Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kísérj át az életen!


Aranyosi Ervin: Kísérj át az életen!

Álmodj velem, álmodj velem,
jöjj kísérj át az életen!
Álmod velem, boldog legyen,
tarts igaz tükröt énnekem!

Álmodj velem, álmodj velem,
legyen miénk a végtelen!
Álmod velem, boldog legyen,
jöjj kísérj át az életen!

Refrén:
Akarom, hogy rólunk szóljon minden,
akarom, hogy süssön ránk a fény,
legyél hát a féltve őrzött kincsem,
mindenkinél szebbnek látlak én.

Álmodj velem, álmodj velem,
a szívemet eléd teszem,
a holnapunk még szebb legyen,
jöjj kísérj át az életen!

Refrén:
Akarom, hogy rólunk szóljon minden,
akarom, hogy süssön ránk a fény,
legyél hát a féltve őrzött kincsem,
mindenkinél szebbnek látlak én.

Refrén2:
Akarom, hogy minden rólunk szóljon,
akarom, hogy álmunk szép legyen!
Akarom, hogy szíved válaszoljon,
gyere kísérj át az életen!

Aranyosi Ervin © 2021-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…


Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…

Mindennap szükség van
forró ölelésre,
biztató mosolyra,
lélekemelésre,
hitre, szeretetre
és gondoskodásra,
odafigyelésre
és álmodozásra.

Nem szabad az ember
hitét elrabolni,
muszáj reményt adni,
a szívekhez szólni!
Igazat beszélni,
földről felemelni,
reménytelenségből
kiutakra lelni.

Fontos megmutatni azt,
hogy hogyan éljen,
felvértezni lelkét,
hogy nincs mitől féljen.
Tiszta, igaz szóval,
jó irányt mutatni,
tudással, reménnyel
új álmokat adni!

Levenni egymásról
az ellenségképet,
fénnyel megtölteni
kongó sötétséget!
Hívni tovább élni,
együtt, kézen fogva,
szebb jövőt remélni
összemosolyogva!

Mindennap szükség van,
elgondolkodtatni,
elárvult szíveknek
élő reményt adni,
hogy majd a szükséget
bőségre cseréljük,
s újra megálmodott
életünket éljük!

Mert, ahol szükség van,
ott lesz segítség is,
hiszem, hogy világunk
szebbé válhat mégis!
Ha nem hagyjuk magunk
víz alá lenyomni,
ha képesek vagyunk
összemosolyogni!

Újra kell ölelnünk,
szívünkből szeretnünk,
éhező lelkeket
jó szóval etetnünk,
holnapot mutatnunk
igazak szavával,
új életet kezdve
több millió társsal!

Mindennap szükség van,
minden jó lélekre,
aki visszavezet
élhető életbe,
hol a félelemnek
nincsen ránk hatása,
ahol a világunk
lelkünk tiszta mása!

Aranyosi Ervin © 2021-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!


Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!

Álmot láttam istenit,
egy angyal földre szállt,
megváltozott minden itt,
amerre csak járt.
Tovatűnt a pillanat,
de az érzés megmaradt,
megváltozott a világ
egy éjszaka alatt!

Megszépült a végtelen,
és körül vett a fény,
érték lett az értelem,
és ránk lelt a remény.
Szeretettel átölelt
és belénk költözött,
megváltozott a világ
csodába öltözött

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Ne azt nézd, mit mondanak,
csak befelé figyelj,
ahol jársz, majd mindenütt
érzésekre lelj!
Legyen jobb hely a világ,
s legyen többé is veled,
szeretet kísérje majd
minden léptedet!

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Aranyosi Ervin © 2021-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!


Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Minden reggel egy öleléssel
indítjuk el újabb napunk.
Érzéseket szívembe vésel,
szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen,
egymás karjában elbújunk.
Feloldódunk a lét vizében,
közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával,
erősödik közös hitünk,
így válunk eggyé a világgal,
lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni,
elkezdeni egy új napot,
közös létünket ünnepelni,
ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék
minden reggel e kis csodát,
a világukat szebbé tennénk,
egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet,
isteni fényt, szeretetet,
elfújhatnánk a zord felhőket,
s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni
mindazt, ki kedves teneked!
Akarj boldog örömre lelni,
hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul,
vidámabban süt ránk a Nap!
Hiszem, a sorsunk jobbra fordul,
a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni,
mosollyal díszítsd arcodat,
akarj boldog örömre lelni,
s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid,
nem szolgálják a létedet!
ha nem száll rád sötét ború itt,
gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod,
kezdetnek jó egy ölelés,
legyen napod érzéssel áldott,
ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel
indítsd hát el újabb napod!
Gazdagodj újjászületéssel,
amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.


Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.

Visszatérünk párszor
az örök körforgásból,
végigjárjuk együtt az utunk.

Emlékek törlődnek,
képek összetörnek,
önmagunknak gyakran hazudunk.

De lesz ki emlékeztet,
és lesz egy újabb kezdet,
rájövünk, hogy ez egy folytatás.

Jártunk itt korábban,
s a visszatérő mában,
érezzük, hogy ez valami más!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Hogyan kéne jobban,
a fáklya lángra lobban,
új utunkon e fény talán vezet.

Ez egy új ajándék,
egy visszatérő játék,
és attól szép, ha végre élvezed!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak az idő


Aranyosi Ervin: Csak az idő
(Enya: Only time dala alapján)

Ki mondja meg a szélnek,
hogy az ének,
hová száll?

Ki mondja meg a fénynek,
hogy a lélek,
csodát vár?

Ki mondja meg,
Ki mondja meg,
Ki mondja meg?

Ki mondja meg,
Ki mondja meg,
csak az idő oldja meg!

Ki mondja meg a létnek,
mi a lényeg,
mi ránk vár?

Hol van nyoma a szépnek,
amit érzek,
mi átjár?

Ki mondja meg,
Ki mondja meg,
Ki mondja meg?
Ki mondja meg,
Ki mondja meg,
csak az idő oldja meg!

Ki mondja meg az álom,
hogyha várom
eljön-e majd?

Ki lesz vajon a párom,
ki mindenáron
felém tart?

Ha a kedves felém tart.

Csak az idő,
csak az idő,
az idő mondja meg.

Ki mondja meg ha eljön,
álom felhőn,
hová tart?

Ki mondja meg az álom,
hogyha várom,
jön-e majd?

Csak az idő,
csak az idő
az idő mondja meg.

Aranyosi Ervin © 2021-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…


Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva