Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Szilády Ildikó grafikája (illusztráció)

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Úgy döntöttünk az Anyuval,
megvicceljük az Aput.
Összeraktunk pár dobozból
olyan autó alakút.
Ráhúztuk az autóponyvát,
a sok doboz ne látsszon,
Anyu meg vitte az autót,
hogy a ház mögé álljon.
Aztán szóltunk az Apunak,
hogy vigyen a boltba el,
mert liszt kell a sütijébe,
hát sürgősen menni kell!
Hej, az Apu meglepődött,
mi volt a ponyva alatt!
Azt hitte, hogy tündér járt itt,
s az autónkból ez maradt.
Aztán, persze, megmutattuk,
hová dugtuk mi azt el.
Sütöttünk egy jó sütit is,
mert ez után vigasz kell!

Aranyosi Ervin © 2021-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca


Aranyosi Ervin: Luca

Van egy cicám, éjfekete
úgy hívják, hogy: Luca!
Ő bizony az én szívemnek
fekete párduca!
Pici gonosz boszorkányom,
és csodatündérem,
én magam is csodálkozom,
hogyan játszik vélem.
Ha éhezik, kell, hogy menjek,
rögtön enni adjak,
de nem elég a teletál,
kell, hogy ott maradjak.
Szereti a társaságom,
nem is hagy dolgozni,
leköti a figyelmemet,
s ezt tudja fokozni.
Mikor alszom, odabújik,
fognom kell a lábát,
alszunk, s közben őrízgetjük
kettőnk közös álmát.
Bár visszaél türelmemmel,
én szívből imádom,
legyen hát a legboldogabb
cica a világon!

Aranyosi Ervin © 2020-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (mesekönyv ajánló)


Aranyosi Ervin: A könyv tündére
(mesekönyv ajánló)

Találkoztam egy tündérrel,
s kaptam tőle egy mesét.
Én cserébe segítettem
megtalálni kedvesét.
Tündérekkel és banyával
íródott meg a mese,
ne kérdezd, hogy elolvasni,
azért még érdemes-e?!

Hiszem, jól fogsz szórakozni,
én élveztem biztosan,
a lelkem is megtisztult ott,
nem hagyhattam piszkosan.
Megismertem a könyv tündért,
jó barátra leltem ott,
s napról napra alig vártam,
a folytatás izgatott.

Néhány szép dolgot tanultam,
s tovább adtam lelkesen.
A tündérek tudományát,
úgy gondoltam ellesem.
Kaptam persze tanulságot,
mi lelkemben megmarad,
barátokra is találtam,
így lettem hát gazdagabb!
Megrendelhető – a többi verseskötettel együtt – az alábbi linken:
https://shop.aranyosiervin.com/gyerekeknek

Aranyosi Ervin © 2020-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Amint belépsz ott egy terem,
minden polcon mese terem.
Hogy néz ki? Most ecsetelem:
angyal száll a mennyezeten.

Körül nézhetsz, én meg szólok,
körbe-körben mesepolcok,
telerakni akad jó ok,
egyik polcon manó hortyog.

Másik polcon tündérlányka,
varázspálcás és vidámka,
nyalka huszár, mese-mátka,
eltüntető nagy kabátka.

A harmadik polcon árván,
ott ücsörög egy nagy sárkány,
bőre kemény, mint a márvány,
félelmetes, tüzes látvány.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Ott a róka, ott a medve,
ott a nyúl is reménykedve,
egyiknek sincs enni kedve,
tán most nem lesz megtépkedve.

Szegény ember, nagy varázsló,
mesélő tűz, felparázsló,
mindent elhúzó patás ló,
szivárvány színűre váltó.

Mesekönyvek, meseképek,
mindenütt, amerre lépek,
terülj asztal, okos népek,
tücskök, akik épp zenélnek.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Aranyosi Ervin © 2020-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Aranyosi Ervin: Az idő tündére
Hartman Anikó rajza

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Jaj, néha nekem sincs elég időm,
lefékezném a múló perceket.
Kapkodok hát, mert sok a teendőm,
s bezsúfolni egy napba nem lehet.
Mikor napom csak a munkáról szól,
szeretnék gyorsan végezni vele.
Az idő tündére azonnal válaszol:
– Nem férhet minden egy napba bele!
– De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek,
– amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! –
ki tudja, holnap világgá megyek,
s akkor a dolgom majd kire marad?

És szólt a tündér: – Adok én időt,
csak tedd a dolgod, s várd a holnapot!
Bennem a vágy most óriásra nőtt,
hogy mindenhez elég időt kapok…
– Bár felgyorsult, s az idő szinte száll,
cserébe kapsz majd hosszabb életet,
s hiába futsz, a cél messzebbre vár,
később éled meg öregségedet.
– Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt,
hogy lelassuljon inkább az idő?
Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt,
s az élet terhe rajtam egyre nő.

– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk,
gyorsabban száll a Föld körül a Nap.
Az út adott, és ki nem szállhatunk,
ezért lett gyorsabb minden pillanat.
Csak tedd a dolgod, ami belefér,
nem kell naponta világot váltani.
Nyugodj le végre, lassíts le ezért,
egy kis lazítás nem fog ártani!
Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj,
ne törje fel szerszám a tenyered!
Miközben majd a gyors idő elszáll,
önmagadban a nyugtot megleled.

Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz!
versenyre kelni – idővel – nem lehet!
Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz,
tapasztalj, élj, élvezd az életet!
Álmodj tovább, ott lassabb az idő,
ha akarod, meg is állíthatod!
A tér kitágul, és ott jön a jövő,
álmodd valóra a feladatot!
Ha tovább rohansz, biztos elveszel,
s üresek lesznek dolgos napjaid,
a létből szinte semmit sem élvezel,
a lelked mélyén is üresség lakik.

Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad,
tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel.
Ha időt markolsz, semmid sem marad,
hisz tenyeredből, mint víz, szökik el.
Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt,
hadd mulasszam, s te ne törődj vele!
Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt,
élettarisznyád azzal töltsd tele.
Ne csüggedj hát, találd meg önmagad,
ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy!
A lét értelmét megértsd és megragadd,
s minden időben felhőtlen boldog légy!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész

Hosszú napom után,
megint jött a mese,
benne a Tündérem,
s az ő szerelmese.

A tündér szülei,
kinek a testébe,
belebújtak bizony,
hogy varázsuk védje.

A szegény emberben
ott fészkelt a banya,
így lett a testéből
egy rút, gonosz tanya.

Nekem szerencsém volt,
csak magamban voltam,
és egy sarok mélyén
csendben meghúzódtam.

Jaj, nem is meséltem,
tündérpalotában,
trónszékeket rejtő,
csodakertben álltam.

Körbe szép pálmafák,
vígan hajladoztak,
a leander bokrok
virágokat hoztak.

Voltak szép gyümölcs fák,
alma, barack, füge,
tündérkirálynőnek
ez volt a szívügye.

Élő növényekkel
vette körül magát,
élvezte ezernyi
virága illatát.

És ha kedve szottyant
gyümölcsöket szedett,
kóstolta ízüket,
savanykást, édeset.

A virágok között
csermelyek csobogtak,
a virágszirmokban
méhek szorgoskodtak.

A fákon madarak
vígan énekeltek,
a gyönyörű kertben
szép békére leltek.

Pázsit puha rétet
is ide képzeltek,
ahol a tündérek
vidám táncra keltek.

Híres muzsikusok
sok dalt varázsoltak,
csodás hangú népek,
vidáman daloltak.

Minden olyan szép volt,
s minden nagyon élő,
le sem tudja írni
mindezt a mesélő.

Ám jött egy pillanat,
és az élet megállt,
a csoda szép kertre,
fájdalom köd szitált.

Ágon a madarak,
mind csendben maradtak,
hirtelen huzattól
a hangok megfagytak.

Ott állt az ajtóban,
egy csúf, szegényember,
izzó fájdalommal,
megtört, kisírt szemmel.

Kérte, hogy vezessék
a királynő elébe,
mert nem akar szűnni
szörnyű betegsége.

Kapott egy jóslatot,
és nagyon hisz benne,
a tündér királynő
biztos csodát tenne.

Levenné az átkot,
és meggyógyíthatná,
és az egészségét
biztos visszaadná.

Ám mikor a trónnak
közelébe lépett,
abba hagyta gyorsan
a sírós beszédet.

Kabátja zsebéből
pálcát húzott elő,
amelyben megbúvott
a nagy varázserő.

Legyinteni akart,
vele varázsolni,
de hirtelen messze
szállt e varázs holmi.

Mert a tündérkirály,
közben már varázsolt,
s ez egy különleges,
igazi varázs volt.

Hogy milyen varázslat,
azt ma még nem tudom,
mert pont itt sikerült
csendben elaludnom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én.

A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben.

Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra.

A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak.

Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott.

Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta.

Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába.

Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja.

Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek.

Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában.

Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át!

Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett.

Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett.

A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt.

Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát.

Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek.

Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve.

Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát!

Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak.

Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett.

A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek.

Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára.

Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet.

Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni.

A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Eltelt egy újabb nap,
megint mennem kellett,
s ott találtam magam
a tündérem mellett.

Ott volt a Fiú is,
a tündérem párja,
végre felébredjek,
mindkettő azt várja.

Közben leszállt a sas,
a piactér szélén,
ekkora nagy vásárt
nem is láttam még én.

Mert, mikor hajnalban
először érkeztem,
csak egy csupasz tér volt,
és beépítetlen.

Most meg sátrak hada,
árushelyek sora,
színpadon bohócok
vidám kis műsora.

Körhinta, mutatvány,
gyereknek bábsátor,
tündérmesét szórtak
szívből, igazából.

Nyüzsgött ott a tömeg,
hangosan, vidáman,
s látszott, mennyi ember
lakik itt a várban.

Úgy látszott a nép itt,
nagyon elégedett,
de hol élni hagynak,
az a föld szép lehet.

Ott hol a szeretet
mindennap tanyázik,
és ahol a lélek
vidámságban ázik,

ritka a betegség
és a szomorúság,
nincsen haragosság,
nincsen háborússág!

Hát ide érkeztünk,
vásár közepébe,
s menni is készültünk
varázslónk elébe.

Sasom épp csak letett
a pázsitra minket,
aztán szárnyival
csak kettőt legyintett.

Majd elrúgta magát,
s már odafent szárnyalt.
Napot eltakarva,
bennünket beárnyalt.

Aztán tova repült,
integettünk neki,
hálával búcsúzva,
mely lelkét eteti.

Fiú és Tündérem
indultak előttem,
virágos ösvényen
nyomukat követtem.

Mentünk be a várba,
hol a varázsló várt,
magunk mögött hagyva
a zsibongó vásárt.

Amikor beléptünk
az óriás terembe,
a mágus is megjött,
átvitt értelemben.

Csak kinőtt a földből,
mintha gomba volna,
csak – tudod – a gomba,
biztosan nem szólna.

Ő viszont örömmel
üdvözölt hármunkat,
mint, ki jó barátunk,
aki ránk nem unhat.

Örült, hogy a Fiú
az átkot levette,
és a könyv tündére
most ott állt mellette.

Úgy virult az arcuk,
jó volt rájuk nézni,
ahogy egymást tudták
szeretve becézni.

Ott a drága tündér
elkezdte meséjét,
adva a mágusnak
a megértés esélyét.

De én most nem kezdem
elölről mesélni.
Hisz sohasem tudnánk
a végére érni.

De van miről szóljak,
megijedni nem kell!
Onnan folytatjuk majd,
hogy: a Szegényember…

Ám mára a könyvem,
s én is becsukódtam,
azért, hogy alhassak
egy nagyot nyugodtan!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva