Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd


Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Olykor bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin © 2023-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?


Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Borongok én, akár az ősz
és jobb időkre várok,
s látom miként szélesedik
emberek közt az árok.
Világunk arctalanná,
látom, hogyan válik,
s bólogatva ballag
egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek,
csontjaimba marva,
terelhetővé vált
az ember, mint a marha.
Mind beáll a sorba,
vagy végleg eltapossák?
A tisztán látókat is
a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz,
nem lesz már kikelet?
Nincsen már értelme
szót váltani veled?
Hiszen rémhírekkel
végleg vakítottak,
s a jót akarókkal
szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is,
hihetünk még benne?
Számunkra még gyümölcs
idén is teremne?
Életünk kereke
forog-e még körbe?
Vagy kisimul végleg
az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vörös-bögyös

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Vörös-bögyös

Ő kérem a Vörös-bögyös,
vagyis hát a Vörösbegy.
Jól felkészült ő a télre,
mert tudja, az hogy is megy?

Zsírpárnával kibélelte,
bőre alatt a testét,
így nyugodtan várhatja már
a hidegen jött estét.

Pocakja, mint felfújt lufi,
igen formás, kerekded,
kitart talán a tartalék,
míg az idő felenged.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Decemberi reggel


Aranyosi Ervin: Decemberi reggel

Decemberi reggel, – a tél ideért –
bundát ad a Földre, csillogón fehért!
Fent a szürke égben felhőt tologat,
díszíti a fákat és a bokrokat.

Ő már ünnepelne, csillog a világ,
hófehér lepelben mutatja magát.
Csak a Hold világít, alszik tán a Nap?
Ráér felébredni, ágyában marad.

Hófelhők takarják, függönyözik el,
lámpást fenn az égen csak a Hold cipel.
Ő szórja csak fényét fagyos hidegen,
távoli világból átjött idegen.

Ideért a tél hát, s alszik a világ,
ébredj, hisz e szépség hatni fog reád,
lenyűgöz, elámít, habár jéghideg,
szeretet-ünnepre készíti szíved.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Úgy izgulok, hogy mi lesz most!
Rágom hát a körmömet!
Ha beköszönt majd a hideg tél,
miben lelek örömet?
Eleséget hol találok?
– Tudom, a bolt nyitva van!. –
Ám mi nekünk nincsen pénzünk,
éhezünk hát annyian.
Vajon lesz-e, aki segít
átvészelni a telet?
Létezik-e együttérzés,
könyörület, szeretet?
Úgy izgulok és szeretném
megélni az új tavaszt,
megélni a kikeletet,
mely jégből vizet fakaszt!
Úgy szeretném túlélni
a világ nehéz teleit,
Akad jóság a világban,
mely megetet, s melegít?

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben


Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Szerelemben, nyárban,
szemed sugarában,
szíved pitvarában,
magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben,
hosszasan időztem,
szemedben, tükörben,
fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben,
szíved közepében,
megtaláltam fészkem,
a szív melegében.

Szerelem tavaszban,
hitem visszakaptam,
minden pillanatban
kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben,
körbejártam, éltem,
szép szívedhez értem,
hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Meleg liheg egyre a nyakamba.
Bár csak egy hűs szellőcske akadna,
s marasztalnám, és talán itt maradna…
Eddig sem vehettem önmagamra,
de a hőség ragaszkodik,
kicselezném, de ravaszkodik,
amint a nap kel, rögtön árad,
s levetteti összes ruhámat,
még sincs menekvésem előle,
hiába van, hogy bőröm pőre.
Nincsen szükségem már cipőre,
bár olyan forró már az aszfalt,
milyet talpam még nem tapasztalt.
Elegem van és melegem is egyben,
Ó jó uram, csak részesíts a kegyben,
s szelídítsd meg a bősz, forró nyarat,
ne szórjon rám tikkasztón aranyat!
Egy csepp kis árnyat, némi enyhet adj!
Ó, jó uram, kérlek, kegyes maradj!
Persze, tudom hogy télen kértelek,
küldj meleget, s most mégsem értelek!
Hisz csak a tél volt túlon-túl fagyos,
de májusban sem volt egünk napos,
akkor szívünk még túl gyakran didergett,
s összébb bújtunk, megannyi fázós gyermek.
Most meg, csak főlünk a saját levünkben.
Cseppet sem vagyunk elemünkben!
Csak erőtlenül el-eltikkadunk,
hisz védtelen, hevült lelkek vagyunk.
Ne küldj vihart, elég egy röpke zápor,
hogy felüdüljünk végre, igazából!

Aranyosi Ervin © 2019-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat teremt


Aranyosi Ervin: A gondolat teremt

Szívünkben tél van, ordító hideg,
nincs benne hit, nem lobban benne láng!
A világot, ugyan, ki menti meg?
Kinek lesz gondja mostantól reánk?

Úgy érzed, néha elhagy Istened?
Tengernyi gondod föléd magasul.
Amit elvártál, többé nem is lehet,
nem hiszel benne most már makacsul?

Benned a kulcs, csak keresd önmagadban,
zárd be a régit, ha megviselt a múlt!
Tudnod kell azt, hogy teremtő szavad van,
vizsgáld meg hát, a lelked mit tanult!

Meríts erőt a tegnapból, s a mából,
a gondolat jövőt teremt és ápol!

Aranyosi Ervin © 2019-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai


Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Eljön a tél, s a világra
az a sok hó rászakad.
Az emberek feldíszítik
kívülről a házakat.

Égők gyúlnak utak mentén,
csillogón és fényesen,
csillagokkal telik a Föld
s fontos is, hogy szép legyen!

Kirakat lesz a világunk,
a gazdagság látható,
fényfüzérek pislogása,
fényjátéka várható.

És az emberek szívében?
Ott is kigyullad a fény?
Nem láthatják, hogy ott bujkál,
s néha éhezik egy lény.

Ő a szeretet farkasa,
és a jóra éhezik,
az emberek nem is tudják,
azt, hogy ott bent létezik.

Persze, néha-néha érzik,
amikor fáj a szívük,
mikor elvész a reményük,
s köddé válik a hitük.

Ezt a farkast szeretettel,
megetetni kellene,
ne a gyomra korgásától
kapjon szárnyra a zene.

Szeretetet kéne adni,
a világba szórni szét!
Megetetni szép szívünket,
ápolni a másikét!

Könnyű lenne jóllakatni
szívünk éhes farkasát.
Szeretetet kéne adni,
nem csak fénylő maskarát.

Sokkal szebb, ha a szem csillog,
és a szívünk felragyog,
ha az emberek szívében
jól laknak a farkasok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva