Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd, hogy eltapossanak!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd, hogy eltapossanak!

Árnyékban élsz?
Mondd mit remélsz?
Ha néha fázol
ha néha félsz!
Ha mások mondják,
meg mit tegyél.
Ha mások gondját
cipeled mindezért.

A mások álmait
és mások életét,
éled és közben
túl nagy már a tét.
Sosem vagy önmagad,
elfeded arcodat,
lelkedben vívod
csak napi harcodat.

Refrén:
Állj ki magadért,
ne hagyd, hogy eltapossanak!
Akard, hogy rád is,
ugyanúgy süssön fenn a Nap!
Éld meg világod,
azért születtél ide le!
A szabadságnak eljött,
itt van az ideje!
Állj ki magadért,
ne hagyd, hogy rád léphessenek,
vágyj egy szebb holnapot,
s a szavak jobban essenek!
Legyél hát önmagad,
tudd azt, hogy okkal születtél,
a te csodád azóta is
a szép lelkedben él!

Lépj ki a fényre,
emeld fel szép fejed,
érezd, hogy végre,
éled az életed!
ne legyen álarc
felfénylő mosolyod,
sarkadra állhatsz,
ragyogtasd fel Napod!

Refrén:

Állj ki magadért,
ne hagyd, hogy eltapossanak!
Akard, hogy rád is,
ugyanúgy süssön fenn a Nap!
Éld meg világod,
azért születtél ide le!
A szabadságnak eljött,
itt van az ideje!
Állj ki magadért,
ne hagyd, hogy rád léphessenek,
vágyj egy szebb holnapot,
s a szavak jobban essenek!
Legyél hát önmagad,
tudd azt, hogy okkal születtél,
a te csodád azóta is
a szép lelkedben él!

Aranyosi Ervin © 2020-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!

Amíg az életről nem tudsz még semmit,
csak hogy a lelked a fényből ered.
Talán egy gondolat majd tovább lendít,
s talán a lét kulcsát is megleled!

Ameddig zavarnak nem értett álmok,
amíg az utad még oly céltalan,
amíg a lét okát meg nem találod,
nem is létezhetsz még boldogan!

refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Amíg az életből nem tanulsz semmit,
amíg még nem ismerheted magad.
addig az utadon nincs mi átlendít,
a létnek kereke sárba ragad.

Ám olykor segíthetnek bűvös álmok,
jelzések mutatnak újabb utat,
ha a lelkedet nekik kitárod,
végül a lét minden jót megmutat.

Refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Aranyosi Ervin © 2020-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Míg szól a dal,
a lelkünk él,
szívünk dobog,
bennünk zenél,
míg álmodunk,
mind jól vagyunk,
magunk mögött
nyomot hagyunk!

Míg dalunk száll,
lelkünk szabad,
nagy kőfalak
leomlanak.
és nincs határ
nem állunk meg,
velünk zúgnak
a tengerek.

Szabadíts meg,
jöjj tiszta fény,
légy villámjel
Földünk egén,
ébredjenek,
az emberek
dobbanjanak
érző szívek!

Mond ki a szót,
álmodj nagyot,
érezd a fényt,
érted ragyog!
A sötétség
most tűnik el,
előttünk jár
az égi jel.

Nézz végre rám,
halld meg szavam,
a holnapnak
értelme van.
Máshogyan már
nem is lehet,
csak emeld fel
tekinteted!

Légy büszke már,
legyél szabad,
szabad madár,
hallasd szavad!
Míg szól a dal,
szívünk dobog,
addig vagyunk
mind boldogok!

Míg szól a dal,
míg szól a dal,
elcsendesül
minden vihar.
Míg szól a dal,
míg álmodunk,
míg ébredünk,
egyek vagyunk,
míg szól a dal…

Aranyosi Ervin © 2020-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Képzeld el, hogy lesz egy háború,
háború, hová senki sem megy el!
Senki nem lesz többé szomorú,
s az ember úgy dönt: – Inkább élni kell!

Béke száll a földre és reánk.
a szívekbe a szeretet költözik.
Velünk együtt örül jó Atyánk,
s a világ fényruhába öltözik.

Képzeld el, minden harc véget ér,
a fény győz majd a sötétség felett.
Az ember végre boldog révbe ér,
nem harcol, mégis győz a szeretet!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Ne csatározz, hisz nem legyőzni kell!
A világunk békére szomjazik!
Szeress inkább, s egy szebb jövő jön el!
a béke már a lelkünkben lakik!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…


Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Lehet túl zűrös a világ,
de érdemes volt megszületnem!
Isten-szikra gyulladt bennem,
mert hagynak szívből szeretnem,
s vannak, kik szeretnek engem!
Van oka a létezésnek,
van célja a puszta létnek,
s ha a helyes utat járom,
mások lábnyomomba lépnek.
De tán nem is ez a lényeg,
hogy szert tegyek követőkre,
csak, hogy színt vigyek a fénybe,
s feloldódjak mindörökre.

Letegyem a lélek terhét,
mit a test nem bír cipelni,
szebb az élet, mint a nemlét,
meg kellett a módot lelni,
hogyan kéne ciripelni,
tücsökhangon énekelni.
S olykor őrizni a csendet,
ellazulva, elernyedve,
figyelve, hogy hogy tesz rendet,
a lelkembe szenderedve…
Minden a helyére kerül,
értelmet nyer, okot talál,
rendezetté válik belül,
s nem rémíthet a zord halál.

Nem tudok már félni tőle,
nem ijeszthet, nem nyom össze,
élőn lépek ki belőle,
hogy a szívem, hadd fürössze
tiszta napfény ragyogása,
a Teremtő mosolygása,
hiszen láthatja, megértem!
Gondolatait megértem,
s immár én is felragyogva,
értőn nézek csillagokba.
Ma már közösen teremtünk
és a mánk holnappá válik,
s a bűn a földről lemállik.
Megtanuljuk: – Nem is volt itt!
Képzelegtünk, s ez volt minden.
Utat lelünk, a valódit,
s éljük létünk égi szinten!

Rálelünk a szeretetre,
s hagyjuk lelkünk végre élni,
minden gonoszt lecserélni
fájó szíveket etetve.
Félelmeink kipukkadnak,
mint a szappan buborékok,
s nevettetnek, kacagtatnak,
megértjük az egész cécót,
hogy az egész mire ment ki,
rabokból szabaddá válunk,
s nem várjuk a rút halálunk,
hiszen tudjuk, megtanultuk,
ezért jöttünk, erre vártunk,
nem bántanak, s mi sem bántunk.
Csak így lehet, ez a módja,
s ez az ember küldetése,
s amíg nincs szívébe vésve,
addig más ruháját hordja,
más lemondó létét éli,
s bár a bűnt, azt elítéli,
nem képes kiteljesedni,
földi síkon mennybe menni.

Teremtsünk hát új világot,
váljon igazzá az ember,
keltsük életre az álmot,
tiszta szívvel szeretettel!
Mutassuk meg, lehetséges,
itt, e földön boldogulni,
hisz a világ sosem véges,
nem fog a pokolba hullni!
De szükség van tanításra,
harmadik szem felnyitásra,
hogy az ember végre lássa,
hová vezet árulása!
Amíg önző, s szeretetlen,
boldogulni lehetetlen,
élő holt lesz, s temetetlen.
Ám ha egyszer fénnyé válik,
ledobja földi ruháit,
s bele olvad a csodába,
az örökkévalóságba!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?


Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?

Töviskoronád most a fejünkre került,
átérezni sorsod sehogy sem sikerült!
Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,
keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.
Csak a szereteted tűnt el a világból,
az is megvezetett, aki lelket ápol!
Vajon, képesekké válunk feltámadni,
nyomodba szegődni, élőn megmaradni?
Visszatérni hittel jó Atyánk házába,
s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.
Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,
utat a halálba a hatalom vágott!

Szívünkben ott a jel, követnünk kell téged,
de a Golgotánkról szólna ez az élet?
Keresztcipelésről, fájdalmas halálról?
Mért veszi az ember szavaid félvállról?
Végigjárjuk utad, koronát viselve,
hazugság vizében lubickol az elme.
Kétezer év alatt semmit nem tanultunk,
üres fecsegéstől visszhangzik a múltunk!
Elvetted bűneink, s büntetéstől félünk,
gyakran szeretetlen, s bezárt szívvel élünk!
Vajon feltámadás is fog reánk várni,
a megértés nélkül kevés csak próbálni.

Egy út vezet hozzád, a szeretet útja,
lelkünk lehet létünk tisztavízű kútja,
de ha hagyjuk azt is méreggel szennyezni,
alig fogunk élni, boldogan szeretni.
Csupán az utadat járjuk együtt végig,
fájdalmunk, jajszavunk száll a magas égig,
de a feloldozást mindig mástól várjuk,
nem csoda, hogy folyton kanosszánkat járjuk.
Vezeklünk olyanért, mit el sem követtünk,
s nem hisszük, hogy Isten gyermekei lettünk,
akik szabad lelkek, bűntelenek, élők,
életre születők, s folyton visszatérők.

Hisz tanulni jövünk erre a világra,
s Atyánk itt van bennünk, a lelkünk nem árva,
csak a figyelmünket elfordítjuk róla,
mintha nem is lenne mondani valója.
Elfordítják fejünk nem látunk, nem érzünk,
haldokolni jövünk, koronától vérzünk.
Csak a kínt éljük át, s csak ritkán szeretünk,
s ritkán adatik meg, hogy lelkek lehetünk.
Lelkek kik szeretnek, s tiszta szívből adnak,
kik csábítás közben a jó úton maradnak,
és ha fénnyé válnak, tükrei a Napnak,
harmadnapra mind-mind, együtt feltámadnak!

Aranyosi Ervin © 2020-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem tudlak megvédeni magadtól

Aranyosi Ervin: Nem tudlak megvédeni magadtól

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
mert a fejedben egy félelem-harang szól,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
míg úgy hiszed, ellened fordult a világ.

Én nem tudok már tenni nélküled,
amíg a lelkedet marja kínzó rémület,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg te nem hiszed, a szeretet szavát.

Teremthetnél új világot,
teremthetnél boldogan,
gondolatod magjaival,
mely lelkedben megfogan.
Emelhetnél mást is feljebb,
mutatva a tiszta fényt,
teremthetnél szebb világot,
fenntarthatnád a reményt!

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
nem vagy képes elszakadni a haragtól.
Én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg az elmédben egy hang mást kiált!

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
amíg a hazugságot nem látod a faladtól,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg ellenkezel, s újra kezded a vitát!

Teremthetnél új világot,
teremthetnél boldogan,
gondolatod magjaival,
mely lelkedben megfogan.
Emelhetnél mást is feljebb,
mutatva a tiszta fényt,
teremthetnél szebb világot,
fenntarthatnád a reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-08..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felfénylő világ


Aranyosi Ervin: Felfénylő világ

Fény árad a Földön széjjel,
ébred a Nap, múlt az éjjel,
sötétségnek nincs hatalma,
eljött a fény birodalma…

Átjár a fény élőn, tisztán,
lelkünk mélye felfénylik tán,
a sötét mély kútba hullik,
minden félelem elmúlik.

Fény járja át szívem, lelkem,
nyugalmamat, lám megleltem.
Szeretet az én világom,
Teremtőm itt megtalálom.

Lépj hát te is be a fénybe,
bízz a jót hozó reménybe’,
odaadón és szeretve,
éhes lelkeket etetve.

A szeretet fénye árad,
emeli energiádat,
emelkedjünk, fogom kezed,
egy új korszak elérkezett.

Hála, jó érzés növekszik,
s hiszem egy szebb világ lesz itt,
amely szeretetre épül.
Világunk a fénytől szépül.

Küldjük szét a szeretetet,
s lelked máris emelkedett,
mosoly ragyogjon az arcon,
felébredtem, már nem alszom.

Végre látok, érzek, élek,
múltat holnapra cserélek,
jövőt álmodok a mában,
a teremtés áramában.

Aranyosi Ervin © 2020-04-07..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Kívülről üzentek, hogy maradjak itthon,
kint a nagyvilágban túl sok a veszély!
Örömmel fogadtam e tanácsot titkon,
s befelé fordultam. – Kell, hogy szebben élj!

Szeretettel nézem a zajló világot,
úgy döntöttem mától megértőbb leszek!
Nem tépek le többé élő kis virágot,
megölt állatokból többé nem eszek!

Tisztelem a világ többi élőlényét,
nem taposok széjjel hangyát, bogarat!
Lelkembe fogadom a Nap tiszta fényét,
s minél többet adok, annál több marad!

Megbecsülöm mától szép szülőhazámat,
az Alföld mezőit és a hegyeket.
Már csak dicsérő szó hagyja el a számat,
s elnézően nézem az embereket.

Egy anyagból gyúrtak, azonosból minket,
s mindőnk szíve mélyén ott él a csoda,
értelmeznünk kéne az emlékeinket,
minden történésnek megvolt az oka.

Mit látok a lelkem legmélyében járva,
mit takar előlem el a külvilág?
Az anyagban élek, arra koncentrálva,
és anyagnak gondol mindaz, aki lát.

Születésem után vakságra ítéltek,
hiedelem rácsok vesznek még körül,
azok tanítottak, kik maguk is féltek,
és a sötétoldal ma ennek örül.

Ha magamba lépek, kiérek a fényre,
hiszen szívem mélyén ott a szeretet.
S megértően nézek minden élő lényre,
és így Istenemmel eggyé lehetek.

Mikor eggyé válunk, nincsen mitől félnem,
a szemem kitisztul, s végre látok én!
A belső utamon csak párat kell lépnem,
s belső valóságom elindul felém.

Fordulj hát magadba, találkozhass vélem,
szeretet fakasszon mosoly-patakot!
Minél többen leszünk – hiszem és remélem –
Istenünk bennünk ölt élő alakot.

Együtt, eggyé válva, egy hangon rezegve,
földi mennyországunk magába fogad,
hisz ezért születtünk, világot teremtve,
véghez tudjunk vinni nemes dolgokat.

Aranyosi Ervin © 2020-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva