feléd,
varázs-szép-szavakat
csepegtet majd beléd!

Hadd legyen e könyvem
a kezed ügyében,
hadd legyen szép szavam,
szíved közelében!
Jó lenne, ha könyvem
a kezedben lenne,
s örömödet lelnéd
minden szép nap benne!

Az új verseskötet megrendelhető az alábbi linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2022-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szitakötő


Aranyosi Ervin: Szitakötő

Szitakötő nem köt szitát,
mert a szita nem látszik át…
Szárnya röppen, alig látszik,
szivárvány színekben játszik.
Egy helyben is tud repülni,
nem kell ehhez ágra ülni.
Vizek partján gyakran látom,
szitakötő a barátom…

Aranyosi Ervin © 2022-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Párra lelni


Aranyosi Ervin: Párra lelni

Kerestem párom a világban,
s nem leltem, sehol sem találtam,
és lám, most szembe szállt velem.
– Mért olyan ismerős nekem?

Talán mert Ő is kékcinke,
s tündököl sárga, s kék színben?
Ki olyan mint a tükörképem?
Ki erre szállt a MOST-ban éppen?

De jó, páromra leltem én,
indulhat most egy szép regény,
témája érző szerelem,
gyere hát, jöjj, repülj velem!

Hívogatom, de ott marad,
képe a tükörhöz ragad,
ha elszállok, nem jön velem,
egyoldalú a szerelem?

Vinnélek én, de te maradsz,
a tükörképemhez ragadsz,
hát így jártam, elrepülök,
s egy magas fára felülök.

Dallal hívom, ki majd szeret,
ki elfogadja szívemet,
közös fészekről álmodik,
s nem hagy kétségbe szállnom itt!

Te meg maradj, s repkedj tovább,
hagyd elrepülni a csodát!
Tudod, én addig keresem,
míg rám talál a szerelem!

Aranyosi Ervin © 2022-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Repülő hal és a sas


Aranyosi Ervin: Repülő hal és a sas

Hogy ez a hal milyen erős,
milyen könnyedén repül!
Egy nehéz sas van a hátán,
mégis szálldos remekül.

Ez aztán az erőpróba,
vagy mágia, varázslat.
Keresi a folyót, tavat,
hol terhével leszállhat…

Látod, a sas kapaszkodik,
mert különben leesne,
vajon hogyha földet érne
más járművet keresne?

A hal pedig indulhatna
egy repülés versenyen,
hogy elbír-e nagyobb terhet
legközelebb meglesem!

Aranyosi Ervin © 2022.02.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vitába torkolás

Fenyvesi Sztranyák Éva fotója

Aranyosi Ervin: Vitába torkolás

Kipróbáljuk, hogyan lehet
tandemben repülni,
képes-e az egyikünk
a másik hátán ülni?
Megpróbálunk együtt szállni,
összehangolódni,
kétfedeles géppé válni,
egymás hátán lógni.
Csak még azt kell eldönteni,
hogy ki legyen felül,
ezért aztán a vitánkat
eldöntjük emberül!

Aranyosi Ervin © 2021-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt


Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt

A csiga szárnyat növesztett.
Azt hihetnéd, ez nemes tett,
ám a szárny csak álmában nőtt,
nem is repíthette hát őt!

Figyelte a madarakat,
s úgy gondolta, ha nekik szabad,
ha ők képesek repülni,
ő sem fog a földön ülni!

Mert azt vette a fejébe,
szárnya lesz és repül véle,
hogy a felhőkre felszálljon,
nyálból épült csigaszárnyon.

Húzott csíkot csiganyálból,
arra egy levelet rámol,
amit levett egy bokorról,
ami vázat, szárnyat pótol.

Aztán húzott rá egy csíkot,
ez is olyan nyálas csík volt,
másik levelet tett rája,
hogy a szárnyát megcsinálja.

Két levelét összevarrta,
fűszálcérna összetartja,
majd a háza oldalára
felszögelte valahára.

Aztán két másik levéllel,
másik szárnyat is „megérlel”,
így hát háza mindkét szélén,
szárnyak lettek már a végén.

Szárnyak, amik nem mozogtak,
csak álltak és mosolyogtak,
Csiga-biga mérgeskedett,
a megoldás késlekedett.

Fűszálakból kötél készült,
és a két szárny kiegészült,
azzal mozgatta meg őket,
ám a szárnyak kettétörtek.

Rájött, neki nem lesz szárnya,
ám ekkor egy madár árnya,
egész lényét betakarta,
a csigát vinni akarta.

Felkapta a csiga házát,
s vitte vele a gazdáját,
és a csiga végre örült,
álma eljött, s végre röpült.

Ám mesénknek rossz a vége,
vitték a csigát ebédre,
aznap ő volt a főfogás,
kezdődhetett a nyafogás.

Ha tervezel, gondold végig,
lehet, eljuthatsz az égig,
de néha jobb földön járni,
mint a lehetetlent várni!

Aranyosi Ervin © 2020-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Nem látni egy karvalyon,
mit is akarhat vajon?
Jól titkolja a szándékát,
de a mezőn hosszan szét lát,
s könnyen rálel az ebédre,
egy pocokra, vagy egérre.
Aztán repülni tanítja,
jó szándékát bizonyítja.
Fészkében vendégül látja,
és a csőrét nagyra tátja,
kényelmesen megebédel,
s jól is lakik a vendéggel!

Aranyosi Ervin © 2020-05-10
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva