Aranyosi Ervin: Márton napi liba-vers


Aranyosi Ervin: Márton napi liba-vers

E szép napon Marci, Márton,
libát enne mindenáron,
én a libát úgy sajnálom,
nem lesz ott a liba-bálon.

Vagy ott lesz, csak sülve-főve,
nagy tányéron tündökölve,
köretekkel veszik körbe,
mégsem nézhet a tükörbe.

Nem látszik a liba bája,
csak a hája, meg a mája,
s nem menti meg a mamája,
éhes rá az ember szája!

Honnan ered a galiba?
Hagyományban van a hiba!
Áldozat lesz a sok liba,
mert nem járt liba-suliba!

Mert, ha suliba járt volna,
talán ember nyelven szólna,
s ember libát nem majszolna,
ily hagyományt nem hajszolna.

Ám nem tanult meg beszélni,
nem is fogja ezt túlélni,
liba-liba, kezdje el félni,
ennél szebb sorsot remélni!

Márton napkor libák halnak,
az emberek libát falnak,
s beszélhetek én a falnak,
mert utána bort nyakalnak!

Aranyosi Ervin © 2022-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!