Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Beleírom a szívedbe


Aranyosi Ervin: Beleírom a szívedbe

Beleírom a szívedbe
kedveskedő szép szavam!
Jussak akkor is eszedbe,
ha örömödnek híja van!
Hátha tudok varázsolni
az arcodra szép mosolyt,
ha a szíved szomorú volt,
s szemeidnek könnye folyt!

Beleírom a szívedbe
a varázsszót: SZERETET!
Talán akkor még gyakrabban
közeledben lehetek!
Adhatok pár jó tanácsot,
mi gyógyítja a szíved,
s meglátod a bánat múlik,
eltűnik, ha elhiszed!

Beleírom a szívedbe,
szívem szép szeretetét,
legyen mától a világod
boldogítón meseszép!
Amikor épp rossz a kedved,
vizsgáld meg a szívedet,
ott van-e, mit beleírtam,
vidámság és szeretet!

A verseskötet az alábbi linkre kattintva megrendelhető:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2023-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A férfi veszélyben


Aranyosi Ervin: A férfi veszélyben

Minden felbosszantott nő mellett
ácsorog egy férfi,
ki a bosszankodás okát,
nem látja, nem érti!
Nincsen benne gonosz szándék,
nem tudja mit vétett,
amivel a kedvesének
tyúkszemére lépett!

Olykor csak a viccelődés
vezethet pokolba,
csak a pallos hiányzik,
hogy feje hulljon porba.
Ám a vihar is halálos,
előtte a csenddel,
így is simán szíven szúrják
mágikus szemekkel!

Minden felbosszantott nő mellett
ácsorog egy férfi,
nem érti és nem is tudja
mit kellene lépni!
Mit kellene tenni,
hogy a vihar végre múljon,
hogy a szerető szívébe,
gyilkos tőr ne szúrjon?

Lehet persze kedveskedni,
tűzoltásba fogni,
öleléssel, néhány csókkal,
nem hagyni nyafogni!
Valójában nincs rá recept,
mit is kéne tenni,
hogy megoldhasd a helyzetet,
nőnek kéne lenni!

Minden felbosszantott nő mellett
ácsorog egy férfi,
ki szeretne a balhénak
a végére érni!
Na de férfi logikával
biztos, meg nem oldod,
s ha ezután kérdezni mersz,
a helyzeted rontod!

Vagy öleld meg, vagy menekülj,
ennyi a tanácsom,
okoskodás nem segíthet,
másik férfi társon.
Szeretni kell, kényeztetni,
kedve szerint élni,
s vigyázni kell, mert nem szabad
a tyúkszemére lépni!

Aranyosi Ervin © 2023-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek


Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel!

Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan.

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited!

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia!

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom!

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét!

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér!

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt!

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Okosabbnak látszom


Aranyosi Ervin: Okosabbnak látszom

Újságot olvasok,
hogy tájékozott legyek?
Vagy, csak fegyverkezem,
ha jönnek a legyek?
Így, a szemüvegben
okosabbnak látszom!
– Ne higgy a híreknek –
ez az én tanácsom!

Aranyosi Ervin © 2022-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Anyámnak szól


Aranyosi Ervin: Anyámnak szól

Tőled kaptam az életet,
így lett enyém ez a világ!
A szíved büszkén éltetett,
az érzés visszaszáll reád!
Rövid a lét, hogy visszaadjam,
megháláljak mindent neked,
de mindig gyermeked maradtam,
s éreztem szép szíved szeret.

Hittél a bennem kinyíló csodában,
te láttad azt, mit senki más,
fontossá tettél a világban,
s nem akartad, hogy sírni láss.
Ha elestem, hát felemeltél,
tartottál tán erőn felett,
s lelkemhez mindig utat leltél,
érezzem, szép szíved szeret!

Figyelted, ahogy nagyra nőttem,
s ha csüggedtem, s féltem sokat,
te támogattál önfeledten,
s adtál nekem tanácsokat.
Akadt olyan, mit megfogadtam,
s akadt, amit nem lehetett,
de mindig, minden pillanatban
áradt felém a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2021-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg „szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változás kora

Aranyosi Ervin: Változás kora

Drága embertársam, most eljött az óra!
Felejtsd félelmedet, s koncentrálj a jóra!
A gonosz rafinált eszközökkel támad,
ne hagyd, hogy hazugság célt érhessen nálad!

Jó tanács, hogy nem kell vele szembe menni,
csak le kell nyugodni, s őszintén szeretni.
Szeretet fényével bevonni a Földet,
amitől a lelkünk fénylőn tündökölhet.

Hunyd be hát a szemed és gondolj azokra,
akik vállalkoztak a nehezebb napokra,
akik értünk teszik valóban a dolguk,
miközben mi otthon jóra hangolódunk.

Emeljünk mindenkit, ki képes szeretni,
próbáljunk magasabb rezgésszinten lenni.
Hadd gyógyuljon Földünk és az emberiség,
ráfér világunkra egy új szellemiség.

Át kell értékelnünk eddigi világunk,
hisz új korba léptünk, más cipőben járunk!
Drága embertársam, dobd el félelmedet,
engedd szebbé válni mától életedet!

Aranyosi Ervin © 2020-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Barát kerestetik


Aranyosi Ervin: Barát kerestetik

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Hisz napjaimat egész máshogy élem!
Mást gondolok talán a világról,
nem eredtünk ugyanazon ágról.

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Életemet, majd ha elmesélem,
értékeim el tudod fogadni?
A lényegét meg tudod ragadni?

Akarnál-e beszélgetni vélem?
Elfogadnál? Én nagyon remélem!
Nem akarnék tanácsokat adni,
csak ha kéred, s el tudod fogadni.

Meghallgatlak, öntsd csak ki a lelked,
megkapod az önzetlen figyelmet,
de lesz mikor nekem lesz szükségem,
amikor majd figyelmedet kérem!

Barátkozni – mondd csak – akarsz vélem?
Lennél néha lélekben testvérem?
Őriznél, mint önzetlen barátot,
és nem dobnál el, mint rossz kabátot.

Lennék barát, nem kell már keresni!
Az együtt töltött idő jól fog esni!
Ha barátságunk őszintén megéljük,
véleményeinket kicseréljük…

Aranyosi Ervin © 2018-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Volt egyszer egy bagoly,
s gondolt egy merészet:
– éjjel inkább aludt
és nem egerészett.
Tudós ébrenlétét
napközbenre hagyta,
mert az éj sötétje
őt már nem izgatta.

Nem akart már senkit
ijesztgetni éjjel,
inkább tudományát
kezdte szórni széjjel.
Bölcs volt, ha már egyszer
bagolynak született,
hát az ész osztásban
nem tartott szünetet.

Bár okos tanácsát
szívesen osztotta,
a tisztánlátástól
a Nap megfosztotta.
Okosságainak
az árát megkérte,
az állatok mégis
jártak hozzá érte.

Tágas odújában
volt az irodája,
ez volt a nagy erdő
legodvasabb fája.
Ott rendelt a fának
alsó, ágas szintjén,
a bejárat lent volt
a tölgyfa földszintjén.

Az állatok hozzá
csigalépcsőn jártak,
az ajtaja előtt
órákat is vártak.
Ám, mert bölcs bagoly volt
messze ment a híre,
jöttek jó tanácsra,
(s néha reggelire).

Kérdéssel kereste
őt fel minden állat,
persze, munka közben
megevett egy párat.
Egér, hörcsög, ürge
ritkán jött ki tőle,
működött az üzlet,
s jól megélt belőle.

Közben ügyfelei
szép lassacskán fogytak,
de a bölcs bagolyra
mégsem gyanakodtak.
Legtöbb jó tanácsa
igen csak működött,
könnyen eloszlatott
szemtakaró ködöt.

Dolgát napról-napra
nagyszerűen tette,
ám ha megéhezett
ügyfelét megette.
Többé ez az ügyfél
nem okozott gondot,
és miközben ette,
még tanácsot mondott.

Tanulsága is van
ennek a mesének:
– Elmúlna a gondod,
hogyha megennének…
Én nem vagyok bagoly,
te meg figyelj rája:
– Ne te légy a bagoly
mai vacsorája!

Aranyosi Ervin © 2017-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva